Az AC Milan átigazolási stratégiája és a keret megújulása
Az AC Milan az elmúlt időszakban jelentős változásokon ment keresztül, mind a játékoskeret, mind a szakmai stáb tekintetében. A vezetőség célja egyértelműen az volt, hogy a hiányposztokat célozza meg és a csapat identitását erősítse, különös tekintettel a fizikumra és a cselezőkészségre.
Nyári érkezők és a várakozások: Vegyes mérleg
Tavaly nyáron a Milan vezetősége 72,5 millió eurót költött játékosokra (a bevételekkel korrigált kiadás 33 millió volt), és kimondottan a hiányposztokat vette célba. A legnagyobb igazolás Youssouf Fofana volt, akiért 20 millió eurót fizettek a Monacónak a nyár végén, amivel egy régi adósságot törlesztettek, védekező hatosa ugyanis Franck Kessié távozása óta nem volt a csapatnak. A francia válogatott játékos a várakozásoknak megfelelően azonnal kulcsember lett.
A védelem közepét a kissé nyers, de fejlődőképes Strahinja Pavlovićcsal erősítették meg, a távozó Olivier Giroud-t egy hasonló karakterű, de egészen más profilt képviselő középcsatárral, Álvaro Moratával pótolták, a védelem jobb oldalát pedig valamilyen rejtélyes okból Emerson Royallal. Utóbbi képességeiről sokat elmond, hogy a zömmel olasz focival foglalkozó James Hornecastle a Milan Foundation legnagyobb jótékonysági akciójaként jellemezte a 15 milliós transzfert.
A nyári szerzemények közül Moratát már fél év után lepasszolta a Milan, és ha nincs a súlyos sérülése, Emerson Royalt is megpróbálta volna rásózni egy klubra, amelynek sportigazgatója sosem látott akcióban jobbhátvédet. Akadtak pletykák Pavlović távozásával kapcsolatban is, tőle azonban nem akartak megválni a piros-feketék, a télen több ajánlatot visszautasítottak a szerb védőért, aki Sérgio Conceição rendszerében - egyelőre legalábbis - jobban mutat, mint korábban.
A mérleg így sem túlságosan fényes, a négy igazolásból egy jött be, az egyikből még lehet valami, kettő pedig nem vált be. Vagy még inkább három, hiszen Paulo Fonsecát is illik megemlíteni az érkezők között, főleg annak fényében, hogy egy, az éra végére megosztóvá vált, de összességében kiemelkedően eredményes edzőt váltott Stefano Pioli személyében. Hogy milyen sikerrel, arról mindent elmond, hogy december végén inkább kirúgta a klub, hogy megspóroljon némi pénzt.
A nyári igazolások teljesítménye
| Játékos | Poszt | Érkezés éve | Várható hatás | Valós hatás |
|---|---|---|---|---|
| Youssouf Fofana | Védekező középpályás | 2023 nyár | Hiányposzt betöltése | Azonnal kulcsember lett |
| Strahinja Pavlović | Középhátvéd | 2023 nyár | Védelem erősítése | Kissé nyers, de fejlődőképes |
| Álvaro Morata | Középcsatár | 2023 nyár | Giroud pótlása | Nem vált be, fél év után távozott |
| Emerson Royal | Jobbhátvéd | 2023 nyár | Védelem jobb oldalának erősítése | Nem vált be, közel állt a távozáshoz |
Az identitás nyomában: Fizikum és cselezőkészség
Azóta, hogy Geoffrey Moncada szabadabb kezet kapott az igazolásoknál, a Milan két dologra ment rá: a fizikumra és a cselezőkészségre. Mindkettő a Bajnokok Ligájában szerzett keserű tapasztalatokra vezethető vissza, 2021-ben ugyanis, miután nyolc év után visszatértek a legerősebb nemzetközi kupasorozatba, azzal szembesültek, hogy a játékosaik technikailag és sebességben is elmaradtak a legmagasabb szinttől. Moncada ízlése megfelel a nemzetközi trendeknek is, a foci összességében intenzívebb, mint akár csak tíz évvel ezelőtt volt, és kulcsfontosságúvá vált a letámadások semlegesítése, amelyhez jól jönnek a jól cselező játékosok.
A Milan keretében jelenleg zömmel olyan játékosok vannak, akiknek a labdacipelés az erősségük, talán Ismaël Bennacer volt az egyetlen kivétel, aki egészségesen is inkább passernek számított. Mindez arra is magyarázattal szolgálhat, miért volt képtelen a Milan az előző két-három szezonban kontrollálni a meccseket. Az átmenetekre szomjazó játékosokat senki sem fékezte meg a rohanásban, aminek olykor megvolt az előnye támadásban, hátul viszont komoly problémákat okozott.
Fonseca kontrolláltabb focija viszont a szokásához híven sérült passere hiányában stílusidegen volt, ami egy szép felvillanásokra képes, de összességében hullámzó csapatot eredményezett. Egyelőre az sem egyértelmű, hogy Sérgio Conceição stílusa mennyivel illik jobban a kerethez, igaz, a Porto korábbi edzője nincs is egyszerű helyzetben a heti kettő meccsel. Taktikai edzésekre nagyon kevés idő jut, ha egyáltalán, így pedig nehéz új stílust és új elemeket beépíteni, miközben a Milannak minden egyes győzelemre égető szüksége lenne a bajnokságban.
