A Szpartak Moszkva gazdag történelme: Küzdelmek és Diadalok
Éppen kerek évfordulót ünnepelt a legnépszerűbb orosz futballklub, a Szpartak Moszkva, amelyet éppen száz esztendeje, 1922. április 18-án alapítottak. Hogy mennyi minden fért bele ebbe az eseménydús évszázadba? A Szpartak Moszkva ezt is túlélte, ugyanúgy, mint a sztálini rendszert, a II. világháborút, vagy éppen a klubot többször is sújtó gazdasági nehézségeket. És ma csatlakozott azon kevés csapathoz, amely megélte a századik születésnapját. Ezalatt az immár múlt időben emlegethető évszázadot olyan eredmények kövezik ki, mint a Szovjetunióban és Oroszországban is hajszálpontosan 10-10 bajnoki aranyérem, szintén 10 kupagyőzelem.
Az Alapítástól az Első Sikerekig
Az alapítást követően nem sokkal már az első meccsét is lejátszotta a klub, melyet 3-2-re megnyert a ZKS futball klubbal szemben. És innentől kezdve elindult egy csodás száz esztendő. Miután 1922 tavaszán saját stadiont építettek, a csapat a meccseik bevételéből próbált fennmaradni. Az első igazi sikerek sem várattak sokáig, ugyanis már 1924-ben sikerült elnyerniük a Tosmen-kupát - majd 1929-ben megismételték mindezt -, melyben a moszkvai és a leningrádi klubok vettek részt. Igaz, ez még az „őskorban” történt, 1938-ban és 1939-ben a csapat képes volt duplázni egymást követő két esztendőben. A Szovjetunió bajnokságában éppen a nagy rangadó következett volna 1941. június 22-én - a Zenit csapott volna össze a Szpartakkal -, ám erre már nem került sor, miután a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót. A háborút követően megfelelő állami háttér nélkül nem tudott a klub kellőképp erősíteni, így erős középcsapat vált, ám 1946-ban így is sikerült megnyerniük a Szovjet Kupát. Ekkoriban a szurkolók kupa specialistának tartották a Szpartakot, amely a bajnokságban maximum a 6-8. helyen végzett.
Az 1952-es Olimpia és a Népstadion Felavatása
A Szovjetunió csupán az 1952-es olimpián mutatkozott be. Mivel gyakorlatilag nem létezett a válogatott, ezért némi vita után úgy döntöttek, az egyik legjobb klubcsapatot, a hadsereg együttesét nevezik Helsinkibe. A CDKA (Vörös Hadsereg Központi Háza) és a belügy együttese, a Dinamo Moszkva volt a két legkiválóbb csapat. Ám a vezetőség nem akarta kitenni a belügyeseket egy esetleges kudarcnak, ami presztízsveszteséget jelentett volna, így a CDKA futballistái, kiegészülve a Szpartak (Igor Netto) és a Dinamo (Konsztantyin Beszkov, Vaszilij Trofimov) vendégjátékosaival, szerepeltek Helsinkiben. A szovjet válogatott Jugoszláviával 5:5-ös döntetlent ért el, majd a megismételt mérkőzésen 3:1-re kikapott. Sztálin nehezen viselte el a kiesést, a hazatérő labdarúgókat „hazafiatlan magatartással” vádolták meg, s a klubot kizárták a bajnokságból.
A hadsereg gyakorlatilag egyesület nélkül maradt, egyértelmű volt, hogy az avatóünnepségen más klub képviseli a Szovjetuniót. A Szpartakra esett a választás, már csak azért is, mert a már a CDSZA nélkül megrendezett 1952-es bajnokságot a Szpartak története során negyedszer, a második világháború után először megnyerte, sőt egy évre rá - már néhány CDSZA-játékossal kiegészülve - ismételt.
