A labdarúgás vonzereje: Miért ragadja magával a világot?
A labdarúgás a 21. század legnépszerűbb sportjának számít, hétről hétre emberek millióit ülteti le a televízió képernyői elé. Napjainkban nehéz lenne olyan személyt találni, aki élete során nem nézett végig legalább egy futballmérkőzést. Ez a labdasport vitathatatlanul a legnagyobb népszerűségnek örvend az emberek körében.
A foci iránti szenvedély és érdeklődés eredete sokrétű, hiszen ez az egyetlen olyan tevékenység, ahol helye van minden bőrszínnek, nemiségnek, nemzetnek, kultúrának, intelligenciának, és amit szinte mindenki ért és ismer. A labdarúgás nem csupán egy játék; a pszichológia és szociológia felől, történelem felől éppen úgy olvasható, mint a sport felől. Egy foci meccsnek sokkal összetettebb jelentéstartalma van. Ahogyan a többi csapatsportban is, a fociban is próbálnak a játékosok egymással összehangolva elérni egy eredményt, miközben meg kell érteniük a másik csapat játékát, és arra reagálva eredményt elérni. A labdarúgás pontosan olyan jelenségeket jelenít meg, amellyel nap mint nap találkozunk az életünkben: nyerni és veszíteni, a pillanat eredményét elfogadni, az összehangolt csapatmunkával eredményt teremteni, egy vezetőt követni, és közben hálásnak lenni a világnak, hogy ott játszhatsz.
A labdarúgás gazdasági háttere és a játékosok fizetései
Töretlen népszerűsége mellett azonban rengeteg emberben ellenszenvet vált ki a focisták irracionálisan magas fizetése, melyet jobb célokra is fel lehetne használni. Fényűzés, csillogás, drága autók, magánrepülők, jachtok - sokan ezekkel asszociálják a labdarúgókat, és a pályán nyújtott teljesítményüket mellékesnek tartják. Pedig a dolog jóval összetettebb. Nem elég a tehetség, rengeteg munkával és lemondással jár, hogy egy labdarúgó eljusson a csúcsra, és az ebből adódó fényűző életet élhesse. Gyerekkora szinte nem is volt, mindent a focira tett fel, hogy egyszer majd ebből élhessen meg. Az emberek nem is gondolnák, a labdarúgók minden egyes nap mennyi energiát és munkát fektetnek a fejlődésükbe.
Valóban, ezen a szinten az átlagemberek számára szinte elképzelhetetlen pénzösszegekről beszélhetünk. Szoboszlainál maradva, a középpályás különböző bónuszokkal együtt havonta 600 ezer fontot tehet zsebre, ami nagyjából 260 millió forintnak felel meg. A nyáron ebből a szempontból tovább rontotta a helyzetet a szaúd-arábiai klubok benyomulása az európai játékospiacra, akik konkrétan az általuk felkínált irracionálisnak mondható fizetésekkel csábították magukhoz a labdarúgókat. Az európai klubok kénytelenek voltak új, jóval megemelt fizetéseket tartalmazó szerződéseket kötni legértékesebb játékosaikkal, hacsak nem akarták, hogy valamelyik szaúdi egyesület ajánlatára rábólintsanak. Ilyen volt Kylian Mbappe esete, akivel a Paris Saint Germain a futballvilágban korábban még nem tapasztalt szerződést íratott alá.
A futballisták körében egyébként is bevált módszer, hogy látva egy-egy csapattársuk megemelt fizetését, jobb bérezést követelnek klubjaiktól. És itt jönnek képbe a játékosügynökök. Az egyesületek kapcsolatát a játékosügynökökkel nem igazán nevezhetjük rózsásnak. Sokszor élősködőknek is nevezik őket, akik minden áron hasznot akarnak húzni az ügyfeleikből, és sokszor egészen gátlástalan módszerekkel szeretnének pénzt kicsikarni az egyesületek malacperselyéből. Ugyanakkor a játékosokat sem kell félteni a tárgyalások során, gyakran előfordul, hogy a nyári vagy téli átigazolási szezon előtt a labdarúgók ügynököt váltanak. Egyrészt ezzel kívánják jelezni a távozási szándékukat, másrészt új, megnövelt fizetést tartalmazó szerződést szeretnének kötni klubjukkal.
