Ferencváros és a BKV Előre a Magyar Kupában: Történelmi összecsapások és emlékezetes pillanatok
A magyar labdarúgás történelmének számos emlékezetes fejezete fűződik a Magyar Kupához, ahol az élvonalbeli csapatok mellett gyakran a kisebbek is képesek voltak meglepetést okozni. A Ferencváros és a BKV Előre párosítása is ilyen alkalmakkal büszkélkedhet, különösen az 2003-as kupaelődöntő kapcsán, amely a zöld-fehérek későbbi győzelméhez vezetett.
Az élvonalbeli csapatok kiemeltek voltak a sorsoláson a Magyar Kupa 7. fordulójában, így egymással nem kerülhettek össze. A BKV Előre otthonában játszott a Ferencváros a labdarúgó Magyar Kupa következő, hetedik fordulójában, amelynek tétje a 32 közé jutás volt. A továbbjutás egy mérkőzésen dőlt el október 30-án. Döntetlen állás esetén kétszer 15 perc hosszabbítás, majd tizenegyes-párbaj következett.
A BKV Előre szervezett védekezése és a Ferencváros taktikája
Igazán szervezett futballra képes csapatot küldött csatába a Ferencváros ellen Dajka László, az NB I B-s BKV Előre vezetőedzője. A négy védő elé két védekező középpályást, Földvári Csabát és Filó Tamást állított, előttük három középpályás, jobb oldalon Mészáros Norbert, középen Vörös Péter, a bal oldalon pedig Török Sándor kapott helyet, elöl pedig az egy csatár, Nebojsza Ruzsics árválkodott. Dajka László, a BKV Előre vezetőedzője elmondta: "Szervezetten védekeztünk, sőt néha a jobb oldalon olyan kontratámadásokat vezettünk, amelyekkel a Ferencváros nem tudott mit kezdeni. Sajnos, furcsa gólokat kaptunk, így pedig nehéz bravúrt elérni."
Garami József, a Ferencváros szakmai igazgatója hangsúlyozta: "Gyengébben játszottunk, mint az elmúlt időszakban vívott találkozóinkon. Az első félidőben voltunk halványabbak, a fordulás után aztán volt néhány olyan akciónk, amiről érdemes beszélni. Tudtam, hogy szoros találkozó lesz, de nem gondoltam, hogy mi tesszük szorosabbá magunknak."
A mérkőzésen a BKV Előre rendkívül fegyelmezetten, szervezetten futballozott. Ha kellett, hét sárga mezes szállta meg a kapu előterét, elöl pedig csak Mészáros és Ruzsics tartózkodott. Mészáros Norbert alaposan megkeserítette Szkukalek Igor életét, hiszen volt úgy, hogy kicselezte, volt úgy, hogy megkerülte, aztán lefutotta az egyébként lassúnak egyáltalán nem mondható ferencvárosi labdarúgót. Tehát bátran és fegyelmezetten futballozott a BKV Előre, a Ferencváros nem tudott mit kezdeni a zárt védekezéssel.
Az első félidő derekán Szűcs László kapus óriási bakiját kihasználva vezetést szerzett a Ferencváros, s ekkor a lelátón helyet foglaló nézők nagy része biztos vendéggyőzelmet jósolt. Ám elmaradtak az újabb vendéggólok, sőt egyre inkább magára talált a BKV, s a középpályán Vörös Péter irányításával, no és a szélvészgyors Mészáros Norbert elfutásainak köszönhetően, helyzeteket dolgoztak ki a vendéglátók Szűcs Lajos kapuja előtt. Mi több, ha Mészáros Norbert pontosabban céloz, akkor előbb egyenlíthetett, majd a vezetést is megszerezhette volna a BKV. A Ferencváros az első félidőben lassan, körülményesen futballozott, talán csak a jobb oldalon Kriston Attila iparkodott úgy istenigazában.
