A magyar labdarúgó-játékvezetők kihívásai, fejlődése és nemzetközi szerepe
Nem kell hozzá nagy matematikai készség, hogy kiszámítsuk: Magyarországon senkit sem sértegetnek annyian, mint a labdarúgó-mérkőzéseit játékvezetőit. Az NB I-ben a legnagyobb a közönség, tehát itt a legharsányabb a füttykoncert. Az alsóbb osztályokban már kevesebb a néző, de annál kitartóbb a fütty. S minél lejjebb megyünk az osztályok rangsorában, annál több a sértés, sőt az inzultus, a tettlegesség is.
A Játékvezetők Helyzete Magyarországon: Kritika és Motiváció
Mégis mindig akadnak, akik „vállalják a veszélyt”, elmennek játékvezetőnek, pedig tudják, mennyi „jókívánságban” lesz részük. Egyetlen játékvezető sem örül a füttynek; mindegyikük közmegelégedésre szeretne működni. Az alsóbb osztályúak feljebb próbálnak jutni, az NB I-eseknek a nemzetközi minősítés a céljuk s nem érdekük, hogy elvágják maguk előtt az utat. A FIFA bírók már presztízsből sem engedhetik meg maguknak a részrehajlás gyanúját.
A Játékvezetők Testülete is nagyon ügyel arra, hogy tagjai a legkorrektebbül, a szubjektivitást kiküszöbölve, a szabályok szellemében bíráskodjanak.
A Játékvezetői Pálya: Út az Élmezőnybe és az Ellenőrzési Rendszer
Hosszú az út, amíg valaki eljut az NB I-ig. A legtöbb kezdő először serdülő, ifjúsági, majd megyei és Budapest-bajnoki mérkőzéseket vezet, aztán jönnek a Nemzeti Bajnokság osztályai, végül pedig a csúcs: az NB I.
Idén négyen léptek a legfelső osztályba: a 35 esztendős budapesti Somlai Lajos, az ugyancsak budapesti, 38 éves Pusztai Jenő, a 42 esztendős kecskeméti Hegyes Gyula és a 46 éves szegedi Kasza Ferenc. A szegedi újonc NB I-es játékvezető életkora is jelzi, hogy ma már - nagyon helyesen - az MLSZ elnöksége megadja a működési engedélyt a 45 évnél idősebb játékvezetőknek is. Nincs korhatár, mindenkit egyénileg bírálnak el. Szinte pótolhatatlan hiányt jelentene, ha az idei bajnokságban már nem működhetnének az NB I-ben a 49 éves Aranyosi, a 48 éves Fehérvári, a 47 éves Gere, Soós Gábor és Kaposi, vagy a 46 esztendős Vadas, illetve Zsolt István.
A gyorsan érkező játékvezető esete
Minden NB I-es mérkőzésen megjelenik egy ellenőr is, aki osztályozza a játékvezető tevékenységét és részletes jelentést is készít. A jelentést megtárgyalja az ellenőrző bizottság és ha a játékvezető nagyobb hibát követett el (például nem adott meg egy jogos tizenegyest), maga elé idézi a bírót, aki megkapja a megérdemelt fejmosást. A jelentést és az osztályzatot nagyon komolyan figyelembe veszik a bíróküldésnél és a minősítésnél is. A biztonság kedvéért több mérkőzésre szuperellenőrt is küld a JT. Az ellenőrök nem tudnak egymásról, csupán akkor derül ki, hogy szuperellenőr működött, amikor összevetik a jelentéseket. Alapelv, hogy egy-egy bírót csak azonos vagy magasabb képesítésű játékvezető ellenőrizhet. Az ellenőrök között van jó néhány volt FIFA bíró is, tehát a magyar FIFA játékvezetőknek is van megfelelő ellenőrük. Az ellenőrzés és a kiválasztás is gondosan történik.