A Népstadion Avatója és a Bp. Honvéd elleni mérkőzés
A Népstadion átadásának évében, március 5-én meghalt Sztálin, de a hadsereg klubját csak 1953 őszén kezdték újjászervezni. A magyar futball kirakatcsapata, a Bp. Honvéd - az 1952-es bajnok - játszotta a stadionavatót. A kispestiek a jeles eseményen nem moszkvai testvércsapatukat (napjainkban CSZKA Moszkva) fogadták, mert büntetésben volt.
A hivatalos avatás előtt is játszottak mérkőzést Népstadionban, az olasz-magyarra készülő válogatott május 6-án Harangozó Sándor bíráskodása mellett 11:1-re verte meg az NB II Közép-csoportjának bajnokát, a Szikra Gázművek csapatát. Titokban akarták tartani, mégis híre ment a környéken, hogy futballmeccs van, amelynek végére már szépszámú közönség gyűlt össze az épülő lelátókon és a pálya mellett. A stadion első - nem hivatalos - gólját a 6. percben Kocsis Sándor lőtte, a többit Hidegkuti (4), Puskás (3), Palotás (2) és Czibor, illetve Mohácsi szerezte.
Augusztus 20-án a Népsport címlapján a Honvéd-Szpartak mérkőzést az egész napos program fénypontjának nevezte. A lap kiemelte: „A szovjet labdarúgástól sokat tanultak a mieink, főleg edzésrendszer és taktika tekintetében. Szovjet példa nyomán kezdtük megvalósítani a sokmozgásos, gyors támadójátékot, s ugyancsak a szovjet sport útját követtük, amikor labdarúgásban az idén már rátértünk az új edzésbeosztásra.” Ugyanakkor a cikk szerzője nem tagadta: „A szovjet labdarúgásban egy idő óta bizonyos visszaesés tapasztalható. Az olimpián nem szerepelt színvonalához és hírnevéhez méltón a szovjet labdarúgó-válogatott, s a közelmúltban sem értek el olyan átütő sikereket a szovjet labdarúgók, mint néhány évvel ezelőtt.” Mégis, mindent egybevetve: „Bármelyik csapat győzhet.”
A margitszigeti Nagyszállóban lakó vendégek nem sokkal később találkoztak a Honvéd-játékosokkal, előkerült a labda, „sőt többen fejelgettek is a bársonyszékek között. Széles volt a jókedv, meghitt barátság volt kifejlődőben a vörös és sötétkék melegítős fiatalemberek között.” Ha kellett, a felek kézzel-lábbal értették meg egymást, a mienk elsősorban az ellenfelek életkorát firtatták, aminek egyik oka az volt, „hogy a »szókincsből« csak erre telt a legtöbbnek”. Délután edzettek a vendégek a Vasas népligeti pályáján, a tréninget megnézte néhány Honvéd-játékos is, Babolcsay meg is jegyezte: „Nem tudom, hogy hogyan fognak futballozni, de az biztos, hogy nagyszerű erőben vannak.” Basaskin az edzés után így szólt. „Most már szeretném megnézni a Népstadiont is. Moszkvában nagyon sokat hallottunk a budapesti Népstadionról, fényképről már ismerem is, de szeretném közelről látni.” Kívánsága még aznap teljesült. Másnap két edzést tartottak a vendégek, délelőtt az Úttörőstadionban, délután ugyancsak a Népligetben. Előbbi helyszínen Szimonjanék röplabdáztak, csak éppen lábbal, a labda egyszer leeshetett. Az edzés végére hús-vér úttörők is érkeztek, az emelgető Pirajev, Bobrov kettőstől egyikük elkérte a labdát. A nagyok letették, a srác hatalmasat belerúgott: „»Puskás« - mondja elégedetten Pirajev. »Dehogy Puskás - szól rá Bobrov - nem látod, hogy jobbal rúg?«”
A stadionavató mérkőzésen, 1953. augusztus 20-án, 80 ezer néző előtt a Bp. Honvéd a Szpartak Moszkva ellen játszott. A megnyitón minden volt, ami szem-szájnak ingere, a futball mégis mindent vitt. Pedig a Bp. Honvéd-Szpartak Moszkva találkozó félidejében a „nagy testvér” reprezentánsa még vezetett, aztán Puskásék 3:2-re fordítottak.
