Földesi János: A Szegénységből a Futball Csúcsára – Az Akarat és Kitartás Története
Az ember, aki szegénységből ért a csúcsra. Földesi János élete tele van érdekességekkel, melyek közül kiemelkedik, hogy bokasúlyokkal futott le válogatott focistákat. Szegénységből indulva is mindent képes volt elérni Földesi János. Ma 48 évesen a Kétújfaluban játszik, de bizonyított magasabb szinten is, többek között a Honvédban, és élő példája, hogy akarattal szinte bármit el lehet érni.
A Futball Szerelme és a Kitörés Vágya
Földesi János számára a futball iránti szeretet egy mély történetből fakad, amelyet nem igazán mesélt még el teljesen senkinek. 13 éves korában kezdett el futballozni az Aszfaltozó nevű csapatban, ahol Détári is kezdett anno, és ugyanaz volt az edzőjük, Szegedi Feri bácsi. Előtte cselgáncsozással próbálkozott fél évig, de nem tartott sokáig. Látott egy edzést, ahol a srácok fociztak a pályán, és azonnal megjött hozzá a kedve.
Eleinte abszolút nem tudott futballozni, és nem volt egy tehetségesnek induló játékos, de egyszer-egyszer beállt hozzájuk, és beszippantotta ez a világ. Eközben Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Alattyán nevű településen töltötte a nyarakat a keresztanyjánál és keresztapjánál, akik a helyi megye II-es csapat szertárosai voltak. Amikor látta játszani a csapatot, mindig azon gondolkodott, milyen jó lenne köztük szerepelni.
Sajnos a családommal, a szüleimmel nagyon nagy szegénységben éltek. Az ő életvitelük nem igazán volt példamutató, és Földesi Jánosnak három-négy helyen kellett dolgoznia a foci mellett, hogy szülei tartozásait törleszteni tudja, megmentve a családi házat, és elérve az álmát. Elég hátrányos helyzetből indult az életben, és ahogy mondja, míg mások nulláról kezdenek, ő mínuszból indult. A foci szeretete abból a vágyból fakadt, hogy ki akart törni, el akart menekülni ebből a közegből.
A Futball Létráján Felfelé: Kemény Munka és Egyedi Edzésmódszerek
Az Aszfaltozó csapatába igazolták le először, ahol kőkeményen beleállt a munkába. Egy-két éven belül már nemcsak a serdülő, hanem az ifi és a Budapest másodosztályú csapatában is focizott. Tisztán emlékszik, kedden és csütörtökönként voltak edzések, ahol az említett három korosztály edzését mind végignyomta. Abban az időben még lehetett feketén játszani, így előfordult, hogy egy nap alatt játszott meccsen a serdülőben és az ifiben, a későbbiekben pedig már az ifiben és a felnőttben is.
Leírhatatlanul motivált volt, hajnalban kelt és elment futni a felcsatolt bokasúlyokkal. Csak a menekülés lehetősége volt előtte, az volt a célja, hogy minél nagyobb dolgot érjen el.
Nem sokkal később elkerült az RTK nevű csapatba, ami akkoriban a Budapest I. osztályban szerepelt. Ott játszott az ifiben, de feljátszott NB III-ba is a felnőttekhez. Ez a kitérő nem volt sikeres, utána visszaigazolt az Aszfaltozóba, de ekkor sem adta fel.
Nagyjából 1996-ban elkezdett járni az Újságíró válogatott edzésére Budapesten. Ott ismerkedett meg sok újságíróval, valamint Bicskei Bercivel és Patkó Bélával, akik kőkeményen odaálltak mellé és segítettek minden téren. Így jött egy lehetőség: Bicskei Berci beajánlotta Kiskőrösre NB II-be. A Budapest II. osztály és az NB II között azért volt egy pár osztály, na meg szintkülönbség, de annyira jól sikerült a próbajáték, hogy hála Istennek leigazolták. Egy nagyot ugrott, NB II-be ment a Budapest II. osztályból, ráadásul az utolsó pillanatban, az átigazolási időszak utolsó napján sikerült elintézni a transzfert.
Profi Karrier és a Honvéd Évek
Abba a kiskőrösi csapatba került, ahol régi Stadleresek és a Honvédból érkező fiatal játékosok is voltak rajta kívül. Ott volt fél évet, majd lejárt a szerződése. Ahogy lenni szokott, elfogyott a pénz, majd visszakerült Budapestre a BVSC-be, ahova Dzurják Csöpi hívta. Vele szintén az újságíróválogatott edzésén ismerkedett meg korábban, és amikor hívta 19 évesen, egyértelmű volt, hogy megy. Ekkor indult be még jobban a története.
Ehhez hozzá kell még tenni, hogy korábban több helyen volt próbajátékon. Részt vett ilyenen a magyar bajnok Újpestnél is, ahol Várhidi volt az edző, és olyanok voltak a keretben, mint Lőw Zsolt, Fehér Csaba, Goran Kopunovics és Véber Gyuri. Földesi János meg megjelent a kis két kilós bokasúlyában, és a hosszútávú futásoknál köröket vert rájuk. Ezt követően volt a Kaposvárnál is, ahol fel is figyeltek rá, de akkor még nem tudta, hogyan működnek ezek a dolgok. Nem volt ügynöke, túl sokat kért, de hát nem lehet mindent előre tudni az életben.
