A fejelés veszélyei a labdarúgásban: Az agyi károsodásoktól a tiltásig
A futball szerelmeseinek számára a fejelés mindig is a játék egyik leglátványosabb és legikonikusabb mozdulatának számított. Egy jól eltalált fejesgól, egy határozott felszabadítás vagy egy megnyert fejpárbaj sokszor a mérkőzés sorsát dönti el. Azonban az utóbbi évek tudományos kutatásai sorra bizonyítják, hogy ennek a mozdulatnak komoly ára lehet: az agyban olyan mikrosérülések alakulnak ki, amelyek hosszú távon memóriazavarhoz, tanulási nehézségekhez és akár súlyos neurológiai betegségekhez is vezethetnek.
Korai aggodalmak és az első vizsgálatok
A foci labdába fejelés hatással van a futballjátékosok agyi funkcióira és memóriájára. Az olyan klinikai sérüléseket, mint az agyrázkódás, már korábban is vizsgálták, de ez volt az első alkalom, hogy az agyban megfigyelhető változásokat olyanok esetében kutatták, akik naponta ki vannak téve ilyen ütközéseknek.
Az amerikai futball tanulságai és az európai vonakodás
Európában ez volt az első ilyen jellegű vizsgálat, holott az amerikai fociban már évek óta köztudott, hogy nagyon szoros kapcsolat van az agyi károsodás és az ütközések között. Igaz, hogy ott keményebb a test-test elleni játék, sokkal gyakoribb az agyrázkódás. De miért ne lenne ez probléma az európai fociban is, hiszen itt még védőfelszerelése sincs a játékosoknak?
Régóta ismert, hogy az ökölvívók és az amerikai focisták feltűnően nagy arányban szenvednek idejekorán Alzheimer-kórban (időskori memóriazavar), Parkinson-kórban és demenciában. Muhammed Ali olimpiai és világbajnok nehézsúlyú bokszoló és polgárjogi aktivista egyedül a Parkinson-kórt nem tudta legyőzni. Korábban már megvizsgáltak 94, volt NFL (National Football League, amerikai futball-liga) játékos agyát, és kilencvennél bukkantak krónikus traumás enkefalopátiára (CTE). Hiába vannak már-már szürreálisan festő védőfelszerelések, vállvédők, protektorok, szuszpenzorok, fogvédők, na és a bizarr rácsos bukósisakok, éppen a fejsérülések maradandó hatásai és az új tudományos eredmények miatt perlik jelenleg is négy és fél ezren az amerikai futball-ligát.
A Jeff Astle-ügy és az UEFA szerepe
A bejelentést megelőzte a 2002-ben agyi trauma következtében elhunyt brit csatár, Jeff Astle családjának kampánya. Kutatási projektet kezdeményezett az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) a labdarúgás és a demencia közötti összefüggés vizsgálatára, és a kutatók kapcsolatot fedeztek fel a hosszabb távú agyi károsodás, valamint volt futballisták között. Ez megerősíti azokat az elképzeléseket, melyek szerint veszélyes az ütközés és a fejelés a pályán. Az UEFA próbálja követni az ilyen irányú kezdeményezéseket más sportágakban, például az amerikai fociban is.
Az angol labdarúgás ellenállása
Az FA (Angol Labdarúgó Szövetség) támogatta a vizsgálatot, azonban az angol labdarúgás képviselői vonakodnak szembenézni ezekkel a komoly dolgokkal. Annak ellenére sem foglalkoznak többet érdemben a kérdéssel, hogy kiderült, az 1966-os világbajnokságot nyert angol válogatott tagjai közül hárman is Alzheimer-kórban szenvednek. „Évekkel ezelőtt beszéltem erről a Profi Labdarúgók Egyesületével (PFA) - mondta Ian St John. - Azonban a válaszuk ez volt: a nők szenvednek demenciától, úgyhogy ez nem lehet egy tendencia.”
