A labdarúgó-világbajnokságok örökranglistája és emlékezetes pillanatai
A labdarúgó-világbajnokság a sportág legnagyobb ünnepe, mely négyévente hozza lázba a világot. Az MTI látványos grafikán gyűjtötte össze, hogy 1930 és 2018 között kik hódították el a vb-győztesnek járó trófeát. Az eddigi 21 labdarúgó-világbajnokság döntője számtalan emlékezetes pillanattal és legendás mérkőzéssel ajándékozta meg a szurkolókat.
Ami azonban már a katari labdarúgó-világbajnokság kezdete előtt biztos: ott van a 32 csapatos mezőnyben néhány olyan nemzeti válogatott, melyek számára - mint mindig - most is presztízskérdés, miként teljesítenek a csoportkörök során, majd az egyenes kieséses szakaszban. Az eddigi 21 labdarúgó-világbajnokságon összesen 79 ország válogatottja lépett pályára, az ötszörös aranyérmes brazilok vezetik az örökranglistát.
A labdarúgó-világbajnokságok döntőinek krónikája (1930-2018)
Nézzük meg részletesebben az eddigi világbajnokságok döntőit, a csapatok, eredmények és helyszínek tükrében, melyek formálták a futballtörténelmet.
-
1930. július 30.: Uruguay-Argentína 4-2 (1-2)
Montevideo, Centenáriumi Stadion, 68 346 néző, vezette: Langenus (belga). Gólszerzők: Dorado (12.), Cea (57.), Iriarte (68.), Castro (89.), illetve Peucelle (20.), Stabile (37.).
-
1934. június 10.: Olaszország-Csehszlovákia 2-1 (0-0, 1-1, 2-1)
Róma, Nemzeti Stadion, 55 000 néző, vezette: Eklind (svéd). Gólszerzők: Orsi (81.), Schiavio (95.), illetve Puc (71.).
-
1938. június 19.: Olaszország-Magyarország 4-2 (3-1)
Colombes, Olimpiai Stadion, 45 000 néző, vezette: Capdeville (francia). Gólszerzők: Colaussi (5., 35.), Piola (16., 82.), illetve Titkos (7.), Sárosi (70.).
-
1950. július 16.: Uruguay-Brazília 2-1 (0-0)
Rio de Janeiro, Maracana Stadion, 173 850 néző, vezette: Reader (angol). Gólszerzők: Schiaffino (66.), Ghiggia (79.), illetve Friaca (47.).
-
1954. július 4.: NSZK-Magyarország 3-2 (2-2)
Bern, Wankdorf Stadion, 62 500 néző, vezette: Ling (angol). Gólszerzők: Morlock (10.), Rahn (18., 84.), illetve Puskás (6.), Czibor (8.).
-
1958. június 29.: Brazília-Svédország 5-2 (2-1)
Solna, Rasunda Stadion, 49 737 néző, vezette: Guigue (francia). Gólszerzők: Vavá (9., 32.), Pelé (55., 90.), Zagallo (68.), illetve Liedholm (3.), Simonsson (80.).
-
1962. június 17.: Brazília-Csehszlovákia 3-1 (1-1)
Santiago, Nemzeti Stadion, 68 679 néző, vezette: Latisev (szovjet). Gólszerzők: Amarildo (17.), Zito (68.), Vavá (77.), illetve Masopust (15.).
-
1966. július 30.: Anglia-NSZK 4-2 (1-1, 2-2, 3-2)
London, Wembley Stadion, 96 924 néző, vezette: Dienst (svájci). Gólszerzők: Hurst (18., 101., 120.), Peters (78.), illetve Haller (12.), Weber (90.).
-
1970. június 21.: Brazília-Olaszország 4-1 (1-1)
Mexikóváros, Azték Stadion, 107 412 néző, vezette: Glöckner (NDK-beli). Gólszerzők: Pelé (18.), Gerson (65.), Jairzinho (70.), Carlos Alberto (86.), illetve Boninsegna (37.).
