Hogyan lehet megélni a futballból? Pénz, ambíciók és a valóság

A futball világában a pénz szerepe megkerülhetetlen tényező, legyen szó akár az amatőr, akár a professzionális szintről. Egy futballszereplő találó megállapítása szerint: „Ha nem lenne pénz, az amatőr futball teljesen megszűnne...” Ez a gondolat rávilágít arra, hogy a tisztán amatőr foci illúzió, hiszen a sportban, így a labdarúgásban is a pénz teljesen természetes része az ökoszisztémának. A Zalában végzett felmérések és a baranyai amatőr ligákban tapasztalt helyzet elemzése is erre a következtetésre jutott: a futballban a pénz kulcsfontosságú.

Az amatőr futball és a pénz kérdése

Az amatőr futballban, ahogy Zala megye példája is mutatja, jelentős különbségek vannak a csapatok anyagi helyzetében. A vármegyei bajnokság mindhárom osztályában találunk tehetős és kevésbé tehetős klubokat. Ezek a különbségek gyakran megmutatkoznak a tabellán elfoglalt helyezésekben is, de akadnak üde kivételek. Vannak csapatok, amelyek annak ellenére sikeresek, hogy játékosaik pusztán egy üdítőért, egy vacsoráért vagy a társaságért lépnek pályára hétvégenként.

Ez bizonyítja, hogy nem igaz az a sommás megállapítás, miszerint „senki nem játszik a két szép szemért”. Igenis vannak olyan "fanatikusok" - játékosok és edzők egyaránt -, akik a futball és a sport szeretetéért játszanak. Ugyanakkor az is tény, hogy sokan szeretnek játszani, de ezért pénzt is elfogadnak, ha adják nekik. Aki jó, azt előbb-utóbb megkeresik. A legjobb helyzetben azok vannak, akik magasabb osztályból, például NB III-ból léptek vissza a vármegyei bajnokságokba. Fontos leszögezni, hogy a megyei szinten játszó focistáknak megvan a civil foglalkozásuk; a futballból ezen a szinten nem lehet megélni, az ebből származó bevétel jobbára fizetéskiegészítés.

A klubhűségből, vagy csak a játék iránti szeretetből a mezőny tíz-tizenöt, legfeljebb húsz százaléka játszik. A játékosok nagyrészt ma már nem helybéliek, így az utazási költségeket a csapatok fizetik. Zala megye esetében Ausztria közelsége is befolyásoló tényező. Onnan hazahozni játékost pénzzel nem lehet, hiszen akik egyeneset tudnak rúgni a labdába, odakint akár 500 eurót is kereshetnek, míg akik focizni is tudnak, azok 1000 eurót is kaphatnak. Az osztrák negyed- és ötödik vonal a legnagyobb felvevőpiac a magyar játékosok számára. Bár vannak, akik hazajönnek Magyarországra futballozni, ennek általában családi vagy munkahelyi okai vannak, és nem feltétlenül az itthoni jobb kereseti lehetőségek.

Mennyit lehet keresni az amatőr szinteken?

Az amatőr futballban kereshető összegek rendkívül változatosak és nem általánosíthatók. Egy NB III-ból visszatérő vagy rutinosabb megyei játékos nagyjából 30-50 ezer forintot kaphat havonta, ehhez jöhet még prémium, ami további 60-80 ezer forintot jelenthet. Ezek az összegek nem „fizetések”, és általában az év nyolc hónapjára, a bajnokság idejére értendők. A fiatalok (17-19 év közöttiek), akik a felnőtt vármegyei I. és II. osztályban játszanak, jobbára csak prémiumból részesülnek.

Az edzések gyakorisága is eltérő: a vármegyei I. osztályban heti két-három edzés és a hétvégi meccs az általános. A II. és III. osztályban jó esetben heti egy-két edzés szükséges, de főleg a III. osztályban előfordul, hogy a társaság csak a meccsekre jön össze.

