A Ferencváros Emlékezetes Sportolói és Sikerei az 1980-as és 1990-es Években

A Ferencvárosi Torna Club gazdag történelme során számos kiemelkedő sportolót és felejthetetlen pillanatot adott a magyar sportnak. Az 1980-as és 1990-es évek különösen mozgalmas időszakot jelentettek a klub életében, tele felemelkedésekkel, mélypontokkal és káprázatos győzelmekkel a különböző szakosztályokban. Ez a cikk a Fradi ezen két évtizedének legfontosabb sporteseményeit és azokat a játékosokat mutatja be, akik a zöld-fehér színekben dicsőséget szereztek.

Labdarúgás: Hullámhegyek és BL-álmok

Az 1980-as évek: Bajnoki cím és útkeresés

A hetvenes évek végén Friedmanszky Zoltánra várt a feladat, hogy újra bajnoki címig vezesse a Ferencvárost, de ez nem sikerült neki. Az 1979/80-as bajnokság végén az FTC a 6. helyen szerénykedett, és a távozása akkor vált véglegessé. Az új edző, Novák Dezső lett, akinél maximálisan bevált az a mondás, miszerint új seprű jól seper. Novák Dezső korábban, még 1973-ban kétszer is volt beugró edző néhány mérkőzés erejéig, az igazi irányítás azonban 1980-ban került a kezébe. Tény, ami tény, az első szezonjában a csúcsig vezette a Ferencvárost, megnyerte vele a klubtörténet 23. bajnoki címét.

Az 1980/81-es bajnokcsapat tagjai voltak:

• Hátsó sorban balról: Mörtel Béla, Szepessy László, Kakas László, Zsiborás Gábor, Hajdú József, Judik Péter, Rab Tibor.
• Középen balról: Takács József gyúró, Murai Sándor, Jancsika Károly, Novák Dezső vezetőedző, Monostori Tivadar pályaedző, Mucha József, Koch Róbert, Bodnár József gyúró.

Az 1981-es bajnokcsapat a következő két bajnokságban még a bajnokságért küzdött, mindkétszer alulmaradt a Rába ETO-val szemben. Aztán 1983 őszén eltört valami. Igaz, Nyilasi Tibor Ausztriába igazolt, ám ettől még megmagyarázhatatlan volt, hogy az akkor 16 csapatos NB I-ben az őszi szezon végén a Fradi a 12. helyen szerénykedett. Novák Dezső felállt a kispadról, a tavaszt már az addig az utánpótlást sikeresen irányító Vincze Géza dirigálta. Előrelépni nem sikerült, a bajnokság végén maradt 12. az együttes. 1984 nyarára új csapat alakult, tele tizenéves játékosokkal, hiszen a Fradi több játékost is, mint Pintér Attila, Keller József, Haáz Ferenc, Zsinka János igazolt az ifjúsági EB-győztes magyar válogatott tagjai közül. A remények nagyok voltak, ennél csak a csalódás lett nagyobb, 1985. március 24-én, a 19. forduló után, amikor a Fradi 1:0-ra kikapott az örökrangadón az MTK-tól, a csapat a 14. helyen állt, mindössze egyetlen helyre és egyetlen pontra a már kiesést jelentő 15. helytől. Szokatlan helyzet, a Fradit a kiesés réme fenyegette. Azonnali edzőváltás következett, a hátralevő mérkőzésekre a Vasas korábbi legendája, Sárosi László kapott vezetőedzői felkérést. Vele a hátralevő 11 fordulóban még 13 pontot szerzett a csapat a meglevő 15-höz, így a végén megmenekült a szégyentől, a 13. helyen végzett, ami egyébként története legrosszabb bajnoki helyezése, de megőrizte NB I-es tagságát.