-
1974. július 7.: NSZK-Hollandia 2-1 (2-1)
München, Olimpiai Stadion, 77 833 néző, vezette: Taylor (angol). Gólszerzők: Breitner (25., 11-esből), Müller (44.), illetve Neeskens (2., 11-esből).
-
1978. június 25.: Argentína-Hollandia 3-1 (1-0, 1-1, 2-1)
Buenos Aires, Monumental Stadion, 71 483 néző, vezette: Gonella (olasz). Gólszerzők: Kempes (39., 105.), Bertoni (115.), illetve Nanninga (84.).
-
1982. július 11.: Olaszország-NSZK 3-1 (0-0)
Madrid, Santiago Bernabeu Stadion, 90 000 néző, vezette: Coelho (brazil). Gólszerzők: Rossi (57.), Tardelli (69.), Altobelli (81.), illetve Breitner (83.).
-
1986. június 29.: Argentína-NSZK 3-2 (1-0)
Mexikóváros, Azték Stadion, 114 600 néző, vezette: Filho (brazil). Gólszerzők: Brown (22.), Valdano (56.), Burruchaga (85.), illetve Rummenigge (74.), Völler (82.).
-
1990. július 8.: NSZK-Argentína 1-0 (0-0)
Róma, Olimpiai Stadion, 73 603 néző, vezette: Codesal (mexikói). Gólszerző: Brehme (85., 11-esből). Piros lap: Monzón (65., Argentína), Dezotti (87., Argentína).
-
1994. július 17.: Brazília-Olaszország 0-0, 11-esekkel: 3-2
Pasadena, Rózsa Bowl, 94 194 néző, vezette: Puhl Sándor. A 11-eseket értékesítette: Romário, Branco, Dunga, illetve Albertini, Evania. 11-eseket kihagyta: Marcio Santos, illetve Baresi, Massaro, R. Baggio.
Játékosrekordok és statisztikák a világbajnokságokon
A világbajnokságok során nem csupán csapatok, hanem egyéni teljesítmények is beírták magukat a történelembe. Infók, statisztikák, rekordok, amikkel villoghatsz a barátaid előtt a világbajnoksággal kapcsolatban.
A legtöbb vb-meccsen szerepelt játékosok
Az örökranglista élén Lothar Matthäus áll, aki 25 alkalommal lépett pályára a világbajnokságokon. Érdekesség, hogy a magyar válogatottat 2003 és 2005 között szövetségi kapitányként irányító, korábbi aranylabdás játékos pályafutása során öt vb-n vett részt, ezzel az olasz Gianluigi Buffonnal, a mexikói Antonio Carbajallal és Rafael Marquezzel holtversenyben szintén csúcstartó.
- Lothar Matthäus (Németország): 25 mérkőzés (5 vb)
- Miroslav Klose (Németország): 24 mérkőzés (4 vb)
- Paolo Maldini (Olaszország): 23 mérkőzés (4 vb)
A listán szereplő 28 játékos közül kizárólag a 19 vb-meccsel rendelkező LIONEL MESSI léphetett pályára a katari vb-n, a Paris Saint-Germain támadója akár meg is előzhette Matthäust, amennyiben az argentin válogatott eljut az éremcsatákig, ő pedig csapata mind a hét találkozóján játszik.
A góllövő örökranglista
A német Miroslav Klose minden idők legeredményesebb játékosa a vb-k történetében: 16 gólos rekordját nem fenyegeti komoly veszély.
Emlékezetes világbajnoki mérkőzések
A több száz emlékezetes vb-mérkőzés közül hogyan is lehetne kiemelni a 12 legjobbat, a 12 legemlékezetesebbet? Például úgy, hogy a Telegraph és a World Soccer közös listájáról mazsolázgatunk, és a számmisztika kedvéért hozzácsapunk egy igazi klasszikust. Ezek a találkozók nemcsak az eredményük, hanem a bennük rejlő dráma, a kiemelkedő teljesítmények és a felejthetetlen pillanatok miatt maradtak meg az emlékezetünkben.