A Magyar Játékvezetés Nemzetközi Elismertsége
A játékvezetőkre is vonatkozik az a közmondás, hogy senki sem próféta a maga hazájában. Külföldön nagy a magyar bírák tekintélye. Heten szerepelnek a FIFA keretében (Zsolt, Gere, Emsberger, Schopp, Biróczki, Wottava és Bírcsák) s közülük az első három az UEFA keretének is tagja. Idén már három jelentős mérkőzésen bíráskodtak magyarok (Gerééknek olyan sikerük volt Isztambulban, hogy mindhármukat ott-tartották egy-egy bajnoki mérkőzés vezetésére is), tavaly pedig Görögországtól, Ciprustól kezdve egész Barcelónáig jártak magyar bírók: összesen 62-szer működött külföldön magyar játékvezető, illetve partjelző.
Azonban aki alkalmas egy Európa-bajnoki mérkőzés levezetésére, nem biztos, hogy megfelel egy hazai rangadóra. Legalábbis ezt az állítást igazolja a külföldi játékvezetők magyarországi szerepeltetéséről készült statisztika. Az 1962-63. évi bajnokságban húsznál is több mérkőzést vezetett külföldi bíró, de még tavaly is jugoszláv, illetve csehszlovák játékvezetője volt az FTC-Vasas, az FTC-Honvéd, az U. Dózsa-FTC és az U. Dózsa-Vasas rangadónak. A szakemberek nem voltak elragadtatva ezeknek a játékvezetőknek a működésétől, de kétségtelen, hogy a külföldi bírák szerepeltetése - legalábbis a mérkőzés előtt - megnyugtatja a közvéleményt és az érdekelteket. Idén nem jelölték ki előre azokat a mérkőzéseket, amelyekre külföldi bírót akarnak hívni. A bajnokság alakulása majd jelzi, melyek lehetnek azok a rangadók, amelyeken külföldi játékvezetőt vesznek igénybe.
A Játékvezetői Gyakorlat Fejlődése és a Szabályok Változása
Néhány változást vezettek be a bírói gyakorlatban. Így például megszüntetik a játékosok felírását, mert ez a fegyelmezési módszer nem vált be. Az történt ugyanis, hogy a játékvezetők a kiállítás helyett is sokszor csak felírták a játékosokat. Szerepelt például az egyik bírói jelentésben, hogy a salgótarjáni Kocsis a következőképp szólt oda a játékvezetőnek: „Mondja, mi a :... nak van síp a szájában, ha nem fütyül?!” A büntetés egyszerű felírás lett. Volt olyan forduló, amikor az NB I-II mérkőzésein összesen 37 játékost írtak fel, holott jónéhányukat ki kellett volna állítani. Az MLSZ két fegyelmi bizottsága kétféleképp bírálta el a háromszor felírt játékosok ügyeit, legfeljebb abban volt egységes a két bizottság, hogy sokszor csak figyelmeztetésben részesítette a delikvenseket. Figyelmeztetéssel tehát jól el voltak látva a játékosok, csak éppen senki nem vonta őket felelősségre a durvaságért, sportszerűtlenségért.
Idén a JT megköveteli tagjaitól, hogy minden esetben állítsák ki azt a játékost, aki rászolgál erre a büntetésre. A szabadrúgások végrehajtásánál is lesz változás. A labdát azonnal, minden várakozás nélkül el lehet rúgni, de ilyenkor a játékos nem tarthat arra igényt, hogy az ellenfél csapatának tagjai 9 méter távolságban legyenek. A végrehajtás tehát akkor is szabályos, ha a labda a rúgás után a közelben álló ellenfélbe ütközik. A játékosnak azonban joga van arra is, hogy a rúgás elvégzése előtt kérje a játékvezetőtől a 9 méter betartását. Ebben az esetben csak bírói jelre lehet elrúgni a labdát. (Ez vonatkozik a szögletrúgásra is.) Az időhúzást, a sorfal előremozgását és a hasonló sportszerűtlenségeket a játékvezetőnek az eddiginél szigorúbban kell büntetnie. Az eljárás: figyelmeztetés, majd kiállítás. A játékvezetők elméletileg és gyakorlatilag is felkészültek a bajnoki idényre.