A legjobban fizetett sportolók: Foci vs. Kosárlabda
Csakhogy érzékeltessük a különbségeket, a Forbes magazin tavalyi kimutatásai szerint a szaúdi Al-Nassrhez szerződő Cristiano Ronaldo a legjobban fizetett labdarúgó az éves 260 millió dolláros fizetésével, őt követi az Inter Miamiba szerződő argentin klasszis Lionel Messi (135 millió dollár), a harmadik helyre pedig Neymar fért oda (112 millió dollár). Ezzel szemben az Amerikai Professzionális Kosárlabda Bajnokságban (NBA) Stephen Curry teheti zsebre a legnagyobb összeget (évi 48 millió dollár), Russel Westbrook és John Wall évente 47 millió dollárral gazdagodik. Ez az összehasonlítás érzékelteti, mekkora a szakadék a két sportág bérezései között.
| Sportoló | Sportág | Éves fizetés (kb.) |
|---|---|---|
| Cristiano Ronaldo | Labdarúgás | 260 millió dollár |
| Lionel Messi | Labdarúgás | 135 millió dollár |
| Neymar | Labdarúgás | 112 millió dollár |
| Stephen Curry | Kosárlabda (NBA) | 48 millió dollár |
| Russel Westbrook | Kosárlabda (NBA) | 47 millió dollár |
| John Wall | Kosárlabda (NBA) | 47 millió dollár |
Persze a labdarúgók vagyona nem csupán a fizetésekből áll, a szponzori szerződések az éves jövedelmük jelentős részét kiteszi. Elég csak megemlíteni Cristiano Ronaldót, Lionel Messit és Neymart, akikkel a Nike és az Adidas már saját kollekciót is létrehozott. Ha a bérezésekhez hozzávesszük a szponzori szerződéseket, valóban irracionális pénzösszegekről beszélhetünk. És, hogy az NB I-ről se feledkezzünk meg, a magyar bajnokság játékosainak átlagfizetése elérheti a havi 3,8 millió forintot. A Ferencvárosnál, Fehérvárnál és Puskás Akadémiánál bizonyos játékosok akár havi 8-10 millió forintot is hazavihetnek. Ahogyan az átigazolási díjak úgy a játékosok fizetései is tovább fognak nőni. Hiába nézik ezt rossz szemmel az átlagemberek, nincs mit tenniük. A klubok vagyona tovább fog gyarapodni, mely kéz a kézben jár a játékosok bérének növekedésével.

Több mint játék: Közösség és érzelmek
A foci számomra az életet jelenti. Az első tudatos emlékeim is a focihoz kötődnek. Gyermekkorom óta a foci uralja a napjaimat. De miért tetszik ennyire az embereknek? Azért mert látványos és a versengésen túl önálló esztétikai értéket képvisel.
A sportnézésben az a legcsodálatosabb, hogy azt csipegeted ki belőle, ami a kedvedre való, senki nem mondja meg, hogy mit „kell” megnézned - ha egy sportág, csapat, verseny nem áll közel a szívedhez, akkor egyszerűen kihagyod. A szurkolás által a gyerekek nagyon sok mindent tanulnak a világról. Közben a saját viselkedésünkkel is példát mutatunk sportszerűségből meg abból, hogy hogyan ne tárgyiasítsuk a sportolókat. A sportnézés kulcsa a koruknak megfelelő, de nagyon-nagyon rövid magyarázat, és mindenképpen tartozik hozzá valami nassolnivaló.
