Az 1978-as labdarúgó-világbajnokság: Magyarország, Argentína, Törőcsik és Nyilasi drámája

Nagy várakozás előzte meg hazánkban az 1978-as futball-világbajnokságot, hiszen 12 esztendő után jutottunk ki ismét - jó(nak tartott) csapattal, ráadásul ugyanazzal a kapitánnyal (Baróti Lajos), aki az előző három alkalommal (1958, 1962, 1966) is vezette együttesünket. A magyar válogatott 12 év után jutott ki újra világbajnokságra: Baróti Lajos csapata a szovjetek és a görögök megelőzésével szerzett jogot az interkontinentális pótselejtezőre, amin valósággal legázolták Bolíviát, és máris ott volt a csapat Argentínában.

Már a kijutás sem volt mindennapos történet. A magyarok a szovjetekkel és a görögökkel kerültek azonos csoportba. 1977. április 30-án a szovjetek budapesti legyőzése (2-1, góllövő: Nyilasi és Kereki) máig feledhetetlen, miként a görögök elleni hazai 3-0-s diadal is. Az Athénban játszott 1-1-es döntetlen aranyat (és továbbjutást) ért, Tbilisziben meg a szovjetek nyertek ellenünk 2-0-ra. Ahhoz, hogy mi legyünk a csoportelsők az is kellett, hogy a görögök a szovjetek 2-0-s legyőzésével kikaparják nekünk a gesztenyét. Így mi játszhattunk interkontinentális pótselejtezőt a bolíviai válogatottal, amelyet két meccsen, 9-2-es összesítéssel búcsúztattunk.

Magyarország tehát várhatta az 1978-as vb-sorsolást, ahol nekünk szépen belehúztak. Megkaptuk az otthon játszó argentinokat, az 1970-es vb-ezüstérmes olaszokat és a franciákat. Ennél nehezebb csoportbeosztást mesterségesen sem lehetett volna összehozni. A már eleve elitnek számító 16-os mezőnyön belül viszont az átlagnál erősebb csoportba kerültünk, összezárva három korábbi és/vagy leendő vb-aranyérmessel.

Baróti Lajos szövetségi kapitány bravúrral juttatta ki a magyar válogatottat az 1978-as világbajnokságra.

A Mundial politikai háttere és a felkészülés nehézségei

„Üdvözlünk mindenkit a béke, a szabadság és az igazságosság földjén” - mondta hányingert keltő cinizmussal Alfredo Francisco Cantilo, az Argentin Labdarúgó Szövetség elnöke az 1978-as világbajnokság megnyitóján. A Mundialnak - a FIFA örök, de korántsem egyetlen szégyenére - otthont adó országban akkor már több mint két éve tombolt az erőszak, miután Jorge Videla tábornok 1976. március 24-én megdöntötte Isabel Perón kormányát. A Jorge Videla juntája által 1976 és 1981 között üzemeltetett brutális rendszer természetesen semmibe vette az emberi jogokat és monetáris politikája révén tovább fokozta a társadalmi különbségeket. A torna szervezőbizottsága sem igazán tehette meg, hogy nem segít a hazai alakulaton, ahol csak lehet. A magyaroknak végképp fogalmuk sem volt a Mundial alatt is „zavartalanul” folyó vérfürdőről, honfitársaink csak annyit érzékeltek a rendkívüli állapotokból, hogy még séta közben is rendőrök kísérték őket. A csalás narratíváját erősíti, hogy ez a világbajnokság tényleg minden volt, csak tiszta nem: az argentin katonai junta mindent elkövetett, hogy egy vébégyőzelemmel erősítse meg a hatalmát, és ma már konkrétan tudjuk, hogy az argentinok Peru elleni hat-nullás győzelme bunda volt.

A magyar válogatott felkészülési problémái

A világbajnokságra való felkészülés nem volt zavartalan. Kezdődött minden a felkészüléssel: egy hónapra edzőtáborba zárták a játékosokat, nem kötöttek le előkészületi meccseket arra az időre, leszámítva egy műfüvön játszott bemutató mérkőzést, amin megsérült a csapat balszélsője, Várady Béla, aki végül elutazott ugyan Argentínába, ott viszont egy percet sem játszhatott. A 2-2-re végződött mérkőzésen súlyos sérülést, combizom-szakadást szenvedett a csapat egyik legjobbja, a Vasas játékosa, a nehézbombázó Várady Béla.