Az öltözőben Kalmár Jenő, a Honvéd edzője ezt mondta: „Ne akarjátok a kapu szájába bevinni a labdát, hanem messzebbről is lőjetek!” A második félidő elején egy Puskás-Bozsik összjátékot követően a jobbfedezet 6 méterről egyenlített, majd alig több mint húsz perccel a befejezés előtt ugyanő megszerezte a vezetést. Ám szinte postafordultával Szimonjan egy kipattanó labdát értékesített, de végül Kocsis fejesből megszerezte a győzelmet. A kétgólos Bozsik így értékelt: „A kihagyott sok helyzet miatt egészen az egyenlítésig nagyon idegesek voltunk. A moszkvai védők nagyszerűen fognak embert és veszélyesen, gyorsan indítanak támadást. Nekem legjobban Pirajev és a három hátvéd játéka tetszett.” Puskás Ferenc, Bányai Nándor és Grosics Gyula is az ellenfelet dicsérte.
Bányai Nándor a stadion átadásának 50. évfordulóján az NSO-nak mondott mást is: „Emlékszem, micsoda dac és elszántság dolgozott bennünk. Szinte hallom, ahogy egymásnak mondogatjuk, győznünk kell bármi áron, hiszen olyan nagyképűek, hogy megérdemlik a vereséget. (…) Farkas Mihály még a meccs előtt odajött a csapathoz és azt mondta, úgyis kikapunk. Ezt képzelje el: a honvédelmi miniszter a szovjeteknek drukkolt. Láttam az arcán a kárörömet. Ez még jobban feltüzelt minket, és bevallom, keményen, időnként durván játszottunk. (…) Győzni akartunk mindenáron, hiszen a magyar ember akkoriban első számú ellenségnek tekintette az oroszokat. Nem szerettük őket, ez az igazság.” Farkas akkor már nem volt miniszter, de ez a lényegen nem változtat.
A második Szpartak-gól szerzője, Szimonjan nem tagadta: „Azt hiszem, gyorsaságban nem maradtunk el a magyar játékosok mögött, a helyzetfelismerésben azonban már igen.” A Népstadion első hivatalos gólját szerző Szedov szerint a moszkvaiak betonvédelemében is támadtak rések. Netto már előretekintett: „Tanulságos volt a mérkőzés és mi hasznosítjuk is a tanulságokat. Nálunk most forrásban van a labdarúgás. Sok a fiatal játékos az élvonalban, s ezek a fiatalok igen tehetségesek. Nézzék meg majd két év múlva a szovjet labdarúgást!” Megnéztük: 1955 szeptemberében válogatottunk a Népstadionban 1:1-et játszott a „nagy testvérrel”.
A Népstadion avató mérkőzésének részletei:
- Emlékeztető: Bp. Honvéd-Szpartak Moszkva 3:2 (0:1)
- Időpont: 1953. augusztus 20.
- Helyszín: Budapest, Népstadion
- Nézőszám: 80 ezer
- Vezette: Vlcek (csehszlovák)
- Bp. Honvéd: Grosics - Rákóczi, Lóránt, Bányai - Bozsik, Városi - Budai II, Kocsis, Babolcsay, Puskás, Czibor. Edző: Kalmár Jenő
- Szpartak: Pirajev - Tyiscsenko, Basaskin, Szedov - Parszin, Netto - Paramonov, Bobrov, Szimonjan, Gyementyev, Iljin. Edző: Konsztantyin Szokolov
- Gólok: Bozsik (49., 68.), Kocsis (82.), ill. Szedov (24.), Szimonjan (69.)
