Az utánpótlás foci átigazolási rendszerének változásai és költségei
Az évad kezdetén új átigazolási szabályok léptek érvénybe a futballutánpótlásban. Az MLSZ bevezette az úgynevezett működésiköltség-térítést: nemcsak a profi szerződést aláíró játékosok után kell a korábbi klubjait kifizetni, hanem a legtöbb esetben a még amatőr státusú fiatalok átigazolása esetén is.
A szövetség elsődleges célja az utánpótlás-nevelés fellendítése és országos kiterjesztése volt, amikor bevezette a működésiköltség-térítést. Attól azt várják, hogy a kisebb klubok is profi nevelőmunkát végeznek, a legtehetségesebb játékosaik eladásával növelve bevételeiket.
Az eddigi gyakorlat szerint a legnagyobb nevelőműhelyek igyekeztek az országot járva összegyűjteni a kiemelkedő képességű gyerekeket, és a szülők meggyőzésével ingyen igazolták le őket. Sőt, még a később profiszerződésig jutó játékosok esetében fizetendő nevelési költségtérítésről is lemondatták nevelőegyesületet.
Az MLSZ évekkel ezelőtt bizottságot állított fel a megoldás keresésére, s az eredmény a nyáron bevezetett működésiköltség-térítés lett. A szövetség három osztályba sorolta a klubokat (I., II., egyéb), és átigazolási összegeket határozott meg annak alapján, hogy az adott játékos hány évet töltött el nevelő egyesületében.
A legnagyobb összegek első osztályú klubból első osztályúba történő átigazolásnál cserélnek gazdát (3 millió forint/év), de például első és másodosztályú egyesületből az egyéb kategóriába sorolt klubba ingyen távozhat a játékos.
A táblázatban minden sportszervezet az U19-es csapatának osztálya, besorolása alapján fizet, illetve kérhet működési költségtérítést.
| Klub osztálya (átadó) | Klub osztálya (átvevő) | Átigazolási díj (forint/év) |
|---|---|---|
| I. | I. | 3 000 000 |
| I. | II. | Nem került pontosításra |
| II. | I. | Nem került pontosításra |
| II. | II. | Nem került pontosításra |
| I. vagy II. | Egyéb | 0 |
| Egyéb | Bármelyik | 0 |
„A jó oldala, hogy a klubok ezentúl meggondolják, kiket igazolnak. A kulcsjátékosok és a kiemelkedő futballisták helyzete nem változik, értük ki fogják fizetni a pénzeket a csapatok. Bajba a kiegészítő emberek, cserék kerülhetnek, akik korábban ingyen át tudtak menni másik első osztályú klubba, a mostani összegekért viszont valószínűleg már nem kellenek” - mondja Polyák Balázs, a Sándor Károly Labdarúgó Akadémia menedzsere.
A szabályozás szellemiségével és szükségszerűségével a legtöbb műhely, így az MTK Budapest is egyetért. Ugyanakkor homályos részek is maradtak az előírásokban.
„Jobban ki kellett volna dolgozni, mielőtt bevezetik. Hogy milyen nonszensz helyzetek fordulnak elő, arra Polyák adja meg a választ: „Szerződtettük a játékost, aki egy évet a Ferencvárosban, előtte ötöt Pécsen töltött. Nekünk azonban nem csak az egy évnek, hanem mind a hatnak a költségeit ki kellett fizetnünk. A történetből világossá válik, hogy az MLSZ nem gondolt a szabályozás bevezetése előtti időszakra, amikor még nem kellett fizetniük a kluboknak. De a menedzser ennél cifrább esetet is megoszt velünk. „Tudok olyan gyerekről, aki öt év után egy évre elment az Újpestbe, több játéklehetőség reményében. Miután nem kapta meg, a korábbi klubja visszavette volna, de nem csak azt az egy évet, hanem a korábbi ötöt is ki kellett volna fizetnie.