Utólag tudjuk, hogy már Landesheimbe sem lett volna szabad elutazni, azt azonban végképp az MLSZ ostobaságának számlájára kellett írni, hogy a szövetség elfogadta az angolok londoni invitálását, így nem sokkal a világbajnokság kezdete előtt, 1978. május 24-én a Wembley-ben lépett pályára a magyar válogatott. A végeredmény 4-1 oda, a Népsportban a Borbély Pál-Németh Gyula kettős a „Főpróba nem sikerült" címmel jelentette az eseményeket. A 4-1-es vereséggel még nem lett volna különösebb baj (valljuk meg, ez volt a papírforma), azzal azonban igen, hogy mire a válogatott felült az Argentínába tartó repülőgépre, morálisan teljesen szétesett.

Ennek pedig az volt az oka, hogy áruházi lopáson érték Fazekas László feleségét és Törőcsik András menyasszonyát. Bár az MLSZ vezetői határozottan megtiltották, hogy a játékosok feleségei és barátnői kiutazzanak, a két hölgy mégis befizetett egy IBUSZ-társasutazásra. A lopás ténye a csapaton belül hamar kiderült (bár a magyar sportsajtó erről mélyen hallgatott), az addigi törékeny csapategység pedig megbomlott. Fazekas László a történtek után lemondott a csapatkapitányi tisztségéről, amelyre a kor egyik legjobbja, Pintér Sándor számított. Csakhogy nem ő, hanem Kereki Zoltán kapta meg a karszalagot - erre meg Pintér sértődött vérig. Kerekiről később kiderült, hogy ügynök volt, a csapattársairól is folyamatosan jelentett. Összetörni pedig akkor tört végképp össze minden, amikor a játékosok már a vb helyszínén elolvasták az újságokban, hogy az ellenfelek mennyit kapnak a vb-részvételért. Miközben az MLSZ a vb-kijutásért egyetlen fillért sem fizetett a magyar játékosoknak. Még egy nyomorult Zsigulit sem kapott senki.

Az Argentína-Magyarország mérkőzés: A dráma kezdete

Negyven éve traumatikus emlékű meccsel kezdtük az argentínai világbajnokságot, a házigazdák elleni 2-1-es vereség azóta is kitüntetett helyen szerepel az elcsalt meccsek hosszú sorában. A június 2-i mérkőzés előtt ettől függetlenül érezhető volt a bizakodás. A Gujdár - Török (Martos, a szünetben), Kereki, Kocsis I., Tóth J. - Nyilasi, Zombori, Pintér S., Csapó - Törőcsik, Nagy L. összeállítású alakulatunk lépett pályára. Az áruházi lopási ügy következménye volt, hogy Fazekas még a kezdőcsapatból is kikerült, amelyből a sérült Várady is hiányzott. A helyükre Baróti Csapót és Nagy Lászlót állította, ami egy defenzívebb felállást eredményezett: Törőcsik lett az egyetlen valódi csatár, Csapó és Nagy kicsit hátrébb játszottak, mögöttük pedig maradt a három középpályás (Nyilasi, Pintér és Zombori), illetve a négy védő (Török, Kocsis I., Kereki és Tóth József), a kapuban Gujdárral.

A River Plate stadionjában a 80 ezer fanatikus hazai néző döbbenten látta, hogy a magyarok Csapó Károly góljával már a 10. percben megszerezték a vezetést. Néma csönd ülte meg ekkor az arénát. Hamar egyenlítettek az argentinok, konkrétan Leopoldo Luque, aki öt perccel később vette be a kapunkat, miután Gujdár kiejtett egy szabadrúgást.

