A családi focimeccs karikatúrája: Humor és káosz a pályán
Minden sportnak megvannak a maga szabályai, felszerelése és stratégiája, de mi történik akkor, ha mindez a családi szórakozás kedvéért kissé átértelmeződik? Egy focimeccs lehet izgalmas, feszült, vagy éppen a legvidámabb káosz - különösen, ha gyerekek is részt vesznek benne. Ez a beszámoló egy ilyen felejthetetlen családi sportnap történetét mutatja be, ahol a szabálykönyv rugalmasabb, a felszerelés improvizált, és a győzelemnél sokkal fontosabb a részvétel humoros oldala.
Felkészülés a pályára
Az indulás már önmagában is a nap komikus bevezetője volt. Induláskor a lányok azért magukhoz vettek néhány apróságot, egy játék babakocsit, a homokozó készletet és a papírsárkányt, de férjem ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette, hogy a jelenlegi szabálykönyv szerint ezekre nincs szükség a focipályán. Én azért az utolsó pillanatban bedobtam a tollasütőket, ami később meglepően fontosnak bizonyult.
A gyengébb nem oktatása már az autóban megkezdődött, férjem előadásában, melynek alaptézise, hogy a futball a legintelligensebb sport, persze a sakk után. A hallgatóságot azonban sokkal inkább érdekelte, hogy hoztunk-e sütit, és hogy ki fogja pityegtetni (felnőttnyelven bezárni) az autót, amikor majd kiszállunk. A békesség kedvéért mindenki pityegtette. Nem is egyszer… Kiszolgált családi autónk sípolása nem simult bele tökéletesen a madárcsicsergésbe, ezzel ki is vívtuk a réten pihenők lesújtó pillantásait, de ennek köszönhetően viszonylag könnyen találtunk egy focipályára való szabad területet. Néhányan ugyanis látványosan arrébb cuccoltak.
Csapatfelosztás és a "szabálykönyv"
Amint megérkeztünk a kiválasztott "focipályára", azonnal megkezdődött a csapatok felosztása és az improvizált felszerelés bevetése. A lány kontra fiúcsapat látszott a legkiegyensúlyozottabb felosztásnak. Hamar kiderült, hogy a focihoz mégiscsak elengedhetetlenül szükséges a tollasütő, különben mit szúrtunk volna le kapufának? Bár a kapufélfák nem voltak állandóak ebbéli minőségükben. Szükség volt rájuk, amikor valaki testvérpárbajt akart vívni. A nevében is némi agresszivitást hordozó játékot csemetéink sokáig „tolla sütőnek” nevezték, talán mert megtévesztésig hasonlít a palacsintasütőre, de úgy tűnik most megértették, hogy ütni kell vele, csak még azt nem, hogy mit.
A mérkőzés: Sajátos értelmezések és taktikai húzások
A meccs kezdetén azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy a hagyományos futballszabályok nem érvényesülhetnek egységesen. Azért közben elindult a focimeccs is. Pontosabban valami, amiben - nem teljesen egyértelmű, de vitathatatlan - szerepet játszott egy focilabda. Hamar kiderült, hogy a szabályokat korosztályonként és nemenként kell értelmezni: rám nem érdemes szigorúan alkalmazni a partvonallal kapcsolatos elvárásokat, mert a labdakezelésem kevésbé fejlett, mint a retorikai képességeim, és csapatommal minden szavazásnál többségben vagyunk.
A gyerekek is egyedi megközelítéssel álltak a játékhoz. Az is kiderült, hogy kisebbik lányom akkor találja el a labdát, ha előtte kézzel precízen a lába elé helyezi, és rosszul tűri, ha e komótos műveletben valaki akadályozza. Eleinte kisfiam lelkes volt, de mozgásának iránya nem mutatott észrevehető összefüggést a labdáéval. (Nem tudom, mit csinálhatnak azokon a délutánokon, amikor az apjával órákra eltűnnek a focilabdával.) Pár perc után azonban befejezte pályafutását (azaz pályán való futását). Férfi létére viszonylag hamar felismerte, hogy a foci unalmas. Viszont természetesen nem ez volt a hivatalos verzió, hanem az, hogy halaszthatatlan ügyben kell hősként eljárnia. A csatatér közepén rekedt védtelen civileket kellett evakuálni, vagyis kitelepíteni egy hangyabolyt egy fűszál segítségével.
Váratlan fordulat: A labda a fán
A meccs alakulása újabb és újabb meglepetéseket tartogatott. Az még nem jelentett döntő csapást a családi rangadóra, hogy kisebbik lányom lepkefogás ürügyén elvitte a tollasütőt, hiszen a kapuk amúgy sem nagyon befolyásolták csapatunk játékát, de a labda már kicsit hiányzott. Férjem ugyanis megmutatta a gyerekeknek az ollózást, és a labda úgy döntött, hogy a közelben lévő egyetlen fa tetején piheni ki a megpróbáltatást. Ezzel egycsapásra új célja lett a családi programnak.
A végső megmérettetés: Labdamentés a fáról
A focimeccs hirtelen új, izgalmasabb fordulót vett, ami mindenkit magával ragadott. Így aztán végre találtunk egy olyan sportot, ami mindenkit felcsigázott, és amelyhez - bár világversenyeken tudomásom szerint nem szerepel - mindenki ugyanúgy ért, mint a focihoz: ez a hogyan szedjük le a labdát a fáról. Az addig tartózkodó idegenekből ugyanis lelkes szurkoló- és tanácsadótábor gyűlt össze körülöttünk, igazi tömegsporttá fejlesztve a tevékenységet. Voltak mászás-, dobás- és gúlapártiak, de mindegyik verziónál pótolhatatlan eszköznek bizonyult a tollasütő.
A labdáért való küzdelem jól átmozgatott bennünket, és általa egy igazán hasznos tételt tudtunk demonstrálni: Nem a győzelem, a részvétel a fontos.
tags: #focilabda #karikatura #png