Az előírások egyébként lehetővé teszik a klubok közti megegyezést a fizetendő összeg legalább tíz százalékában, de mondanunk sem kell, nem ez a jellemző, mert ha valamiből pénzt lehet csinálni, a többség fog is. Emellett a kiskapukat is azonnal megtalálták, több klub közös tulajdonosi háttér vagy szerződés alapján alacsonyabb osztályú szatellitegyesületeket alkalmaz a költségek csökkentésére. Júliusban ugyanis az átadó egyesület beleegyezése nélkül is átigazolhattak a játékosok, a szatellitklub lényegesen olcsóbban megvette a fiatalokat, majd - amennyiben elmúltak 16 évesek - profiszerződést kötött velük, és kölcsönadta őket az első osztályú partnerklubnak. Vagy éppen az említett tíz százalékért kerültek új együttesükbe. Mindkét esetben lényegesen olcsóbban szerezték meg a játékost, a nevelőegyesület pedig komoly összegektől esett el.
„Mi az MTK-ban elhatárolódunk ettől. Igaz, az így eljáró klubok sem követtek el szabálytalanságot, csak használták a kiskaput. A menedzser hozzáteszi: a fő irányvonallal nincs gond, a fontos kérdésekben nem is lesz változás, a probléma az anomáliákkal van, amelyeket az MLSZ a közeljövőben igyekszik megoldani.
Az MLSZ-ben érdeklődésünkre azt mondták, hogy az összességében pozitív fogadtatású szabályváltozás irányelvein nem kívánnak változtatni, ugyanakkor „az apró pontatlanságok finomítása folyamatban van”. Dankó Béla, a labdarúgó-szövetség elnökségi tagja a felvetődő gondokról a Nemzeti Sport Online e témában megjelent cikkében így nyilatkozott: „Az átigazolások a megyei igazgatóságokon keresztül bonyolódnak le. A munkatársak találkoznak olyan esetekkel, amelyek kérdéseket vetnek fel. Ezeket az átigazolási időszak végeztével összegyűjtjük, és ha olyanokra bukkanunk, amelyek rendszerszintű beavatkozást igényelnek, természetesen megvizsgáljuk, mit lehet tenni.”
Magyarországon a 2/2018-as Nyilvántartási, Igazolási és Átigazolási Szabályzat [továbbá: NYIÁSZ] rendelkezik a hivatásos, felnőtt labdarúgókra vonatkozó átigazolási, kölcsönadási szabályokról és azok eljárási rendjéről.
A hivatásos szerződések általános rendelkezései között az időbeli hatály kiemelt fontosságú, ugyanis munkaszerződés vagy megbízási szerződés sportoló és sportszervezet/sportszövetség között, csak határozott időtartamra, de legfeljebb 5 évre köthető, ennél hosszabb időtartam érvénytelen.
Fontos tisztázni, hogy átigazolási díjra kizárólag sportszervezetek tarthatnak igényt egymás között, a játékjog általuk történő átruházásáért, illetve ebből az átigazolási díjból részesedést fizethet az átruházó sportszervezet a hivatásos labdarúgónak.
Az érvényes szerződéssel rendelkező labdarúgó csak a sportszervezet hozzájárulásával igazolhat át másik sportszervezethez, a hozzájárulás megadását viszont a sportszervezet átigazolási díj megfizetéséhez (kivásárlási árhoz) kötheti.
Az átigazolás feltételeiről minden esetben írásban kell nyilatkozni és megállapodást kötni. Az a sportszervezet viszont, aki érvényes szerződéssel bíró labdarúgót kíván átigazolni, a labdarúgóval szerződésben álló sportszervezetet és a labdarúgót is köteles írásban tájékoztatni, mielőtt tárgyalást kezdeményezne, kivéve, ha a labdarúgó érvényes szerződéséből kevesebb, mint 6 hónap van hátra.
