Sport, egészség és a "dagi kisfiú" jelenség: Átfogó pillantás
A "dagi kisfiú" kifejezés a mindennapi életben, a sportban és a kultúrában is felbukkanhat, hordozva magában a gyermekkori elhízás kihívásait és a sport nyújtotta örömök sokszínűségét. Ebben a cikkben körbejárjuk a jelenség különböző aspektusait, a gyermekek egészséges életmódjának fontosságától kezdve a sport közösségépítő erejéig, egészen a futball irodalmi feldolgozásáig.
A gyermekkori elhízás kihívásai és a mozgás jelentősége
A rendelőben minden nap sok szülő érkezik kicsit, vagy nagyon elhízott gyermekkel. Az életkor meglehetősen vegyes, kisóvodástól a nagykamaszig minden életkorban egyre nagyobb probléma a túlsúly. Pedig a túlsúly évek alatt számos probléma okozója lehet. Ezek egy része fizikai, más része lelki eredetű. A testi problémákat, mint a magas vérnyomás, ízületi deformitások kialakulása (pl. lúdtalp, ízületi fájdalmak), cukorbetegség, súlyosbítják az egyre kifejezettebb lelki gondok, mert a kövér gyermekeket csúfolják, kiközösítik, ügyetlenségük miatt nem játszanak velük, a párkapcsolataik nehezen alakulnak ki. Ez egyre fokozódó önértékelési zavarhoz vezet.
Szerencsére a mozgás, a sport segíthet a megoldásban és a megelőzésben egyaránt. A mozgás „boldogsághormonokat” szabadít fel! Közösségben vagy, új barátokra tehetsz szert, erősödsz, ügyesedsz, nő az önbizalmad, fogynak a frusztrációk. Ha nagyon nagy a túlsúly, akkor az ízületet kímélő mozgások javasoltak. Pl. úszás, kerékpározás. Ha nem annyira sok a felesleg, akkor futás, aerobik, tánc, stb. a jó választás. De mindenképpen olyan sportot válassz, amit élvezel, és kitartóan végzed. Segíthet személyi edző is a megfelelő mozgásban. Ha a vérnyomás magas, akkor a hirtelen nagy erőkifejtéssel járó sportok, mint pl. súlyok emelgetése az edzőteremben, nem javasoltak. Ilyenkor sokkal jobbak az úgy nevezett „örömsportok”.
A kicsik általában még mozgékonyak. Használjuk ezt ki! Minden nap kint szaladgáljon, és ha elérte az a kort, hogy már tudjuk vinni sportolni, -akár már 4 éves kortól is pl. korcsolya, vagy torna- vigyük el sportfoglakozásra. Ezzel nem csak az egészségének teszünk jót, hanem a szellemi fejlődését is jelentősen segítjük. Hiszen új barátokra tesz szert és rendszerességet tanul.
A személyes példa ereje: Sport és önelfogadás
A sport nemcsak a fizikai, hanem a mentális fejlődésben is kulcsszerepet játszik, ahogy azt egy kálmándi edző személyes története is példázza. „Mivel édesapán futballedző volt itt Kálmándon, egyértelmű lenne, hogy én is korán elkezdtem érdeklődni a sport iránt. Ennek ellenére nem így volt, 14 éves koromig szinte semmit nem sportoltam. Mivel duci kisfiú voltam, nem is éreztem magam jónak a testnevelésben. Majd miután lefogytam, akkor kezdtem el futballedzésekre járni.”
Az edző útja a sport területén komoly elhivatottságot mutat: „Érettségi után, megkérdeztem melyik a legkönnyebb egyetem, azt mondták a sport, ezért mentem a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Testnevelés szakára, Kolozsvárra. Akkor még abszolút nem voltam elhivatott a szakma iránt, be kell valljam, hogy nem ezért mentem az egyetemre (most már viszont annál inkább érzem az elhivatottságot). Diplomázás után, 2006-ban kezdtem el a kálmándi ifjúsági csapat edzését. Bő egy évtizedet foglalkoztam a kálmándi junior csapattal, illetve egy fél évre a felnőtt csapat edzését is átvettem. Mindeközben tanítottam és tanítok most is testnevelést a Kálmándi Általános Iskolában.”