A Népsport kiválónak minősítette a Szpartakot. A játékosok közül Gyementyevet, Nettót, Iljint, Szimonjant, Basaskint, Bobrovot és Tyimakovot említette meg, kiemelve, hogy Gyementyev 1947-ben a Torpedóval Magyarországon is járt. Mellette „a támadósorban lljin játszik balszélsőt, ő a szovjet válogatott balszélsője is, veszélyes a kapura, gyors, gólképes labdarúgó. Szimonjan irányítja az ötösfogat játékát. Tavaly ő rúgta a legtöbb gólt. A világhíres Bobrov a jobbösszekötő, igen nagy képességű játékos. Nemcsak az előkészítésben, hanem a kapura törésben is kiváló. A két fedezet, Netto és Tyimakov a védekezésben és a támadásban egyaránt teljes értékű játékos. A hátvédhármasban a középhátvéd Basaskin kemény, harcos, jól romboló játékos.”
A Szovjet Foci Élén és a Nemzetközi Porondon
Elkezdődött a csapat nemzetközi kupaszereplése is, egyelőre csekély sikerrel. A feketeleves 1976-ban érkezett el, amikor a Szpartak története során kiesett az elit osztályból. Egy év második vonal után azonban visszatért a legjobbak közé, ahol azonnal képesek voltak az 5. helyet megszerezni. Majd a világ döbbenetére 1979-ben megnyerték a bajnokságot, majd a BEK-ben eljutnak a negyeddöntőig, ahol a Real Madrid megállítja a menetelésüket. A Szpartak vezetőedzői posztját aztán 1989-ben a korábbi csapatkapitány, a 35 éves Oleg Romancev foglalta el, akinek kinevezését minden játékos támogatta. A választás tökéletesnek bizonyult, hiszen a szezon végén újra bajnok lett a csapat.
A Szpartak Moszkva legnagyobb sikerét a Bajnokok Ligája elődjében érte el, amikor 1991-ben vélhetően nem sokan gondolták volna március 6-án késő este a moszkvai szurkolók közül, hogy a Szpartak a hazai 0-0 után képes lesz majd kiverni a legendás Real Madridot a Bajnokok Ligája elődjének, a BEK-nek a negyeddöntőjében. Aztán két hét múlva megtörtént a csoda, a valaha volt legnépszerűbb orosz futballcsapat iskolajátékkal 3-1-re verte a Realt, amely ráadásul Butragueno góljával a vezetést is megszerezte a Bernabéu Stadionban 65 ezer fanatikus spanyol szurkoló előtt.
A Bernabéu közönsége kifütyülte a Real Madrid sztárjait a győzelem ellenére
A Luzsnyiki Tragédia (1982)
Negyven éve, 1982. október 20-án a Szpartak Moszkva-Haarlem UEFA Kupa-mérkőzésen legalább hatvanhat ember meghalt, hatvanegy megsérült. A tragédiát hét éven át elhallgatták. Olyan hideg tombolt 1982. október 20-án Moszkvában, hogy mindössze 16 500 drukker ment ki a Szpartak-Haarlem UEFA Kupa-mérkőzésre. Az év nyarán (július 8-án) a Szovjetszkij Sport cikket tett közzé a Luzsnyiki sötét titka címmel, s azt írta az 1982-es mérkőzésről, hogy annak végén 340 ember hunyt el. Az írás nyomán vizsgálat indult a katasztrófa utólagos felderítésére, s július 20-án az Izvesztyija interjút közölt a vizsgáló bizottság vezetőjével, Alekszandr Spejer nyomozóval. A szovjet közvélemény akkor értesült először a tragédiáról. Igaz, a Vecsernyaja Moszkvában 1982. október 21-én annyi megjelent: „A Központi Lenin Stadionban lezajlott labdarúgó-mérkőzés után, amikor a nézők kifelé tartottak, baleset történt. Voltak áldozatok.”