A fejelés rövid távú hatásai: azonnali memóriazavar
A labdát géppel lőtték ki a kutatók úgy, hogy megfelelően szimulálja a sarokrúgás erejét és sebességét, és arra kértek egy csapat focistát, hogy fejeljenek a labdába húszszor. Magdalena Ietswaart idegkutató elmondta, hogy vizsgálatuk során olyan gyakorlatot használtak, amely minden amatőr és profi csapat számára ismert. „Bár a változások ideiglenesek voltak, úgy véljük, jelentős hatással vannak az agy egészségére, kiváltképpen, ha ismételten történnek, mint ahogyan ez a fejelésnél meg is valósul.”
A Stirlingi Egyetem kutatói húsz ismételt fejelést végeztettek játékosokkal, és megállapították: a résztvevők memóriateljesítménye 41-67 százalékkal csökkent, a hatás pedig még egy nappal később is kimutatható volt. Akkoriban a kutatók főként az átmeneti hatásokra hívták fel a figyelmet. Elég csak hússzor a labdába fejelni, és a memóriateljesítmény a felére csökken. Az erők óriásiak, 5 g-től 60 g-ig terjedhetnek (1 g, azaz 10 méter/másodperc a földi gravitációs gyorsulás, ennek többszöröse éri a fejet). Bizony sokan átéreztük már, milyen az, amikor egy súlyosra ázott labdát fejjel továbbítunk. Másodpercekig csak kóválygunk a pályán. A ferencvárosi Leandro fejel a labdába, egy ilyen „ütközés” következtében komoly trauma éri az agyat.
7 jel, amely tudományosan előre jelzi, meddig élhetsz 70 év felett!
A fejelés hosszú távú hatásai: mikrosérülések és súlyos betegségek
Egy friss amerikai kutatás szerint ugyanis már az amatőr játékosoknál is kimutatható, hogy a fejelés mikrosérüléseket okoz az agyban, amelyek memória- és tanulási zavarokhoz vezethetnek. Az utóbbi évek tudományos kutatásai azonban sorra bizonyítják, hogy ennek a mozdulatnak komoly ára lehet: az agyban olyan mikrosérülések alakulnak ki, amelyek hosszú távon memóriazavarhoz, tanulási nehézségekhez és akár súlyos neurológiai betegségekhez is vezethetnek.
A Columbia Egyetem átfogó vizsgálata
A Columbia Egyetem kutatócsoportja Michael Lipton vezetésével a közelmúltban publikálta a valaha volt legnagyobb vizsgálatot a témában, amely a JAMA Network Open folyóiratban jelent meg. A kutatásban 352 amatőr futballistát vizsgáltak, akik közül sokan évente több száz, sőt több ezer fejelést végeznek. A játékosok agyáról készült felvételeken apró, szabad szemmel nem látható elváltozásokat találtak a homlok mögötti területeken. Ez az a rész, amely a döntéshozatalban és a memória működésében kulcsfontosságú. A szakemberek szerint minél többet fejel valaki, annál inkább „elmosódottá” válik az agy szürke és fehér állománya közti természetes határ. Ez nem klasszikus sérülés, nem jár látványos tünetekkel, de hosszú távon gyengítheti az agyműködést.
A memória is megsínyli
A vizsgálatban a futballisták különböző teszteket töltöttek ki, amelyek a tanulási és emlékezőképességet mérték. Az eredmények világosan mutatták: akik sok fejelést végeztek, azok rosszabbul teljesítettek a memóriafeladatokban. Fontos hangsúlyozni, hogy mindez akkor is így volt, ha a játékosok korábban soha nem szenvedtek el agyrázkódást. A kutatók szerint a visszatérő, kisebb ütközések - amelyeket a pályán szinte senki nem tekint sérülésnek - ugyanúgy kárt tehetnek az agyban, csak lassan, észrevétlenül. „Ez az első komoly bizonyíték arra, hogy a rendszeres fejelés önmagában is mérhető változásokat okoz az agyban” - fogalmazott Michael Lipton professzor. A mostani amerikai vizsgálat azt is kimutatta, hogy hosszabb távon apró szerkezeti elváltozások is keletkeznek az agyban. Ez azt jelenti, hogy a fejelés nemcsak rövid ideig rontja a teljesítményt, hanem lassan és tartósan is nyomot hagyhat.
