A női labdarúgás felemelkedése: Sztereotípiák, fejlődés és magyar valóság
A futball szó hallatán főként olyan nevek juthatnak eszünkbe, mint Lionel Messi, Cristiano Ronaldo, Kylian Mbappé vagy Erling Haaland. Azonban nem mehetünk el amellett, hogy az elmúlt évben rekordokat döntöget a női futball is.
A női futball globális térnyerése és növekedése
Az elmúlt évtizedben a női futball jelentős fejlődésen ment keresztül. A FIFA (Nemzetközi Labdarúgó-szövetség) legutóbbi, 2023-as tanulmánya szerint világszerte 16,6 millió nő és lány játszik szervezett formában labdarúgást, ami 24 százalékos növekedés a 2019-es évhez képest.
A női világbajnokság nézettsége rekordot döntött: a 2023-as ausztráliai és új-zélandi torna átlagos nézőszáma 30 904 fő volt, ami közel tízezerrel haladja meg a 2019-es, franciaországi vb 21 700-as átlagát. A pénzdíjak terén is történt előrelépés: a 2023-as tornán a női csapatok összesen 152 millió dollárt kaptak, ami tízszerese a 2015-ös összegnek. Összehasonlításképp, a 2022-es katari férfi vb-n 440 millió dollárt osztottak szét.
Az UEFA (Európai Labdarúgó-szövetség) aktívan támogatja a női labdarúgás fejlődését: 2024 és 2030 között egymilliárd eurót biztosít a nemzeti szövetségek, a felnőtt és utánpótlásklubok, valamint a válogatottak fejlesztésére. A cél, hogy 2030-ra 5000 profi női futballista és 6 profi bajnokság (jelenleg 3 van) legyen Európában.
Sztereotípiák és elfogadás: A női labdarúgók kihívásai
Az Amazon Foci Sportegyesület edzőjének és játékosának, Simon Ágnesnek kevés negatív élménye volt a női labdarúgással kapcsolatban. „A családban, illetve ismerősök körében, ha kiderült, hogy szeretek focizni, akkor ezt inkább olyan érdekes, csodabogár dolognak tartották, de teljesen pozitívan álltak hozzá” - mondja a szakember. Amikor az Egyesült Államokban tanult, azt tapasztalta, hogy ott teljesen természetes, ha egy lány focizik.
Edzőként úgy látja, hogy a lányok a sport mellett közösségre is vágynak, és a fiúkkal nehezebb megtalálniuk az összetartozás érzését, szoros barátságokat kialakítani. „Azt tapasztaljuk, hogy amellett, hogy a lányok szeretnek focizni, nagyon élvezik egymás társaságát, közös programokat szerveznek, és jó érzés edzőként köztük lenni az öltözőben, mert szeretnek együtt lenni” - meséli.
Az Amazon Foci edzője a sztereotípiák kérdéséről úgy fogalmaz, hogy a női labdarúgást sokan még mindig egy kézlegyintéssel elintézik, a férfi labdarúgással összehasonlítva nézhetetlennek tartják. „A társadalmi, kulturális sztereotípiák miatt még mindig sokan furcsának találják, ha egy lány, nő focizik. Lehet az oka a hagyományos női szerep melletti elkötelezettség - a nőnek a konyhában a helye -, de ebbe sokszor az is belejátszik, hogy valaki egyszerűen még nem találkozott személyesen ezzel a jelenséggel, a focizó nővel.”
Szoliva Zsolt, az MTK U14-es női csapatának vezetőedzője, azt tapasztalja, hogy gyakran már a 8-10-12 éves fiúk is lesajnálva tekintenek a lány labdarúgókra. „Edzőiktől nem egyszer hallani egymás közötti meccseken, hogy »Ne verjen már meg egy lány!« vagy »Ne fusson már le egy lány!« Németországban, ahol kifejezetten érett a női futballkultúra, teljesen átlagos, hogy a lányok suli után vagy egyesületi közegben együtt fociznak a fiúkkal, semmilyen szinten nem tekintenek valakit gyengébb játékosnak csak azért, mert lány” - magyarázza.