A mesteredző lecserélte az egész jobb oldalt: Sowunmi Thomast és Kriston Attilát, pályára küldte Gera Zoltánt és Marek Penksát. A cseréknek köszönhetően valamelyest javult a vendégek támadójátéka, ám ez „csak” mezőnyfölényben és nem helyzetekben mutatkozott meg.
A hajrában már Tököli nem hibázott, míg az első félidőben jobb lábbal szerzett vezetést a vendégek javára, addig a 81. percben ismét eredményes volt. A BKV eztán már nem tudott újítani. Ennek ellenére mindenképpen dicséret illeti a sárga-kékeket, becsülettel, nagy igyekezettel, okosan futballozva nehezítették meg a bajnoki címre és a kupa elnyerésére törekvő Ferencvárost. Az élvonalbeli csapat ha kicsit nehezen is, ha kicsit komótosan, de teljesítette, megoldotta a kötelező „házi feladatot”.
Emlékezetes kupamérkőzések és a Ferencváros kupatörténete
A labdarúgó Magyar Kupában kialakult a döntő párosítása. László Csaba, a sorsolás után elmondta: "Kedvezőnek tűnik a sorsolásunk, de még nem jutottunk tovább. Egy kupameccs mindig más, mint egy bajnoki, sokkal nagyobb a tét, más a hangulata, a játékosok motiváltsága. Ha lebecsüljük az ellenfelet, akkor könnyen pórul járhatunk. Csak az a csapat érdemel győzelmet, amely tiszteli az ellenfelét. Igyekszünk a lehető legjobban felkészülni a BKV Előréből és mindent megteszünk azért, hogy ezt az akadályt is sikerrel vegyük. Tudom, hogy két éve már találkozott egymással a két csapat a kupaelődöntőben és akkor nagyon nehezen jutottunk tovább. Azóta rengeteg minden megváltozott, a keretek is jelentősen módosultak, de azért nem árt, ha emlékszünk arra a meccsre."
László Csaba, a mérkőzés előtt hozzátette: "Egy rendkívül lelkes fiatal csapat vár ránk az elődöntőben. Bár egy tizenegyessel kikapott a Váctól, hiba lenne lebecsülnünk a BKV-t, hiszen végig nagyon motiváltan, hatalmas alázattal játszott a csapat, és egy kis szerencsével pontot vagy akár pontokat is szerezhetett volna. Komolyan vesszük tehát a felkészülést, ezért is tartottam fontosnak, hogy személyesen nézzem meg ellenfelünket."
A szakadó esőben rendezett találkozón eleinte mindkét együttesnek rengeteg gondot okozott a pálya talaja. A játéktéren hatalmas tócsák voltak, melyekben vagy elakadt, vagy kiszámíthatatlanul pattant meg a labda. A Ferencváros hamarabb alkalmazkodott a rendkívüli körülményekhez és a 8. percben megszerezte a vezetést. Sowunmi szerzett meg egy Bartha mögé érkező labdát és a hálóba lőtt (0-1). Vezetésük után is a csapat irányította a játékot, a vizes talaj miatt megpróbálták magasan megjátszani a labdát, mert a lapos passzok teljesen kiszámíthatatlanok voltak. A második 45 percben lendületesen kezdtek a hazaiak, de Huszti szabadrúgásgólja után lélekben feladták a házigazdák (0-2). Negyed órával a vége előtt minden eldőlt. Kapic beadása után Huszti fejelt a hálóba (0-3). A hajrában a fáradó hazaiaknak egy becsületgólra futotta a végére kiengedő csapat ellen.