CTE, Alzheimer-kór és demencia: a profi futballisták kockázata
Az elmúlt évek során egyre többet foglalkoztak azzal a témával, hogy mi okozhatja több sportágban is (pl. ökölvívás, amerikai futball), hogy Alzheimer-kór, demencia, vagy Parkinson-kór lép fel a sportolóknál. Egy friss összegző tanulmány azonban jelentősen közelebb visz a megértéshez. Kiderült, hogy a gyakori fejelés agyi traumát okoz, ami később akár demenciához vezethet.
Először memóriaproblémákkal küzdő volt labdarúgók agyát tanulmányozták. A kapott eredmény szerint szinte mindegyikük a demencia egyik formájában, a krónikus traumás encephalopathiában (CTE), fizikai sérülések okozta memóriazavarban szenved, valamint mindannyian az Alzheimer-kór jeleit mutatják. Hogy mi tartott mostanáig, hogy mindezeket megtudjuk, annak egyszerű oka van: a CTE-t a legutóbbi időkig csak a halál után lehetett kimutatni.
Az Acta Neuropathologica című tudományos lapban megjelent tanulmány elkészítéséhez a szakértők 14 visszavonult, demenciában szenvedő futballistát követtek figyelemmel, hatuk esetében megkapták a legközelebbi hozzátartozó engedélyét az elhunyt sportolók halála utáni vizsgálathoz is. A hatból négy sportoló agyában krónikus traumatikus enkefalopátiára (CTE), a demencia potenciális okozójára utaló bizonyítékot találtak. Mind a hatuknál az Alzheimer-kór jelei is mutatkoztak. A CTE gyakori egykori bokszolók esetében, progresszív memóriaromláshoz, viselkedésváltozáshoz és motoros (mozgásbeli) képességek csökkenéséhez vezet.
Glasgow-i kutatók pedig több mint hétezer, 1900 és 1976 között született egykori skót férfi focista halálának okát hasonlították össze 230 ezer emberével. Az eredmények elképesztők: az Alzheimer-kór (időskori memóriazavar) ötször, a demencia (memóriazavar) három és félszer, a Parkinson-kór (reszkető bénulás) pedig kétszer nagyobb arányban alakult ki hivatásos futballistáknál, mint az átlagembereknél. Az eredmények alapján feltételezhető, hogy a profi labdarúgókat hosszú távon ugyanolyan kognitív problémák fenyegetik, mint a bokszolókat vagy az amerikaifutball-játékosokat.
A neurológiai betegségek előfordulása profi futballistáknál vs. átlagembereknél
| Betegség | Előfordulási arány profi futballistáknál (szorosan nagyobb) |
|---|---|
| Alzheimer-kór | 5x |
| Demencia | 3.5x |
| Parkinson-kór | 2x |
„Bemutattuk, hogy ugyanaz a kórkép, amely előfordul volt bokszolóknál, előfordulhat néhány volt futballistánál is, akik demenciával küzdenek, de nyomatékosítom: csak nagyon kis számú játékost vizsgáltunk” - mondta Huw Morris, a University College London (UCL) neurológiai intézetének kutatója, a tanulmány társszerzője. „A vizsgált sportolók karrierjének átlagos hossza 26 év volt, ami több ezer órányi játékidő, több ezer órányi edzés és több ezer fejelés.” Úgy gondolja, a szabadidőben focizóknál rendkívül alacsony a kockázat. A kockázat azonban az alkalmi játékosok számára minimális. Szakértők szerint azonban további kutatásra van szükség ahhoz, hogy bebizonyítsák az egyértelmű kapcsolatot a demencia és a fejelés között. Az Angol Futballszövetség szerint további kutatásokra van szükség annak megállapítására, vajon a degeneratív agyi betegségek általánosabbak-e a volt focisták körében.