A Kálmándi Kézi Suli - Az inkluzív sportmodell
A Kálmándi Kézi Suli edzői közel 100 gyerekkel foglalkoznak minden héten. Céljuk nem az, hogy kiemelkedő tehetségeket neveljenek ki, hanem, hogy minden gyereknek megadják a sportolási lehetőséget. Az edző a következőképpen meséli el a kézilabda suli alapítását és filozófiáját: „2016-ban csupán a kíváncsiságtól vezérelve, becsöppentem egy kézilabda-edzőképzésre Mezőfényre, amit a Fradi csapata szervezett. Akkor már csak a törpecsapat futballedzője voltam Kálmándon. Igazából, mindig is kerestem valami olyan sportot, amivel a lányokat is meg tudjuk mozgatni, mert a fiúknak adott volt a foci, a legtöbb kisfiú járt edzésre, még ha utána nem is lett belőle futballjátékos. De a lányok kicsit mellőzve voltak ilyen téren, nekik csak időszakosan volt lehetőségük sportolni, mint például évente egyszer az atlétika-versenyre való felkészülés során. Mondanom sem kell, hogy ugyanolyan fontos egy kislány életében a rendszeres sport, mint egy kisfiúéban.”
„Próbálkoztam korábban is iskolai szinten létrehozni egy kézilabdacsapatot, de nem tudtam megszerettetni velük, hiszen az én kezemben sem volt meg a kellő szakmai tudás. Tehát, akkor elmentem erre a képzésre, és nagyon motiváló beszédeket hallottam: egyenlők legyenek a gyerekek, ne tegyünk közöttük kivételt, a leggyengébb is játsszon, a mozgás a legfontosabb nem az eredmény. 2016-ban bele is vágtunk a Kézisuli megalapozásába, az Önkormányzat segítségével, akik azóta is mindenben támogatnak minket, vettünk labdákat, felszereléseket, elkezdtük az edzéseket. Hat gyerek jött legelőször edzésre, 2004 és 2005-ös korosztály. Igaz, csak lányoknak írtam ki az edzést, de jöttek fiúk is, ezért közösen kezdtünk neki.”
Az iskola azóta jelentősen bővült: „A legelején hat gyerekkel kezdtünk, ehhez képest jelenleg összesen körülbelül 100-an vagyunk. Persze van lemorzsolódás, de szerencsére mindig nagyobb és nagyobb az érdeklődés a szivacskézilabda iránt. A legfiatalabbak 5 évesek, a legidősebbek 15 évesek. Az 5 évesek csoportja épp a héten indult el, hiszen a 6 évesekhez csatlakozott pár fiatalabb lurkó is, akikkel úgy határoztunk, hogy külön is elkezdjük az edzéseket, hiszen nagyon ügyesek, igénylik a külön odafigyelést. A 2015-2009-es korosztályoknál a lányoknak és a fiúknak egyszerre van az edzés, a nagyobbaknál viszont külön csoportokban zajlanak a tevékenységek. Összesen tehát hat csoporttal foglalkozunk jelenleg. Mindezt persze nem egyedül csinálom, mindenben nagy segítségemre van edzőtársam, Ritli Henrietta, akivel szinte a legelejétől közösen dolgozunk mindenen, az edzéseken, a rendezvények szervezésén.”
