A Futball Pénzügyi Fair Play Rendszere és Evolúciója

Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) megreformálta a Pénzügyi Fair Playt (FFP - Financial Fair Play). Ez az első jelentős változtatás az FFP 2010-es bevezetése óta - írja a szervezet honlapja. A Pénzügyi Fair Play rendszer, amely ma Európa-szerte működik a labdarúgásban, az UEFA (az európai labdarúgás irányító testülete) és elnöke, Michel Platini által jött létre 2009-ben, bár csak a 2011-2012-es szezon elején lépett életbe. Bevezetése óta megváltoztatta a futballklubok működését az iparágban, azzal az elképzeléssel, hogy a sport igazságosabb és egyenlőbb legyen. A szabályzatok a pénzügyi fair play evolúcióját jelentik, ami jelentős javulást eredményezett a klubok pénzügyeiben a 2010-es bevezetés után.

A Financial Fair Play egy olyan szabályozás, amelynek célja, hogy egyetlen futballcsapat se költsön többet, mint amennyit bevételez. Funkciója a futballklubok gazdasági és pénzügyi kapacitásának szabályozása, ellenőrzése és javítása. Feladata alapvetően az, hogy minden klub teljes bevételéből levonja a költségeket és az adósságokat. A fennmaradó összeg az, amennyit egy klub bérekre és egyéb beruházásokra költhet.

Miért volt szükség a Pénzügyi Fair Play-re?

A 2000-es években rengeteg csapat túlköltekezett és sok közülük csődbe is ment. Ott van a Parma, a Leeds, a Fiorentina példája. Úgy döntött az UEFA, hogy lépnie kell és valahogy szabályozni a csapatok gazdasági működését. Ez lett végül a Financial Fair Play (továbbiakban FFP). A problémát érthetően érzékelte az UEFA, azaz az Európai Labdarúgó-szövetség is. Ennek megoldására dolgozta ki a Financial Fair Play tervét 2010-ben a szövetség. A cél a pénzügyi fenntarthatóság elérése.

2009-ben az európai élvonalbeli klubok nettó vesztesége 1,6 milliárd euró volt; 2018-ra ez 140 millió eurós profittá alakult, a lejárt tartozásokat pedig gyakorlatilag eltörölték. Mindazonáltal, a COVID-19 lezárások pénzügyi csapása példátlan veszteségeket okozott az európai kluboknak. Az üzemi bevételek csökkenése, a rugalmatlan bérköltségek és a játékos-átigazolási bevételek összeomlása összesen 7 milliárd eurós kumulált veszteséget eredményezett az élvonalbeli klubok körében. Az ilyen kivételes körülmények megkövetelték megközelítésünk megváltoztatását.

Amióta Roman Abramovics megvásárolta a Chelsea együttesét 20 évvel ezelőtt, azóta jelentősen megváltozott a világ a futballban. Lehetőséggé vált, hogy pénzből fel lehessen építeni egy bármilyen fronton ütőképes klubot, amely jó szakmai munka mellett hosszú időn át szárnyalhat. Ez követte a Manchester City 2008-as arab emirátusokból érkező átvétele, majd 2011-ben a katari beköszönő Párizsban. Ez a négy klub tulajdonképpen önmagában változtatta meg azt, amit a fociról és futballhoz köthető tradíciókról eddig tudtunk.

A Pénzügyi Fair Play működése: bevételek és kiadások

Az FFP sosem egy szezont vizsgál, hanem egy három éves időszakot. Mindegyik időszakra elkészítik egyesével a mérleget, majd összeadják a három egyenleget, így jön ki az eredmény egy-egy vizsgált időszakra. A szabály úgy szól, hogy a csapatoknak a vizsgált három éves periódusban maximum 30 millió eurós vesztesége lehet, amennyiben a tulajdonos ebből 25 milliót saját tőkéből fedez. Így maximum 5 millió lehet a veszteség. Kezdjük a bevételekkel, hiszen minden klub elvileg addig nyújtózkodhat amíg a takaró ér. Az FFP számítás csak a labdarúgásból származó bevételeket veszi figyelembe, szóval hiába van egy gazdag tulaj és teszi bele a pénzt, az nem jó. Például: eladott bérletek, meccs jegyek, meccsnapi bevételek (sör, hotdog, műsorújság, mez, zászló, ...).

