A magyar futball utánpótlás és a sport öröksége – Gyermekkori élményektől a nemzet sikereiig
A magyar sport, azon belül is a labdarúgás története és jövője számos szálon kapcsolódik az egyéni élményekhez, a helyi közösségekhez és az oktatási intézményekhez. Az utánpótlás-nevelés alapjai gyakran a gyermekkori játékokban, az utcai fociban gyökereznek, ahol a tehetség csírái először mutatkoznak meg.
Gyermekkori futball és a játék öröme Óbudán
A sport iránti szeretet és a közösségi élmény alapjait gyakran a szülőföld határozza meg. Óbuda olyan, mint a kedves és szép lány: nem lehet neki nemet mondani. Ha a szülőhelyemet kérdezik, a válasz: Óbuda, Óbuda, Óbuda. A legszemélyesebb tapasztalataim kötnek oda. Sajátos helyen éltem. A mi utcáinkat nem bontották, épségben megvan ma is a Kolosy tér, Lajos utca, Dereglye utca, Árpád-fejedelem útja határolta tér. Jó volt óbudai utcagyereknek lenni. Minőségi brancs. Nyáron reggel felfütyültünk egymásnak, és lejött mindenki. Annál a járdánál-úttestnél jobb helyen nem lehetett tölteni a napot.
Ezeken az utcákon bontakozott ki a gyermekkori játékok világa, ahol a futball is központi szerepet kapott. Kiskapura fociztunk, én voltam a leggyöngébb. A labdarúgás mellett golyóztunk, pötyiztünk, snúroztunk - pénzjátékok ötfilléressel. Bikáztunk - dobójáték, mint a kocka. Az Árpád fejedelem útján szedtük a bikát, ami lópatkócsavar volt. Volt egy kissé vágott szemű, szépséges magyartanárnőnk, aki Schöpflin Aladár levelezését szerkesztette, és egy pár fiút megkért, járjunk be a könyvtárba szöveget másolni, kézzel persze. Emellett ipiapacsoztunk - az meg egy jól fejlett fogócskaféle. Ezek az élmények, a közös játék és a versengés már fiatalon formálták a gyerekek személyiségét és fizikai képességeit, megalapozva egy esetleges későbbi sportolói karriert.
Sportnevelés és tehetséggondozás az Árpád Gimnáziumban
Az oktatási intézmények, mint az Árpád Gimnázium, kulcsszerepet játszottak a sportoló fiatalok nevelésében és a fizikai kultúra terjesztésében. Az Árpád Gimnáziumban érettségiztem. Nem mindennapi iskola volt. Mindjárt a tornaórát az amfiteátrumban tartottuk - ezzel megvan a kétezer év. Osztályfőnököm a pompás Vanyek Béla volt. Angoltanár volt. Amikor eltörölték az iskolákból a többi nyelvet, őt is felszólították, képeztesse át magát oroszra. Az átképzést elfogadta, de azzal, hogy ő kémiát akar tanítani. Udvarhelyi Ágoston, a földrajztanárunk a háború előtt az iskola igazgatója volt. Ő adta át a gyerekemnek az ókortudományok ápolásáért a Gombár Vince-díjat, melyet az én egykori latintanáromról neveztek el. Karádi Károly biológiatanárunk, mihelyt lehetett, azaz az ötvenhatodik év nyarán, cserekirándulásra vitt egy Ikarusz 55-ösre való gyereket Romániába. Matematikát Aujeszkyné oktatott. Szigorú tanár, aki egy nap torokfájással jött be. Nem tudott beszélni, a táblára írt, de esze ágában se lett volna otthon maradni. Tornatanár igazi világnagyság Iglói - Ignácz - Mihály volt. Az ő növendéke volt a közép- és hosszútávfutó Iharos, Rózsavölgyi és Tábori, akik akkor minden világ- és olimpiai csúcsot tartottak - vagyis ezekben a sportokban is mi voltunk a legjobbak, nem csak a fociban. Na, nem én, az ország. Iglói nagy ember volt, de kedvesen, bátorítóan bánt velünk is, akik a tornasor végén botladoztunk.
