A Női Labdarúgás Helyzete és Kihívásai: Sztereotípiáktól a Globális Fejlődésig
Az elmúlt évtizedben a női futball jelentős fejlődésen ment keresztül, ám továbbra is számos társadalmi és kulturális kihívással néz szembe. Bár a sportág népszerűsége és elismertsége folyamatosan növekszik, a sztereotípiák és az infrastruktúrabeli különbségek még mindig befolyásolják a nők részvételét és a sportág megítélését.
Sztereotípiák és Társadalmi Elfogadás
Simon Ágnes, az Amazon Foci Sportegyesület edzője és játékosa szerint kevés negatív élménye volt a női labdarúgással kapcsolatban. „A családban, illetve ismerősök körében, ha kiderült, hogy szeretek focizni, akkor ezt inkább olyan érdekes, csodabogár dolognak tartották, de teljesen pozitívan álltak hozzá” - mondja a szakember. Amikor az Egyesült Államokban tanult, azt tapasztalta, hogy ott teljesen természetes, ha egy lány focizik.
Edzőként úgy látja, hogy a lányok a sport mellett közösségre is vágynak, és a fiúkkal nehezebb megtalálniuk az összetartozás érzését, szoros barátságokat kialakítani. „Azt tapasztaljuk, hogy amellett, hogy a lányok szeretnek focizni, nagyon élvezik egymás társaságát, közös programokat szerveznek, és jó érzés edzőként köztük lenni az öltözőben, mert szeretnek együtt lenni” - meséli.
Az Amazon Foci edzője a sztereotípiák kérdéséről úgy fogalmaz, hogy a női labdarúgást sokan még mindig egy kézlegyintéssel elintézik, a férfi labdarúgással összehasonlítva nézhetetlennek tartják. „A társadalmi, kulturális sztereotípiák miatt még mindig sokan furcsának találják, ha egy lány, nő focizik. Lehet az oka a hagyományos női szerep melletti elkötelezettség - a nőnek a konyhában a helye -, de ebbe sokszor az is belejátszik, hogy valaki egyszerűen még nem találkozott személyesen ezzel a jelenséggel, a focizó nővel.”
Szoliva Zsolt azt tapasztalja, hogy gyakran már a 8-10-12 éves fiúk is lesajnálva tekintenek a lány labdarúgókra. „Edzőiktől nem egyszer hallani egymás közötti meccseken, hogy »Ne verjen már meg egy lány!« vagy »Ne fusson már le egy lány!« Németországban, ahol kifejezetten érett a női futballkultúra, teljesen átlagos, hogy a lányok suli után vagy egyesületi közegben együtt fociznak a fiúkkal, semmilyen szinten nem tekintenek valakit gyengébb játékosnak csak azért, mert lány” - magyarázza az MTK U14-es női csapatának vezetőedzője.
Abban mindkét szakember egyetért, hogy el kellene fogadni azt az alapvetést, hogy a női foci soha nem lesz olyan, mint a férfi. „A női kézilabda is eltér a férfi kézilabdától, mégis mindkettő kedvelt, elfogadott jelenség. Ugyanakkor ugyanazt a teljesítményt elvárni a két nemtől tévedés, hiszen a fizikai különbségek, a testfelépítés miatt sohasem lesz teljesen azonos a női és a férfi labdarúgók mozgása és gyorsasága” - véli Simon Ágnes. Hozzátéve, hogy a hagyományos női szerep és a labdarúgás szembeállítása igen sarkított álláspont, és nincs ok rá, hogy valaki ne lehessen jó feleség vagy anya azért, mert hobbi- vagy versenyszinten focizik. Az Amazon Foci SE-ben számos példa van arra, hogy többgyermekes anyukák heti kétszer eljönnek edzésre a közösség, a testmozgás és a labdarúgás szeretete miatt.