Kezdjük azzal, hogy mi nem számít bele. Tulajdonképpen az ifibe igazolt játékosok és az infrastruktúra fejlesztésére (stadion, edzőközpont) költött összeg nem számít bele. Annyira nem, ugyanis az adott évben nem a teljes átigazolási összeget kell elszámolni, hanem a tervezet amortizációt. A könyvelésben úgy működik az elszámolás, hogy amikor a cég megvesz valamit akkor beírja, hogy hány évig tervezi használni és egyenlő arányban elosztja az összeget az évek számával, majd minden évben leírja az az évi részletet. Tegyük fel, egy cég vesz egy új autót 10 000 000 forintért. Azt nem csak abban az adott pillanatban igyekszik használni, hanem mondjuk bízik az új kocsiban ezért 5 évig. Így, hogy a könyvelésben könnyebb legyen, szépen elosztja öt egyenlő részre. Minden évre elkönyvel 2 000 000 költséget és az 5. év végén teljesen leírja az autót. Na nagyjából ez az amortizációs költség, persze a játékos 5 év eltelte után is maradhat. Mennyi időre tervezi használni a csapat a játékost? Mi sem egyszerűbb, ahány évre aláírnak.

Amortizáció a gyakorlatban: Cristiano Ronaldo esete

Cristiano Ronaldo idei (nem rontottam el, mielőtt futnál kommentelni) igazolása még erre a szezonra vonatkozik. A Juventus 112 Millió Euróért leigazolta és 4 évre írt alá. Így 100/4=25. A 4 év alatt az átigazolása minden évben 25 Millió Eurójába kerül a csapatnak. Ott van még a fizetése is, amit szintén be kell írni az FFP mérlegbe. A szerződésében szereplő 31 Millió Euró az amit kézhez kap, a klubok fizetik utána a járulékokat, adókat, tehát a bruttót kell számolni. Ronaldo az idén és az elkövetkező szezonban a Juventus költségvetését 25+31+(a fizetése után járó járulékok, adók) fogja terhelni. De a Juventus nem csak a portugál sztárból áll, így minden egyes játékosnál ki kell számolni ezt az összeget (akik saját nevelésük, vagy már túl vannak az első szerződésükön, azoknál nincs átigazolási összeg számítás). Amúgy a példából látszik, hogy mennyire rizikós volt Ronaldo leigazolása és miért nem hosszabbított vele a Real Madrid, mert még FFP számításba, a 2022-2024-es három éves időszakban is 56 Millió Euróval fogja megnyomni a Juve költségvetését, pedig addigra a játékos már (2024-re) 39 éves lesz.

Szerződéshosszabbítás hatása az amortizációra

Nem is olyan extrém eset. A remekül teljesítő játékos új szerződést kap a klubjától amit Ő boldogan alá is ír. A fizetés egyértelműen ugrik, viszont mi lesz az amortizációs költséggel? A hátralévő összeget el kell osztani az évek számával. Nézzük meg egy példán keresztül. A klub megveszi a játékost 10 Millió Euróért 5 éves szerződést írnak alá a felek, így az évenkénti amortizációs költség 2 Millió Euró. A játékos remekül teljesít és a csapat se szeretné szerződésének lejárta végén ingyen elengedni, ezért megállapodnak a 3. évben egy hosszabbításról és újabb 5 évre írnak alá. Még 6 Millió Euró amortizációs költség van hátra ezt kell 5-el elosztani. Szóval a könyvelésben innentől kezdve 1,2 Millió Euróval szerepel 5 évig (nem pedig 3 évig évenkénti 2 Millió Euróval).