Abban mindkét szakember egyetért, hogy el kellene fogadni azt az alapvetést, hogy a női foci soha nem lesz olyan, mint a férfi. „A női kézilabda is eltér a férfi kézilabdától, mégis mindkettő kedvelt, elfogadott jelenség. Ugyanakkor ugyanazt a teljesítményt elvárni a két nemtől tévedés, hiszen a fizikai különbségek, a testfelépítés miatt sohasem lesz teljesen azonos a női és a férfi labdarúgók mozgása és gyorsasága” - véli Simon Ágnes. Hozzátéve, hogy a hagyományos női szerep és a labdarúgás szembeállítása igen sarkított álláspont, és nincs ok rá, hogy valaki ne lehessen jó feleség vagy anya azért, mert hobbi- vagy versenyszinten focizik. Az Amazon Foci SE-ben számos példa van arra, hogy többgyermekes anyukák heti kétszer eljönnek edzésre a közösség, a testmozgás és a labdarúgás szeretete miatt.
Arra már Szoliva Zsolt mutat rá, hogy a női játékosokban sokkal erősebb a bizonyítási vágy, ami a pályán is ellenállóbbá teszi őket. Mivel nem szeretnék magukat gyengének mutatni, egy-egy durva belépő után sem kezdenek teátrális mozdulatokba, mint jó pár profi férfi játékostárs teszi. Ugyanakkor ők is lőnek távolról bombagólokat, csinálnak tetszetős cselsorozatokat, és az összjátékban is képesek remek dolgokra. „Csak ahhoz, hogy ezt valaki felismerje, le kell vetkőznie a mélyen rejlő sztereotípiákat, és nem háromperces bakivideókból vagy rosszul sikerült meccsösszefoglalókból kell megfejtenie a komplett női focit” - teszi hozzá.
Ha a sztereotípiákról beszélünk, nem megkerülhető a női labdarúgók szexuális irányultságának kérdésköre sem. „Vannak meleg női focisták, de ez nem a labdarúgás sajátossága, más sportágakban is előfordul. Viszont a labdarúgás »macsó közeg«, ami nehezen tűri az ilyesfajta másságot. Nem véletlen, hogy a férfi labdarúgók között ennek felvállalása egyáltalán nem divat” - világít rá a jelenségre Simon Ágnes. Sokakban számos előítélet él a női futballal kapcsolatban. Az egyik legnehezebb feladat itthon a női labdarúgás megítélését megváltoztatni. Ehhez elsősorban kiugró eredményre lenne szükség akár klub-, akár válogatottszinten.
A női foci helyzete Európában: Különbségek és sikertörténetek
Bár az UEFA elkötelezett a női futball fejlesztése mellett, ezt nehezíti, hogy a sportág megítélése és népszerűsége Európán belül erősen eltérő. Nyugat- és Észak-Európában, valamint Nagy-Britanniában a futball mélyebben beágyazódott a kultúrába, ezzel együtt a nemek közti egyenlőség - társadalmi és gazdasági szempontból - jobban érvényesül. Ennek eredményeként a női futball nagyobb elismerést, figyelmet és anyagi támogatást kap. Ezzel szemben - általánosságban véve - Közép- és Kelet-Európában a sportág fejlődése lassabb, az infrastrukturális és anyagi támogatás elmarad a nyugati mintáktól, így a női labdarúgás nehezebb helyzetben van.
Az Egyesült Királyságban a női futball népszerűsége nagyot nőtt az elmúlt években. A 2022-es női FA-kupa döntőjét 77 ezren látták a Wembley-ben, az Anglia-Németország Európa-bajnoki döntőn pedig telt ház volt, 90 ezer ember. A szigetországban egyre többen fogadnak a női mérkőzésekre, ami szintén a megnövekedett közfigyelmet mutatja.