A következő évek a válságból való kiút megtalálásáról szóltak. Az egyesület vezetése Dalnoki Jenőre gondolta a levezénylést, hisz ő jó tíz esztendővel korábban már fényesen bizonyított egy fiatal csapattal. Ezúttal nehezebb dolga volt, hisz nagyon mélyről kellett indítania. Ha csak az eredményeket nézzük, a következő két bajnokságban elért 5. helyet, akkor azt is mondhatnánk, nem tudta megoldani a vállalt feladatot. Ám, ha onnan közelítünk, hogy újra visszaadta a csapat hitét, a fiatalokba beplántálta a benne mélyen gyökerező fradizmust, stabilizálta a helyzetet, akkor lehet sikernek értékelni az újbóli munkásságát. Igen, újra lerakta azokat az alapokat, amire már lehetett építeni. Az utódjául kinevezett Rákosi Gyula épített is, hiszen vele a nyolcvanas évek utolsó évére újra felkapaszkodott a dobogóra, annak második helyére a Fradi, sőt a bajnoki címért is versenyben volt.

Labdarúgóink a világversenyeken és az 1980-as évek mérlege

Az 1980-as évek voltak hosszú ideig az utolsók, amikor a magyar labdarúgó válogatott egyáltalán eljutott a világversenyek utolsó szakaszába. Az elején még meghatározó volt a Fradi a magyar bajnokságban, így érthető, hogy a válogatottba is delegált játékosokat.

• 1982. Spanyolország VB: Csoportban 3. hely
• A csapat ferencvárosi tagjai: Nyilasi Tibor, Pölöskei Gábor és Rab Tibor.

Az 1980 és 1989 között megrendezett tíz magyar bajnokságból egyet nyert meg az FTC, háromszor második lett, négyszer a középmezőnyben, kétszer az alsóházban végzett.

Az 1990-es évek: Feltámadás és Bajnokok Ligája

1990-ben egész tavasszal arról mentek a találgatások, ki lesz ősztől a Ferencváros új edzője. Végül Nyilasi Tibor vette át a csapat irányítását, akinek első szavai ezek voltak: „Remek érzés, hogy újra tehetek valamit a Ferencvárosért.” A szurkolók nagy örömmel fogadták a hírt és azonnal reménykedni kezdtek, várták a csodát. Nyilasi Tibor bajnoki rajtja álomszerű volt, a Megyeri úton verte meg a csapata 5:0 arányban az Újpesti Dózsát. Újoncot is avatott, a 18 éves Lipcsei Péter került be egyből a Fradiba és vált egyik pillanatról a másikra a közönség kedvencévé, csakúgy, mint az ugyancsak először játszó Szenes Sándor, aki már az első percben bombagóllal köszönt be az újpesti kapusnak.

A bajnokságban az álomkezdést nem mindig követte álomszerű folytatás, de a kupaszereplés annál sikeresebb volt. A Magyar Kupa menetelés 1991. március 2-án kezdődött, és a döntőig tartó küzdelem végén, 1991. június 18-án Diósgyőrben a bajnoki negyedik Vác ellenében 1:0-ra győzött a Fradi, azaz 13 év után újra kupagyőzelmet ünnepelhetett a csapat.

Az 1991-es ünnepi csapatkép, előtérben a kupával, háttérben az őrjöngő szurkolókkal. Azon játékosok, akik a reményt beteljesítették:

• Állnak balról: Szeiler József, Dzurják József, Pintér Attila, Szekeres Tamás, Fischer Pál, Kereszturi András, Limperger Zsolt, ifj. Albert Flórián.
• Hátsó sor balról: Golecz Lajos intéző, Kuznyecov Szergej, Szenes Sándor, Balogh Tamás, Horváth Dezső, Szeiler József, Balogh Gábor, Schneider Gábor, Dóra János szertáros.
• Középen balról: Havasi Mihály technikai vezető, Szekeres Tamás, Szűcs Mihály, Patkós Csaba, Telek András, Mucha József pályaedző, Nyilasi Tibor vezetőedző, Szepessy László pályaedző, Vaszil Gyula, Rácz László, Fonnyadt Zsolt, Páling Zsolt, Albert Flórián szakosztály alelnök.
• Elöl balról: Nagy Zsolt, Wukovics László, ifj. Albert Flórián, Lipcsei Péter, dr. Juhász József csapatorvos, Bodnár József gyúró.