A meccsnézésre alapvetően személyes, társasági élményként tekintünk. A válaszadók fele barátokkal és ismerősökkel osztja meg az élményt, míg további 12% nyilvános helyeken más szurkolókkal. Manapság nem feltétlenül kell választani, hiszen az otthonunkban is megteremthetjük a tökéletes hangulatot egy nagy tévével vagy projektorral és a tökéletes hangzást segítő eszközökkel - na meg persze vendégekkel. Most is így tervez a többség, 39% vendégségben, vagy vendéglátóként szeretné barátaival, szeretteivel átélni a meccsek izgalmait.

A labdarúgás közösségépítő ereje vitathatatlan. Különböző nemzetiségek és kultúrák vonulnak fel egy színtérre, és mutatják meg önfeledten igazi arcukat, és látszik, hogy a világ mennyire színes. Közben nem számít a ruházat, a vallás, a bőrszín, az éppen aktuális politikai vagy gazdasági helyzet, csak a játék van és mindaz, amit magában hordoz. A csapatokon látszik az országuk jellegzetessége, amire büszkék lehetnek. Benne van a ruhák színeiben, a pályán való játékban, a szurkolók dalaiban, és valódi, nemzetek közötti versenyt nézhetünk. Ráadásul a sportban, ahol olykor egy csapatban, máskor egymás ellen méred meg a tudásodat, ahol női játékvezetőnek is „engedelmeskednek” a férfi játékosok, ahol nemiségre tekintet nélkül is lehetnek játékosok és játékvezetők, ahol szurkolhatsz a saját országodnak és rajonghatsz más országok játékosaiért, ahol bőrszínre tekintet nélkül, csupán a közös cél és a valós eredmények hoznak össze egy színtérre, ahol a meccsek végén mindenki gratulál, és olykor a nyertes csapat vigasztalja a vesztest, talán mindezeknek a gondolatoknak és szándéknak helye van.
Zsinórban 4. éve rendeznek Final4-t magyar csapat nélkül | KéziLab | S01E23 | SportMix
A foci esztétikája és a nézői élmény
A futball esztétikája nem csupán a szép gólokban vagy a látványos cselekben rejlik, hanem magában a játék komplexitásában, a csapatmunka dinamikájában és a kiszámíthatatlanság varázsában. Nagyon sok minden kell a labdarúgás magas szintű játszásához, a sportesemények megszervezéséhez, levezényléséhez és a köré csoportosuló társadalmi megnyilvánulások terelgetéséhez. Hiszen mi történne, ha a foci unalmas lenne? Ha senki nem nézné sem a lelátókon, sem a tévé előtt? Akkor ugyan melyik cég támogatná a labdarúgást? Ki fizetne érte horribilis összegű közvetítési jogdíjat? Miből telne a sztárgázsikra?
Bár régebben rádión hallgattuk főként a meccsközvetítéseket, majd bejött a tv adás, ma már számtalan módunk van követni az eseményeket. Bár továbbra is ez maradt a fő közvetítő eszköz, és a futballnézők közel 80%-a televízión követi a játékokat, a fiatalabb generációk körében a számítógép (34-35%) vagy okostelefon (29%) alkalmazása erre a célra egyre elterjedtebb. Ha pedig már nézzük, akkor szeretjük megadni a módját és a lehető leginkább a helyszínre röpíteni magunkat az élményben. A futballnézők fele használ valamilyen kiegészítő technológiát a képernyő mellé, például hangszórót vagy házimozi rendszert (24%), esetleg Smart TV alkalmazásokat (18%), amelyek egyre nagyobb spektrummal állnak rendelkezésre a sportesemények közvetítésére. Na, ahogy látjátok, vérbeli tévésként engem a közvetítés maga legalább annyira lelkesít, mint az esemény.

