A futball-labda anatómiája, története és a biztonságos játék szabályai
Sorozatunk legújabb részében csupa gömbölyű dologgal foglalkozunk, kiemelten a futball-labdák világával, azok fejlődésével és a játékszabályokkal, amelyek biztosítják a fair és biztonságos játékot. Reméljük, hogy mire elolvasod a rovatban lévő írásokat, számodra is kerekebb lesz a világ!
A futball-labda anatómiája és gyártása
A futball-labdák döntő többségét manapság már nem bőr, hanem egy speciális műanyag felhasználásával állítják elő. Mindegy azonban, hogy bőr vagy szintetikus az alapanyag, az első lépés a megfelelő előkészítés. A bőr esetében ez persze bonyolultabb, a műanyagnál kicsit egyszerűbb. A lényeg, hogy a folyamat során mindkét esetben egy nagyon erős szövetréteget ragasztanak a kb. lepedőméretűre előkészített nyersanyag egyik oldalára. Ez a réteg a panama, aminek az a feladata, hogy megakadályozza a bőr- vagy szintetikus alapanyag megnyúlását.
Következő lépésként legtöbb esetben öt-, illetve hatszög alakú darabokat vágnak ki az előkészített és általában ekkor már megmintázott anyagból, amelyekből aztán a későbbiekben összevarrják a labdát. Általában 20 darab hatszögű- és 12 ötszögű darab felhasználásából kerekedik ki a játékszer. Persze a forma és a mintázat lehet más alakú is, a lényeg, hogy a végén kijöjjön belőle a labda.
A munka nagy részét még manapság is kézzel végzik. A kivágott lapokat egy belső gumilabda köré darabról darabra varrják össze egy speciális, viasszal vízhatlanított, rendkívül erős cérna felhasználásával. Közel 700 öltésre van szükség ahhoz, hogy egyetlen játékszer elkészüljön. Utolsó előtti lépésként a labdákat felpumpálják és ellenőrzik, hogy nem eresztenek-e. Végül kifényesítik és csomagolják őket. A világon készült focilabdák több mint kétharmadát egyetlen pakisztáni városban, Sialkotban és környékén állítják elő.
A futball-labda evolúciója a történelemben
A futball múltját kutató tudósok egészen az ókorig vezetik vissza a labdarúgás történetét. Már ekkor szinte minden földrészen létezett olyan labdajáték, amely a focira hajazott, persze a szabályok nagyon eltérőek voltak. Egyvalami azonban minden játékhoz kellett, ez pedig a labda. Labda nélkül azóta sem rendeztek futballmérkőzést, de a gömbölyű játékszernek is megvan a maga fejlődéstörténete, amit mi most az egységes szabályok kialakulásától vizsgálunk meg, azaz a 19. századtól.
A 19. század második felében és a 20. század elején a labdák minden esetben bőrből készültek, így általában barnás árnyalatokban pompáztak. Sosem voltak tökéletesen gömbölyűek, hiszen csak felfújt állapotban lehetett befejezni az összevarrásukat, mivel a fűzőket csak így tudták összehúzni. A tökéletlenségükből fakadóan a röppályájuk sem volt könnyen kiszámítható, a levegőben össze-vissza cikáztak. Néhány évtizeddel később már létrejött eltérés a játékszerek között aszerint, hogy milyen alakú bőrdarabokból varrták össze őket, így alakult ki a T-modell, amit nagy T-betűkből alakítottak ki. A másik elterjedt típus több ikonikus klub címerében is megtalálható.
A futball története
A 20. század elején még komoly eltérés lehetett labda és labda között, így a mérkőzések előtt a csapatkapitányok megegyezésén múlt, hogy milyen játékszerrel játszanak. Még az első világbajnokság (1930) döntőjében is azt a módszert alkalmazták a szemben álló felek, hogy az első félidőt az argentinok által preferált típussal, míg a második játékrészt az uruguayiak által kedvelt T-modellel játszották le.
A második világbajnokságon (1934) a házigazda olaszok már előálltak egy hivatalos labdával, melynek a Federale 102 nevet adták. Ezt a típust már 13 cikkelyből varrták össze, és a panelek széle fodrozódott, így hosszúkás felhőkre hasonlítottak. Az 1950-es brazil tornán jelent meg a Super Duplo T modell, amely 12 panelből állt, ám eltűnt róla a fűző, így már a felfújás is hasonlóan működött a maihoz, valamint a fejelés is sokkal kellemesebb tevékenység lett. Az 1962-es chilei vb labdája forradalmasította a labdadizájnt, a Crack már kívül-belül sokkal jobban hajazott a mai labdákra, mint az elődei: nyolcszögű panelekből varrták össze, hogy növeljék a labda felületét, amelyet így könnyebb lett irányítani a játékosoknak, és a belső is már olyan hólyagszerű volt, mint a mai gyártmányoké.
