A Foci Cselezés és Labdakezelés Művészete: Technikák, Játékok és Fejlesztési Módszerek

A labdarúgásban a labdás technikai elemek vannak túlsúlyban, hiszen a játék lényege a labda birtoklása és irányítása. A saját test és a labda irányítása elengedhetetlen része a fociedzésnek és a mérkőzéseknek. A koordináció hiánya gyengébb készségeket, rosszabb passzolási technikákat, lassabb irányváltásokat és gyengébb teljesítményt jelent a test-test elleni küzdelmekben. Ahogyan a kondíciót, úgy a test és az idegrendszer összhangját is edzeni kell, hogy a játékosok teljesítménye folyamatosan javuljon a pályán. A foci egy dinamikus sport, amely ügyességet, gyorsaságot és természetes készséget igényel. A teljesítmény növelésén folyamatosan dolgozni kell, tanulni és tökéletesíteni az alapokat.

Panna Ball: Az Utcai Foci Dinamikus Formája

A panna ball, vagyis a panna futball Hollandiából származik és mára már a világon mindenhol bajnokságokat rendeznek neki. A legújabb formája az utcai focinak, egy hihetetlenül dinamikus játék, amit minden focista és drukker biztosan örömmel próbál ki, de azok is szívesen részt vesznek a játékban, akik eddig nem voltak a legnagyobb fociőrültek. Ennek megfelelően talán mondanunk sem kell, mennyire fejleszti a labdakezelési és cselezési készséget ez az ügyességi labdajáték.

A panna ball tökéletes csapatépítő program, de a családi és sportnapok kedvence is, hiszen ebben a játékban csak élvezni kell a futball örömét, miközben a szórakozásé a főszerep. A játékszabályok egyszerűek: egy panna ball mérkőzés három percig tart, és ha nálad a labda, tíz másodperced van, hogy akcióba lépj és megmutasd futball cselezési trükkjeidet! Melyikőtök a cég Ronaldoja és ki lesz a jövő Messije? Válasszátok a futballnak ezt a szórakoztató és pörgős verzióját, rendezzetek céges bajnokságot vagy családi rangadót és a választ máris megtudjátok!

A panna ball bérléséhez vízszintes felület szükséges, de ez lehet akár beton, vagy fű is. A pályát egy 5 méter átmérőjű panna palánk határolja.

A Labdavezetés (Dribbling) Titkai

Labdarúgásban labdavezetésen a labdának a lábfej valamely részével történő tudatos irányítását és egymás utáni terelgetését értjük. Érzékelhető, hogy a labdával a játékos rövidebb vagy hosszabb megszakításokkal folyamatos kapcsolatban van. A labdát a lábfej különböző felületével kell érinteni. A labdát belső csüddel, teljes csüddel és külső csüddel is érinthetjük. A sok érintés nagymértékben fejleszti a tanítványok labdaérzékét, ami a labdarúgás alapvető követelményeihez tartozik. Az érintés egy „aprócska” rúgásnak is felfogható, de a labdavezetésnél az érintés pillanatában a lábfejet csak enyhén kell megfeszíteni.

A labdavezetés a szemléletmódot igényli, vagyis nem csak a labdára kell fókuszálni, hanem a saját és az ellenfél játékosainak a mozgására, helyezkedésére irányul. Ha az akadályok védőjátékosokat szimbolizálnak, akkor is a bójától távolabbi lábbal kell a labdavezetést végrehajtani. A labdavezetést a védőjátékostól távolabbi lábbal kell végrehajtani, hogy a testükkel minél jobban tudják a labdát fedezni.

A Rúgások Alapjai és Fajtái

A rúgások során az egyes fázisok egymásra épülve, meghatározott sorrendben követik egymást, a labdának a lábbal történő utána kísérése kulcsfontosságú. A rúgás alapvető fázisai: a labdához való hozzáállás, a rúgóláb hátralendítése, a rúgó láb rálendítése a labdára, a labda érintése és az átkísérés. A legjobban elterjedt felosztás aszerint történik, hogy a rúgás pillanatában a láb mely részével érintjük a labdát.

Belsővel történő rúgás

A rúgások közül ezt a rúgásfajtát alkalmazzák a mérkőzéseken leggyakrabban a játékosok. Pontosan lehet vele rúgni és a többi rúgásfajtához viszonyítva könnyen is végre lehet hajtani. Az érintési felületet a belső boka, a sarokcsont és a nagy lábujjtő által határolt háromszög tartja. Kétféle módon, helyből és nekifutásból lehet végrehajtani. Az erőközlést a támaszláb megfelelő hozzáállása után a lendítő láb hátralendítése biztosítja. Az érintés pillanatában a rúgó láb lábfejének párhuzamosnak kell lennie a talajjal. Lapos átadásoknál a labdát középen, míg magasabb átadásoknál a középpont alatt kell megrúgni a labdát.

Belső csüddel történő rúgás

Az belső csüddel történő rúgásnál a játékosok a lábfejük belső részével, a lábközép csontoknak a belső felületével érintik meg a labdát. Az érintési felület a nagyujj tövétől a belső bokáig, illetve a belső bokahajlatig terjed. A rúgás pillanatában a térd és boka ízületet meg kell feszíteni.

Teljes csüddel történő rúgás

A teljes csüddel történő rúgáskor a tanulók a lábfej elülső részével rúgják meg a labdát. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az érintési felület a cipőfűző alatti terület. A támaszláb 10-15 cm-re oldalt helyezkedik el a labda mellett. A rúgás utáni átkísérés közben a rúgó láb térdből a rúgás irányába lendül, majd a talajra lép.