A koronavírus okozta világjárvány a sportvilágot is megviselte. „Sajnos a mi csapatunkat is érintették a járvány okozta nehézséget, mint ahogy mindenki mást. 2020 márciusában teljesen le kellett állítsuk az edzéseket a kijárási tilalom, illetve az érvényben lévő szabályozások miatt. Tavasztól júniusig homeoffice-ban dolgoztunk, küldtünk nekik videókat, ők úgy-ahogy igyekeztek csinálni a gyakorlatokat, de persze ez közel sem volt kielégítő. A kézilabda egy csapatsport, nem lehet egyénileg felkészülni, pláne nem számítógép előtt. Több hónapi leállás után nyáron tudtunk újra személyesen edzést tartani, de akkor sem volt az igazi, hiszen eléggé megnehezítették a korlátozások az ilyen jellegű tevékenységeket. De mindenekelőtt a gyermekek egészsége volt a legfontosabb, ezért alkalmazkodtunk a kialakult helyzethez és a szabályokhoz. A nyári időjárás kapóra jött, hiszen tudtunk a szabadban, az iskolaudvaron edzeni. Sajnos ez sem tartott sokáig, mivel az újabb szigorítások és a kedvezőtlen időjárás miatt ismét le kellett állnunk egy időre. Karácsony után indultunk be újra, heti 1, majd heti 2 edzéssel minden csoportnak a kultúrotthonban, illetve a kaplonyi sportcsarnokban. Úgy vettem észre, hogy a gyerekeket fizikálisan és minden bizonnyal mentálisan is visszavetette ez a pár hónap bezártság. Viszont soha nem vettem észre még, hogy ennyit nőttek ilyen rövid idő alatt. Meglátásom szerint a gyerekek most nagyon vágyakoznak a sport iránt, mindenki alig várta, hogy újrainduljanak az edzések, teljes erőbedobással dolgoznak.”
Hogyan javíthatja a sport a gyerekek életét | Tellem Bijleveld | TEDxUNISManhattan
Az eredményeken túl - A közösség ereje és a hosszú távú célok
A Kálmándi Kézi Suli számára az eredmények másodlagosak. „Lehet így is mérni, de nekünk nem ez a célunk. A legnagyobb eredmény, hogy jelenleg Kálmándon 100 gyermek aktívan sportol és törekszik az egészséges életmódra. Voltunk a Mezőfénnyel közös (2008-as korosztály) csapatunkkal veretlenek a Magyar Kézilabda Szövetség bajnokságában több éven keresztül, de nem ez a lényeg. Érzem a gyerekeken is, hogy nem ezért csinálják, hanem a jókedv, a társaság, a mozgásigény motiválja őket. Nekem ez az eszme tetszett meg akkor 2016-ban és eszerint ösztönzöm a gyerekeket is. Persze, nagyon örülünk, ha vannak tehetséges játékosaink, de ez csak hab a tortán. A tehetségesek és a kevésbé tehetségesek is ugyanolyan jól érzik magunkat az edzéseken, a meccseken. És ez a cél.”
A közösségépítés is kiemelt szerepet kap: „Mikor először részt vettem azon a bizonyos edzőképzésen, csodálkozva hallgattam a Fradisok élménybeszámolóit, hogy milyen sok programot szerveznek a családoknak: piknikek, játékdélutánok, családi napok. Elképzelhetetlennek tartottam akkor, hogy ez nálunk is ilyen jól működjön. Szerencsére pozitívan csalódtam, hiszen nagyon kedvelik a szülők és a gyerekek is a közösségépítő programokat. Be kell vallanom, félve kezdtem neki az első ilyen jellegű rendezvényünk szervezésének, de nem volt mitől, hiszen évről-évre egyre csak többen és többen leszünk. Már kinőttük a kultúrotthont és az iskolaudvart a rendezvényeinkhez. A gyerekek ezáltal úgy fognak felnőni, mint egy baráti társaság, akiknek megvan a maguk értékrendje.”
Hosszú távú célként egy felnőtt csapat létrehozása lebeg a szemük előtt: „A legtávolabbi és a legideálisabb célunk az, hogy legyen egy hosszútávon működő felnőtt kézilabdacsapatunk, ahol ezek a gyerekek tovább játszhatnak. Nyilván a legjobbakat ki fogják ragadni a nagyobb klubok, sőt már most felfigyeltek rájuk. De akit nem ragadnak ki, azok tudjanak itthon játszani, ne kelljen abbahagyni 16-18 évesen a kézilabdát.”