Dániában ugyancsak nagy a női foci támogatottsága, a fent idézett FIFA-jelentésből kiderül, hogy az 5,8 millió dán lakosból 22 ezer a 20 éven felüli, és 49 ezer a 20 éven aluli igazolt, versenyengedéllyel rendelkező női játékos - ez a női lakosság 1,2 százalékát jelenti. Izlandon még jobb a helyzet, a 182 ezres női populáció 5,2 százaléka (9600 fő) igazolt focista. Ezzel mindkét ország Európa élmezőnyéhez tartozik.
Németországban a női labdarúgás egyre népszerűbb, de a játékosok még mindig szembesülnek szexizmussal és jelentős bérkülönbségekkel - a női Bundesligában az átlagfizetés havi 3500 euró, míg a férfi első osztályban a legrosszabbul kereső játékosok is 7000-8000 eurót keresnek havonta. Ez a hatalmas bérszakadék jól mutatja a még mindig fennálló egyenlőtlenségeket.
| Ország | Női lakosság (kb.) | Igazolt női játékosok (összesen) | A női lakosság %-a |
|---|---|---|---|
| Dánia | 2,9 millió (5,8 millió fele) | 71 000 | 1,2% |
| Izland | 182 000 | 9 600 | 5,2% |
| Magyarország | 4,85 millió (9,7 millió fele) | 10 000 | 0,2% |
A Női Labdarúgás Napját tartották Telkiben | MLSZTV
Magyarország a fókuszban: Fejlődés és kihívások
A 9,7 millió lakosú Magyarországon a 20 éven felüli igazolt női labdarúgók száma mindössze háromezer, míg a 20 éven aluliaké hétezer - ez a teljes női lakosság csupán 0,2 százaléka. Pedig az anyagi támogatás adott, a 2010-ben bevezetett társasági adó programnak (TAO) és a költségvetésből sportra csoportosított forrásoknak köszönhetően infrastrukturális és szakmai szempontból is fejlődött a magyar futball - beleértve a női szakágat is.
Történelmi áttekintés
- Az első magyar női futballal kapcsolatos emlékünk az, hogy 1912-ben Szegeden Brauswetter Boriska hirdetésben toborzott játékosokat, mérkőzést azonban nem játszottak.
- Magyarországon az első igazi meccset, amelyen 11 női labdarúgó nagypályán lépett a fűre, 1946. július 6-án Budapesten, a Latorca utcai Elektromos-pályán játszották. Az Elektromos fiú kölyökcsapatának ellenfele a női nagypályás kézilabda-bajnokság játékosaiból alakult „válogatott” volt.
- 1971 tavaszán a Budapesti Labdarúgó-szövetség írta ki az első magyar női bajnokságot, de az 1971 és 1983 közötti bajnokságokat az MLSZ nem tekinti hivatalosnak.
- Az MLSZ az 1983-1984-es szezonra írt ki először hivatalos, országos bajnokságot, amelyben hat csapat szerepelt - egyedüli vidékiként az Egri Lendület -, a bajnok a Renova lett.
- A női labdarúgó-válogatottunk 1985. április 9-én Siófokon az NSZK ellen játszotta első hivatalos mérkőzését. Bárfy Ágnesék 1-0-ra győztek.
A jelenlegi helyzet és a jövő
A Magyar Labdarúgó Szövetség elnöksége által felkért ad hoc bizottság 2013-ban kiadott tanulmánya azt tűzte ki célul, hogy a női labdarúgás Magyarországon ne kivétel, hanem szabály legyen, hogy egyre több lány válassza magának ezt a sportot, hogy egyre színvonalasabbak legyenek a mérkőzések, s egyre több szurkoló ismerje fel a sportág szépségét. Ha lassan is, de történt előrelépés.
Az MTK U14-es női csapatának vezetőedzője arról számol be, hogy az utóbbi években dinamikus fejlődésen ment keresztül a női felnőtt és utánpótlásfutball. „Az MLSZ már az U10-es korosztálytól kezdve szervez csak lánycsapatok számára tornalebonyolítású regionális bajnokságot, ami elősegíti a tömegesítést. A rendszerszintű kiválasztás az U14-es korosztályban kezdődik, a 12-13-14 éves lányokat lokáció szerint régiós válogatottakba tömörítik, és a 4 régió válogatottja a szezon végén Telkiben találkozik egymással. Ez a rendszer megkönnyíti a tehetségek felfedezését és a későbbi korosztályos válogatott keretek kialakítását” - hangsúlyozza a szakember.