Az első világbajnokságok labdái általában a rendező ország kézművesiparából kerültek ki, ám 1963-ban az Adidas a chilei vb tiszteletére kiadott Santiagóval jelezte, hogy komoly szándékai vannak a futball első számú tornájával kapcsolatban. 1970-ben meg is állapodtak a FIFA-val, hogy a német vállalat készíti el a mexikói vb hivatalos meccslabdáját, innentől kezdve pedig a mai napig minden világbajnokság hivatalos labdáját az Adidas gyártotta és gyártja. A mexikói tornára született meg a Telstar, melyet 32 panelből varrtak össze, így a játékosok számára könnyebben kezelhetővé vált. A fűző ekkor már természetesen elmaradt, és mivel 20 darab fehér hatszög alakú bőrcikkelyből és 12 fekete ötszög alakú bőrdarabból állították össze, a Telstar a fekete-fehér televízión keresztül sokkal jobban észrevehető volt a pöttyös hatás miatt.
Az 1978-as argentin torna azonban már olyan újítást hozott, amely még 20 évig meghatározta a vb-labdák külsejét: a Tango Durlast 20 cikkelyére olyan fekete háromszögszerű alakzatot festettek, amelyek 7 fehér kört mintáztak meg a labdákon. Ez volt a futballtörténet legdrágább játékszere, akkoriban 50 fontot kértek el egy ilyen lasztiért. Elődeihez hasonlón a Tango Durlast is valódi bőrből készült, de már felfedezhető volt rajta egy fényes védőréteg, amelynek köszönhetően az esős mérkőzéseken sem kellett attól tartani, hogy jelentősen megnövekszik a labda súlya. Az 1982-es vb labdája, a Tango España nem hozott változást a játékszer küllemét illetően, ám javultak a víztaszítási mutatói annak köszönhetően, hogy a varrásokat is gumírozott anyagból oldották meg.
Bár 1986-tól kezdve négyévente új játékszert alkottak az Adidas tervezői, egészen 1998-ig a Tango alapmotívumaiból indultak ki. Mexikóban például az azték falfestések ősi motívumai tűntek fel a labdákon, így nem csoda, hogy az Azteca névre keresztelték a labdát is. 1994-ben az Adidas a Questrát alkotta meg az Egyesült Államokban rendezett vb-re. A gyártó egy könnyebb és érzékenyebb játékszert kívánt létrehozni, így a labda felületére polisztirol habot fújtak, amelynek köszönhetően növelték a sebességét is. Az 1998-as Tricolore több szempontból is fontos állomása a labdatörténetnek: ez volt az első játékszer, amely színes volt, valamint ezzel a típussal köszönt el az Adidas a Tango-sablontól. 2006-ban Németország rendezte meg a vb-t. A torna labdája, a Teamgeist (jelentése: csapatszellem) pedig fontos mérföldkő volt abból a szempontból, hogy az 1970-től megszokott öt-és hatszögű panelek eltűntek, a cikkelyek száma 32-ről 14-re csökkent, míg a panelek közötti varrást felváltotta a ragasztás, hogy még kerekebb legyen a játékszer. A hőkezelt cikkelyek már aerodinamikus varrásminta mentén helyezkedtek el. Az eredmény minden addigi modellnél jobb és pontosabban kiszámítható röppálya lett.
A tavalyi oroszországi vb labdája elnevezésében és külsőben is megidézte az 1970-es mexikói vb-labdát, így a Telstar 18 nevet kapta, és a fekete-fehér színek uralták. A Telstar 18-ba már chipet is ültettek, így okostelefonnal is összeköthető lett, amely így tulajdonosát speciális adatok birtokába juttatta (például a helymeghatározáshoz).
Joggal merül fel a kérdés a futballkedvelőkben, hogy mi a helyzet a többi gyártó újításaival, hiszen nemcsak az Adidas gyárt focilabdákat a világon. A Nike gyártja a hivatalos játékszert a Premier League-ben, a Serie A-ban és a Primera Divisiónban is, a Bundesligában a Derbystar, míg a Ligue 1-ban az Uhlsport a hivatalos labdaszállító.