Az egészséges táplálkozás alapelvei gyermekkorban
A sport mellett az egészséges táplálkozás elengedhetetlen a gyermekek megfelelő fejlődéséhez és a túlsúly elkerüléséhez. A kisgyermekeket nem lehet drasztikusan fogyasztani. Nagyon fontos, hogy minden nap kapjon zöldséget vagy gyümölcsöt egy kisgyermek. A köztes kis étkezések -tízórai, uzsonna- tényleg kicsik legyenek. Nem kell repeta az ebédből az oviban, és nem kell minden nap édesség sem. Az édességek természetesen szerepelhetnek egy kisgyermek étrendjében, de az a jó, ha nem a főétel helyett, hanem után adjuk időnként, desszertnek. Nem jó, ha a nagymamák minden nap sütivel, csokival várják az unokát, vagy ha megüti a térdét futkározás közben, csokival vigasztaljuk. Az édességek inkább a nap első felében javasoltak, módjával. Pl. tízóraira lehet túró rudit, vagy müzliszeletet is adni időnként. De sosem a kenyér mellé, hanem helyette, és nem minden nap. Az is fontos, hogy gyermekadagokat adjunk a kicsiknek.
Fontos még a folyadékbevitel is. Ne szoktassuk rá a gyermekeket a cukros üdítőkre, szörpökre, cukros teára, vagy dobozos gyümölcslére. A víz oltja legjobban a szomjat, és egy ici-picit sem hizlal! Mindenképp csökkentsd le a cukros üdítők, levek és a szörpök rendszeres jelenlétét, már ezzel az egy lépéssel nagyon sokat tehetsz az ügyért! Lassacskán át lehet térni például az „otthoni ice teára”, tehát te főzöd meg a gyümölcsteát, és te teszel bele, lehetőleg visszafogott mennyiségű cukrot, vagy hasonló elven készíthetsz limonádét is. A gyakoriságra és a mennyiségre figyelj! Édességgel ne válts ki étkezést, tehát ne legyen pl az uzsonna egy csokiszelet, de olykor kaphat ebéd után egy kis csokit, ha amúgy szereti. Próbálj nasinak inkább gyümölcsös vagy túrós édességeket választani.
A gyerekek egy részénél már próbálkoztak az otthoni diétával, többnyire kisebb, mint nagyobb sikerrel, de előfordul olyan is, hogy a szülők nem is értik, miért baj az, hogy a gyermekük duci. A kisgyermekek olyan ízeket szeretnek meg, amilyeneket adunk nekik. Ha sosem kapnak zöldséget, nem fogják azt elfogadni később sem. Ebben az életkorban a szülőnek nagyon nagy szerepe van, hiszen ő főz, ő ad vagy nem ad változatos zöldfélékben gazdag ételeket a gyermeknek, szokatja hozzá az ízekhez. Nem kell rögtön feladni, ha valami elsőre nem ízlik a kicsinek. Újra lehet próbálkozni, mert az ő ízlésük is változik. Persze ha azt hallja otthon, hogy „Ez nyúleledel!” akkor ő is így fog viszonyulni a salátákhoz, főzelékekhez. Ne alakítsunk ki rossz szokást azzal, hogy jutalomként vagy vigasztalásként használjuk az ételt.
A glikémiás index (GI) megértése segíthet az étrend összeállításában:
| Étel típusa | Glikémiás Index (GI) | Felszívódás | Vércukorszint hatás |
|---|---|---|---|
| Alacsony / Közepes GI-jű ételek | 0-69 | Lassúbb | Elhúzódóan és alacsonyabb szintre emeli |
| Magas GI-jű ételek | 70-100 | Gyors | Hirtelen magasra emeli |
Ha alacsony glikémiás indexű ételt fogyasztasz, a vércukor lassabban és alacsonyabbra emelkedik, az inzulin csak mérsékelten emelkedik meg, így természetesen nem is lesz hirtelen vércukorszint zuhanás. Nem leszel olyan hamar éhes, nem is eszel annyit, tehát, sikeres lesz a testsúlycsökkentésed. Ha magas glikémiás indexű ételeket eszünk,( mint pl. a fehér kenyér, cukros ételek) a vércukor hirtelen magasra emelkedik, utána „kilő” az inzulin, ami beküldi a sejtekbe a cukrot. A vércukorszint zuhan, mert a magas inzulinszint miatt ezt kell tennie. Hopp, éhes lettél. (mert az alacsony vércukrot, te éhségérzetnek éled meg) Megint bevágsz egy kis csokit. És újra kezdődik minden. A hullámvasutazás miatt folyton éhes vagy, és folyton eszel.