Az MTK edzője kiemeli, hogy a felnőtt válogatott keretében többségében vannak az európai topbajnokságokban (német Bundesliga, olasz Serie A, svájci I. osztály) játszók, ez jól mutatja, hogy az utánpótlásképzésnek sikerült olyan tehetségeket kitermelnie, akik a legmagasabb szinten is képesek helytállni. Továbbá jóval több lány focizik egyesületi szinten, mint három vagy akár öt éve, a tehetséges lányok közül jó páran 13-14 éves korukig játszanak fiú kortársaikkal.
Az óvodákban nem jellemző, hogy egy kislány fociedzésre jelentkezzen. A szülők többsége szintén nem gondol erre. Fontos a környezet, ameddig egy kisfiú azért megy edzésre, mert szeret futballozni és focista akar lenni, a kislányoknál sokkal inkább befolyásoló tényező a pozitív közeg, ahol jól érzik magukat, ahol együtt lehetnek a barátnőikkel. Korábban az volt a jellemző, hogy a kislányok a fiútestvérek hatására kezdték el rúgni a bőrt, az volt a közös program otthon, majd közösen eljártak a fiúk edzésére. Ma azért már, szerencsére, jóval több kislány kezd el focizni kedvtelésből. Erre kiváló lehetőség az öt-nyolc éveseknek készített UEFA Disney Playmakers program, ahol a Disney-meséken keresztül tudják elsajátítani a kislányok a labdarúgás alapjait.
„Összesen nyolc női futballakadémia van az országban. Ezekből a csapatokból áll össze a bajnokság” - magyarázza Papp Dávid. Mivel így kevés a csapat, nem kétszer, mint a fiúknál, hanem mindenki négyszer játszik egymással. „Bár a női labdarúgás még gyerekcipőben jár Magyarországon, ki fogja forrni magát. Dorinának is ez a célja.”
Játékosok a pályán és azon túl: Inspiráló történetek
Napi két edzés és szakadatlan kitartás: ezt jelenti női focistának lenni Magyarországon. „Néha belefáradok ebbe az életvitelbe” - mondja Jánoska Dorina, a Puskás Akadémia játékosa. A fiatal lányt semmi, többek között egy térdműtét sem tántoríthatta el az életcéljától, 2-3 hónap kihagyás és rehabilitáció után ugyanolyan lendülettel vetette bele magát az edzésekbe. „Nagyon nagyok az elvárások. Dorina családja teljes létszámmal drukkol a pálya szélén. Feszült megszólalásaikból olykor elégedetlenség, máskor pedig büszkeség sugárzik. "Minden meccsemet megnézik. Anyu, apu és a 23 éves bátyám is. Dorina előbb tanult meg labdát vezetni, mint olvasni. Egy exfocista apukával és egy hobbifocista báttyal nem is olyan váratlan ez.
Dorina a győztes meccs után vidáman, a fáradtság minden jele nélkül ecseteli, hogyan zajlanak a mindennapjai. Felnőttes céltudatossága mögül most sem bukkan fel sok egy tinédzser lány vonásaiból. Szórakozás, pihenés, magánélet - csak mint említésre majdhogynem méltatlan kifejezések jelennek meg a fiatal futballista életében. „Ha nem focista, akkor fizioterapeuta szeretnék lenni” - mondja. „Bármi történhet, így kell a B opció” - meséli. Dorina nagyra becsüli a felcsúti Puskás Akadémiát: „Itt minden lehetőség adott.” Szabadidejéről beszélve megemlíti, hogy az otthoni, vidéki barátaival már nem nagyon tartja a kapcsolatot, és nyáron, az edzőkkel előre lefixált háromhetes nyaraláson kívül igazából nincsen szünet a fociban. „A foci az első.” A stadion melletti füves pályát elszórva egy-egy néző szegélyezi. A Puskás Akadémia és a Diósgyőri VTK összecsapása nem sok szurkolót vonz ezen a kissé szeles, de ugyanakkor napsütötte kora tavaszi napon. A stoplis cipőbe bújtatott izmos női lábak azonban megállíthatatlanul szabdalják a gondosan rendben tartott gyeptéglákat. Az elszántan összpontosító arcokról sugárzik a versenyszellem.