Jól érezte magát a BVSC-ben, és nagyjából ezzel egy időben Rakonczai Imre énekes barátja ajánlotta be a Vasas futsal csapatába is. Azzal a lehetőséggel is élt, két évig párhuzamosan futsaloztott az NB I-ben, ami jól ment és szép sikereket értek el a csapattal. Ekkor már profi volt természetesen a Vasasban és a BVSC-ben is, de adódott előtte egy még nagyobb lehetőség 2003-ban.
A Honvéd abban az évben 13 játékost igazolt, olyan neveket, mint Mracskó Misi, Hrutka Jani, Torghelle Sanyi, vagy Herczegfalvi. Rengeteg régi legendás labdarúgó, és a történet legszebb része, hogy ő volt a 13. játékos, akit beajánlottak és le is igazoltak. Ott volt a legprofibb légkör, napi két edzés volt, ami jól is ment. Sajnos ott nem tudott bekerülni a felnőtt csapatba meccseken, de velük edzett és a juniorokkal játszott végig. Abban az évben sajnos kiesett a Honvéd az NB I-ből, és így neki sem volt maradása, pedig elég jó kis bemaradási pénzt kapott volna.
Ezután rengeteg helyen megfordult, több száz NB II-es, NB III-as és megyei meccsen játszott, de bárhol járt, igyekezett a maximumot nyújtani és példát mutatni mindenkinek. Manapság is Kétújfaluban játszik (az Öregfiúk bajnokságok mellett) közel 50 évesen, és a huszon-pár éves srácok előtt próbál futni, csúszni-mászni, meg mindent megtenni és átadni abból a mentalitásból, hozzáállásból, ami benne van.
A Médiaválogatott Megalakulása és Hosszútávú Hatása
Amikor véget ért a Honvédos története, akkor találták ki Patkó Béla "Kikivel", hogy mi lenne, ha csinálnának egy Médiaválogatottat, amibe az összes ismert, focival kapcsolatos embert megpróbálnának tömöríteni. 2004 környékén elkezdtek ezzel foglalkozni, lejártak edzésekre hetente kétszer-háromszor, sőt neveztek bajnokságba is ezzel a csapattal. Az elején több száz ismert név jelentkezett hozzájuk, csatlakozott a csapathoz, ráadásul rengeteg meghívást is kaptak. Ez azóta is tart, de már nemcsak focit, hanem mindenemű sportot népszerűsítenek, plusz most már emellett fellépnek, műsorvezetnek, médiamegjelenéseket csinálnak stb.
Földesi János mindezt úgy csinálta, hogy közben mindig focizott még valahol, de dolgozott is rengeteget marketing vezetőként, kommunikációs vezetőként, PR-osként a mai napig. Volt év, amikor a Médiaválogatottal leigazoltak NB II-be futsalozni. Olyanok játszottak akkor mellette, mint Hajdu B. István, Szeben István, Goran Kopunovics, és mindezt azért, hogy több médiamegjelenést tudjanak csinálni ennek a sportágnak. Nagyon élvezték, hétről hétre teli csarnokban versenyeztek a többiekkel.
Ha valahol van diktatúra az országban, akkor az a Fidesz
Az Akarat és a Kitartás Filozófiája
Földesi János szerint bármit el lehet érni ebben az életben, ha valaki akar. Ő sok mindenen keresztülment, de nagymamájának sokat köszönhet, és a húga is mindig mellette állt a bajban. Visszagondolva, hogy ő a Fehér Csabára meg a Lőw Zsoltra futott köröket a két kilós bokasúlyával, akik a legjobb futók voltak, ez azért lehetett lehetséges, mert ennyire el akarta érni az álmait, volt benne alázat és tisztelet. Hajnali ötkor felkelt, kiment futni iskola előtt, volt, hogy 5-6 órát edzett egy nap, miközben dolgozott is. Boldog volt, mikor Alattyánban megkapta először a megyei játékosok kidobott sípcsontvédőjét, meg az elcsámpított cipőjét.
Nyilván szükség van szerencsére is, de akarattal nagyon sok mindent el lehet érni, és ő tényleg szerette volna kitörni abból a közegből, amibe született. A futball ilyen szempontból sok mindenre megtanítja az embert, és azt is észrevette az évek alatt, hogy az emberek legtöbbször olyanok a pályán, mint az életben. Ha valaki csúszik-mászik, akar, odateszi magát, az az életben is ilyen, és sikereket tud elérni. Tényleg csak az akaraton múlik minden.
Amikor már Baranyába költözött, játszott például Magyarbólyban is negyven éves kora körül. Akkoriban 103 kg lehetett, egy edzésen pedig rosszul lépett és elszakadt az Achilles-ínam. Elhatározta, hogy le fog fogyni, néhány hónap alatt sikerült is, lement 83 kilóra, és még abban az évben a PVSK-nak rúgott egy hatost védekező középpályásként. Egyébként ekkor a fő célja az volt még, hogy a Fradi Öregfiúkban játszhasson a legendákkal, mint Lisztes, Telek, Keller, Szenes, Bojan Lazic, Szeiler stb. Ez sikerült, ráadásul Bajnokok lettek azzal a csapattal.
Földesi János jelenleg is több bajnokságban szerepel, hétfőnként Öregfiúk bajnokságban vesz részt, péntekenként Lipcsei Péterékkel szerepel az Old Boys ligában, míg hétvégente a baranyai II. Talán az a legfontosabb, amit ő mondani tud, hogy tenni kell az álmok eléréséért, mert nincs lehetetlen, illetve addig sportoljon az ember, ameddig tud.
tags: #foldesi #janos #tomo #labdarugo