Az első félidő elemzése

A meccs felvétele alapján az első félidővel majdhogynem teljesen elégedettek lehetünk: az argentinok többet támadnak ugyan, de kevés igazi helyzetük adódik, a gólt is kapushibából szerzik, igaz, Gujdárnak volt nagy védése is, amire persze már senki nem emlékszik. A magyar védekezés láthatóan jól meg van szervezve, az argentinok meddő mezőnyfölénye leginkább távoli lövéseket eredményez. A középpályán Pintér és Zombori emberfelettit dolgozik, rengeteg labdát szereznek és a támadásokat is szervezik, mint ahogy Csapó és Nagy is hasznosan játszanak. Nyilasi az egyetlen, aki kevesebbet mutat, elég hamar kap egy sárga lapot is, de a félidő végére mintha ő is magára találna, míg Törőcsik egyedül is leköt két-három védőt.

Az argentinok iszonyatos tempót diktálnak, mindkét csapat aránylag gyorsan igyekszik játszani, viszont láthatóan feszült a hangulat már az elején is, noha azt még a magyar szakkommentátorok is elismerik, hogy az első félidőben Törőcsiket sem rúgják szét a hazai védők: az általunk megkérdezett szakmai segítség szerint egyetlen kirívó durvaság történt csak, amikor a 40. percben Luis Galván magasra emelt lábbal mellbe rúgja Törőcsiket.

A második félidő és a kiállítások

A második félidő egy kényszerű cserével kezdődött, de Martos gond nélkül szállt be, ugyanúgy jobbhátvédet játszott, mint Török, szerkezeti átalakításra nem volt szükség. Látható azonban, hogy ha nem is tervszerűen - Csapó szerint Baróti nyerni akart -, de kissé hátrébb húzódik a csapat, kevesebb erő marad a támadásokra, és becsúszik néhány pontatlanság (Törőcsik is egyre többet marad egyedül) és szabálytalanság. A magyar csapat sokáig jól tartotta magát, noha Törököt sérülés miatt le kellett cserélni a szünetben, ám a 83. percben Bertoni egy védelmi hibát kihasználva megszerezte az argentinok győztes gólját.

Az igazi baj azonban az volt, hogy a hátralévő hét percben két kulcsjátékosát is elvesztette a válogatottunk. A 84. percben viszont Daniel Bertoni megszerezte a vezetést (2-1) a vb későbbi csatársztárját, Mario Kempest is felvonultató ellenfélnek, és ez, megtoldva a fogyatkozó játékidő miatt is forrósodó indulatokkal, drámai befejezést tartogatott a mérkőzésnek.

• „A 87. percben Törőcsik András felvágta Kempest, s miután már volt egy sárga lapja, a bíró leküldte a pályáról.”
• „Törőcsik András a 87. percben unta meg, hogy az ellenfél szétrúgja őt, a fiatal magyar játékos Kempes elleni szabálytalansága után kapta meg a második sárga lapját, ezzel együtt a pirosat.”

Ezután nem sokkal Nyilasi Tibor is követte a sorsát:

• „Az utolsó percekben ideges volt a hangulat. A 90. percben Nyilasi Tibor szabálytalankodott, s őt is kiállította Antonio Garrido..."
• „Majd az utolsó percben az ideges Nyilasi Tibor faultját követően újra előkerült a piros lap. Garrido a magyar csapat két legnagyobb csillagát szórta ki.”

„Néhány játékos, elsősorban Törőcsik és Nyilasi, elvesztette az uralmát az idegei felett.”

A játékvezetői teljesítmény és a "csalás" narratívája

Antonio Jose da Silva Garrido, a portugál játékvezető, a magyar sajtó szerint "közösen hozta össze" a hazaiak győzelmét. „A bíró éppen csak gólokat nem lőtt, ellenben elfordított fejjel nézte, hogy az argentin játékosok hogyan rúgják agyon a magyar együttes általuk legveszélyesebbnek tartott játékosát, Törőcsik Andrást.” „Tegyük hozzá, hogy a hősiesen védekező Baróti-csapat a 83. percig tartotta az 1-1-et, de a tizenkét emberrel játszó argentinok nyomását nem lehetett kibírni.”