Kukla Renáta életútja is kalandos volt, mire jelenlegi pozíciójába került. Hét évesen, kis békési településen, Dombegyházon kezdett el focizni a fiúkkal, akik nem szerettek a lányokkal együtt játszani. Ráadásul kicsiny volt a termete, ezért szinte mindig a kapuba állították. „Közgazdásznak készültem, pénzügy és számvitel szakon végeztem és a tanulmányaim során lehetőségem nyílt Erasmus-ösztöndíjjal külföldre utazni. Nem véletlenül választottam Spanyolországot. Az itt töltött egy év során Joan Laporta, a Barcelona akkori elnöke tartott számunkra marketing előadást és ennek hatására spórolni kezdtem, hogy ellátogathassak a Nou Camp Stadionba egy-egy mérkőzés erejéig. A diploma megszerzését követően átmenetileg kisebb szerepet kapott a futball az életemben. Egy amerikai multinacionális cégnél pénzügyi elemzőként kezdtem el dolgozni, ahol 8 és fél évet töltöttem. Annak ellenére, hogy szerettem a munkámat, már a második évben azt éreztem, valami hiányzik az életemből. Ezért elkezdtem a TV2 Akadémia sportriporter képzését, a gyakorlati és elméleti munkáim miatt a hétvégéim is be voltak táblázva. De fiatal voltam és arra is maradt energiám, hogy délelőttönként az MLSZ kommunikációs osztályán gyakornokként segítsem a szövetség munkáját. A multinál az amerikai időzónához igazodtunk - tehát délután 1-től este 10-ig tartott a munkaidő - ezért meg tudtam oldani, hogy reggel 9-től az akkori jogi-és kommunikációs igazgató, dr. Kislányként neki nem adatott meg a lehetőség, hogy focikarriert fusson be, ezért most mindent megtesz azért, hogy ez többé egy gyermekkel se fordulhasson elő. Kukla Renátával, a Magyar Labdarúgó Szövetség női szakági koordinátorával interjúztunk.
A játék szeretete összeköti, és nem szétválasztja a két nemet. „Már elmúltak azok az idők, amikor a labdarúgás kizárólag a férfiak sportja volt. A lelátókon, jobb helyeken, talán már a kezdetek óta így volt, ám magán a szakmán belül nemrég indult el a végső folyamat. Mára komoly szintre jutott el a női labdarúgás, a legutóbbi BL-döntőn éppen a Groupama Arénában volt tele a stadion.”
Példátlan sikerek a nemzetközi színtéren is születnek. Marozsán Dzsenifer 2010-től idei visszavonulásáig a német női válogatott középpályása volt, olimpiai bajnok, Európa-bajnok, 111-szeres német válogatott. A sportoló korábban három alkalommal - 2016-ban, 2018-ban és 2020-ban - kapta meg a világ legjobb irányítója címet, de 2013 óta minden évben a top 10 játékos között szerepelt az IFFHS ranglistáján. Marozsán nemrég bejelentette, hogy visszavonul a német válogatottbeli szerepléstől: az április 11-én, Nürnbergben sorra kerülő brazilok elleni találkozó lesz a búcsúmérkőzése. A 30 éves játékos a korábbi térdsérülése miatt döntött amellett, hogy az Olympique Lyon francia csapat tagjaként a jövőben inkább a klubfutballra fog koncentrálni.