Az iskola nemcsak a tudományos, hanem a fizikai és közösségi nevelés terén is kiemelkedő volt. Az uszodánk a Császár volt, a gyerekjegy egy forint tíz fillérbe került. Ott tanítottam meg magam úszni. A víz fölött körben korlát, a medence sarkában egyre nagyobb átlókat kell levágni. Később a Lendület nevű együttesbe jártunk le. Szeretek úszni, de az edző alig várta, hogy lerázzon. Versenyző kellett nekik. Sokszor átúsztunk szembe, a Margitszigetre, az rendőrileg tilos volt, ha jött rendőrcsizma, akkor futás.
Így nézte Sulyok Tamás, ahogy Magyar Péter lemondásra szólította fel
A sport és a magyar nemzet
A sport, és ezen belül a labdarúgás mindig is fontos szerepet töltött be a magyar társadalom életében, hozzájárulva a nemzeti identitás erősítéséhez és a közösségi élmények megteremtéséhez. A draftban felvillanó, 1935-ös és 1934-es Zalai Közlöny részletek, habár különböző témákat érintenek (jog, diplomácia, bűnügyek, kulturális események), a korszak társadalmi és politikai kontextusát vázolják, amelyben a sport is élt és fejlődött. A negyvenes évek végének, ötvenes évek elejének Óbudája, amelynek ma már nem sok nyoma van, egy nehéz időszakot mutat, ahol a túlélés és a közösség ereje dominált. A brancsból nagyjából minden második gyerek árva volt, így a történet nemzedéki élmény. A háború alatti és a háború utáni időszakról a városrészben előkerült néhány napló és megjelent pár memoár. Ő egy nagyon szegény városrészt rajzol meg, egy tipikus munkásnegyedet.
A sportoló személyiségek és a nemzetközi színtér
A magyar sport számos kiváló alakot adott a világnak, akik nemcsak hazai, de nemzetközi szinten is elismerést szereztek. Az olimpiai bajnok sportolók, mint Borkai Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökeként, vagy Gera Zoltán, aki az angol labdarúgó Premier League-ben is játszott, mind a magyar sport nagykövetei. A sikerek és a küzdelmek mindig is inspirálóan hatottak az utánpótlás generációira. Nemcsak a futballban, hanem más sportágakban is jeleskedtünk, ahogy azt Iglói Mihály atlétáinak világ- és olimpiai csúcsai is bizonyítják.
Irodalom és sport: a közös nevező
Az irodalom és a sport látszólag távoli területei is metszéspontot találhatnak, hiszen mindkettő az emberi élményeket, a küzdelmet, a győzelmet és a vereséget dolgozza fel. A `Macskakő` című, apja, Merényi Endre fényképeivel megjelent kötetében is megjelenik a negyvenes évek végének, ötvenes évek elejének Óbudája. Leghíresebb, kultikus regénye a Macskakő, angolul is megjelent. Sokrétű munka, nem lehet eldönteni, hogy az atmoszféra, a rejtélyes bűnügy vagy a korhűség miatt hat ennyire. Mindez pedig összesimul a 20. századi szállal és egy komplett emberiség-történettel, ami miatt a könyv csak az egyik olvasatban Budapest-könyv. Az irodalmi művek, mint a `Mellékszereplők` vagy a `Cseréptörés`, rávilágítanak a társadalmi környezetre és a személyes sorsokra, amelyekből a fiatal sportolók is kiemelkedhettek. A műfordítói munka során (Moravia, Alejo Carpentier, Nicolás Guillén) szerzett tapasztalatok pedig a kulturális sokszínűség és a különböző nézőpontok megértésének fontosságát emelik ki, ami a sport világában is érvényesül. Azt a sokat emlegetett polarizálódást sosem fogadtam el. Le se írom azt a hasadást - nem hiszek benne. Mondtam már: nálunk nagyobb nemzetek-irodalmak sem engedik meg maguknak, hogy kettéessenek. Egy magyar irodalom van, és kész. Ez a gondolatmenet a sportra is alkalmazható: a magyar sport is egységes egészet alkot, sokszínűsége ellenére.
tags: #fodor #zsolt #ute #utanpotlas #foci #m4