Garrido nem feltétlenül csalt, inkább csak botrányosan rosszul vezette a meccset, és mindkét fél rovására hatalmasakat tévedett, még ha az argentinok ebből jobban is jöttek ki. Számos szabálytalanságot hagyott megtorlatlanul, és tény, hogy egyáltalán nem akadályozta az argentinokat abban, hogy kitüntetett figyelemben részesítsék Törőcsiket. Utóbbit ráadásul kétszer is sárga lapot érően állították meg: egyszer a 62., egyszer pedig a 68.percben, a lap viszont mindkétszer elmaradt. Baróti később azt nyilatkozta, 18-szor rúgták fel Törőcsiket, ez a meccset látva azért nem kis túlzásnak tűnik. Pláne, hogy mi sem szólhattunk volna egy szót sem, ha 1-1-nél kiállítja a végig szokatlanul idegesen futballozó Nyilasit, akinek még az első félidőből volt már egy sárgája, az 51. percben pedig megúszta a másodikat. Az is a Garrido-legendárium része, hogy a második argentin gól szabálytalan lett volna, de ezt semmi nem támasztja alá.

Ami a portugál bírót illeti, tény, hogy kollégái közül kilenccel ellentétben nem kapott újabb mérkőzést az argentínai tornán (csak kétszer partjelzőként működött még közre), de azt nem lehet mondani, hogy derékba tört volna a karrierje. Két évvel később dirigált egy meccsen az olaszországi Eb-n is, illetve már előtte - pályája csúcsaként - a Nottingham-Hamburg BEK-döntőn, majd az 1982-es vb-n két párharc jutott neki (valamint megint kettő asszisztensként), és közülük az egyik a bronzmeccs volt!

Garrido 1990-es interjúja

Huszonegy éve, 1990. január 8-án került nyomdába a Népsportban a Garridóval Spanyolországban rögzített, lelkiismereti kérdéseket is feszegető spontán interjú, amelyben a bíró a következőket mondta:

• „Nagyon jó, kitűnően felkészített csapat benyomását keltette a magyar együttes. Tényleg csak a balszerencse miatt veszített kettő egyre.”
• Arra a kérdésre, hogy „Azt tudja, hogy akkor a mi országunkban száz- és százezrek átkozták el?”, Garrido válasza ez volt: „A drukkerek a világ minden részén egyformák.”
• Amikor rákérdeztek, hogy „Emlékszik annak a két játékosnak a nevére, akiket kiállított?”, így felelt: „Hogyne. Törőcsik és Nyilasi.”
• Arra, hogy érzett-e lelkiismeret-furdalást a kettős kiállításért, azt válaszolta: „Sajnálom a történteket, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a két magyar nem tudott uralkodni az idegein.”
• „Végül az élet az argentinokat igazolta, hiszen világbajnokok lettek. Ez pedig valóságos politikai tőke volt az ország vezetése számára.”
• A magyar csapatból a legjobban tetsző játékosokról: „Nyilasi és Törőcsik. Bárcsak parancsolni tudtak volna az idegeiknek! E nélkül nem lehet valaki igazi klasszis.”
• Arra a felvetésre, hogy „Nem lehet, hogy ön túlzottan megrettent a nagy hangzavarban, a félelmetes argentin közönségtől?”, így reagált: „Soha nem ijedtem meg a publikumtól. De azért arra is gondoljon, hogy az argentinok otthon voltak.”

A magyar sajtó és közvélemény reakciója

Általánosságban ennél azért nagyobb volt itthon a felzúdulás, mondván, fiainkat végig faragták és provokálták a dél-amerikaiak. Érdemes megnézni a Magyar Televízió korabeli közvetítését. A helyszínről kommentáló Vitray Tamás egyetlen szóval sem állt ki a szétrúgott Törőcsik mellett. Kommentárja így hangzott: „Törőcsik megkapta azt, amit mondtam, a pirosat. Mondtam, hogy ez lesz a vége. Bár ne lennék ilyen jó jós, és Törőcsik lenne fegyelmezettebb. Minek kell? Törőcsik Andris - hát nem volt valami szerencsés világbajnoki bemutatkozás. És ezzel az eredményen változtatni nem lehet. Végig rettenetesen ingerülten, ingerlékenyen játszott.” Vitray Nyilasi Tibor Tarantini elleni szabálytalanságát és kiállítását a következőképpen interpretálta: „Még egy cédula. Piros. Jól megy ma nekünk, jól megy ma nekünk. Nyilasit is kiszórta.”