A labdák minősítése és tesztelése
A FIFA 1996-ban osztályozási rendszert vezetett be, és a vb-n csak a legmagasabb minősítést elérő, „FIFA approved” jelzéssel ellátott labdával lehet játszani. Ebben a divízióban még az imént részletezettnél is pontosabban határozzák meg a labda tulajdonságait, továbbá hét próbát is ki kell állnia a játékszernek a védjegyért:
| Teszt neve | Leírás |
|---|---|
| Kerületteszt | A labda kerületének mérése a szabványoknak való megfelelés ellenőrzésére. |
| Gömb alak megőrzésének vizsgálata | A labda alakjának ellenőrzése, hogy a lehető legkerekebb maradjon. |
| Súlyteszt | A labda súlyának mérése, hogy megfeleljen az előírásoknak. |
| Vízhatlansági teszt | Annak vizsgálata, hogy a labda mennyire szívja fel a vizet. |
| Alak és méret megtartásának tesztje | A labda alakjának és méretének tartós terhelés alatti megőrzésének ellenőrzése. |
| Nyomásveszteség tesztje | Annak mérése, hogy a labda mennyi nyomást veszít egy bizonyos idő alatt. |
| Visszapattanás tesztje | A labda visszapattanási magasságának ellenőrzése szabványos körülmények között. |
Fontos szempontként jelentkezik, hogy a labda minél tovább őrizze meg eredeti külsejét.
Játékszabályok és tévhitek: Biztonság a pályán
A játékvezetőknek attól a pillanattól van joga fegyelmezési szankciók alkalmazására, amikor a játéktérre lép egészen addig, amíg elhagyja a játékteret a befejező sípszó után. Az a játékos, aki, akár a játéktéren akár azon kívül, figyelmeztetést vagy kiállítást maga után vonó szabálytalanságot követ el ellenféllel, csapattárssal, a játékvezetővel, az asszisztensek valamelyikével vagy más személlyel szemben, a szabálytalanság természetének megfelelően büntetendő.
Veszélyes játék
A veszélyes játék egy olyan cselekvés, amikor egy játékos ugyan a labdát próbálja megjátszani, de közben valakire nézve sérülésveszélyes (beleértve magát a játékost is): Ezt az ellenfél közelében követik el, és meggátolják az ellenfelet a labda megjátszásában a sérüléstől való félelmük miatt. Az ollózás megengedett, ha a játékvezető véleménye szerint nem veszélyes az ellenfélre. A veszélyes játéknál nincs testi érintkezés a játékosok között. Ha van testi érintkezés, akkor a cselekvés egy közvetlen szabadrúgással vagy büntetőrúgással büntetendő szabálytalansággá válik. Ha van testi érintkezés, akkor alaposan fontolja meg a játékvezető azt, hogy nagy valószínűséggel elkövettek sportszerűtlenséget is. Ha egy játékos egy „normális” ütközet során játszik veszélyesen, akkor a játékvezető ne alkalmazzon fegyelmezést. Ha a cselekményben benne van a sérülés nyilvánvaló kockázata, akkor a játékvezető figyelmeztesse a játékost. Ha a játékos a veszélyes játékával egy nyilvánvaló gólhelyzetet semmisít meg, akkor a játékvezető állítsa ki a játékost. Közvetett szabadrúgással arról a helyről, ahol a szabálytalanság történt (lásd 13. szabály - A szabadrúgás helye). Ha van érintkezés, akkor egy más szabálytalanságot követtek el, és közvetlen szabadrúgással vagy büntetőrúgással büntetendő.
A szabálytalanságok súlyossága és büntetése
- Gondatlan: Azt jelenti, hogy egy játékos az ellenfele megtámadásakor a figyelem és a megfontolás hiányát mutatja, vagy cselekedetében nincs óvatosság. Fegyelmezés nem szükséges.
- Felelőtlen: Azt jelenti, hogy egy játékos teljesen figyelmen kívül hagyja ellenfelére nézve cselekedetének veszélyességét vagy annak következményeit. Ha egy játékos felelőtlenül játszik, akkor figyelmeztetni kell.
- Túlzott mértékű erőbevetés: Azt jelenti, hogy egy játékos messze túllépi a szükséges erőbevetést és az ellenfelének sérülésveszélyt okoz. Ha egy játékos túlzott mértékű erőbevetést alkalmaz, akkor ki kell állítani.
Egy játékos súlyos szabálytalanságban vétkes, ha egy ellenfél ellen túlzott mértékű erőbevetést vagy kegyetlenséget alkalmaz a labdáért vívott küzdelemben, amikor a labda játékban van. Azt a lábbal támadást, amely veszélyezteti az ellenfél testi épségét, súlyos szabálytalanságként kell büntetni. Bármely játékos, aki a labdáért vívott küzdelemben támadja ellenfelét elölről, oldalról vagy hátulról, használja egyik vagy mindkét lábát túlzott mértékű erőbevetéssel és veszélyezteti ellenfelét, súlyos szabálytalanságban vétkes. A játékvezető akkor állítsa ki a súlyos szabálytalanságban vétkes játékost, amikor a labda legközelebb játékon kívülre kerül.