A hivatásos labdarúgó igazolásával és átigazolásával kapcsolatos szerződések esetében rendelkezni kell az átigazolási díj teljes összegéről, annak teljesítési módjáról és határidejéről, akár átigazolási időszakban vagy azon kívül kerül rendezésre.
Az átigazolási időszak Magyarországon június 15.-től augusztus 31.-én éjfélig tart. Augusztus 1-től augusztus 31-ig az átigazoláshoz az átadó sportszervezet hozzájárulása szükséges. A téli átigazolási időszak január 15-től február 14. éjfélig tart.
A 2024-es nyári átigazolási időszakban, a 2005.01.01-én vagy utána született labdarúgók, utánpótlás korúnak számítanak, így rájuk a NYIÁSZ-ban meghatározott B., illetve C. kategóriájú igazolási feltételek vonatkoznak.
Az (át)igazoló lap érvényessége a keltezéstől számított 30 nap. A hiánypótlásra is ezen érvényességi időn belül van lehetőség. Az igazolási/átigazolási kérelmek feldolgozási ideje 3 munkanap.
Az MLSZ szabályzata szerint általában júliusban szabad átigazolás van. Ekkor a csapatok kötelesek (a működési költségtérítés megfizetése mellett) elengedni a gyerekeket.
Az MLSZ különböző szintekre rangsorolja a csapatokat. Ha Grassroots szintről igazolnak át egy játékost, akkor az Akadémiáknak 150 ezer forintot, a Tehetségközpontoknak 40 ezer forintot, a Körzetközpontoknak 20 ezer forintot, míg az azonos szintű csapatoknak 10 ezer forintot kell fizetniük minden egyes év után.
Az ábrán látható átigazolási díjak tovább emelkedhetnek, amennyiben az adott gyerek szerepel a korosztályos utánpótlás válogatottban. Ebben az esetben egy 1,5-szeres szorzóval még megterhelhető a végösszeg.
A Kelen SC megpróbálja a legjobb megoldást választani, ezért minden átigazolást egyedileg fogunk kezelni. Viszont azt meg kell érteni, hogy az egyesület nem képes felvállalni egyedül a költségviselési terheket, szükségünk van a szülők segítségére. Pl: ha 50.000 Ft jönne ki, mert 5 évet volt az egyesületnél, ahonnan el szeretne jönni, akkor 10.000 Ft-ot fizet a szülő és a feletti részt átvállalja a Kelen SC abban a formában, hogy előre kifizet 5 havi tagdíjat, ami 8.000 Ft/hó, azaz 5X8.000 Ft = 40.000 Ft.
Pl: Egy 1998-as születésű játékos 3 éve boldogan játszik egy focicsapatban, de szeretne váltani, mert ki akarja próbálni magát máshol, ahol akár a barátai is játszanak. Ez a játékos tegyük fel, hogy egy amatőr klubból egy amatőr egyesületbe szeretne igazolni, de ezért az átvevő (ahova megy) egyesületnek fizetnie kell egy úgy nevezett „működési költségtérítést”, ami maximum évente 100.000 Ft és a minimum megfizetendő díj ennek 10%-a, azaz 10.000 Ft/év. Ez a fiú 3 évet volt ott, így az átvevő klub felkeresi az átadó egyesületet és megegyeznek egy átigazolási díjról, (én inkább nevezném képzési díjnak, mivel az edzők, egyesület munkáját akarják ezzel inkább megfizetetni) ami jelen esetben jól alakul, azaz 10%-ért tud váltani a játékos. Ez azt jelenti, hogy 3X10.000 Ft-ot kell kifizetnie (30.000 Ft) az átvevő egyesületnek.
Ez a szabály még rengeteget fog változni, finomodni, de az átigazolási díj marad.