Egyértelmű, a remény az újabb bajnoki cím volt és a remény beteljesült. A bajnokság eleje nem úgy indult, hogy annak a végén fieszta lesz, de Nyilasi Tibor megtalálta a középpályára a még hiányzó láncszemet Fodor Imre személyében, akinek vezérletével a Fradi elementáris erejű tavaszt produkált, 13 győzelem mellett mindössze 2 döntetlen eredmény született. A Fradi a 21. fordulóban állt az élre, és végül izgalmas hajrában megszerezte a bajnoki címet.

Az 1992-es bajnokság megnyerése után a következő két idényben is a Fradi lett a Magyar Kupa győztese. 1993-ban a Fradi, mint kupagyőztes a magyar Szuperkupa döntőjében legyőzte a Kispestet, így először lett ennek a kupának is a győztese. A Magyar Kupa döntőjébe az előző évhez hasonlóan ezúttal is veretlenül masírozott az együttes. Ez volt a Fradi történetének 17. kupagyőzelme.

Nyilasi Tibor után a karmesteri pálca ismét Novák Dezső kezébe került, aki az 1994/95-ös szezonban mindent megnyert a csapatával. Kezdte a Szuperkupával, magabiztosan folytatta a bajnokság ismételt elhódításával, végül az idényt a Magyar Kupa zsinórban harmadszori megvédésével koronázta meg. A Fradi ellentmondást nem tűrően játszott, hét pont előnnyel végzett az élen az UTE előtt és nyerte meg a klub jubileumi, 25. magyar bajnokságát.

Bajnokok Ligája Részvétel (1995/96)

Az 1995/96-os szezonban az FTC ellenfele a belga bajnok Anderlecht lett a BL selejtezőjében. A visszavágó előtt Budapesten kitört a jegyláz, mindenki élőben akart részese lenni az akkor már várható csodának, ami be is következett, az 1:1-es döntetlen a csoportkörbe jutást jelentette. Abba a csoportkörbe, ahol az Üllői útra hozta a Fradi a BL akkori címvédőjét az Ajaxot, a BEK rekordgyőztesét a Real Madridot és a svájci bajnok Grasshoppers együttesét. Hajdú Attila kivédett 11-ese, Lisztes Krisztián első BL-gólja, majd Vincze Ottó hihetetlen duplázása eufóriába kergette túlzás nélkül az egész országot. Madridban sem volt kérdés az eredmény, a bátran játszó Fradi egy nagy verésbe szaladt bele, 1:6 lett a vége. A sorozatot a Grasshoppers ellen egy hazai 3:3 majd Amsterdamban egy vereség zárta, 0:4, azonban ez a menetelés így is a Fradi történetének a nagy lapjai közé való.

Novák Dezső ezekkel a szavakkal értékelt a szurkolókhoz szólva: „Éreztük az Önök szeretetét és az, hogy egy szívdobbanással a csapat mellett álltak. Varázslatos hangulatú mérkőzések voltak, amelyek bebizonyították a ferencvárosi tábor egységét és klubszeretetét. Büszke vagyok a csapatomra, de legalább ilyen büszke vagyok a ferencvárosi szurkolótáborra, amely megható módon az Ajax elleni vereség után is tombolva ünnepelte fiait.”

Az 1995-ös ősz, a BL-menetelés sokat kivett a csapatból. A kilencvenes években egyetlen olyan válogatott szintű sorozat volt, amely lázba hozta a hazai szurkolókat, ez pedig az 1996-os olimpiai selejtező volt, amelynek végén az olimpiai válogatott 24 év után kijutott Atlantába az olimpiára. Az 1990 és 1999 között megrendezett tíz magyar bajnokságban újra a régi hírnevéhez méltóan szerepelt az FTC, egyaránt háromszor lett első, második és harmadik, egyszer pedig a negyedik helyen végzett. A Magyar Kupát négyszer, a Szuperkupát háromszor nyerte meg.