Kukorelly Endre "Pálya" című kötete: A futball irodalmi kritikája
A sportról és különösen a futballról való gondolkodás mélységeit Kukorelly Endre „Pálya, avagy Nyugi, dagi, nem csak a foci van a világon” című kötetében is megtaláljuk, amely a focit nem csupán játékként, hanem társadalmi jelenségként is vizsgálja. Kukorelly a futball minden rezdülését észreveszi, s hol hűvös, cinikus távolságtartással, hol gyermeki lelkesedéssel, szurkolói indulattal kommentálja ezeket. Itt egy újabb „focis könyv”. A Kalligram Kiadó által megjelentetett kötetben 1986-ra datálható az első szöveg (a szovjet-magyar 6:0 kapcsán…), az utolsó pedig 2018 augusztusában íródott. Az írások nem időrendben követik egymást, a fejezetek egy-egy tematika köré szerveződtek, például életrajzi alapon.
A szerző futballíve lenyűgöző: négy toborzókörön túljutva lett az FTC igazolt kölyöklabdarúgója, a kilencvenes években pedig belefogott a Magyar Íróválogatott szervezésébe, ahol még most is aktív, kábé hatvan éve futballozik. Nem is lehet elvitatni tőle a tapasztalatot, a Pálya hemzseg az olyan megfigyelésektől, amelyek aprócskának tűnnek, de valójában egyáltalán nem azok. A kötetben helyet kapott a profi sport kritikája, írások nagy futballtornákról, közös meccsnézésekről és a „magyarokról”. Ezekben a fejezetekben, illetve ezeken felül akad itt pamflet, vers, útinapló, parlamenti felszólalás, újságírói körkérdésre adott válasz - egyszóval a Pálya színes egyveleg.
Kukorelly pengeéles megállapításokat tesz korunk futballjáról: „Nincs helyzet, ez viszonylag új jelenség. Nem bontakozik ki. Alig több, mint a gól, sokszor több a gól, mint a helyzet” - jegyzi meg, miközben a szakkommentátorok nyelvén szólva „felértékelődött a rögzített szituációk jelentősége”. A tökéletes gépezetté fejlesztett robotcsapatok kivédekezik egymást, a pályán nincs hely, „mindenki tud mindent”, s vagy egy zseni dönt (ezekből egyre kevesebb), vagy egy hiba, sokszor helyzet nélkül. Kukorellynek amúgy a robotfocira is van megoldása egy szabálymódosítás formájában: 11 vs. 11 helyett 9 vs 9.
A szerző "megnyitóundorával" is lehet azonosulni. Színes show-műsorok popsztárokkal, politikai erőfitogtatás - a sportot inkább csinálni érdemes, a sport az, amikor az ember az erdőben fut vagy a lakótelepen focizik. Ebbe a punk attitűdbe belefér a tömegsport dicsőítése és a versenysport elleni kirohanások sora. Kukorelly több helyen megjegyzi, hogy „unja a futballt”. A foci már nem az igazi, nincsenek egyéniségek, kevés a gól, sok a tizenegyes. Sokszor elhangzik Varga Zoltán neve is, bezzeg. Varga Zoltán kapcsán Bibót idézni („túlfeszített lényeglátó”) zseniális, mint ahogy az egész, Lakat T. Károly felkérésére készült Varga Zoltán-szöveg („Szívem vajon nem szent harag vevője?” Varga Zoltánról) zseniális, remeklés emberismeretből.