László Csaba értékelte a mérkőzést: "Rendkívül küzdelmes mérkőzést játszottunk, borzasztó talajon. Gyakorlatilag lehetetlen volt tudatosan, pontosan játszani. Szerencsére visszatértünk régi jó szokásunkhoz és már az elején megszereztük a vezetést, ami megadta a jó alaphangot. A bajnoki bukdácsolás után létfontosságú a mai győzelem és a döntőbe jutás. Egy jól küzdő BKV Előrét győztünk le. Sajnos „magyar szokás” szerint a biztos vezetés tudatában kiengedtünk a hajrában. Ahelyett, hogy rátettünk volna még egy lapáttal, csökkentettük a tempót. Kiemelném Adem Kapicot, aki 80 percig csapatunk legjobbja volt, a hajrában azonban fölöslegesen elkezdett trükközni, cél nélkül emelgette a labdát."
A 2005-ös magyar labdarúgókupa-döntő a sorozat 62. döntője volt. A finálét a Ferencváros és a Sopron csapatai játszották. A találkozóra Székesfehérváron, a Sóstói Stadionban került sor, május 11-én. A Sopron sikerével történetében először hódította el a trófeát. Az MK-Bizottság ajánlása alapján a Magyar Labdarúgó-szövetség úgy döntött, hogy a székesfehérvári Sóstói Stadionban rendezik a mérkőzést. A döntőbe a Ferencváros és a Sopron jutott be. Mindkét csapat a 3. fordulóban kapcsolódott be a küzdelmekbe, mert 2004. nyarán a nemzetközi kupákban szerepeltek. Az első mérkőzésük után a későbbi döntősök magabiztosan jutottak tovább a nyolcaddöntőbe. A döntő előtti utolsó körben, az elődöntőben a Ferencváros a másodosztályú BKV Előre csapatát ejtette ki. A Sopron az előző évi döntőst, a Budapest Honvédot győzte le, hazai pályán 4-2-s arányban. A döntőt 4 000 néző előtt a Sóstói Stadionban rendezték. A Sopron első támadásából gólt szerzett, Tóth Mihály révén a 13. percben (0-1). A Ferencváros a gól után is fölényben maradt, azonban a 38. percben Bárányos Zsolt vette be a ferencvárosi kaput (0-2). Ez volt a soproniak második támadása a mérkőzésen. A gól után Rósa Dénest kiállította a játékvezető reklamálásért. Két perccel a félidő vége előtt tizenegyest kapott a Sopron, Lipcsei Péter szabálytalankodott Tóthtal szemben. A büntetőt Balaskó Iván értékesítette (0-3). A gól után Szűcs Lajos és az FTC edzője, László Csaba is piros lapot kapott, mindketten reklamálásért. Az első játékrészt 3-0-s soproni vezetéssel zárták a csapatok, de a fordulás után négy perccel Lipcsei szabadrúgásával szépített a Ferencváros (1-3). Nyolc perccel később Balaskó növelte az előnyt, így nem sok esélye maradt a Fradinak a kupagyőzelemre (1-4). A 68. percben a ferencvárosiaktól Adem Kapičot, a 79. percben a soproniaktól Pintér Zoltánt is kiállították. A 73. percben Horváth András megszerezte a Sopron 5. találatát és ezzel beállította a mérkőzés végeredményét is (1-5).
A Ferencváros története során számos alkalommal szerepelt a Magyar Kupa döntőjében, és többször is diadalmaskodott. Az 1928-as finálé volt az első, amelyben „igazán vidéki” csapat is részt vett: a Fradi ellen 5:1-es vereséget szenvedett, miskolci Attila FC. Meglepetést hozott az 1931-es finálé, a III. Kerület az Üllői úton nyert a döntőben a teljes csapatával kiálló Fradi ellen 4:1-re. 1932-ben a Hungária két mérkőzéses döntőben verte a bajnokságot százszázalékos teljesítménnyel megnyerő Fradit. Aztán 1933-ban ismét kikapott a kupadöntőben az aktuális bajnok, de méghozzá hogyan! Az idény végén a bajnoki címet elhódító Újpestet 11:1-re verte Blum Zoltán Fradija.