Brazília-Anglia 1:0 (0:0) (1970)
Ez a mérkőzés nem szerepel a kiindulási alapként felhasznált listán, de több szakértő is esküszik rá, hogy a címvédő és a leendő bajnok egymásnak feszülése minden idők egyik legnagyszerűbb vb-eseménye volt. Az előző tornán hazai pályán, szörnyű játékkal és nem kevés hátszéllel aranyat szerző szigetországiaknak jobb csapatuk volt 1970-ben, mint négy évvel korábban, az 1958-as és 1962-es világbajnok dél-amerikaiak viszont történelmük egyik (sokak szerint a) legerősebb gárdájával érkeztek a mexikói tornára, amelyet végül megnyertek. E 90 percben azonban az angolok egyenrangú ellenfeleik voltak. Bár sokan már csak arra emlékeznek a mérkőzésből, hogy Gordon Banks egy Pelé-fejesnél bemutatta minden idők egyik leghihetetlenebb kapusbravúrját, és az angoloknak is voltak helyzeteik, Jeff Astle-nek a legnagyobb. A bombaformában lévő Jairzinhóval, aki Pelé passzából bevette Banks kapuját, azonban nem bírtak az európaiak. Akkoriban bejárta a világot a mérkőzés végén készült kép, amely Pelé és Bobby Moore mezcseréjét örökítette meg. Az angolokat a legjobb nyolc között a nyugatnémetek állították meg, a brazilok azonban díszlépésben lettek világbajnokok.
JEGYZŐKÖNYV
Brazília-Anglia 1:0 (0:0) 1970. június 7., Guadalajara, Jalisco Stadion, 67 ezer néző. Vezette: Abraham Klein (izraeli). Gól: Jairzinho (60.).
NSZK-Hollandia 2-1 (1-1) (1990)
Az aktuális Európa-bajnok Hollandia nagy esélyesként érkezett az olaszországi világbajnokságra, és reményeiket az is táplálta, hogy az 1988-as Aranylabda-szavazáson Marco van Basten, Ruud Gullit és Frank Rijkaard foglalta el a dobogós helyeket. A nyugatnémeteknek szintén bombaerős csapatuk volt, a csúcsformában lévő Lothar Matthäusszal a pályán, Franz Beckenbauerrel a kispadon. A két ország közös történelméről se feledkezzünk meg, külön pikantériaként a milanos holland trióval szemben az interes Andreas Brehme, Matthäus, Jürgen Klinsmann hármas sorakozott. A legjobb nyolc közé jutásért zajló mérkőzésen végig roppant feszült hangulat uralkodott, jellemző módon Rijkaard leköpte Rudi Völlert, majd egy másik eset után dulakodni kezdtek, végül mindkét játékost kiállította a bíró. Később futballoztak is: a fordulás után Klinsmann szerezte meg a vezetést, majd Brehme lőtt csodagólt, így nem sokkal a vége előtt hiába talált be büntetőből Ronald Koeman. Az NSZK éppen ettől a mérkőzéstől kezdve kapcsolt biztonsági fokozatra, de megnyerte a világbajnokságot, míg a hollandoknál egy nagy generáció játszotta el vb-álmait.
JEGYZŐKÖNYV
NSZK-Hollandia 2-1 (1-1) 1990. június 24., Giuseppe Meazza Stadion, 75 ezer néző. Vezette: Juan Loustau (argentin). Gól: Klinsmann (50.), Brehme (84.), R. Koeman (88.). Kiállítva: Völler (22.), Rijkaard (22.).