Arra már Szoliva Zsolt mutat rá, hogy a női játékosokban sokkal erősebb a bizonyítási vágy, ami a pályán is ellenállóbbá teszi őket. Mivel nem szeretnék magukat gyengének mutatni, egy-egy durva belépő után sem kezdenek teátrális mozdulatokba, mint jó pár profi férfi játékostárs teszi. Ugyanakkor ők is lőnek távolról bombagólokat, csinálnak tetszetős cselsorozatokat, és az összjátékban is képesek remek dolgokra. „Csak ahhoz, hogy ezt valaki felismerje, le kell vetkőznie a mélyen rejlő sztereotípiákat, és nem háromperces bakivideókból vagy rosszul sikerült meccsösszefoglalókból kell megfejtenie a komplett női focit” - teszi hozzá.
Ha a sztereotípiákról beszélünk, nem megkerülhető a női labdarúgók szexuális irányultságának kérdésköre sem. „Vannak meleg női focisták, de ez nem a labdarúgás sajátossága, más sportágakban is előfordul. Viszont a labdarúgás »macsó közeg«, ami nehezen tűri az ilyesfajta másságot. Nem véletlen, hogy a férfi labdarúgók között ennek felvállalása egyáltalán nem divat” - világít rá a jelenségre Simon.
A Női Labdarúgás Globális Fejlődése és Számai
„Két magyarországnyi” lány focizik a világban. Az elmúlt évtizedben a női futball jelentős fejlődésen ment keresztül. A FIFA (Nemzetközi Labdarúgó-szövetség) legutóbbi, 2023-as tanulmánya szerint világszerte 16,6 millió nő és lány játszik szervezett formában labdarúgást, ami 24 százalékos növekedés a 2019-es évhez képest. A női világbajnokság nézettsége rekordot döntött: a 2023-as ausztráliai és új-zélandi torna átlagos nézőszáma 30 904 fő volt, ami közel tízezerrel haladja meg a 2019-es, franciaországi vb 21 700-as átlagát. A pénzdíjak terén is történt előrelépés: a 2023-as tornán a női csapatok összesen 152 millió dollárt kaptak, ami tízszerese a 2015-ös összegnek. Összehasonlításképp, a 2022-es katari férfi vb-n 440 millió dollárt osztottak szét.
Az UEFA (Európai Labdarúgó-szövetség) aktívan támogatja a női labdarúgás fejlődését: 2024 és 2030 között egymilliárd eurót biztosít a nemzeti szövetségek, a felnőtt és utánpótlásklubok, valamint a válogatottak fejlesztésére. A cél, hogy 2030-ra 5000 profi női futballista és 6 profi bajnokság (jelenleg 3 van) legyen Európában.
Európai Kitekintés: Regionális Különbségek és Példák
Amit a számok nem feltétlenül mutatnak. Bár az UEFA elkötelezett a női futball fejlesztése mellett, ezt nehezíti, hogy a sportág megítélése és népszerűsége Európán belül erősen eltérő. Nyugat- és Észak-Európában, valamint Nagy-Britanniában a futball mélyebben beágyazódott a kultúrába, ezzel együtt a nemek közti egyenlőség - társadalmi és gazdasági szempontból - jobban érvényesül. Ennek eredményeként a női futball nagyobb elismerést, figyelmet és anyagi támogatást kap. Ezzel szemben - általánosságban véve - Közép- és Kelet-Európában a sportág fejlődése lassabb, az infrastrukturális és anyagi támogatás elmarad a nyugati mintáktól, így a női labdarúgás nehezebb helyzetben van.
Az Egyesült Királyságban a női futball népszerűsége nagyot nőtt az elmúlt években. A 2022-es női FA-kupa döntőjét 77 ezren látták a Wembley-ben, az Anglia-Németország Európa-bajnoki döntőn pedig telt ház volt, 90 ezer ember. A szigetországban egyre többen fogadnak a női mérkőzésekre, ami szintén a megnövekedett közfigyelmet mutatja.
Dániában ugyancsak nagy a női foci támogatottsága, a fent idézett FIFA-jelentésből kiderül, hogy az 5,8 millió dán lakosból 22 ezer a 20 éven felüli, és 49 ezer a 20 éven aluli igazolt, versenyengedéllyel rendelkező női játékos - ez a női lakosság 1,2 százalékát jelenti. Izlandon még jobb a helyzet, a 182 ezres női populáció 5,2 százaléka (9600 fő) igazolt focista. Ezzel mindkét ország Európa élmezőnyéhez tartozik.