A kritika és a nézőpontok sokszínűsége
Sorra olvashatjuk és hallgathatjuk, hogy egyesek milyen állatias szurkolással kísérik a focimeccseket, hogy a fociért emberek figyelmen kívül hagyják a családjukat vagy munkájukat, hogy ez nemcsak a sportról szól, hanem társadalmi szerepvállalások zűrzavaráról, pénzről, érdekekről, stadionok épüléséről. És valahogy ez a sport, a labdarúgás lett az a téma, amiről mindenkinek van véleménye, még akkor is, ha sosem járt egy meccsen sem, sosem űzte ezt a sportot, és sosem beszélgetett focistákkal vagy szurkolókkal.
Felháborít minket, ha egy tömeg egyszerre fejezi ki „fújuló” véleményét valami iránt, ami neki nem tetszik? Persze, hogy felháborító, azonban a közösségi média felületeken nem ez történik? A munkahelyeken nem kerülünk megvetés alá? Emberi érzelmek csapódnak ki nap mint nap a házak falára, a közösségi media felületekre, hangosak a terek és még sorolhatnánk. Negatív és pozitív érzelmeink egyaránt hangot kapnak, és egyáltalán nem csak a lelátókon. Vajon azért terjedt el a fociról jobban, hogy a vandál szurkolók sportja, mert ezt konkrétan premier plánban látható?
Nem vagyok sem a vandálkodás, sem a hangos gyűlölködés támogatója, ezért szomorúnak tartom, hogy egyes embercsoportok miatt - akik túllépik a szurkolóknak megengedhető viselkedést, rossz példát mutatnak, megbántanak embereket -, negatív híre kering ennek a sportnak, amiért sokan eltiltanák a gyermeküket még a téren is a focitól. Ha dúlnak benned az érzelmek, és azokat egy hangos sporteseményen vezeted le, vagy sportolás közben, akkor nem jár-e jobban a környezeted, mintha otthon vagy a baráti körben, esetleg a munkahelyen okozol fizikai vagy lelki nyomorultakat?!
Vannak férfiak, akik szeretik a focit és vannak férfiak, akiket valamiért ez az egész hidegen hagy. Ilyen az élet, ilyen a világ. Egyszerűen nem érdekel titeket a futball, és nincs ebben semmi szégyellnivaló. Egyúttal azonban tekintettel kell lennünk azokra is, akik szeretik a labdarúgást. Nem kell beleüvölteni az éjszakába, hogy "UTÁLOM A KIBASZOTT FOCIIIIT!!!", sőt egyáltalán nem kell üvöltözni.

A labdarúgás mint egyetemes jelenség
Miért nem más sport az, ami a legnépszerűbb a világon, miért ez a sport az, amit ilyen sokan megérteni, megérezni vélnek, és figyelemmel akarnak kísérni? Talán pont azért, amiért az ifjúság összejön a téren együtt játszani, mert egy picit mindenki tud focizni. Egy picit mindenki érti és érzi, hogy ez a labda, ami ott gurul a lábak között, valami olyasmi, ami összehoz minket, és közben senki sem nő, férfi, gyerek, felnőtt, ilyen vagy olyan származású, vallású, értelmiségű, hanem csupán csak játékosok vagyunk, sportoló emberek. A labdarúgás ezen törekvéseknek olyan helyet ad, ami akkora nyilvánosságot kap, hogy az utolsó kis faluba is eljutnak ezek az értékek és képek.
Vannak-e olyan szurkolók vagy játékosok, akik nem szimpatikusak a viselkedésük miatt? Vannak. Az ember, az mindenhol ember. Vannak szimpatikus és nem szimpatikus emberek mindenhol, lesznek is. Viszont én örülök, hogy rátaláltam a világ ezen megnyilvánulási helyszínére, hogy van egy hatalmas tömeg, aki számomra pozitív emberi értékekért küzd. Örülök, hogy a gyerekek a téren rúgják a bőrt, és örülök, hogy egy ekkora tömeget megmozgató jelenség a diszkriminációmentesség és a „fair play” területén ilyen sok mindent elért már.
tags: #foci #ok #sem #tudnak #de #legalabb