Út a professzionális futball felé: Keresetek az NB III-tól a nemzetközi élvonalig

Ahogy egyre feljebb lépünk a labdarúgó-bajnokságokban, úgy emelkednek a keresetek. Az NB III-ban a helyzet vegyes, hiszen a játékosok lehetnek amatőr vagy hivatásos állományban, azaz csapatuk alkalmazhatja őket, vagy amatőr sportolóként játszhatnak. Az NB II. és az NB I. azonban már „más kávéház”. Ebben a két ligában a játékosok hivatásos státuszban vannak, bejelentett munkahellyel és fizetéssel. Itt nyilván alacsonyabb és számos esetben jóval magasabb összegek is előfordulhatnak, bőven az átlag felett.

Az átlagember számára ezek az összegek irreálisan magasnak tűnhetnek, pedig globális szinten a futballban és a sportban mindenütt az átlagemberekhez képest sokkal nagyobb a kereset. Például egy átlagos magyar élvonalbeli játékos éves bruttó keresete elérheti a 44 millió forintot (havi 4 millió Ft), ami mai árfolyamon számítva 110 ezer euró. Összehasonlításképpen, a német Bundesligában a játékosok átlagkeresete 2,2 millió euró (nagyjából 900 millió forint) évente, míg az angol Harry Kane a Bayern Münchenben 25 millió eurót keres évente. Az angol élvonalban Kevin de Bruyne és Erling Haaland fizetése a csúcs, 20,8 és 19,5 millió angol fonttal, míg a magyar Szoboszlai Dominik éves gázsija a Liverpoolban 6,24 millió font, amivel a PL-játékosok rangsorában nagyjából a 80-90. helyen áll.

Kereseti különbségek a futballban

Az alábbi táblázatban bemutatjuk a futballban elérhető keresetek átlagos vagy jellemző értékeit különböző szinteken:

A transzparencia hiánya és a magyar futball különleges helyzete

Sallói István, a ZTE FC sportigazgatója szerint itthon nem publikus a játékosok fizetése, amit ő sem ért. Ennek oka valószínűleg a pénzhez való viszonyunk, más országokban, például Amerikában, nyilvánosak a sportolók fizetései. Az MLS-ben játszó fia példáját hozta fel, ahol mindenki tudta, ki mennyit keres, még akkor is, ha valaki csak a lelátón ült. Sallói szerint idehaza is mindenki tudja, kinek mennyi a bére, mivel a játékosmenedzserek vagy családtagok elkottyantják, ami aztán elterjed az öltözőn kívül is. Ezért lenne egyszerűbb és nyíltabb, ha nálunk is publikusak lennének a bérek.

Míg az orvosok vagy ügyvédek várható fizetései ismertek, egy futballista, aki eljut az élvonalig, nyilvánvalóan az átlagnál többet keres. Fontos azonban figyelembe venni, hogy a futballistáknak csak elenyésző százaléka jut el erre a szintre. Bár az olimpiai bajnokok, érmesek és pontszerzők pénzjutalmai nyilvánosak, havi keresetük nem, holott ők a legjobbak közé tartoznak. Az élvonal más sportágakban is jól fizet, így a kosárlabdában és a kézilabdában is messze a magyar átlagbér felett keresnek azok, akik elérik az NB I-es szintet. Az amatőr futballban megkereshető összegekről pedig mindenki maga döntheti el, hogy soknak vagy kevésnek találja-e.

Egy DAC legenda útja: Régen és most a futballista megélhetésben

Egy egykori DAC-játékos, Dezsi, aki az 1. ligában is szerepelt, személyes történetén keresztül mutatja be, hogyan lehetett megélni a futballból a múltban és milyen különbségek vannak napjainkban. Falusi gyerekként, 15 évesen került Dunaszerdahelyre, a DAC kötelékébe. Az első profi szerződését 17 évesen kapta, ami hatalmas öröm volt számára, hiszen édesanyja mindig azzal fogadta, hogy a fociból nem lehet megélni. Ez a szerződés szolid alapfizetéssel, rajtpénzekkel és havi 30 ebédjeggyel járt.