A Profi Játékvezetés Korszaka és a VAR Dilemmái
A játékvezető a pálya tartozéka, mindenki ismeri a futball egyik legrégibb közhelyét. Nem jó, ha főszereplővé válik, ám rendkívül fontos embere a meccseknek minden szinten. Nagy Miklós a nemzetközi szintig jutott el a nyolcvanas évekre, majd vezette is a magyar játékvezetőket. Az ő elnöksége idején indult el a vb-döntőig jutó Puhl Sándor és Vágner László karrierje, és akkor tűnt fel Kassai Viktor is a magyar élvonalban.
Nagy Miklós szerint akkoriban még nem létezett profi játékvezetés, a legjobbak is munka mellett csinálták. "Az én esetemben jól, ugyanakkor tény, hogy csak az reménykedhetett szép játékvezetői karrierben, akinek a munkája, illetve a munkahelyi körülmények ezt megengedték." Hosszú karrierjét anyagi biztonságban és kötetlen munkaidőben végezte, ami lehetővé tette a fejlődését. "A mai topfutball kihívásainak nagyon nehéz másként megfelelni. Az nem megy, hogy valaki fáradtan, a munkahelyéről érkezve esik be egy meccsre. Fizikálisan a topon kell lenni, ami mindennapos edzéseket kíván, szellemileg szükséges a frissesség, és ezt a napi munka mellett szinte lehetetlen megszerezni."
A nyolcvanas években a keret tagjai hol meccset vezettek, hol partjeleztek, mára ezek a feladatok markánsan különváltak. "A játékvezetés mellett, azt jobban szerettem, de sokat lengettem is, Palotai Károlyt sokszor segíthettem így nemzetközi mérkőzéseken. A szétválasztással pedig egyetértettem, ez több lehetőséget kínált mindenkinek."
Nagy Miklós a nyolcvanas évek közepén vonult vissza a futásképtelenség miatt, térdoperációkat követően. "Sokat nem sajnáltam magamat, mert újabb célt tűztem ki magam elé: nemzetközi ellenőr akartam lenni. Hamar el is értem, és ez vigaszt nyújtott."
Ami a VAR-t illeti, Nagy Miklós vegyes érzésekkel viseltetik iránta. "Ha rajtam múlott volna, nem vezetem be. Elismerem, kevesebb a téves ítélet, különösen a centiken múló lesek elbírálásánál hasznos a technika, de engem zavar, hogy túl sokat áll a játék. A bajom az is vele, hogy elveszi a tétet és vele a felelősséget a játékvezetéstől, a bíró könnyebben dönt így vagy úgy kritikus esetben, mondván, ha tévedtem, majd a VAR helyrehozza. Nekem ez idegen, a futball szépségéhez tartozott az is, hogy egy-egy ítéleten még napokig el lehetett vitatkozgatni."
Tehetséggondozás és a Játékvezetői Vezetés
Tizenkét évig elnöke volt a Játékvezető Testületnek, ez Puhl Sándor és Vágner László felemelkedésének az időszaka. "Nagyon fontosnak tartom, hogy a magyar játékvezetés kiváló nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett. Az izraeliekkel például kölcsönösen küldtünk egymáshoz bírókat, a legendás Abraham Klein a mai napig jó barátom." Fontosnak tartotta, hogy edzőtáborokba rendszeresen hívtak négy-öt külföldi vezetőt, és ők is viszonozták ezt. "Puhl Sándor és Vágner László fiatalon került az élvonalba és ott jó teljesítményt nyújtva a nemzetközi keretbe. Sokat jelentett az is, hogy Palotai Károly tagja volt a FIFA játékvezető bizottságának, különösen Puhl Sándor vb-döntőjét tekintve, de ő és mi semmit sem tehettünk volna, ha a két fiatalember nem vezeti nagyszerűen a mérkőzéseket, tehát az érdem elsősorban az övék volt." Hozzáteszi, Kassai Viktor is még az ő elnöksége idején kezdte el magasabb szinten a karrierjét.