Szerencsére rengeteg pozitív példát lehet már látni arra, hogy gyermekvállalás után, édesanyaként a nők visszatérnek a profi futballba. Ha a világ elitjét nézzük, az olimpiai bajnok és kétszeres vb-győztes Alex Morgan, az amerikai csapat sztárja nagyon jó példa erre. Ő a gyermeke születése után visszatért a pályára, a klubja és a válogatott részéről is maximális támogatást élvez. Kislánya, Charlie a születése óta részt vesz a csapat edzőtáboraiban, részese az édesanyja sikereinek. De nem is kell ilyen messzire mennünk, szerencsére itthon is találunk pozitív példát. A női A válogatott kapusa, Szőcs Réka, 2022 júliusában adott életet kisfiának, Olivérnek, aki baba kora óta ott van az összes meccsén és szinte minden edzésén. Réka kilencvenkilencszeres válogatott volt a szülés előtt, megható volt, ahogy a 100. válogatottságát ünnepelhette gyermeke mellett.
A láthatóság növelése és a jövő lehetőségei
Arra a kérdésre, mit lehet tenni azért, hogy a női futball megítélése javuljon, Simon Ágnes úgy fogalmazott, láthatóbbá kellene tenni a női labdarúgást. „Egyrészt a lányok, nők számára is szélesebb körben biztosítani kellene a szabadidős foci lehetőségét, hiszen belőlük lesznek azok a támogató szülők, akik a fiaikat és lányaikat is szívesen viszik majd focizni.”
A női labdarúgók szempontjából kulcsfontosságú, hogy minél több női szakember és vezető kapjon szerepet a sportágban. Sokan dolgoznak a könyvelői részlegen, de további, kiemelkedő feladataik is vannak. Balog Judit hosszú évek óta társügyvezetője Haraszti Zsolt mellett a csak magyarokat foglalkoztató Paksnak, Vargáné Kuskó Judit szintén nem tegnap óta a Honvéd létesítményvezetője. Szintén Kispesten dolgozik, és szintén fontos beosztásban Németh Tamara, aki a klub első csapatának a technikai igazgatója. Kulcsár Katalin talán a hölgyek közül a legismertebb, a játékvezetőt 2016-ban a világ legjobbjának választották a női sporik közül. Szintén fontos, megkerülhetetlen szereplője a magyar labdarúgásnak az M4 Sporttól Berkesi Judit, Koczka Henrietta, Komjáti Kata és Petrovics-Mérei Andrea, de a sort tényleg folytathatnánk még, hiszen még többen is vannak, akik tudásuk legjavát nyújtva igyekeznek a maguk területén még szerethetőbbé tenni a világ legfontosabb szubkultúráját, a magyar labdarúgást.
Dénes Dorottya személyesen is megtapasztalta a tavalyi Bajnokok Ligája-döntő, majd a nyári világbajnokság atmoszféráját. „Elképesztő volt átélni a közel telt házas mérkőzések hangulatát, látni az utcákon, állomásokon masírozó szurkolótömegeket, ez korábban elképzelhetetlen volt női mérkőzés kapcsán. Ez, azt gondolom, annak is köszönhető, hogy rengeteget fejlődött a női futball, sokkal élvezhetőbb, látványosabb meccseket lehet már látni.” Szerencsére ő is szereti a focit, mi több, még saját blogja is van az MLS-ről és az amerikai labdarúgásról Jenkifoci néven. „A cél az egyértelműen az lehet, hogy lebontsuk a falakat, és alkalmasnak is érzem erre magunkat, de bőven lenne még hely másoknak is mellettünk.”
Aki még soha nem próbálta ki magát a fociban, és úgy érzi, szívesen megtenné, kétségkívül biztatom erre. Nemcsak jó testmozgási lehetőség, hanem rengeteg plusz dolgot ad még ezen kívül. „Számomra egy edzés elképesztő energiát ad és feltöltődést, egyáltalán nem érzem fárasztónak, sőt azt érzem, hogy akkor vagyok egyensúlyban és összhangban, hogyha edzhetek és focizhatok minél többet.”
