Foci edzők, akik sosem voltak profi focisták
A labdarúgók jelentős része visszavonulása után szakvezetőnek áll, és bár a profi pályafutás minden bizonnyal előnyt jelent az edzői szakmában, korántsem számít elengedhetetlen követelménynek. A sportág történetében jó néhány olyan szakembert találunk, aki játékosként legfeljebb amatőr szintig jutott el. Közhelyes megállapítás: nincs garancia arra, hogy a nagy játékosokból nagy edzők lesznek. A világbajnok és hazájában istenített Diego Maradona edzői próbálkozásai nemcsak számtalan bírálatot kaptak, de sokszor jókora mosolyt is kiváltottak.
A sikertörténetek: a zsoké nem kell, hogy ló legyen
A modern labdarúgás egyik nagy taktikai újítója, az olasz Arrigo Sacchi sem volt soha profi labdarúgó, mégis sikerült forradalmasítania a sportágat az AC Milan kispadján. Sacchi amatőrként játszott ugyan, de a megélhetését sokáig cipőkereskedőként teremtette meg. 1987-ben nagy meglepetésre szerződtette az akkor szinte teljesen ismeretlen trénert, akinek vezérletével a klub bajnokságot, két BEK-et és két Világkupát nyert. Az olasz mesternek többször is feltették a kérdést, nem jelentett-e hátrányt, hogy sohasem volt profi játékos, mire azt válaszolta: "Ahhoz, hogy valaki jó zsoké legye, előtte nem kell lónak is lennie."
Hasonló példa a francia Gérard Houllier esete, aki maga sohasem volt profi futballista: több amatőr csapatban is megfordult ugyan, de sokáig úgy tűnt, hogy angoltanárként keresi majd a kenyerét. Miután azonban az US Noeux-les-Mines együttesét a negyedik vonalból felvitte a másodosztályba, eldőlt a sorsa, és később a francia válogatott mellett irányította a Paris Saint-Germaint, a Liverpoolt és az Olympique Lyont is.
A Nemzet Aranya első rész
Tudományos megközelítés a brazil válogatottnál
A brazil válogatott a labdarúgás történetének legsikeresebb nemzeti csapata, a selecao az egyetlen együttes, amely eddig minden világbajnokságon ott volt. A brazilokat négy tornán is olyan szövetségi kapitány irányította, aki korábban nem volt profi labdarúgó. A klubok olyan edzőket alkalmaztak, akik nem feltétlenül rendelkeztek komoly futballista múlttal, viszont felsőfokú végzettségük volt (általában testnevelői diploma), és a sportágat egyfajta tudományos szemszögből vizsgálták.
| Edző | Sikerek/Jelentőség |
|---|---|
| Claudio Coutinho | 1978-as vb-bronzérem a brazil válogatottal |
| Carlos Alberto Parreira | 1994-es világbajnoki cím a brazil csapattal |
| Arrigo Sacchi | Két BEK-győzelem az AC Milannal |
A modern kor edzői
Hogy ez mennyire igaz, azt bizonyítja az a tény, hogy jelenleg két topliga listavezetőjénél is olyan edző dolgozik, aki nem volt profi futballista. A Bundesligában nagy meglepetésre élen álló TSG Hoffenheim mestere, Ralf Rangnick ugyan közel állt ehhez, hiszen a VfB Stuttgart ifjúsági csapatában szerepelt, de professzionális szintre nem jutott el, csak amatőrként futballozott. Az olasz bajnokságban listavezető Internazionale portugál edzője, José Mourinho szintén nem futott be futballista-karriert. A sportágat azonban imádta, így az edzői pálya felé fordult, és lassan, de biztosan tört előre, fokozatosan véve a lépcsőfokokat, amíg fel nem jutott a csúcsra.
Persze a lista másik oldalán is találunk példákat: a német Lothar Matthäus vagy éppen a holland Marco van Basten sem alkotott maradandót, amikor lehetőséget kaptak, noha játékosként nagyjából mindent elértek. A futball egyik nagy talánya, kiből lesz a legjobb edző, ki tud sok egyéniségből a legjobban összerakni egy csapatot, hogy a multiplikátorhatás érvényesüljön, és még többet hozzanak ki egymásból.
tags: #foci #edzok #akik #sosem #voltak #focistak