A Bosman-szabály jelentőségének megértéséhez elengedhetetlen, hogy előbb megismerkedjünk a bíróság döntését megelőző állapotokkal. A Bosman-kérdést az Európai Közösségek Bírósága elé terjesztő belga nemzeti bíróság úgy vélte, hogy a játékos jogvitáiban a Belga Labdarúgó Szövetség és Jean-Marc Bosman egyesülete, a Royal Football Club de Liège a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) szabályozását alkalmazta, így hát tekintsük át a szabályozás lejárt szerződésű játékosokra vonatkozó részét.
Az események idején a FIFA szabályzata alapján a hivatásos játékosok nem szüntethették meg nemzeti egyesületbeli tagsági viszonyukat egészen addig, amíg a szerződésük, valamint a klub és a nemzeti egyesület (azaz az adott ország labdarúgó-szövetségének) szabályzatai kötötték őket, bármilyen szigorúak is legyenek e szabályok.
A nemzetközi átigazolás feltétele olyan tanúsítvány kiállítása volt a korábbi nemzeti egyesület által, amely igazolta, hogy valamennyi pénzügyi kötelezettséget - ideértve az átigazolási díjat - kiegyenlítettek, továbbá az úgynevezett ,,képzési költséget” is - ezt a lejáró szerződésű futballisták esetében a labdarúgó-szövetség számolja ki egy megadott képlet alapján.
A tanúsítvány hiányában - melyet nemzetközi átigazolás esetén azon labdarúgó-szövetség részére kellett kiadni, melybe az új klub tartozott - az adott labdarúgó nem léphetett pályára új csapatában, így a korábbi klub által megkövetelt átigazolási díj megfizetéséig (és ennek nyomán a tanúsítvány kiállításáig) a játékosok annak ellenére sem szerepelhettek, hogy az őket leigazoló klubbal már megkötötték új szerződésüket.
A másik felmerülő probléma a szabályozással az volt, hogy nem kötelezte a korábbi klubokat az említett tanúsítvány igénylésére az adott ország labdarúgó-szövetségénél, márpedig ennek hiányában a futballisták nem léphettek pályára. Ezen szabályokon a FIFA és a neki alárendelt kontinentális szövetség, az Európai Labdarúgó Szövetség (vagyis az UEFA) 1991-ben egyaránt módosításokat hajtott végre, azonban a jogvita szempontjából a fentebb vázolt szabályozás tekintendő mérvadónak.
A Bosman-szabályt megelőzően a lejáró szerződésű játékosok átigazolásának szabályai mellett az állampolgársági kikötéseket összefoglaló, úgynevezett ,,kvótarendszer” volt a másik legjelentősebb tényező Európa futballéletében. Ehhez érdemes egészen 1978-ig visszaugrani az időben, az UEFA és az Európai Közösségek Bizottságának találkozójára, melyen az UEFA kötelezettséget vállalt a külföldi állampolgár játékosok leigazolásának vagy pályára állításának lehetőségét korlátozó szabályok megváltoztatására az európai közösségi jog szabályainak megfelelően.
A beígért változtatásokat azonban nem vitte véghez az UEFA, majd 1991-ben - a Bizottsággal folytatott egyezkedéseket követően - bevezetésre került a ,,three plus two” - szabály. Ennek keretében a nemzeti egyesületek lehetőséget kaptak arra, hogy háromra korlátozzák az adott bajnokság első osztályú mérkőzésein pályára állítható külföldi állampolgárságú játékosok számát (ez a szabályozás ,,three” része), melyet kiegészíthettek legfeljebb két olyan játékossal, akik legalább megszakítás nélkül öt évet az érintett nemzeti labdarúgó-szövetség keretén belül játszottak, ebből 3 évet az utánpótlás-csapatokban (,,plus two”).
1990-ben járunk, a Royal Club de Liège, vagyis az RC Liège csapatánál, mely 1988-ban szerződtette Jean-Marc Bosman belga futballistát. A játékos két éves szerződést kötött a klubbal, mely 1990. június 30-ig kötelezte őt csapatához, heti 120 ezer belga frankos (megközelítőleg 920 ezer forintos) fizetés ellenében. A klub felajánlott egy új szerződést a játékos számára, azonban az új feltételek szerint Bosman csupán előző bérezésének a negyedét kereste volna, azaz heti 30 ezer belga frankot. A játékos az új szerződés aláírása helyett az átigazolás mellett döntött.