Kiemelkedő idegenlégiósok az 1990-es évekből

A Ferencváros története során számos külföldi játékos is hozzájárult a sikerekhez, különösen a 90-es években. Íme néhányuk, akik mély nyomot hagytak a szurkolók emlékezetében:

• Igor Nicsenko: Azért szerepel a listán, mert ha ő nincs, akkor nincs Bajnokok Ligája főtábla sem 1995-ben. 1994-ben igazolt a Fradihoz, két idény alatt 87 meccsen 33 gólt szerzett, betalált a BL-ben a Real Madridnak is a csoportkörben. Bajnok az 1994-95-ös és az 1995-96-os szezonban, előbbiben kupagyőztes, Szuperkupa-győztes.
• Szergej Kuznyecov: Miriutához hasonlóan ő is magyar válogatottságig vitte. 2002 és 2006 között játszott Budapesten, 85 meccsen 7 gólt szerzett. Tanárian védekezett, de gólerős is volt.
• Lipcsei Péter: Bár nem idegenlégiós, de kiemelkedő játékos volt. A Nyilasi-korszak első újonca, aki azonnal a közönség kedvencévé vált.
• Fatumadi Adewunmi „Jody”: Igazi gólzsák volt. 22 meccsen 16 gólt szerzett Akasztón, nyomban le is igazolta a Ferencváros, ahol 1998-ig játszott.
• Dragóner Attila: Három évig játszott a védelemben, 10 gólt is szerzett, ott volt a BL-ben is.
• Füzi Ákos: 1990 és 1993 között játszott a Ferencvárosban a székely focista. Első meccsén, 1990. augusztus 18-án, egyből gólt szerzett. Bajnok, kétszeres kupagyőztes lett a csapatban, de nyert Szuperkupát is 1993-ban.
• Wiesner Tamás: Az angol korszak egyik légiósa, szomáliai származású, de norvég állampolgár. 3 évig kisebb-nagyobb megszakításokkal a zöldeknél játszott, 39 meccsen 3 gólig jutott. Segített a csapatnak abban, hogy megnyerje az NB II.-es bajnokságot.
• Grzegorz Warzycha: KEK-et nyert a Dinamo Kijevvel is, játszott az Espanyolban. Nagy vágya volt, hogy magyarként magyar klubban szerepeljen.

Vízilabda: Lehűlés, majd Bajnoki Újra

Az 1980-as évek: Hosszú várakozás a címre

A vízilabda csapat a korábbi nagy sikerek után 1980-tól komoly lejtmenetbe került. 1980-ban a 14 csapatos bajnokságban a dobogótól messze elmaradva a hatodik helyen végeztek, a kupában sem jutottak el a végküzdelmekig. Fokozta a bajt az is, hogy a sikeredző dr. Mayer Mihály az év végével távozott az együttestől, szövetségi kapitánynak kérték fel. A következő évtizedben a szakosztályvezetés egykori klasszisaink között kereste a szakmai munka irányítóját. 1981-1982-ben Felkai László, 1983-tól 1990-ig Dr. Szívós István irányította a csapatot, kezdetben nem sok sikerrel. A bajnokságban az 1980-as hatodik hely után 5., 10., majd 11. hely következett, az MNK sem hozott sikereket. 1984-ben felcsillant egy kis reménysugár, amikor újra bajnoki dobogóra állhatott a csapat, harmadik lett, ám ez csalfa sugár volt, a következő években nem előrelépés jött, hanem újra 7., 6., 9. helyezések, míg a kupában továbbra sem jöttek az eredmények. Ilyen évek után jött el az 1987/88-as szezon.

Az előző évi 9. hely után nem kis meglepetést okozott szakmai berkekben, hogy a Fradi megnyerte a bajnokság alapszakaszát, aminek következtében bajnoki elődöntőt vívhatott a negyedik Újpesti Dózsával. A bajnoki döntőben a Tungsram SC volt az ellenfél, amely ellen ugyancsak egy döntetlen (8:8) és egy fölényes győzelem (12:6) azt eredményezte, hogy húsz esztendő után újra a Fradié lett a bajnoki cím.