Hollandia legfőbb ellensége, akivel egész életében harcol
Németország-Olaszország 0-2 (0-0, 0-0, 0-0) (2006)
A legutóbbi világbajnokság elődöntőjében a rendező ország egyre magabiztosabb válogatottja, amelynek kispadján Klinsmann ült, találkozott az addig egyáltalán nem parádézó olaszokkal, akik a hosszabbítás végén két gólt szerezve léptek tovább. Klinsmann, mondhatni, kihozta a maximumot legénységéből, az olaszok viszont rengeteg kritikát kaptak addig sokszor borzalmas játékuk miatt, bizony, egyáltalán nem érdemtelenül. A két csapat az elődöntőben nem parádézott, bár igen izgalmas és mozgalmas találkozót láthattak a nézők. Amikor már mindenki a tizenegyespárbajra készült, amelyben a németek sokkal esélyesebbnek tűntek, a hosszabbítás utolsó előtti percében az olasz balhátvéd, Fabio Grosso a jobb oldalra átkeveredve hasonló gólt lőtt, mint 1990-ben Brehme a hollandoknak, majd a kitámadó Nationalelfnek Alessandro Del Piero is betalált egy gyönyörű kontra után. A németek a bronzmérkőzésen méltóképpen búcsúztak fanatikus közönségüktől, hiszen 3-1-re legyőzték a portugálokat. A taljánok a világbajnokság fináléjában a franciákon is felülkerekedtek.
JEGYZŐKÖNYV
Németország-Olaszország 0-2 (0-0, 0-0, 0-0) 2006. június 4., Signal Iduna Park, 65 ezer néző. Vezette: Benito Archundia (mexikói). Gól: Grosso (119.), Del Piero (120.).
Uruguay-Brazília 2:1 (0:0) (1950)
Elsősorban a dráma miatt emlékezetes ez a mérkőzés: az abszolút esélyes, elképesztő fanatizmusú drukkerhad buzdította selecao elbukta addigi története legfontosabb mérkőzését a Maracanában - egy sokkal kevesebbre taksált riválissal szemben. A második csoportkörben az egy győzelemmel és egy döntetlennel álló Uruguay elleni rangadóra a Maracana természetesen zsúfolásig megtelt. A brazil újságok biztosra vették a győzelmet, néhány közülük előre legyártotta az aranyat ünneplő címlapot! Sokáig úgy tűnt, nem hiába, hiszen a szélső Friaca a fordulás után megszerezte a vezetést a selecaónak. Ám ezután begörcsöltek Ademirék, a célestét pedig vállaira vette a legendás Juan Schiaffino, Alcides Ghiggia páros, amely kétszer megzörgette Barbosa hálóját. Fordított Uruguay, győzött, és bizonyossá vált: majd' 200 ezer ember is tud néma csöndben lenni hosszú percekig. Brazília gyászba borult, szó szerint, mert több drukker öngyilkosságot követett el.
JEGYZŐKÖNYV
Uruguay-Brazília 2:1 (0:0) 1950. július 16., Maracana, 200 ezer néző. Vezette: George Reader (angol). Gól: Friaca (46.), Schiaffino (58.), Ghiggia (61.).
Olaszország-Brazília 3-2 (2-1) (1982)
Az olasz válogatott 2006-os feltámadása nem volt előzmény nélküli, hiszen 1982-ben, amikor szintén megnyerték a világbajnokságot, bemutatták már ezt a bravúrt, ráadásul zseniális futballistákkal tömött brazil csapatot ütöttek el a továbbjutástól. A középdöntő C-csoportjában az olaszok és a brazilok is megverték a címvédő argentinokat, ez a mérkőzés döntött tehát arról, hogy melyik gárda jusson az elődöntőbe. A tornán mágikus futball-varázslatot mutató brazilokat jóval esélyesebbnek tartották, mint az első csoportkörből három döntetlennel és két rúgott góllal beeső európaiakat. Nem számoltak viszont azzal, hogy a lassan már kiátkozott, addig egyetlen gólt sem szerző Paolo Rossi megtáltosodik. A rovott múltú ék kétszer is vezetést szerzett az olaszoknak, a dél-amerikaiak kétszer egyenlítettek, ám Rossi újabb találatára már nem érkezett válasz. A védelmek közötti különbség volt a döntő ezen az összecsapáson. A vérszemet kapó Rossi kétszer is betalált a lengyeleknek az elődöntőben, majd az aranymérkőzésen is megszerezte a vezetést a nyugatnémetek ellen, hozták is a győzelmet társai.