A tragédia körülményei
Egyedül az időjárás volt még moszkvai viszonylatban is kellemetlen: leesett az első hó és a mérkőzés napján, október 20-án, -10 fok volt. Az 1956-ban megnyitott Lenin stadionban a kilencvenes években lezajlott felújítás előtt a lelátókat nem védte tető. Mivel a stadion 80 százalékban üres maradt, logikus volt, hogy csak két szektort nyitnak meg a hazaiak előtt. A választás a pálya a két kapu mögötti szektorára esett, de azokban sem sikerült teljesen eltakarítani a havat. Emiatt is egyenlőtlen volt a szektorokon belüli eloszlás. De igazán nagy baj abból lett, hogy a jegyeken nem voltak megadva szektorok, így a 16 ezerből 12 ezer ember - és itt jön képbe a hideg idő - inkább a metróhoz közelebbit választotta.
A mérkőzés nem volt különösebben eseménydús, a legjobb 32 között az Arsenalt legyőző Szpartak Moszkva volt az esélyesebb a Haarlem ellen, amely utoljára az 1945/46-os holland bajnokságot nyerte meg. Igaz, újra virágkorát élte, 1981-ben a holland bajnokságban szerzett negyedik helyével jutott ki története során először az UEFA-kupára, ráadásul úgy, hogy a csapat frissen kapaszkodott vissza az első osztályba, nem mással, mint a csapatban már 16 évesen is bemutatkozó Ruud Gullittal. A papírformának megfelelően Edgar Gessz már a 16. percben megszerezte a vezetést a Szpartaknak. A ma 63 éves játékos a neve alapján akár holland is lehetne, de valójában a második világháború után Közép-Ázsiába - Tadzsikisztánba - kényszerített volgai német családból származott, tősgyökeres szovjet volt.
A tragédia lefolyása és következményei
A hideg és az eseménytelenség is közrejátszott abban, hogy a tömeg a mérkőzés vége előtti percekben megindult a C-szektorból kifelé, de a kettő helyett itt is inkább csak az egyik kapun. „Az egyik lejáratnál hó volt, a következőnél mentem le, ekkor kezdett sűrűsödni a tömeg, az eszméletemet is majdnem elvesztettem, ekkor vettem észre, hogy egy emberen állok. A lépcsőn egy fordulón keresztül lehetett egy szinttel lejjebb jutni. A visszaemlékezések szerint itt egy lány a lépcső végén elesett, őt akarták gyorsan felsegíteni a mögötte lévők, de nyomták őket a fentről érkezők, ekkor többen elestek, ami láncreakciót indított el. A korlát kidőlése utáni lezuhanás nem feltétlenül lett volna végzetes, a legtöbben abba haltak bele, hogy mások is rájuk zuhantak - ők viszont épp így élték túl a fenti nyomást.”
A tragédia közvetlenül azután történt, hogy Szergej Svecov a nyolcvankilencedik percben megszerezte a Szpartak második gólját (2-0). Akkor a 16 és fél ezer nézőből nagyjából 12 ezer már elindult hazafelé, majd megtorpant a kitartók morajlására. Svecov gólja nem súlyosbította, hanem talán még javította is a helyzetet. A feltételezés szerint a leáramló tömegben a gólöröm hallatán többen vissza akartak fordulni, ez vezetett a zűrzavarhoz. Utólag azonban valószínűbb, hogy a gól inkább életeket mentett. A csapatok mindebből semmit sem láttak, a tömeg nem a lelátókon szorult be. „Furcsa volt akkor is, hogy a mérkőzés után az öltözőből hamar kitessékeltek minket. Ilyenkor azért általában leülünk, pihenünk, végiggondoljuk, megbeszéljük a pályán történteket, de itt közölték velünk, azonnal távoznunk kell. Utólag már világos volt, miért. Ahogy vittek minket a busszal a szállodába, már láttuk a kiérkező mentőket.”