Régen más volt a futball világa. A csapat kerete évekig egyben maradt, ami segítette a játékosok és a szurkolók közötti erős köteléket. A helyi tsz-ek támogatták a klubot, megkönnyítve a tehetségek igazolását. A "dorasztból" (helyi nevelésből) érkező fiataloknak óriási löketet jelentett, ha a nagycsapat padján ülhettek. Dezsi a DAC-nál eltöltött évei során együtt edzhetett olyan nevekkel, mint Lieskovský, Mičinec, Vahala. Későbbi karrierje során Bősön töltött négy évet, ahol háromszor nyertek bajnokságot, és feljutottak a 2. Nemzeti ligába. Pályafutása során megfordult Bártfa, Máriatölgyes, Dunakeszi, Szenc, Ebreichsdorf, Nagymegyer és a DAC B csapatában is.

A mai fiataloknak minden adott: műfüves, fűtött pályák és számos más lehetőség, ami Dezsiék idejében egyáltalán nem volt. Ennek ellenére aggasztónak tartja, hogy a klub nem becsüli meg és nem tartja meg a hazai, regionális tehetségeket, sokkal inkább külföldi edzőkben és játékosokban gondolkodik. Ennek következményeként szerinte "kiveszett a DAC-ból az, amiért a DAC, az DAC". Példaként említi Bari Jenci fiát, Krisztiánt, aki a DAC Akadémián nevelkedett és válogatott szinten futballozott, mégis máshol talált anyagi megbecsülést. A klub vezetőségének kellene választ adnia arra, miért nem adnak esélyt a helyi tehetségeknek.

A DAC Dezsi számára "szívügy", és bár látja a csapat hullámvölgyeit és a "benti" problémákat, továbbra is szurkoló és elemző szemmel figyeli a mérkőzéseket. A régi időkben a csapat és a szurkolók sokkal jobban együtt éreztek, hiszen a keret évekig egyben maradt, és nem cserélődött félévente, mint napjainkban. Az akkori mezőny erős volt, és a klub mögött álló tsz-eknek köszönhetően könnyedén igazolhattak játékosokat.

A női futball harca a professzionalizmusért: Az argentin példa

A női futballban világszerte, így Argentínában is hosszú ideig csak amatőrként vagy félprofi státuszban játszhattak a labdarúgók. 2019-ben azonban történelmi döntés született Argentínában, amikor a San Lorenzo de Almagro futballklub 15 női focistával írt alá profi szerződést. Köztük volt Macarena Sánchez, a 27 éves csatár, aki korábbi klubját és a szövetséget is beperelte megfelelő fizetés és munkakörülmények hiánya miatt. Ezzel Sánchezék lettek az első olyan női labdarúgók az országban, akik olyan fizetést kapnak munkájukért, amiből meg lehet élni.

Sánchez kiállása hívta fel a figyelmet a problémákra: hiába játszott hazája egyik legerősebb női csapatában, minimális "utazási támogatáson" kívül nem kapott pénzt a munkájáért. Sőt, neki kellett állnia az orvosi költségeit és a felszerelése díját, miközben méltatlan edzés- és meccskörülmények között készült. Eközben a klub férfi csapata, amely a harmadosztályban játszott, biztos megélhetést és egyéb juttatásokat (orvosi ellátás, fizetett rehabilitációs idő) biztosító szerződésekkel rendelkezett.

Sánchez fő célja az volt, hogy felhívja a figyelmet arra, a női focisták is a labdarúgásból akarnak megélni, és teljes erővel a játékra, valamint a felkészülésre akarnak koncentrálni, amihez méltó körülményekre van szükségük. Jogi útra terelte az ügyet, mert nemcsak a saját, hanem az összes argentin női focista helyzetén akart változtatni, remélve, hogy hosszú távon minden női labdarúgót profiként ismernek el. A változás felé vezető úton ez a 15 szerződés egy apró, de annál fontosabb mérföldkő. A játékosok fizetésének egy részét a klub, a maradékot az argentin szövetség állja, amely már korábban programot hirdetett, havi 3000 dollár támogatást ígérve azoknak a kluboknak, amelyek legalább nyolc női játékost profiként foglalkoztatnak. Sánchez hangsúlyozta, hogy a női focisták küzdelme nem most kezdődött, "olyan sok játékos volt előttünk, akik már visszavonultak, anélkül, hogy profik lehettek volna".