Németországban a női labdarúgás egyre népszerűbb, de a játékosok még mindig szembesülnek szexizmussal és jelentős bérkülönbségekkel - a női Bundesligában az átlagfizetés havi 3500 euró, míg a férfi első osztályban a legrosszabbul kereső játékosok is 7000-8000 eurót keresnek havonta.
| Ország | Női lakosság (kb.) | Igazolt játékos (20 év felett) | Igazolt játékos (20 év alatt) | Összes igazolt játékos | Arány a női lakossághoz (%) |
|---|---|---|---|---|---|
| Dánia | 2 900 000 | 22 000 | 49 000 | 71 000 | 2,45 |
| Izland | 182 000 | N/A | N/A | 9 600 | 5,27 |
| Magyarország | 5 000 000 | 3 000 | 7 000 | 10 000 | 0,2 |
Megjegyzés: A női lakosság adatok becsültek az országok teljes lakosságának és a nemek arányának figyelembevételével.
Magyarország a Fókuszban: Kihívások és Eredmények
A 9,7 millió lakosú Magyarországon a 20 éven felüli igazolt női labdarúgók száma mindössze háromezer, míg a 20 éven aluliaké hétezer - ez a teljes női lakosság csupán 0,2 százaléka. Pedig az anyagi támogatás adott, a 2010-ben bevezetett társasági adó programnak (TAO) és a költségvetésből sportra csoportosított forrásoknak köszönhetően infrastrukturális és szakmai szempontból is fejlődött a magyar futball - beleértve a női szakágat is.
A Magyar Labdarúgó Szövetség elnöksége által felkért ad hoc bizottság 2013-ban kiadott tanulmánya azt tűzte ki célul, hogy a női labdarúgás Magyarországon ne kivétel, hanem szabály legyen, hogy egyre több lány válassza magának ezt a sportot, hogy egyre színvonalasabbak legyenek a mérkőzések, s egyre több szurkoló ismerje fel a sportág szépségét. Ha lassan is, de történt előrelépés.
Az MTK U14-es női csapatának vezetőedzője arról számol be, hogy az utóbbi években dinamikus fejlődésen ment keresztül a női felnőtt és utánpótlásfutball. „Az MLSZ már az U10-es korosztálytól kezdve szervez csak lánycsapatok számára tornalebonyolítású regionális bajnokságot, ami elősegíti a tömegesítést. A rendszerszintű kiválasztás az U14-es korosztályban kezdődik, a 12-13-14 éves lányokat lokáció szerint régiós válogatottakba tömörítik, és a 4 régió válogatottja a szezon végén Telkiben találkozik egymással. Ez a rendszer megkönnyíti a tehetségek felfedezését és a későbbi korosztályos válogatott keretek kialakítását” - hangsúlyozza a szakember.
Az MTK edzője kiemeli, hogy a felnőtt válogatott keretében többségében vannak az európai topbajnokságokban (német Bundesliga, olasz Serie A, svájci I. osztály) játszók, ez jól mutatja, hogy az utánpótlásképzésnek sikerült olyan tehetségeket kitermelnie, akik a legmagasabb szinten is képesek helytállni. Továbbá jóval több lány focizik egyesületi szinten, mint három vagy akár öt éve, a tehetséges lányok közül jó páran 13-14 éves korukig játszanak fiú kortársaikkal.
A Jövő Útja: Láthatóság és Közösség
Arra a kérdésre, mit lehet tenni azért, hogy a női futball megítélése javuljon, Simon úgy fogalmazott, láthatóbbá kellene tenni a női labdarúgást. „Egyrészt a lányok, nők számára is szélesebb körben biztosítani kellene a szabadidős foci lehetőségét, hiszen belőlük lesznek azok a támogató szülők, akik a fiaikat és lányaikat is szívesen viszik majd focizni. A játék szeretete összeköti, és nem szétválasztja a két nemet.