Hogyan tovább? A fejelés jövője a labdarúgásban
A kérdés most az, hogy hogyan reagál erre a futball világa. Az, hogy az emberi agy öreg korunkban már nem úgy teljesít, ahogy elvárnánk, nem újdonság. Az viszont csak most kezd tudatosulni a döntéshozókban, hogy ez nem személyes, hanem közegészségügyi és gazdasági kérdés. A cél világos: megvédeni a játékosokat, miközben nem változtatják meg gyökeresen a sportot.
A tiltások és a szakértői ajánlások
Az Egyesült Államokban már évekkel ezelőtt betiltották a fejelést a 10 év alatti gyerekeknél, és Európában is egyre többször kerül napirendre a téma. 2015 óta egyre több helyen hallani, hogy betiltják a fejelést a futballpályákon. Számos orvosi tanulmány is igazolja káros hatását a szervezetre. Ennek hatására több országban már betiltották a fejelést a futballban. 2015-ben Kaliforniában, a tavalyi évben pedig Angliában, Skóciában és Észak-Írországban. A 12 év alattiaknál tilos az edzéseken a fejelés, akik elmúltak már 12, ők maximum csak óvatosan - de inkább megkerülve a bólintást - érhetnek a labdába.
Viszont most egy világhírű kutatóorvos szorgalmazza, hogy 18 éves korig minden formában - tehát az éles mérkőzéseken és az edzéseken is - tiltsák be a fejjel való labdaérintést. dr. Bennet Omalu, a krónikus traumás demencia (CTE) felfedezője és világhírű nigériai származású amerikai kutatója, sokat látott már, miután húsz éve vizsgálja az NFL-játékosok feji sérüléseit. Szerinte természetellenes és semmi értelme nincs, hogy egy nagy sebességgel mozgó tárgyat fejjel próbáljunk irányítani. Egy fejlődő agyú, 12-18 év közötti fiatal játékosnak pedig egyáltalán nem lenne szabad a fejét használnia a focipályán, és minden egyes fejeléssel károsodik.
Profi játékosok véleménye és alternatívák
Gary Lineker, az angol labdarúgósztár szinte ontotta a gólokat a nyolcvanas években. Ám leginkább lábbal, mert ő már negyven éve betiltotta volna a fejelést a fociban. Edzéseken nem is gyakorolta a fejeseket. Meccseken is csak abban az esetben vetemedett ilyesmire, ha elkerülhetetlen volt, akkor is lehetőleg megúszósan, csúsztatva. Nem akart nagyapja, a szintén focista Stanley Abbs nyomdokába lépni, aki már ötvenévesen Parkinson-kórban szenvedett.
A kutatók szerint további hosszú távú vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy pontosan meghatározható legyen, mennyi fejelés után kezdődnek el a károsodások. Ha általánosan betiltják a fejelést, akkor a FIFA onnantól kezdve akár piros lappal büntetné próbálkozásunkat? Szerintünk a válasz NEM, hiszen fölösleges dolog lenne, ha még emiatt is kellemetlen érzéseket okoznának a játékot szeretők körében. Inkább úgy lehetne ezt elképzelni, hogy például, egy szögletrúgást követően vagy az egyszerű kapáslövés, esetleg az ollózás válthatná ki a fejelést, ha a labda olyan magasságban érkezik felénk, hogy az értékesíthető lehet. Igaz, ebben az esetben nem számítana már annyit a játékosok magassága, hiszen tulajdonképpen nem igazán lenne szükség rá azon kívül, hogy mekkorát kell ugrani egy ollózáshoz.
A labdarúgás a világ legnépszerűbb sportága, és a kutatók szerint a fejsérülések kockázatát a játék előnyeivel összevetve kell mérlegelni. A foci hozzájárul a szív- és érrendszer egészségéhez, amely egyébként csökkenti a demencia kialakulásának esélyét is.
tags: #foci #fejeles #kiveszik