Az írott sajtó sem kímélte a játékosokat. Egy aláírás nélküli cikkben a Népsportban a következők jelentek meg: „Nyilasi és Törőcsik teljesen érthetetlen módon felrúgta a csapatjáték alapvető normáit! Nem menti őket, hogy sok rúgást kaptak az ellenfél védőitől, hogy nagy siker küszöbén botlottak el, megtörtént ez már mással is, velük is előfordult ez nem egyszer. Egyiküket sem tudta megfékezni az előzetesen kapott sárga lapos figyelmeztetés; felelőtlen viselkedésükkel súlyos helyzetbe sodorták a magyar csapatot.” Tromfolt és tombolt a Népszabadság is: „Akik ezt megengedhetik maguknak - nemcsak a stadion közönsége, hanem az egész világ szeme láttára, és saját társaikkal is - azokkal szemben le kell vonni a legszigorúbb következtetéseket.”

A Népszava kiküldött munkatársa, Vándor Kálmán megszólaltatta az MLSZ elnökét, Kutas Istvánt, aki a következőket mondta: „A két kiállítás mellett nem mehetek el szó nélkül. Törőcsiket és Nyilasit is más-más lelkiállapot vezette el odáig, hogy ennyire megfeledkezett magáról. Törőcsiket össze-vissza rúgták a mérkőzés alatt, de ő újra és újra nekilendült a labdával, bár nem ez volt a taktikai feladata. Amikor azt látta, hogy a bíró egy mindennapos szabálytalanságért kiállítja Törőcsiket, nem tudta fegyelmezni magát és ő is törlesztett. Természetesen ezért mi is megbüntetjük őket. Még azt is fontolóra vettük, hogy mindkettőjüket azonnal hazaküldjük.” Kutas István kijelentése jól tükrözte a korabeli sportvezetés mentalitását: „A rendszer, amely nem szerette a zseniket. Légy átlagos, ne lógj ki se fel, se lefelé. Ez volt akkor az elvárás.”

A megszeppent szövetségi kapitány, Baróti Lajos is bocsánatkéréssel kezdte a meccs utáni nemzetközi sajtótájékoztatóját: „Egész küldöttségünk nevében bocsánatot kérek az ellenféltől, az újságokon keresztül a szurkolóktól is azért, mert két tehetséges, fiatal labdarúgónk nem tudott az indulatai felett uralkodni és sportemberhez méltatlanul viselkedett a pályán. Megérdemelték a kiállítást és a FIFA fegyelmi döntésén túl nem marad majd el az otthoni büntetésük sem.” Később Baróti egy könyvben így nyilatkozott: „Azt mondtam Kutas Istvánnak, hogy a selejtezőket még megcsinálom, de Argentínába már nem akarok kimenni a csapattal. Aztán persze közölték velem, hogy erről szó sem lehet, így mennem kellett. Pedig Isten látja lelkemet, én nem akartam szövetségi kapitány lenni.”

A korabeli magyar sportsajtó szinte bűnözőként kezelte a két tehetséges fiatalt, de a szurkolók már akkor is átláttak a szitán és a folyamatos ármánykodáson. A Buenos Airesből hazaértő magyar válogatottat a Ferihegyen nem tüntető, hanem a fiúkkal rokonszenvező közönség várta, sokan ölelték meg a két tékozló fiút, Nyilasit és Törőcsiket.

A vereség következményei és a további meccsek

A két kiállítás miatt két ifjú titánunknak automatikusan ki kellett hagynia a következő két Mar del Plata-i csoportmeccsünk közül az elsőt, az olaszok ellenit. Sajnos nemcsak azt a találkozót vesztettük el 3-1-re, hanem majd a franciákkal játszott utolsót is - végeredményben tehát simán kiestünk.

A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség minimális eltiltást adott a két magyarnak, a FIFA egy mérkőzésre tiltotta el a két játékost, akik így az olaszok ellen nem léphettek pályára, de a franciákkal szembeni záró csoportmeccsen ott lehettek. Az MLSZ példátlan szigorral sújtott le. 1978. július 19-én egy évre eltiltotta a válogatott szerepléstől a két játékost, igaz, a büntetést 1979. februárjában feloldották. Hasonlítsuk ezt össze a FIFA egymeccses retorziójával. A különbség ég és föld. Ugyanezen az ülésen rúgták ki a szövetségi kapitányt, Baróti Lajost is, akinek a helyére Kovács Ferenc került.