A csapat, amelyik ezt kiharcolta:

• Ambrus Tamás
• Szakonyi Ferenc
• Bíró Attila
• Fazekas Zoltán
• Gyöngyösi András
• Loványi Róbert
• Rázga Zoltán
• Molnár Róbert
• Vad Lajos
• Varga Gusztáv
• Pető Attila
• Szabó László
• Varga János
• Edző: Dr. Szívós István

A bajnoki cím jogán 1988 őszén a BEK-ben indulhatott el az FTC. A Fradinak az olasz bajnok Posilippo Napoli jutott, idegenben kétgólos győzelmet arattak. A visszavágóról írta a Népsport: „Zöldbe öltözött szombaton a Komjádi uszoda az FTC - Posillipo Napoli BEK-mérkőzés tiszteletére. A medencét kivéve szinte minden talpalatnyi helyet a Ferencváros színeibe öltözött szurkolók foglaltak el. Már egy jó órával a találkozó előtt megtelt a versenybírói asztallal szemközti szektor és akár fúvószenekari koncertet is rendezhettek volna, annyiféle kürt, trombita és duda szólt. Öreg „vízilabdarókák” szerint talán 12 éve, az olimpia utáni Magyarország - Szovjetunió mérkőzésen voltak ennyien utoljára az uszodában. Jó érzés volt Fradi-szurkolónak lenni egy ilyen küzdelem előtt, de annál nehezebb volt a bírók dolga a fanatikus közönség előtt. Kétgólos előny birtokában érkezett haza Nápolyból az FTC, így hazai környezetben neki állt a zászló szombaton is.” Nos, az FTC állva hagyta a zászlót, hiszen egy mámoros estén, hatalmas küzdelemben 14:13-ra itthon is győzött, így kettős győzelemmel jutott a legjobb négy közé, ahol megint a Catalunya csapatával találkozott. Egy év múlva, az 1988/89-es szezonban a bajnokságban a harmadik helyen végzett a Fradi, viszont 11 év után újra megnyerte az MNK-t.

Az 1990-es évek: Duplázás és KEK-győzelem

Vízilabdában káprázatosan indultak a kilencvenes évek, hiszen az 1989/90-es szezonban hosszú idő, egészen pontosan 25 év után tudott duplázni a Ferencváros, azaz a bajnoki cím mellé a kupát is megnyerte. A bajnokságban ismét az élen végeztek az alapszakaszban, majd az elődöntőben a Tungsramot, a döntőben a Vasast győzték le oda-vissza. Még egy érdekesség, ez volt az első alkalom, hogy az FTC csapata a nevében is viselte a szponzora nevét. Az első ilyen „megtiszteltetés” a Törley pezsgőgyárnak jutott, a jegyzőkönyvekben mindenütt az FTC-Törley név szerepel. Egy biztos, a sikerek évében volt mivel koccintani idehaza.

Az 1991-es évnek régi-új edzővel vágott neki a csapat. Dr. Szívós István az év elején a Ferencvárosi Torna Club ügyvezető elnöke lett, így lemondott a pólócsapat irányításáról, utódja egyik elődje Dr. Mayer Mihály lett. Sajnos, ez az edzői periódusa nem járt olyan sikerekkel, mint az első. Később Kásás Zoltán vette át az irányítást, de ő sem tudott csodát tenni, a lejtmenet folytatódott. Érdemes a szponzorneveken is elidőzni. A Törley 1993-ig tartott ki, ekkor egy évig nem volt névszponzor, majd 1994/95-ben a Vitasport próbálta vitalizálni a szakosztályt, FTC-Vitasport néven. Az eredmények azonban nem úgy jöttek, ahogy a múlt alapján a fradisták elvárták, 1994/95-ben például újra egy ötödik hely sikerült. Hogy mégis tovább foglalkozunk ezzel az évvel, ezzel a csapattal, annak egyetlen oka van, mint már annyiszor, a nemzetközi szereplés. Az FTC-Vitasport az 1994/95-ös idényben a három évvel korábban indított új európai kupaküzdelemben, a LEN-Kupában indult és a végén bejutott a döntőbe, amit azonban elvesztett, a második helyen végzett.