Egyéb tényezők

A kifizetett osztalék, ami nem része a profitnak és a veszteségnek, az UEFA FFP-ben mégis kiadásnak számít, így beleszámít a kalkulációba. Végül, felülvizsgálják, hogy a megkötött szerződések, mind valós értéken történtek-e, amennyiben nem, akkor módosítják. Sokszor felmerül egy-egy átigazolásnál, hogy az eladó csapat FFP nyereséget szeretne termelni vele. Ez azért van, mert egy játékos eladásánál csak a fizetése nullázódik, ha még van hátra az átigazolási összegéből az tovább megy. Tehát, ha most eladná a Juve, akkor is még maradna további 3 évre évi 25 Millió Euróval a könyvelésben (összesen 75 Millió Euró). Ez azt jelenti, hogy a Juventusnak 75 Millió Euró felett kéne értékesítenie, ez alatti eladási árnál a különbözet tulajdonképpen veszteség. A kölcsön adásnál a fizetendő összeget sokszor úgy állapítják meg, hogy a kölcsön adó csapat FFP szempontból nullán legyen. Az FFP miatt sokkal nagyobb értéke van egy saját nevelésű játékosnak, mint mondjuk Donnarummának, mert az érte kapott összeg teljes egészében nyereség.

Az eredeti FFP kritikái és kihívásai

Szükség volt rá, bár a módszer végül nem lett tökéletes. Az ilyen kivételes körülmények megkövetelték megközelítésünk megváltoztatását. Ezen aránytalanságokkal az UEFA sem tud mit kezdeni, hiszen a pénzt költeni kívánó tulajdonosok továbbra is mozgatórugói a folyamatoknak. Ez azonban már a kezdetek kezdetén röhejes konfliktusokba fulladt, hiszen 2012-ben a PSG egy öt éven át tartó, évi 215 millió eurós szponzori szerződést kötött a katari turisztikai ügynökséggel, amely megoldotta volna a „problémát”. Ekkor a jelenlegi FIFA-elnök, akkori UEFA-főtitkár, Gianni Infantino igyekezett közös megállapodást találni a felekkel, amelyek kicsit szebbé kozmetikázzák a számokat.

Az UEFA alaposan vizsgálta a Manchester City együttését is. Olyannyira, hogy a PwC megállapította, hogy a szponzori pénzek 85 százaléka a tulajdonos királyi család különböző érdekeltségeitől származik és 35 millió euró egyéb költséget is eltitkoltak a szövetség elől az angolok. Ezekből fakadóan 2014-ben végül a PSG mellett a Manchester City és további öt klub 60 millió eurós bírságot kapott, amelyet több részletben fizethettek be, és a feltételek teljesítése esetén ebből a pénzből jelentős összeget a későbbiekben vissza is kaphattak. A Manchester City kálváriája ennél is mélyebbre ment, hiszen 2018-ben fény derült arra, hogy Manszúr sejk magáncége zsebéből pótolgatta a manchesteriek mezszponzori szerződésének költségeit. Hogy mennyire mindent ért el az FFP-elképzelés, azt alighanem jól mutatják a fentebbi történetek.

Az új Pénzügyi Fenntarthatósági Szabályzat: Evolúció és Alapelvek (2023-tól)

Az új UEFA Klubengedélyezési és Pénzügyi Fenntarthatósági Szabályzat, amelyet Végrehajtó Bizottságunk 2023 júniusában hagyott jóvá, válaszunk az európai játékot érintő kihívásokra. Új pénzügyi fenntarthatósági szabályaink a játék összes kulcsfontosságú érdekeltjével folytatott konzultáción alapulnak: 55 tagszövetségünk, az Európai Klubszövetség (ECA), az Európai Ligák, a FIFPRO, szurkolói csoportok, az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európa Tanács. A folyamat egy célra összpontosított: a klubok gazdasági és pénzügyi fenntarthatóságának javítása, átláthatóságuk és hitelességük növelése; a hitelezők védelmének szükséges fontosságának elismerése; a költségellenőrzés elősegítése; a klubok ösztönzése saját bevételeik alapján működésre; a felelős költekezés ösztönzése a futball hosszú távú javára; az európai klubfutball hosszú távú életképességének és fenntarthatóságának védelme.