Nyilasi Tibor és Törőcsik András az 1978-as franciák elleni utolsó vb-csoportmérkőzést és a februári rehabilitációt követően 1979. március 28-án az NDK elleni 3-0-ra megnyert barátságos mérkőzésen húzta fel újra magára a válogatott mezt. Törőcsik András jól játszott, az első magyar gólt ő fejelte a keletnémeteknek.

Csoportmérkőzések eredményei - 1. csoport

Akik hisznek a karmában, azoknak ott van példaként a négy évvel későbbi spanyolországi vébé. Itt is összekerülünk az argentinokkal, akik most sokkal simábban vernek meg bennünket, ám a középdöntőben az olaszokkal játszanak, akik pont ugyanazt a taktikát választják. Sőt, Claudio Gentile még könyörtelenebb cinizmussal iktatja ki a játékból a fiatal Diego Maradonát, de egy sárgával megúszta.

Az 1978-as világbajnokság egyéb érdekességei

A torna rendszere nem változott a négy évvel korábbi megmérettetéshez képest, tehát a 16 résztvevő négy darab négy fős csoportot alkotott, az első két helyezett pedig ment tovább a következő csoportkörbe, ahonnan a győztesek a döntőbe, a második helyezettek a kisdöntőbe kerültek. Újdonság volt az 1976-os Eb-n alkalmazott tizenegyessrúgások bevezetése, igaz eddig először csak négy évvel később, Spanyolországban húzódott el párharc. Szintén a sorsolás érdekessége, hogy a házigazdák ki tudták bulizni, hogy mindig este, csoportbéli ellenfeleik után léphessenek pályára, annak ismeretében, hogy milyen eredményt kell elérniük. Ennek a torna későbbi szakaszában még komoly jelentősége lesz, és emiatt az 1982-es vb óta szigorúan egyszerre játszák a csoportok két zárómeccsét.

A hazaiak igazából önmagukat hazudtolták volna meg, ha nem igazi digós mentalitással állnak a döntőhöz. Az öltözőből kiérkező holland csapatot mintegy hét percet váratták, míg végre ők is kikászálódtak az öltözőből, majd Ardiles infójára vércseként csapott le a cséká, Passarella, és kiverte a hisztit, amiért René van de Kerkhof gipsszel a kezén kívánt pályára lépni. A vita úgy ért véget, hogy van de Kerkhof gipszére került még egy csomó kötés, és jó negyedórás csúszással útjára is indulhatott a labda. Argentína lett az ötödik nemzet, amelynek sikerült házigazdaként vb-t nyernie.

A lebonyolítás furcsasága, hogy az egyetlen veretlen csapat, a brazil válogatott, csupán bronzérmes lett, hiszen a harmadik helyért vívott meccsen 2-1-re legyőzte Olaszországot.

Ezen a világbajnokságon nem csodálhattak olyan kiemelkedő egyéniségeket a nézők, mint a korábbi viadalokon. Breitner és Cruijff hiányzott, Menotti nem vállalta Maradona szerepeltetését, és az új sztárok, mint Platini, Rossi, vagy Rummenigge még csak bontogatták szárnyaikat. Az 1974-es világbajnokságon bemutatkozott totális futball és a férfias, igen kemény küzdelem dominálta a mérkőzéseket. Ez volt az első torna, amelyen egyértelműen a csapatjáték került előtérbe, és a művészeknek is vállalniuk kellett a fizikai összecsapásokat, ha komolyan gondolták a dolgot.

Mindannyiunk kedvence, a Tango laszti az 1978-as Mundialon debütált, és azon nyomban beégett a kollektív tudatalattiba, mint a futball labda arche-típusa.

tags: #foci #vb #argentina #1978 #torocsik #nyilasi

Népszerű bejegyzések:

• Super Bowl rekordok és emlékezetes pillanatok
• Legtöbb pont NBA meccsen
• A focis babák és retró játékok világa
• Dabasi kézilabdaedzők és játékosok
• Ruházat Fradi edzőnek