A portugál az első kilenc meccsén öt győzelmet hozott két döntetlen és két vereség mellett (és a piros-feketék megnyerték az Olasz Szuperkupát a Juventus és az Inter legyőzésével), játékban azonban bőven hagyott kívánnivalót maga után a csapat teljesítménye. A bajnokságban a Comót és a Parmát is csak kínkeservesen tudta legyőzni, a szintén nem túl acélos Juventustól tükörsimán kikapott, a hétvégén pedig óriási mázlival tartott otthon egy pontot a városi derbin.
A nehezen számszerűsíthető probléma: Csapatdinamika és konfliktusok
"Volt egy konkrét pillanat: az Európa-liga negyeddöntőjének visszavágója, egy Roma-Milan meccs, amit az Olimpicóban játszottunk. Az első meccset 1-0-ra elveszítettük. Bementem az öltözőbe, elmondtam életem legszívhezszólóbb beszédét. Libabőr. Biztos voltam a továbbjutásban. De semmi sem hatott a csapatra, és keveset mutattak a pályán. Akkor jöttem rá, hogy én már kevés vagyok ehhez. Érzelmileg megszakadt valami."
A fenti nyilatkozat Stefano Piolitól származik, aki közel öt évet töltött a Milan kispadján, 2022-ben még egy egészen váratlan bajnoki címet is nyert a csapattal. Az a siker egy hosszabb folyamat kicsúcsosodása volt, amely 2020 nyarán vette kezdetét és a Mapei stadionban 3-0-ra megnyert mérkőzéssel ért véget. A fiatal csapat minden várakozást megelőzve ért fel a csúcsra és minden várakozásra rácáfolva hullott darabjaira.
A darabjaira hullott talán költői túlzás, ám tény: a csapat játéka olyan szinten esett vissza, amit nem lehetett egyetlen játékos (Kessié) kiesésével magyarázni. Miközben 2020 és 2022 között épp a problémamegoldás volt a Milan legnagyobb erőssége (példásan menedzselte például a sérüléshullámokat), 2023 tavaszán már egy megtört csapat benyomását keltette, amit erősen szimbolizáltak a csapatkapitány Davide Calabria értetlenkedő könnyei. Pioli megkapta az erősítéseket, de amint azt a nyilatkozat is alátámasztja, a problémák nem oldódtak meg, legfeljebb a tünetet sikerült kezelni.
Talán az sem a véletlen műve, hogy mindkét utódjának voltak házon belüli konfliktusai, részben a csapat két sztárjával, Rafael Leãóval és Theo Hernandezzel (hozzáállásbeli és magatartásbeli problémák miatt), de ha hihetünk a híreknek, Conceição Moratával, Bennacerrel és Calabriával is összekülönbözött. Előbbi kettőt próbálták cáfolni, utóbbit viszont nehezen lehetett azok után, hogy az edző már a pályán rárontott a korábbi csapatkapitányra, és számon kérte egy olyan mondatért, amit utólag félreértésként magyaráztak. Sokatmondó mindenesetre, hogy a télen mindhárman távoztak, és annak ellenére, hogy az érkezőkkel minőségben előbbre lépett a Milan, a szűkös időkeret továbbra is nehezíteni fogja a csapatépítést.
A kapu előtt javulni kell: Télen érkezők a támadósorba
A keret erőssége alapján a Milannak illene ott lennie a bajnokság élmezőnyében, ehhez képest csak a 8. helyet foglalja el. A helyzete talán egy fokkal kevésbé drámai, ugyanis hét pont a hátránya a biztos BL-induló helyen álló Lazióhoz képest, és van még egy elmaradt mérkőzése az őszről a Bologna ellen. Egy erős tavasz tehát elegendő lenne ahhoz, hogy megelőzze a közvetlen riválisait a Milan, ehhez viszont egyértelműen javítania kell a kapu előtti hatékonyságán.
A piros-feketék legnagyobb problémája - az identitásválság és az öltözői kémia mellett - a helyzetek befejezése volt az ősszel. Tavaly - egy kimondottan felejthető szezonban - 76 góllal zárt a bajnokságban a Milan, amit 66.2-es várható gólra lőtt, vagyis átlagon felüli hatékonysággal dolgozott a kapu előtt. Az xG alapján most is az élmezőnyben van a Milan (a 3. egészen pontosan), viszont a támadók ezúttal kevesebb gólt szerzetek, mint amit a helyzetek minősége alapján várni lehetett.
Tavaly Giroud és Pulisic is 10 gól felett zárt a bajnokságban, Rafael Leão kilencszer volt eredményes, és rajtuk kívül még négy játékosa volt a Milannak, aki legalább ötször betalált a bajnokságban. Idén - kicsivel a féltáv után - Tijjani Reijnders a legeredményesebb játékosuk 7 góllal. A hollandnak kifejezetten erős szezonja van, a többiek viszont - a hatgólos Pulisiciet leszámítva - kevesebbet hoztak a vártnál, nem véletlenül próbált elsősorban támadóoldalon erősíteni a Milan a télen.