A klubmonitoring folyamaton keresztül bevezetett szabályzatok keretet biztosítanak az UEFA férfi klubversenyeiben való részvételhez, és három pillérre épülnek: fizetőképesség, stabilitás, költségszabályozás. Mindegyiket szezonon keresztül követik nyomon, hogy biztosítsák a klubok pénzügyi fenntarthatóságát és költségeik ellenőrzés alatt tartását.

Fizetőképesség (Solvency)

Az első a lejárt tartozásokra vonatkozik, ez biztosítja a hitelezők védelmét. Ennek ellenőrzését negyedévente végzik majd, a késedelmes fizetőkkel pedig kevésbé lesznek toleránsak. A „nincs lejárt tartozás” szabály megerősíti a hitelezők felé fennálló garanciákat, javítja a fizetőképességet és védi versenyeink integritását. Új rendszerünkben negyedévente ellenőrzik az egyéb futballkluboknak, alkalmazottaknak, az UEFA-nak, valamint a szociális és adóhatóságoknak fizetendő összegeket.

Stabilitás (Stability)

Nagyobb mozgásteret is biztosítanak a kluboknak, a megengedett veszteségeket 30-ról 60 millió euróra duplázzák meg a hároméves periódus alatt. Új futballbevételi szabályunk - a meglévő egyensúlyi követelmény evolúciója - a releváns bevételek és releváns kiadások közötti különbségre vonatkozik. A felügyeleti időszakra vonatkozó szabály betartásához egy klubnak lehet többlete vagy hiánya, de igazolnia kell: aggregált futballbevételi többletet; vagy aggregált futballbevételi hiányt, amely az elfogadható eltérésen belül van. A számítás három felügyeleti időszak alatt történik. Az új szabályzatok szigorították a saját tőke hozzájárulásokra vonatkozó követelményeket a további adósságok megelőzése érdekében.

Költségszabályozás (Cost Control)

Az új szabályozás legnagyobb újítása, hogy 70 százalékban korlátozzák a bérekre, átigazolási díjakra és ügynöki díjakra fordítható kiadásokat. Először fordul elő, hogy a kluboknak a keretköltség-szabályt kell alkalmazniuk a játékosok béreinek és átigazolási költségeinek jobb ellenőrzésére. Az új szabály korlátozza a játékos- és edzői bérekre, átigazolásokra és ügynöki díjakra fordítható kiadásokat a klub bevételeinek 70%-ára. Az új küszöbértéket fokozatosan vezetjük be: 90% a 2023/24-es szezonban és 80% a 2024/25-ös szezonban, mielőtt a végleges 70%-os plafont 2025/26-tól alkalmaznánk. A szabálysértések előre meghatározott pénzügyi szankciókat és sportintézkedéseket vonnak maguk után. Ezekhez a klubok azonban három év alkalmazkodási időt is kaptak.

Ellenőrzés és szankciók

Pénzügyi fenntarthatósági szabályaink kiegészítik klubengedélyezési rendszerünket, amely biztosítja, hogy a klubok megfeleljenek a férfi és női klubversenyeinkre való felvétel minimális kritériumainak. Ezek sportkövetelményeket, futball társadalmi felelősségvállalást, infrastruktúrát, személyi és adminisztratív, jogi és pénzügyi ügyeket fednek le. Ezen felül, a férfi versenyeinkben való részvételre engedélyt kérő klubok kötelesek hozzájárulni a női játék professzionalizálásához. A klubokat a nemzeti engedélyező szervek évente egyszer értékelik. Ha megfelelnek a követelményeknek, az UEFA engedélyt ad a következő szezonra.