JEGYZŐKÖNYV
Olaszország-Brazília 3-2 (2-1) 1982. július 5., Sarria Stadion, 44 ezer néző. Vezette: Abraham Klein (izraeli). Gól: Rossi (5., 25., 75.), Sócrates (12.), Falcao (68.).
NSZK-Magyarország 3:2 (2:2) (1954)
A világ akkori, minden szakértő által a legjobbnak tartott csapata a második világháború után magához térő nyugatnémet együttes ellen. Az eredmény éppoly fájdalmas, mint amilyen váratlan, legalábbis a mi szempontunkból. Nem érdemes sokat ragozni: az utolsó találkozón a jóval könnyebb ágon beúszó NSZK ellen a 8. percben már két góllal vezettünk, ám ekkor beütött a krach: a küzdőszelleme legendáját talán éppen ekkor megalapozó Nationalelf fordítani tudott. Puskás lőtt még egy gólt, fájdalom, az angol játékvezető, William Ling ezt nem adta meg. A magyar válogatott 1950 júniusa és 1955 novembere között 51 mérkőzést vívott, és csak ezt az egyet veszítette el… A magyar válogatottra népharag, 1956 és utána szétesés várt, bár az Aranycsapatnak még félelmetesen erős éve volt 1955 is. Az NSZK labdarúgói nemzeti hősök lettek, de az 1958-as vb-n nem tudták megvédeni címüket: elkapta őket a házigazda svéd csapat.
JEGYZŐKÖNYV
NSZK-Magyarország 3:2 (2:2) 1954. július 4., Wankdorf Stadion, 62 ezer néző. Vezette: William Ling (angol). Gól: Puskás (6.), Czibor (8.), Morlock (10.), Rahn (18., 84.).
Brazília-Olaszország 4:1 (1:1) (1970)
A két korábbi világbajnok első alkalommal találkozott fináléban, és parádés játékot hozott a két támadó szellemű, kiváló játékosokkal zsúfolt válogatott összecsapása. „Itt a bizonyíték arra, hogy ha úgy játsszák a futballt, ahogyan mindig kellett volna, azaz művészien és ügyesen, sikeres lehet a sportág a modern korban is” - lelkendezett a World Soccer a mérkőzés után. A brazilok magabiztosan meneteltek az aranymeccsig, az olaszok szokásuk szerint csak szenvedtek a csoportban, de később lemosták Mexikót, és hatalmas csatában felülkerekedtek az NSZK-n. Erejükre jellemző, hogy az előző évben Aranylabdát kiérdemlő, a Milant Európa trónjára vezénylő Gianni Rivera végigülte a kispadon a tornát. A harmadik vb-győzelmére készülő Pelét viszont senki és semmi sem akadályozhatta meg: „a Király” lőtte az első gólt, és még kettőt előkészített. A Sandro Mazzola, Roberto Boninsegna páros által húzott olaszok egyáltalán nem adták olcsón a bőrüket, de minden idők egyik legerősebb csapatát azon a napon nem lehetett megállítani. Külön figyelemreméltó a negyedik selecao-csapás, amely több tanulmányt ihletett meg talán, mint bármely más gól a labdarúgásban. Pelé elérte nagy célját.
JEGYZŐKÖNYV
Brazília-Olaszország 4:1 (1:1) 1970. június 21., Azteca Stadion, 107 ezer néző. Vezette: Rudi Glöckner (keletnémet). Gól: Pelé (18.), Boninsegna (37.), Gérson (66.), Jairzinho (71.), Carlos Alberto (86.).
Anglia-NSZK 4:2 (1:1) (1966)
A hazai csapat a németek ellen vívott emlékezetes döntőt, melyet hosszabbítás után nyert meg, a vitatott harmadik angol gól pedig örökre beírta magát a futballtörténelembe. Ez volt Anglia egyetlen világbajnoki címe hazai pályán.
tags: #foci #vb #gyozelem #ranglista