32 millió euróért megvásárolta a mexikói Santiago Giménezt a Feyenoordtól, aki 19 meccsen 16 gólt szerzett a mostani szezonban, és kölcsönvette az örök tehetség béklyótól szabadulni igyekvő João Félixet a Chelsea-től. A portugál támadót Conceição kérésére, Jorge Mendesen keresztül szerezte meg a Milan fél évre, és akár Gimenez éktársa is lehet, ha az edző ismét a Portónál alkalmazott 4-4-2-es felállásban gondolkozik.
Kérdések persze így is bőven maradtak, kezdetnek mindjárt az, vajon egy ilyen 4-4-2 mindenkiből kihozná-e a legjobbat. Az igazolásokat látva szinte biztos, hogy Reijndersnek megint egy sorral hátrébb kell játszania, ahol kevésbé jönnek ki az erényei, és több mezőnymunka hárulhat Pulisicre is. Érdemes még egyszer leszögezni: a mostani szezonban ők ketten voltak a leggólerősebb és legkiegyensúlyozottabb játékosai a Milannak. Amennyiben Giménez a vételárának megfelelően teljesít, Félix megtalálja a számításait Olaszországban, és ami még fontosabb: Leãót is sikerül kirángatni a mostani tetszhalott állapotából, akkor bőven megéri ez az áldozat, sokoldalúbb és veszélyesebb lehet a Milan támadójátéka.
Luka Modrić: Lehetséges maradása és új szerepköre
A La Gazzetta dello Sport tartalmas riportjából kiderült, hogy az AC Milan vezetősége és a csapat veterán horvát karmestere, Luka Modrić egyaránt hajlik arra, hogy aktiválják a játékos tavaly nyáron kötött szerződésében szereplő egyéves hosszabbítási opciót. Modrić a múlt vasárnapi, Juventus elleni 0-0-s mérkőzésen ütközött szerencsétlenül Manuel Locatellivel. A diagnózis többszörös járomcsonttörés volt, ami után a középpályást hétfőn meg is kellett műteni. Bár a klubcsapatában ebben a szezonban már biztosan nem léphet pályára, a horvát válogatott szövetségi kapitánya, Zlatko Dalic bízik benne, hogy kapitánya - ha kell, maszkban is, de - ott lehet a júniusi világbajnokságon.
A tavaly nyári érkezésekor sokan kételkedtek Modrić fizikai állapotában, ő azonban a 34 meccsből 32-szer kezdő volt, és összesen 2788 percet töltött a pályán, ami több, mint amit a Real Madridban töltött utolsó öt évének bármelyikében produkált. Massimiliano Allegri vezetőedző alapemberként tekint rá, és a hírek szerint ez az egyik fő oka Modrić maradási szándékának. A sérülés azonban közbeszólhatott, hiszen egy ilyen súlyos sérülés egy veterán játékosnál gyakran a visszavonulást jelenti, de Modrić esetében a hír éppen az ellenkező hatást váltotta ki: a horvát klasszis nem akarja egy kórházi ágyon, sérüléssel lezárni páratlan pályafutását.
A milánói egyesület vezetése, élén Igli Tare sportigazgatóval, egyértelművé tette: számítanak Modrićra. A szerződésében szereplő opciót a klub kész aktiválni, amennyiben a labdarúgó is elkötelezi magát a csapattal való közös folytatás mellett. A lap szerint az ősszel már a 41. születésnapját ünneplő kiválóság szerepköre némileg módosulna a milánóiaknál, ezzel is maradásra próbálják bírni a tapasztalt játékost. A következő szezonban már nem várnák el Modrićtól, hogy minden meccset végigjátsszon, inkább a fontos rangadókon és a Bajnokok Ligájában kapna kulcsszerepet. Emellett a keretben lévő fiatal tehetségek mellett ő töltené be a ”pályán lévő edző” szerepét. Egyúttal a vezetőség garanciát vállal arra, hogy Allegri marad a csapat edzője, ugyanis kiváló szakmai kapcsolatot ápolnak a horvát középpályással.
A horvát középpályás előtt valójában két lehetőség áll. Az egyik a maradás Milánóban: még egy év a San Siróban, harc a trófeákért és a BL-szereplés. A másik az abszolút visszavonulás. A hírek szerint Modrić visszautasította, hogy más bajnokságban szerepeljen, és elmenjen például a szaúdi bajnokságba vagy az MLS-be ”levezetni” - számára inkább vagy a legmagasabb szint, vagy a befejezés létezik. A végső szót valószínűleg a nyári világbajnokság után mondja ki. Ha a tornán fizikailag rendben érzi magát, és megmarad benne a tűz, aláírja a 2027-ig szóló szerződést. Ha viszont úgy érzi, a teste már kevésbé bírja az elit futball tempóját, a vb után szögre akaszthatja a stoplist. Az AC Milan szurkolói egyelőre bizakodhatnak.
tags: #foci #uj #ember #a #milano