Az UEFA Klub Pénzügyi Ellenőrző Testülete (CFCB) felügyeli pénzügyi fenntarthatósági szabályaink alkalmazását. Mint Igazságszolgáltatási Szerv, rendszeres ellenőrzéseket végez és fegyelmi intézkedéseket szab ki bármely követelmény nem teljesítése esetén. A CFCB határozza meg, hogy az engedélyező szervek (nemzeti szövetségek vagy leányvállalati ligáik) és az engedélykérelmezők/engedélyesek (klubok) teljesítették-e a kritériumokat vagy a pénzügyi fenntarthatósági követelményeket, valamint dönt az UEFA klubversenyekre való jogosultságot érintő ügyekben. A testület egy Első Kamarából és egy Fellebbviteli Kamarából áll, mindkettőt egy elnök vezeti, és függetlenek egymástól. 2023 júniusában Végrehajtó Bizottságunk megválasztotta a CFCB tagjait a 2023. július 1-jétől 2027. június 30-ig tartó időszakra.

Mi történik, ha megsértik a Pénzügyi Fair Play-t? Ha nem tartják be, a klubok pénzügyi bírság formájában szankciókat kaphatnak, a jogsértés típusától függően: kisebb, súlyos vagy nagyon súlyos. Emellett súlyosabb intézkedések is alkalmazhatók, például a klub osztályba sorolása, a jelenlegi versenyből való kizárás, a jövőbeli versenyekből való kizárás vagy átigazolási tilalom, többek között.

A spanyolországi szabályozás sajátosságai

Spanyolországban az UEFA mellett a Liga de Fútbol Profesional (LFP) is létrehozta saját szabályait a költekezés szabályozására, hogy elkerülje a klubok fizetésképtelenségét, és így próbálja biztosítani, hogy egy klub a bevételének megfelelően költsön. Ez a szabályozás azt is szorgalmazza, hogy a pénzügyi jogsértéseket pénzügyileg szankcionálják, és a jogi vagy sportjellegűeket jogilag is orvosolják. Tehát láthatjuk, hogy szigorúbbnak tűnik, mint maga az UEFA. A kluboknak szigorú gazdasági-pénzügyi ellenőrzési szabályokat kell betartaniuk, először az UEFA (2010 óta) által meghatározottakat, majd nemzeti szinten a Professional Football League (2014 óta) által meghatározottakat, a pénzügyi egyensúlyhiány és a túlzott eladósodás elkerülése érdekében.

A fizetési sapka (wage cap) lehetősége és kihívásai

Ezen eredmények, vagy inkább kudarcok fényében mégsem adja fel az UEFA azt, hogy változtasson a dolgok állásán. A szlovén sportvezető, Aleksander Ceferin ugyanis UEFA-elnöki újraválasztása után kinyitotta a fizetési sapka témakörét, amelyeket más sportágakból már jól ismerhetünk. Amint az fentebb is látható, ennek is van egy burkoltabb szabályozása, de ennek specifikusabb, szigorúbb formája is elképzelhető lehet a jövőben. Ennek mentén tehát logikus, hogy akinek pénze van, az könnyedén magához csábíthatja a legnagyobb játékosokat, és versenyelőnyhöz jut.