Egy esztendő múltán, 1995/96-ban valami megint elindult, amit egy bajnoki bronzérem jelzett, immáron Wiesner Tamás irányításával. Egy év múlva 1996/97-ben a bajnokságban megint új edzővel, Godova Gáborral ismételt a csapat, újra harmadik lett, ekkor azonban sikerült a kupában nyerni, ami mutatta, ez a csapat is képes az élre kerülni. Az újabb hazai kupagyőzelem 1997/98-ban újra a már háromszor megnyert KEK-ben való indulás jogát jelentette, amely „szokás szerint” fényesen sikerült, hiszen a sorozat végén a csapatkapitány Péter Imre emelhette magasra a KEK serleget, immáron negyedszer a Fradi történelmében. A 90-es évek második felétől a magyar válogatott újra elkezdte a fényesebbnél fényesebb eredményeket szállítani, amelynek - mondhatjuk, természetesen - fradista pólósok is részesei voltak.

Torna és Sportakrobatika: Olimpiai Bajnokok és Új generációk

Az 1980-as évek: Magyar Zoltán diadala és a hölgyek felemelkedése

Magyar Zoltán 1980-ban a moszkvai olimpián megkoronázta a pályafutását, amikor lólengésben megvédte az olimpiai bajnoki címét. Ráadásul az egyik vezére volt a bravúros harmadik helyezést elérő férfi csapatnak, amelynek tagja volt Vámos István is. Ők ketten nyerték a tornászok 1980-as bajnoki címeit is, szám szerint négyet. Magyar Zoltán, természetesen lólengésben, Vámos István pedig talajon és ugrásban, talajon emellett mesterfokú bajnok is lett, amely címét egy év múlva ugrásban ismételte meg. Eddig csak a férfiak eredményeit soroltuk, felvetődhet a kérdés, és a hölgyek, ők is tornáztak a szakosztályban? A válasz, természetesen igen. Ők az 1970-es évek közepén, Magyar Zoltán sportolói pályafutásának fénykorában aktivizálták újra magukat. Ekkor még nem önállóan, hanem a férfi szakosztály keretein belül tornáztak, mondhatjuk, ekkor a szakosztály valóban egyetemes torna szakosztály volt. A hölgyekkel foglalkozó első edzők Bathó Márta, Veszprémi Csilla és Vígh Lászlóné voltak. A nyolcvanas évek elején már válogatott tornásznőket sikerült igazolni, akik közül 1985-ben Köteles Krisztina megnyerte az FTC tornászhölgyeinek az első bajnoki címeket, mégpedig az országos bajnokságon ugrásban és felemáskorláton. A férfiaknál a nyolcvanas évek közepétől generációváltás zajlott, ám ez egy sikeres, bajnoki címekben bővelkedő folyamat volt. Vámos István 1983-as bajnoki győzelme után öt évet kellett várni a következő címre, amikor 1988-ban Horváth Zsolt nyert az országos bajnokságon, talajon. Ugyanezen a szeren ugyanezt a címet egy esztendő múltán 1989-ben Altorjai Sándor szerezte meg, sőt gyűrűn erre rá is duplázott. Hogy a tripla is meglegyen, arról Kovács László gondoskodott, aki ugrásban nyert.

Sportakrobatika az FTC-ben

Ezekben az időkben a sportakrobatika még kevésbé ismert sportág volt, ráfért a népszerűsítés. A sportnapilap így vezette fel az 1980-as országos bajnokságot: „Kevesen ismerik ezt az igen érdekes sportágat. Gimnasztika is, revü is, mégis a kettő között van valahol. Nálunk nincsenek nagy hagyományai. Az 50-es években még nagy tábora volt, aztán ki tudja miért, szinte megszűnt. Ezt a sportot most is csak kevesen űzik. Kemény, hosszú éveken át tartó munka után lehet csak igazán megszeretni. Az utóbbi években ismét kezd divatba jönni. Bajnokságokat, Világ Kupákat, világbajnokságokat rendeznek belőle.”

A tudósításban is szó esik az FTC-ről, ami azt bizonyítja, hogy klubunk a tornaszakosztály erre szakosodott versenyzőivel a kezdetektől részt vesz ennek a sportágnak a hazai meghonosításában. Ráadásul az FTC ugrói folytatták jó szereplésüket, bajnok lett Németh László és Borhy Katalin. Borhy Katalin ismételt, egy év múlva ugyanezt tette Németh László is, aki megvédte a bajnoki címét. Szólni kell az edzőjéről, aki nem volt más, mint Vígh László. Igen, ugyanarról a Vígh Lászlóról beszélünk, aki a legendás Magyar Zoltán edzője, a lólengésben általa bemutatott Magyar-vándor kitalálója volt, úgy tűnik, szerette a sportakrobatikát is. A női ugrók edzője ugyancsak szertornász edző, Pálinkásné Bathó Márta volt.