A tehetséges játékvezetők kiválasztásánál Nagy Miklós az alábbi ismérveket tartja a legfontosabbnak:
| Ismérv | Leírás |
|---|---|
| Fegyelmezési képesség | Kisugárzás, ami hat a játékosokra |
| Fizikai állapot | Megállás nélküli futás, top forma egy mérkőzésen |
| Intelligencia | Gyors döntéshozatal, szabályismeret és taktikai érzék |
| Futballmúlt | Alapvető játékismeret és taktikai érzék (nem feltétlenül profi szinten) |
Ugyanakkor elmondta: "Puhl Sándor és Vágner László sem volt jó futballista." Ez mutatja, hogy a bírói kvalitások eltérhetnek a játékosokétól.
A Játékvezetők és a Közvélemény: Múlt és Jelen
Nagy Miklós szerint a nyolcvanas évek elején sokkal közvetlenebb volt a viszony a futball szereplői, vezetők, játékosok, edzők, játékvezetők és újságírók között. "Igen, ez tényleg így volt. Emberinek éreztem a viszonyt a gyakori ellentétek ellenére is. Ha találkoztunk egymással, mindig el tudtunk beszélgetni, és ritkán emlegettük fel a sérelmeket. Azt nem állítom, hogy szoros barátságok születtek, mert úgy könnyen támadhatóakká váltunk volna mi, játékvezetők, de ettől még szívélyesen szóba álltunk egymással."
A mai zártabb rendszer kapcsán felmerült, hogy a játékvezetők nem nyilatkozhatnak, és a belső döntéseket sem hozzák nyilvánosságra. "Én sem támogatnám, hogy a játékvezetők nyilatkozzanak vagy nyilvánosságra kerüljenek a belső döntések. Elég nagy büntetés az, hogy valaki hetekig nem vezethet meccset, különösen manapság, amikor ez komoly anyagi veszteséget is jelent, nincs szükség arra, hogy a hibázó bírót kitegyük a szurkolók gúnyolódásának és beszólásainak. Azzal viszont egyetértek, hogy Angliában az illetékesek beismerték a hibát és elnézést kértek, mert egy ekkora és nyilvánvaló tévedés mellett aligha lehet szó nélkül elmenni. Ugyanakkor ebből nem szabad rendszert csinálni, ez csak kivételes eset lehet."
Aktív korában nagyon izgatta, hogy mit ír vagy mond a játékvezetéséről a sajtó, hányas osztályzatot kapott a Népsporttól. "Igaz, az ellenőri jelentés volt a legfontosabb, de a családom, a barátok, a kollégák a munkahelyen mind abból ítéltek meg, amit hallottak vagy olvastak rólam." Elmondása szerint kapott igazságtalan bírálatot is, például egy ködös mérkőzés után, ahol a valós látási viszonyok eltértek a leírtaktól, vagy amikor tévesen üldözésnek tűnt egy játékhelyzet. Vass István Zoltán pedig egy közvetítés során azt mondta a hallgatóknak, hogy ne nehezteljenek rá, elvégre a játékvezető is ember.
Nagy Miklós ma is örökös tiszteletbeli elnöke a Játékvezetői Testületnek. A játékvezetők bálja, amelyet ő kezdeményezett, hagyománnyá vált. "Háromszázan voltunk, sok fiatal jött oda hozzám, érdeklődtek, hogy vagyok, jókat beszélgettünk. Éreztem, hogy megbecsülnek, és ez jólesett."