Ugyanakkor teljes mértékben világos, hogy azt a bizonyos fizetési sapkát szét kellene osztani a felnőtt keret tagjai között, így volna lehetséges az, hogy érdemi értelme is legyen egy ilyen próbálkozásnak. Ha ugyanis kizárólag egy felső plafon lenne meghatározva a legértékesebb játékos kapcsán, az igencsak nagymértékben valósítaná meg a piaci folyamatokba való beavatkozást és valójában semmin nem változtatna. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy milyen és mekkora keret kerülhet bevetésre a csapatoknál, hiszen hatalmas különbség van a bevételek között, valamint jelentős eltérés van a ligák közötti szabályozásban is. Önmagában nem reális abban gondolkodni, hogy a Manchester United és Bournemouth miként hozható közel egy szintre. Előbbi éves szinten 215 millió fontot költ bérekre, míg utóbbi 44 millió font körül áll meg.

Az NBA-ben nem mellesleg lágyabb sapka van, amelyben adott évben költhet többet a fizetési sapkánál egy csapat, de az NFL-ben és az NHL-ben nem lehet átlépni a meghatározott évi összeget. Ezek a ligák ráadásul sokkal kisebbek, hiszen 30-32 csapat alkotja őket, és nem mellékesen egy országon belül vannak. Amely a piaci, televíziós közvetítés, adózási és egyéb keretek tekintetében is nagy könnyebbséget jelent. 2017-2022 közötti számítások szerint a listát vezető NBA csapat, sokszoros bajnok Golden State Warriors 756 millió dollárt költött fizetésekre és a lista legalján található Dallas Mavericks is 510 millió dollárt fordított minderre. Azaz a különbségek sokkal csekélyebbek és ez a még szabályozottabb NFL esetében különösen igaz. Főként akkor, amikor a csapatok jelentős része az úgynevezett halott pénzek miatt még inkább meg van kötve a költéseket illetően. Leírva ezeket a bonyolult képleteket, valóban nehéznek és már-már komolytalannak tűnik, hogy az európai labdarúgásban ilyesmikről kezdjünk el gondolkodni.

Az FFP és az európai futball jövője

Az UEFA fáradhatatlanul próbálkozik a kiegyenlítősdiben, részint azért, hogy korlátozza a Szuperliga irányába való mozgást, részint pedig azért, mert saját küldetésének tekinti, hogy minél többeket tegyen boldoggá és minél inkább érdekvédelmileg erős gondolkodású szervezetnek tűnjön. Ráadásul az angol futball megítélésének a Chelsea és a Manchester City felnövése egyértelműen jót tett, amelyből lényegében mindenki profitált. A francia futballban végre lett egy kiemelkedő klub, amilyen soha nem volt még, és Németországban is belépett egy olyan szereplő, amely kitartóan próbálkozik abban, hogy megpróbálja megtörni hosszabb távon a Bayern München korlátlan egyeduralmát. Spanyolországban kétségtelen, hogy a Real Madrid és az FC Barcelona dominanciája olyan szintűvé vált, hogy esély nincs arra, hogy lépést lehessen tartani a legendás két klubbal. Ez igaz akkor is, ha az Atletico Madrid elmúlt 10 évének szereplése megsüvegelendő. Olaszország pedig egyre nehezebb gazdasági helyzetben szemléli a jövőt, és amíg a válogatott futball érthetetlen módon ciklusról ciklusra feljut a csúcsra, addig a klubfutball akkor is körön kívül van, ha idén Bajnokok Ligája-döntőst ad az ország. Ezen aránytalanságokkal az UEFA sem tud mit kezdeni, hiszen a pénzt költeni kívánó tulajdonosok továbbra is mozgatórugói a folyamatoknak, ahogyan a jó, érdekes futball megjelenése is vonzza a közvetítésekért sorban állókat, valamint az emberek azon klubok és futballisták mezeit, reklámtárgyait vásárolják, amelyek minőséget, sikert és életérzést adnak számukra.

tags: #football #penzugyi #fair #play

Népszerű bejegyzések:

• János vitéz kalandjai
• Részletes áttekintés a Kings csapatáról
• Főbb bajnoki események és eredmények
• Magyar sikerek a KEK-ben
• Kényelmes focilabda babzsák