Választott új csapata a francia Union Sportive du littoral de Dunkerque, amellyel meg is állapodott, azonban az RC Liège igényt tartott a korábban említett képzési költségre, melynek összegét a Belga Labdarúgó Szövetség 12 millió belga frankban határozta meg.
A Dunkerque és a Liège egyéves időtartamra szerződést kötött 1,2 millió belga frank, illetve, amennyiben a Dunkerque véglegesen leigazolná a játékost, további 4,8 millió belga frank ellenében. Ezen összegeket a Liège azt követően követelhetett, hogy a Francia Labdarúgó Szövetség kézhez vette az (első részben már említett) szükséges tanúsítványt. A Dunkerque és Bosman között, továbbá a Liège és a Dunkerque között létrejött szerződést is azzal a felfüggesztő feltétellel kötötték, hogy a Belga Labdarúgó Szövetség köteles a tanúsítványt a Francia Labdarúgó Szövetség részére 1990. augusztus 2. előtt átadni.
A megállapodás ellenére azonban - mivel a Liège kétségbe vonta a Dunkerque fizetőképességét - Bosman klubja nem kezdeményezte a Belga Labdarúgó Szövetségnél a tanúsítvány kiadását, így tehát a két szerződés közül egyik sem hatályosult. Ennek tudatában 1990. július 31-én az RC Liège felfüggesztette Bosmant azért, hogy a futballista elkerülje a Belga Labdarúgó Szövetség általi átminősítést amatőr játékossá.
Jean-Marc Bosman 1990. augusztus 8-án nyújtotta be keresetét Belgiumban. A későbbiekben az UEFA már említett ,,kvótarendszere” is a jogvita tárgyát képezte a Liège szerződésellenes magatartása és a képzési költség megfizetésére vonatkozó szabályozás mellett. A kérdést az Európai Közösségek Bírósága elé terjesztő belga nemzeti bíróság elsősorban az EGK-Szerződés (azaz a Római Szerződés) 48. cikkének a korábban említett szabályokkal való összhangjára nézve kért értelmezést.
Tehát a Bíróság feladata az volt, hogy megállapítsa, összhangban áll-e az UEFA és a Belga Labdarúgó Szövetség szabályozása a Római Szerződés 48. cikk (1) bekezdése által kimondott szabad munkaerő-áramlással és az ugyanezen szerződés 48. cikk (2) bekezdésében megfogalmazott, az állampolgárság alapján történő megkülönböztetést kimondó tilalommal.
Az Európai Közösségek Bírósága végül 1995. december 15-én hozta meg döntését.
Az ítélet szerint a lejárt szerződésű játékosokért fizetendő átigazolási díj és nevelési vagy képzési költség ellentétes a Római Szerződés 48. cikkével.
A bíróság a külföldi játékosok pályára állításának szabályaival kapcsolatban szintén kimondta, hogy azok ellentétesek a Római Szerződés 48. cikkével. A fentiek értelmében tehát a lejáró szerződésű játékosok új klubja - a korábbi klubnak fizetendő összegre tekintve - nem volt köteles semmilyen átigazolási díj, továbbá nevelési vagy képzési költség megfizetésére. Ezenfelül az állampolgársági kikötéseket magába foglaló ,,kvótarendszer”, vagyis a ,,three plus two” - szabály is eltörlésre került.
Az európai topligákban jórészt szigorúan szabályozzák, hogyha gyerekekről van szó, az ifjú labdarúgó palánták milyen feltételek mellett igazolhatnak át egyik csapatból a másikba. Elöljáróban fontos megjegyezni, hogy a legnagyobb magyarországi klubok igyekeznek minél kisebb korban magukhoz kötni a tehetséges gyerekeket. Ennek szakmai és gazdasági okai is lehetnek.