1941 őszén visszatért a sorozatba a Ferencváros, és egymás után háromszor is megnyerte a trófeát. Először 1942 júniusában, a Diósgyőrt Sárosi doktor nélkül verte meg a csapat 6:2-re. Egy évvel később megint a Fradi szerezte meg az országos kupát, ezúttal a Salgótarján 3:0-s legyőzésével. A triplázást a Kolozsvári AC elleni kétmeccses döntő jelentette.
1958-ban a zöld-fehérek ellenfele a kupatörténet egyik nagy vesztese, a Salgótarjáni BTC volt. A győztes zöld-fehérek mindkét gólját Friedmanszky Zoltán szerezte. A következő kupadöntőt a Győr ellen vívta a Fradi, 1967 áprilisában, ekkor megismételt mérkőzésen a vidéki zöld-fehérek diadalmaskodtak. 1972-ben, 14 éves szünet után, ismét a Ferencváros nyert. Vépi és Albert szerezték a Tatabánya elleni gólokat.
A Fradi egyébként nagyszerű sorozatba kezdett: attól kezdve négyszer is nyert a páros években. 1974-ben a második vonalbeli csapatként döntős Komlói Bányász, 1976-ban az MTK-VM, 1978-ban hosszabbítás után a Pécsi MSC ellen győzött. Érdekes, hogy a Ferencváros a hetvenes években csak egyszer tudta megnyerni a bajnokságot, ellenben négyszer győzött a Magyar Népköztársasági Kupában.
1986-ban dőlt el először tizenegyes-párbajban a kupa sorsa, a Vasas 120 percnyi gól nélküli csata után így gyűrte le a Ferencvárost. Az 1991-es kupadöntőt 1-0-ra nyerte meg a Fradi Diósgyőrben. Az algériai Nacer góljával 1-0-ra verte Csank János csapatát, a Váci Izzó MTE-t.
1993-ban folytatódott a Nyilasi-korszak, az 1991-es MK-győzelem és az 1992-es bajnoki cím után a zöld-fehérek ismét megnyerték a kupasorozatot. A szombathelyi Rohonci úton 1-1-re végződött az ezúttal kétmeccses döntő első felvonása. A papírforma azt ígérte, az Üllői úton az FTC eldönti majd a párharcot már a rendes játékidőben. Ám ismét csak két gól született, a hosszabbításban meg egy sem, így aztán tizenegyesek döntöttek.
1994-ben a Kispest-Honvéd zárt ezüstévet, a bajnokságban a Vác mögött lett második, a kupasorozatban a döntőben veszített kétszer is a Ferencvárossal szemben. Nyilasi Tibor edzői pályafutása első négy évében egyszer sem maradt trófea nélkül, a bajnoki cím mellett harmadszor nyerte meg a Magyar Kupát.
1995 is a Fradi elsőségét hozta: 1991 után ismét a váciakkal játszott a zöld-fehér csapat, immár Novák Dezső irányításával. Az első találkozón 2-0-ra nyert. A pálya villanyvilágításának avatásával összekötött váci visszavágó hét gólt is hozott. Lipcsei Péter pályafutásának egyik legjobb 45 percét hozta, szerzett még két gólt (egyet tizenegyesből), majd Keller József állította be a végeredményt: 4-3, hasonlóan 1994-hez, a Fradi kettős győzelemmel lett kupagyőztes. 1976 óta először nyerte meg egy adott szezonban a bajnokságot és a kupát is a Ferencváros.
Hosszabb szünet következett az MK-döntők és a Fradi viszonyában, a csapat legközelebb 2003-ban jutott MK-döntőbe, és meg is nyerte a sorozatot. Ekkor Garami József dirigálta a zöld-fehéreket, akik közül Lipcsei Péter és Keller József már a kilencvenes évek sikersorozatának is részese volt. Mindketten ötödször lettek MK-győztesek! (Lipcsei 2004-ben megnyerte a hatodikat is.) Alkalmasint ők is, Szűcs Lajos is elsősorban Tököli Attilának köszönhették a DVSC-MegaForce 2-1-es legyőzését. A 2003. május 6-i, a Puskás Stadionban rendezett finálé szünetében még a Loki vezetett 1-0-ra, miután Szűcs Lajos a kupadöntők történetének talán legnagyobb potyagóljával jutotta előnyhöz az ellenfelet. Tököli aztán a második félidőben két gólt rúgva fordított.