Birkózás: Világklasszisok és Éremeső

A birkózók a korábbi évtizedek sikereit is felülmúlták az 1980-as években mind hazai, mind nemzetközi szinten. A szabadfogású birkózócsapat 1980-ban mesterhármast ért el, ugyanis egymás után harmadszor nyerte meg a csapatbajnokságot. Mindez már Kruj Iván nagyszerű edzői munkásságához kötődik, mint ahogy az 1982-es csapatbajnoki aranyérem is. A kötöttfogású csapat 1984-88 között négy bajnoki címmel büszkélkedhetett! A hazai eredményekkel együtt a Fradi legendás versenyzői természetesen a nemzetközi sikereket is gyarapították.

Ferencvárosi Birkózók Nemzetközi Eredményei (1980-as évek)

Ez összesen 1 olimpiai-, 4 világbajnoki- és 4 Európa-bajnoki cím. És akkor a második, harmadik helyezésekről nem is írtunk, mert azok is voltak szép számmal: Balla József olimpiai ezüst (1980), világbajnoki ezüst (1985), EB ezüst (1981). Komáromi Tibor olimpiai ezüst (1988), kétszer EB ezüst (1985, 1988), EB bronz (1987). Gáspár Tamás kétszer VB ezüst (1981, 1985), EB ezüst (1983). Bíró László SzuperVB ezüst (1985), VB ezüst.

Kézilabda és Jégkorong: Felemás eredmények

Női Kézilabda

Női kézilabdában a nagy generációt nem követte hasonlóan sikeres korosztály, a 80-as évek a visszaesés évei voltak. A bajnokságban rendre a középmezőnyben vagy még lejjebb végzett a csapat. Egyetlen üdítő kivétel volt ebben az évtizedben, az 1987-es év, amikor sikerült elcsípni a bronzot. Az MNK-ban sem termett sok babér, csupán 1985-ben jött össze egy elveszített kupadöntő.

Férfi Kézilabda

A férfiak 1980-ban felléphettek a dobogóra, amikor a Bp. Honvéd mögött a második helyet érték el. Ebben az évben az olimpián bravúrosan szereplő, 4. helyezett férfiválogatottba is bekerült két ferencvárosi játékos, Fodor János és Szilágyi István. Hihették a szurkolók, férfivonalon is visszatér a sikerek útjára a csapat, de ez az állapot nem bizonyult tartósnak. A következő évben megint egy negyedik helyezés, majd ötödik, aztán hatodik, végül újra a 10. jött, azaz visszajutottak oda, ahol a feljutás után tartottak. Így ment ez az 1988/89-es idény befejezéséig, amikor az ott elért 12. hely.

Jégkorong

A jégkorongozókkal is az történt, ám azt is el lehet mondani, soha rosszabb visszaesést. A nyolcvanas években a jégkorong bajnokságban is bevezették a bajnoki rájátszás rendszerét, hogy izgalmasabbá tegyék a végküzdelmeket. A kilencvenes években kezdődött el a hazai jégkorongélet átrendeződése. Sorban épültek vidéken is a jégpályák, alakultak a csapatok. Ráadásul a piacgazdaság a hokiba is behozta a légiósvilágot. Ebben a helyzetben a Fradi nem sok jóra számíthatott, hiszen neki akkor sem volt saját pályája, akkor sem voltak kiemelkedő anyagi lehetőségei. A szív, a legendás Fradi-szív, illetve a korábbi évek kimagasló utánpótlás-nevelése tartotta életben a szakosztályt.

tags: #fradi #egykori #jatekosai

Népszerű bejegyzések:

• A Bundesliga pénzügyei
• Legendás Juventus játékosok
• kispályás kapusszabályok
• Magyar női futball: gólt lőni
• a Ferencvárosi Labdarúgás pénzügyi működése