Ugyanilyen remeklés az Isabellel a meccsen című írás Lisztes Krisztiánról és Kraszimir Balakovról szóló része. Lisztes óriási futballista volt, Balakov viszont világklasszis, pár évig együtt fociztak Stuttgartban a kétezres évek fordulóján. Kukorelly élőben nézi meg őket egy német bajnokin, és megállapítja, hogy Lisztes „a mezőny egyik legjobbja, de ez így nem jön át”. Balakov többet hibázik, eltűnik, eladja a labdát, mégis „ott van”, magától értetődően. Mert mindent „jelentőségteljesen” csinál, s ez a jelentőségteljesség a futballnak tipikusan az az eleme, amit nem mérhetünk statisztikával, egyszerűen csak érezzük.
A futballról való beszédben nagyon nehéz kikerülni azt a közhelyet, miszerint a futball maga az élet. „Olyan ember vagy, ahogy játszol, úgy játszol, ahogy élsz” - a sport és a futball kapcsán szinte elkerülhetetlenek ezek a mondatok. Akadnak közöttük szimpatikus kitételek, mint ahogy a szolidaritásról, a munkamegosztásról és a hierarchiáról szóló állításokkal is könnyen azonosulhatunk, exfutballistaként vagy civilként egyaránt. Ugyanakkor vannak kevésbé meggyőző elemei ennek a „futball = világ” axiómának: a férfiszocializációt azonosítani a futballal például túlzás. Minden azon múlik, például a lányok körében aratott siker, állítja Kukorelly, hogy az ember tud-e kiflit rakni a labdába, vagy nem tud. Hát, az ember, még ha kisfiú is, meg egyáltalán, a kamaszkor, ennél talán színesebb.
S ha már a gendernél tartunk, a szerző kivételes érzékenysége ezen a téren valódi izgalmakat, ráismeréseket okoz olvasás közben. Még mindig annál az emlékezetes, 2008-as olasz-francia meccsnél járunk (2:0, gólszerzők: Pirlo, De Rossi), amikor L. D. (feltehetően a szerző barátnője) pimasz egyszerűséggel és teljes joggal nevezi hülyeségnek a futball egyik szabályát (hogy a tizenegyesnél a szabálytalankodó játékos még piros lapot is kap). „Lehetséges, hogy sokkal érdekesebb a konyha L. D.-vel, mint az olasz-francia mindenestől?” - teszi fel a költői kérdést Kukorelly, otthagyva a meccset, immár a konyhában.
A könyvben feltűnik
Felejthetetlen sportpillanatok: A lelkesedés ereje
A sport nemcsak a versenyről és a taktikáról szól, hanem a szurkolók, a játékosok és az egész közösség által átélt felejthetetlen pillanatokról is. Ha másért nem, már ezért az egy videóért megérte, hogy az Egyesült Államok sporteseményein előszeretettel használják a nézőteret pásztázó tánckamerát, a csókkamera kevésbé erotikus, de annál szórakoztatóbb formáját, ami kiválóan alkalmas a táncművészet rejtett tehetségeinek felfedezésére. A Detroit Pistons New York Knicks elleni hazai meccsén egy varázslatos kisugárzással megáldott kisfiú és méltó kihívója, egy táncos lábú jegyszedő parádés, „Nekem rázod, öcsi?!” táncpárbaja lopta el a show-t a játék szünetében.
Számos brit stadionban láthatunk olyat, hogy a félidei, negyedórás szünetet különböző programokkal tölti meg a klub, hogy a szurkolók még véletlenül, egyetlen másodpercre se unatkozzanak. A szünetben rendezett kis játék lényege az volt, hogy a szurkolóknak 10 másodpercük volt a félpályától indulva valamilyen módon túljutni a kapus eszén. A szurkolók legnagyobb megdöbbenésére a versenyzők között volt egy amputált lábú fanatikus is, ám az igazi megdöbbenést az okozta, amikor elé került a labda. A szurkoló ugyanis hihetetlen magabiztossággal tört a kapu irányába, majd egy olyan varázslatos mozdulattal emelte át a kapus felett a labdát, amit a Dundee United éppen melegítő cseréi is tombolva ünnepeltek meg.