A Ferencváros tíz gólt szerzett az egész sorozatban, ebből hetet Tököli. Szűcs kapus megérdemli, hogy tágítsuk a horizontot: a zöld-fehérek a Pápai ELC ellen kapcsolódtak be a sorozatba, a kapus bravúrjainak is köszönhetően hosszabbításban jutottak tovább. A következő körben a Kaposvár ellen tizenegyes-párbaj döntött, Szűcs Lajos két lövést kivédett, ismét főszereplő volt. Következett a bajnoki címvédő ZTE, amely ellen Szűcs nem kapott gólt, majd az elődöntőben a meglepetés-csapat, a BKV Előre, amely ellen ugyancsak Tököli két gólja hozta a sikert.
2004-ben már Pintér Attila vezette a Ferencvárost a Bp. Honvéd elleni kupadöntőben. A zöld-fehérek 20. alkalommal lettek kupagyőztesek, a kispestiek 9. alkalommal ezüstérmesek, mindkettő rekordnak számított akkor. Ez a sorozat sem indult könnyen a Fradinak, ha a 16 közé jutásért vívott mérkőzésen Szűcs Lajos nem védi ki Marton István a 90. percben lőtt büntetőjét, a Fradi már az ősz elején elvérzik. Nem szólva arról, hogy azon a mérkőzésen tizenegyes-párbaj döntött, Szűcs kettőt kivédett, majd az utolsót ő lőtte a kapuba! A nyolcaddöntőben a Fradi kiejtette az MTK-t, az egyetlen élvonalbeli csapatot, amellyel találkozott a 2003-2004-es sorozatban. Az elődöntőbe jutásért a Bodajkot, a döntőért az akkor NB I B-s Vasast, majd a fináléban az akkor ugyancsak második vonalbeli Bp. Honvédot kellett legyőzni. A 3-1-es sikert Tököli Attila, Gera Zoltán és Thomas Sowunmi egy-egy gólja hozta meg, Bábik Tiboré ellenében.
2005-ben sorozatban harmadszor jutott döntőbe a Ferencváros, de ezúttal új név került fel a serlegre: a Matáv-Soproné, amelyet a zöld-fehérek előző mestere, a 2004-ben kupadöntőt nyert Pintér Attila vezetett a győzelemig. Székesfehérváron 5-1-re nyert az esélytelenebbnek vélt nyugat-magyarországi alakulat. A horvát Edo Trivkovic játékvezető három ferencvárosit (Rósa Dénes, Szűcs Lajos, Adem Kapic) és egy sopronit (Pintér Zoltán) is kiállított. A zöld-fehérek nem vették át az ezüstérmeket.
BKV Előre 3-4 Ferencváros
A harmadosztályú BKV Előre otthonában játszott a Ferencváros a labdarúgó Magyar Kupa következő, hetedik fordulójában, amelynek tétje a 32 közé jutás volt. A magyar szövetség székházában megtartott pénteki sorsoláson kiderült, hogy a címvédő MOL Fehérvár FC az ugyancsak harmadik vonalbeli Tiszaújváros vendége lesz. A Debrecen a megyei első osztályú Tatabányához látogat, az Újpest FC és a Budapest Honvéd pedig NB II-es ellenféllel találkozik, előbbi az Ajka, utóbbi pedig a Kazincbarcika csapatát kapta. A párharcok pályaválasztói az alacsonyabb osztályú együttesek lesznek, míg azonos osztály esetén az a csapat játszhat otthon, amelyet előbb húztak ki a sorsoláson.
tags: #fradi #bkv #elore #magyar #kupa