És ezen nem változtatott az sem, hogy a titkolózás ellenére, meglepő módon nyilvános perben vonták felelősségre a szervezőket. A nyomozati anyagban több tanúvallomás szerint az egyik kijáraton csak az ott lévő néhány tucat holland szurkolót engedték ki - közülük senki sem sérült meg -, ezért tornyosult fel a tömeg az egyik bejáratnál. A két elítélt szerencséjére viszont a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója nyomán egyikük amnesztiát, másikuk börtönbüntetésének felét kapta, amiből előzetesben a javát már letöltötte. A mérkőzés a 18 éven át tartó Brezsnyev-éra utolsó heteiben történt, mindenki tudta, hogy a már tragikomikusan leépült főtitkár napjai meg vannak számlálva. 2007-ben már nem volt kérdés, hogy a végzetes mérkőzésről meg kell emlékeznie a posztszovjet Oroszországnak. Az akkor már Luzsnyiki néven ismert, felújított stadionban mérkőzést játszottak a két csapat veteránjai, akik annak idején is a pályán voltak.
A Poszt-Szovjet Orosz Foci Dominánsa
A Szovjetunió összeomlása után a Szpartak vezető pozícióba került az orosz futballban - az utolsó szovjet pontvadászatban a második lett -, a csapatot továbbra is Oleg Romancev vezette, és a piros-fehérek már 1992-ben megszerezték Oroszország első bajnoki címét, és a KEK-ben meg sem álltak az elődöntőig.
A 21. Század Kihívásai és Újabb Diadalok
A belső egység is megbomlott, és egész Oroszországot megdöbbentette Alekszandr Sztarkov vezetőedző és Dmitrij Alenyicsev csapatkapitány nyílt vitája. Amíg a szurkolók inkább utóbbi pártján álltak, addig a klubvezetés az edzőt támogatta. Végül meglehetősen furcsa döntés született, mindketten távoztak a klubtól. Az új edző, Vlagyimir Fedotov azonnal visszavezette a csapatot a dobogóra - kétszer is ezüstérmes lett a bajnokságban és a kupában is -, sőt Sztanyiszlav Csercseszov irányításával 2007-ben újra második helyen végzett a Szpartak a bajnokságban. Méghozzá úgy, hogy 50 millió dollárt költött, de csupán 30 milliót könyvelhetett el bevételként.
Már-már úgy tűnt, a sikerek végleg elkerülik a moszkvaiakat, amikor a 2016/17-es, rendkívül rosszul induló idényben - a Szpartak már a selejtezőben búcsúzott a ciprusi AEK Limassol ellen az Európa-ligában -, ám a bajnokságot végül remek játékkal megnyerte. A Szpartak 16 év után először tudott bajnoki címet szerezni, és megtörni a 13 éves trófea nélküli sorozatot. És mikor álltak a tabella élén legközelebb? Nos, 2020. augusztus 29-én, azaz 1197 nap után, miután a csapat legyőzte 2-1-re az Arsenal Tulát. Ám nem tudták megtartani a vezető helyüket, de a második helyre még be tudtak futni, így ismét indulhattak a Bajnokok Ligájában. A selejtező 3. körében azonban kettős vereséggel kiestek a portugál Benfica ellenében. Ugyanakkor az Európa-ligában legalább a csoportjából továbbjutott, és ezzel 2021-ben megismételték az 1995-ös bravúrt, hogy a nemzetközi kupában csoportelsőként jutottak be az egyenes kieséses szakaszba.
A Szpartak Moszkva számokban és adatokban
| Kategória | Szovjet Bajnoki Címek | Orosz Bajnoki Címek | Kupagyőzelmek (összesen) |
|---|---|---|---|
| Darabszám | 10 | 10 | 10 |
A Szpartak Moszkva egy orosz focicsapat. A csapat a Focikatalógus All-Time listáján 106. helyen áll. A nagy riválisok: FK Rostov, Dinamo Moszkva, Lokomotiv Moszkva, Zenit Szentpétervár, CSKA Moszkva, stb. A csapat címe: Ul. Szpartakovszkaja 7, RUS-107 066 Moszkva. A hazai mérkőzéseit a Luzsnyiki Stadionban (84 745 férőhelyes) játssza, a klub színei a piros-fehér.