Napjainkban nem ritka, hogy akár eurómilliókat költenek egy-egy sztárjátékosra a felsőkategóriás futballcsapatok. A különböző transzferek során több százmillió euró cserél gazdát évről évre.
A Bosman-szabály hatásai: Bemutatok egy módszert, mely segítségével akármelyik egyesület ingyenesen végezheti az átigazolást. A titok nyitja a Bosman-szabály óta mindössze annyi, hogy a játékost szerződtetni kívánó klubnak meg kell várnia, míg a labdarúgó szerződése lejár, majd átigazolási díj és nevelési vagy képzési költség megfizetése nélkül leigazolhatják az adott futballistát.
Ez az elképzelés azonban csak elméleti síkon létezik, a gyakorlatban nem egészen így működik. Ugyan a lejárt szerződésű játékost szerződtető klubok valóban nem fizetnek átigazolási díjat és nevelési vagy képzési költséget a korábbi klub részére, azonban a játékosok számára kifizetett bérek és aláírási díjak hatalmas méreteket öltöttek az elmúlt húsz év során, mi több, továbbra is emelkedő tendenciát mutatnak. A Bosman-szabály szerepe ebben a jelenségben az, hogy a lejáró szerződésű játékosok igyekeznek minél magasabb fizetésben megállapodni, arra hivatkozva, hogy az új klubnak nem kell fizetnie a korábbi klubnak.
Mi sem szemlélteti jobban a csillagászati fizetések mértékét, mint két, az európai labdarúgás elitjébe tartozó klub pénzügyi kimutatása az általuk kifizetett összegekről. A Juventus eszerint 2001. június 30. és 2002. június 30. között 129,3 millió eurót (mai árfolyamon mintegy 38 milliárd forintot) fizetett ki a klubhoz tartozó játékosai, edzői és a technikai személyzet részére bérek és egyéb juttatások formájában. Közel tizenöt évvel később a Real Madrid 2014. június 30. és 2015. június 30. között a klub első csapatához tartozó játékosainak és edzőinek 217,6 millió eurót (65 milliárd forintot) fizetett ki. Ebből a rövid statisztikai kimutatásból is látható, hogy a játékosok fizetései elképesztő méreteket öltenek és folyamatosan növekvő tendenciát mutatnak. A kérdés csak az, hogy hol van e folyamat határa. A játékosok bérezése mellett nem elhanyagolhatóak továbbá az aláírási díjak (,,signing-on fee”) sem. A klubok és játékosok közötti szerződések részletei nem nyilvánosak, azonban az általános gyakorlat alapján a szerződés aláírásakor a labdarúgó (és ügynöke) eurómilliókban részesülnek új klubjuktól.
A hatalmas összegek és óriásklubok tengerében azonban a - fizetések növekedésével fordítottan arányosan - kisebb klubok győzelmi esélyei egyre csökkentek. Manapság szinte csodának minősül, ha egy alacsonyabb költségvetésű klub sikereket tud elérni a „gigászok csatájában.” A Bosman-szabály ezt a folyamatra negatívan hatott: a szerényebb erőforrásokkal rendelkező klubok esetében a pénzügyi háttér egy jelentős részét tette ki a lejárt szerződésű játékosokért kapott átigazolási díj és nevelési a nevelési vagy képzési költség. Ennek következtében a stabil bevételi forrásuktól megfosztott klubok lemaradtak a tehetősebb csapatok mögött, a szakadék pedig - egyfajta öngerjesztő folyamatként - egyre tovább mélyül. A futballba befolyó összegekből (például a televíziós közvetítésekért fizetett jogdíjak) ugyan a kisebb csapatok is részesülnek, azonban a labdarúgás elitjébe tartozó klubok napjainkra kialakult lépéselőnye megkérdőjelezhetetlen.
tags: #foci #utanpotlas #atigazolas #arak