Egy játékos erőszakos cselekedetben vétkes, amikor egy ellenfél ellen túlzott mértékű erőbevetést vagy kegyetlenséget alkalmaz nem a labdáért vívott küzdelemben. Akkor is erőszakos cselekedetben vétkes, amikor egy csapattársa vagy bármely más személy ellen túlzott mértékű erőbevetés vagy kegyetlenséget alkalmaz. Az erőszakos cselekedet esetén ne alkalmazzanak előnyszabályt, hacsak nincs ezután egy nyilvánvaló gólszerzési lehetőség. A játékvezetőnek akkor kell kiállítania az erőszakos cselekedetben vétkes játékost, amikor a labda legközelebb játékon kívülre kerül. Emlékeztetjük a játékvezetőket, hogy az erőszakos cselekedet gyakran tömegjelenethez vezet, ezért aktív közbeavatkozással meg kell próbálni ezt megelőzni.
A futball története
Kezezés és a labda birtoklása
A labda kezezése azt a szándékos cselekedetet jelzi, amikor egy játékos a kezével, vagy karjával kerül érintkezésbe a labdával. Vannak körülmények, amikor sportszerűtlen magatartásért figyelmeztetés szükséges, amikor egy játékos szándékosan kezezi a labdát. Ki kell állítani azt a játékost, aki a labda szándékos kezezésével gólt vagy nyilvánvaló gólhelyzetet akadályoz meg. Ez a büntetés nem abból a cselekedetből fakad, hogy a játékos szándékosan kezezi a labdát, hanem abból az elfogadhatatlan és sportszerűtlen beavatkozásból, amely egy gól elérését akadályozza meg. A kezezés szándékosságának nem egyértelmű kritériuma, hogy a kéz megy-e a labdához, vagy a labda megy-e a kézhez.
A saját büntetőterületén kívül a kapusra is ugyanazok a megszorítások vonatkoznak a labda kezezésével kapcsolatban, mint a többi játékosra. A saját büntetőterületén belül a kapus nem lehet vétkes közvetlen szabadrúgást igénylő kezezésben, vagy bármilyen más, a labda kezezésével kapcsolatos szabálytalanságban. Azonban vétkes lehet számos olyan szabálytalanságban, amely közvetett szabadrúgást von maga után. Nem megengedett, hogy a kapusok a kezükben 6 másodpercnél tovább birtokolják a labdát. Úgy tekintjük, hogy a kapus birtokolja a labdát amíg a labda a kezei között vagy a keze és bármilyen felület között van, vagy amíg pattogtatja talajra vagy feldobja a levegőbe. Nem támadhatja ellenfele a labdát kezével birtokló kapust. Szabálytalanság, ha egy játékos akadályozza a kapust, hogy megszabaduljon a kezében tartott labdától.
Játékszabályokkal kapcsolatos tévhitek
- Tévhit: Ha nem pattan fel a labda a sáros földről, mehetünk haza…
Tévhit, hogy a pálya minőségét a labda leejtésével és felpattanásának magasságával kell tesztelni. A játéktér alkalmasságának vizsgálatára nincs olyan szabály, amely megmondja, meddig kell felpattannia a labdának. A játéktér ellenőrzését a bíró saját belátása szerint végzi. - Tévhit: Ez nem kezezés! A labda ment a kézhez, nem fordítva!
A bíró csak akkor avatkozik közbe, ha a játékos szándékosan kezezett. Ha a kézzel érintés nem tekinthető szándékosnak, megy tovább a játék. A kezezés szándékosságának nem egyértelmű kritériuma, hogy a kéz megy-e a labdához, vagy a labda megy-e a kézhez. - Tévhit: Szándékosan ért kézzel a labdához?! Sárga lap!!!
Tévhit, hogy a labda kezezéséért mindig sárga lap jár. Nem kell például büntetni, ha a játékos egy nézőtéri sípszót hallva fogta meg a labdát, ezt ugyanis külső zavaró hatásnak kell tekinteni. - Tévhit: Utolsó emberként szabálytalankodott. Kiállítás!!!
A kiállítás kritériuma nem az, hogy a szabálysértést a védő „utolsó emberként” kövesse el, hanem hogy szabálysértésével nyilvánvaló gólhelyzetet akadályozzon meg. - Tévhit: Hazaadta! Szabadrúgás!
Nem minden esetben tiltott a labdát a saját kapusunknak hazaadni. Közvetett szabadrúgás csak akkor jár az ellenfél javára, ha a kapus a saját büntetőterületén belül ”kézzel érinti a labdát, amit csapattársa szándékosan hozzárúgott”. A büntetendő azonban a fejjel, mellel, térddel való hazaadás akkor, ha ezt a játékos kizárólag azért teszi, hogy a szabályt kijátssza.
tags: #focilabda #eltalalta #az #arcat