A magyar futball finanszírozási anomáliái és kritikája

A magyar futball finanszírozásával kapcsolatos kritikák régóta élénkek. Sokan egyetértenek abban, hogy ami Magyarországon a focival történik, az "agyrém, abszurdum, szürreális álom, vállalhatatlan kategóriákba sorolható". A kritika különösen a miniszterelnök futball iránti kiemelt elkötelezettségére irányul, aki "ezermilliárd forintokat" szán erre a sportágra, sok más, fontosabb terület kárára. A TAO-pénzek felhasználása, a stadionépítések és a játékosfizetések aránytalanul magas szintje is gyakori téma. Az érvelés szerint minden normális országban a sportágak piaci alapon tartják fenn magukat, különösen a foci, és nem tartható fenn más területek rovására egy "ezermilliárdokat elnyelő pénztemető", aminek ráadásul "semmilyen látszata nincsen".

A Nemzeti Sport által tálalt eredmények sokak szerint "csalók", és hamis előrelépés látszatát keltik. Ráadásul a magyar focistákkal szemben állítólag kivételeznek, rájuk külön, kedvezőbb szabályok vonatkoznak. Az NB I-es és NB II-es csapatoknál a 3 milliós, sőt, akár 8-10 milliós havi fizetések "abnormális értékviszonyokat" eredményeznek, különösen az átlagkeresethez képest és a teljesítménnyel aránytalanul. Ez az állapot a kritikusok szerint a gyerekek jövőképét is torzítja, akik azt látják, hogy tanulás nélkül is "remekül el lehet boldogulni", vagy hogy a focisták keresnek a legjobban az országban, miközben nem feltétlenül az "eszükről híresek".

A stadionépítések is a kritikák középpontjában állnak. Bár szükség volt beruházásokra, például egy új nemzeti stadionra (Puskás Aréna) és a Fradinak egy új létesítményre, a Mezőkövesdre, Kisvárdára vagy Székesfehérvárra épült "batár stadionok" indokolatlanul sokba kerültek. A vélemény szerint ezek az építmények "3 millió évig" sem hoznák vissza az árukat piaci alapon, és sokan attól tartanak, hogy a Stadler stadion sorsára jutnak majd, ahol évek óta birkák legelnek. A TAO-pénzek "mérhetetlen pazarlása", a stadionépítésekből származó "irdatlan pénzek ellopása és túlárazások" a rendszer szerves részét képezik. A kritikusok szerint a "felfoghatatlanul nagy összegeknek" sokkal jobb helyet is lehetett volna találni, olyan területeken, amelyek a prioritási listán jóval előrébb vannak, mint a stadionok és focipályák.

A megoldásként piaci alapú verseny bevezetését javasolják. A profi futballt azonnal meg kellene szüntetni azokban a csapatokban, amelyek nem tudják fenntartani magukat piaci alapon. A TAO-rendszert azonnal meg kellene szüntetni, mivel az "csak tönkretette a magyar csapatsportokat teljesen, totálisan kontraproduktívvá vált". Az elért teljesítménnyel teljesen felesleges milliós fizetéseket adni a játékosoknak. Azok, akik tényleg szeretik a focit, menjenek el munka után játszani, edzeni amatőr alapon, minimális pénzért. Sajnos azonban "túl sok ember él a fociból az országban", és a rendszer megváltoztatása "temérdek érdeket sértene", ezért "semmi nem fog változni", amíg a labdarúgás a miniszterelnök "szent tehene".

tags: #focibol #hogyan #lehet #megelni

Népszerű bejegyzések:

• Szurkolói útmutató a magyar válogatott meccsekhez
• Bundabotrány a cseh fociéletben
• A BKV Előre és a Fradi kupamérkőzése
• Vezetőedzőváltás az Alba Fehérvárnál
• Statisztikák a Sassuolo – Milan mérkőzésekről