Külső csüddel történő rúgás

A külső csüd érintési felülete a kisujjtőtől a külső bokáig tart. A csípőből indított rálendítés után a találati pontig a bokaízület folyamatosan megfeszül. A lábfejet befelé kell fordítani és lefeszíteni. A lefeszített lábfej hosszanti tengelye nem a rúgás irányába néz.

Labdaátvétel: A Labda „Megszelídítése”

A labdaátvétel során a labdát úgy próbáljuk átvenni, hogy az átvétel után minél gyorsabban a megfelelő irányba tudjuk továbbítani. A fékezés mozdulata először gyors, aztán fokozatosan lassul. A sebességét úgy kell szabályozni, hogy a labda ne pattanjon messzire tőlünk. Fontos, hogy a labdaátvételeket mindkét lábbal kell gyakoroltatni.

Belsővel történő labdaátvétel

A belsővel történő labdaátvételnek három változatát ismerjük: a guruló, a laposan vagy félmagasan érkező és a felpattanó labda átvételét. Guruló labdáknál az átvétel során használt láb csípőből 90°-ra kifordul és enyhén hajlított térddel előrenyúlik a támaszláb elé a labda érkezési irányába. Ezután következik az átvételt végző láb hátraengedése, majd fokozatos lassítás utáni megállítása.

Külső csüddel történő labdaátvétel

Ennél az átvételnél a labdát leggyakrabban a levegőben vesszük át, ezért léglevételnek is nevezzük. A láb csípőből megemelkedik és a levegőben a labda érkezési irányába mutat. A labda mozgáserejének csökkentését a lábfejének utánaengedésével érhetjük el. A lábfej lazán állapotban tartott bokaízülete a labda súlypontjának függőleges vetülete alatt van. Helyesen kivitelezett mozgásnál a labda megáll a talajon.

Talppal történő labdaátvétel

A talppal történő átvételt a szemből guruló és meredek ívben érkező labdák átvételekor alkalmazzák a játékosok. A térdben hajlított támaszláb hossztengelye az érkező labda irányába néz. A rúgó lábfejének talpa a labda ívétől függően eltérő szöget zár be a talajjal. Függőlegesen érkező labdáknál a talp helyzete párhuzamos a talajjal.

A Koordináció Jelentősége és Fejlesztése a Fociban

A koordináció a motoros tevékenység korrigálásának képessége, hogy a test mozgása a lehető legjobban megfeleljen a mozgás ideális struktúrájának. Ez egy veleszületett képesség, amelyet minden edzés során fejleszteni kell, és a legjobban a gyorsasági képességekkel együtt fejlődik. A koordináció fejlesztése a fociban a játékosok számára a test különböző szegmenseiben a mozgások időbeli összehangolásának eléréséről szól.

A koordinációs képességek típusai:

• A térbeli tájékozódási képesség segít meghatározni és megváltoztatni a test helyzetét és mozgását a térben és az időben az akciós térhez vagy a mozgó objektumhoz képest.
• A reakciós képesség a reakciósebességgel függ össze.
• Az egyensúlyi képesség a test bizonyos helyzetekben való megtartását jelenti. A test áthelyezésekor fontos, hogy ezt az állapotot fenntartsuk vagy helyreállítsuk.
• A mozgás átalakításának képessége a mozgás tevékenységét a változó körülményekhez igazítja és átalakítja, amelyeket az ember a mozgás során érzékel vagy előre lát.

A koordinációs képességet már 6 és 12 éves kor között formálni kell, amikor a készségek legjobban fejlődnek. Az első fázisban az úgynevezett általános koordináció fejlesztésére szolgáló gyakorlatok kiválasztásáról van szó, melynek célja a magas szintű izomkoordináció - az agyból érkező információk átvitele a mozgás során aktivált izom motorikus egységeinek erejéről, sebességéről és mértékéről.

Gyakorlatok a koordináció és cselezés fejlesztésére

A koordináció növeléséhez célszerű a tréningbe rendszeresen beépíteni funkcionális gyakorlatokat, amelyek az egész testet bevonják, valamint labdakezelő játékokat. Az alábbi táblázat néhány javaslatot tartalmaz:

A játékosok egyensúlyának fejlesztésének másik fontos módja a nyújtás. Míg a hagyományos statikus nyújtás ülve történik, a dinamikus nyújtás mozgást igényel a test minden részén a nyújtás során. Ezek a gyakorlatok a foci mérkőzés során végzett szokásos mozgásokat utánozzák, mint például a futás, rúgás és csúszás. Ahhoz, hogy a fociban fejlessze sokoldalúságát, néha más tevékenységekkel is foglalkoznia kell. Számos kiegészítő sportág létezik. A golf fejleszti a látást és a mélységérzékelést. A lacrosse hasonló pályaszerkezettel és szabályokkal rendelkezik, de fizikailag megterhelőbb. Az agilitási létrák sokoldalú eszközök, amelyeket ifjúsági ligák és profi focisták is használnak. A játékosok kihasználják a függőleges és oldalsó sebességüket.

tags: #foci #cselezos #jatekok

Népszerű bejegyzések:

• Felkészülés az új idényre
• Manchester, a kulturális központ
• Fontos tudnivalók a magyar fociról
• Kereki Zoltán, Gera Zoltán és Váczi Zoltán pályafutása
• Darts stratégiai útmutató