A Fradi-szurkolói dalok jelentése és háttere: A klub dicsőítésétől az államellenes rigmusokig

A Ferencváros szurkolói kultúrája mindig is gazdag volt a dalokban és rigmusokban, amelyek kifejezték a csapat iránti szeretetet, az összetartozás érzését, de olykor a rendszerrel vagy ellenfelekkel szembeni ellenállást is. Ezek a megnyilvánulások mélyen gyökereznek a magyar labdarúgás és társadalom történetében, különösen a pártállami időszakban, amikor a stadionok gyakran váltak a rejtett elégedetlenség és a politikai üzenetek színtereivé. Az utóbbi években kutathatóvá vált kommunista titkosszolgálati iratok közül a történészek elsőként a nagypolitika, a fősodratú történelem titkait őrző anyagokat keresték, persze, sokszor éppen a legérdekesebb dokumentumok semmisültek meg vagy tűntek el örökre az archívumokból. Ez a párhuzamos történelem, amelyet most kezdünk csak megismerni, és amely megsárgult, egykor csak kiváltságosok által olvasható levéltári papírokat böngészve rajzolódik ki előttünk, bemutatja, hogyan váltak a dalok nem csupán buzdító szövegekké, hanem jelentős üzenethordozóvá is. Ezen a spektrumon helyezkedik el 'A Nagy Fradi Lemez' is, amely a stadionokban felcsendülő, ikonikus Fradi-dalokat gyűjti össze, és a szurkolói ellenállás történetében kiemelt szerepet játszó, provokatív rigmusokat is.

A „Nagy Fradi Lemez” és a klubhimnuszok

Az MVM Dome-ban mutatta be kedden délután A Nagy Fradi Lemez című dalgyűjteményt a Ferencváros, a lemezen köreműködő művészek részvételével. Az album producere és megálmodója a közismelten Fradi-szurkoló Lotfi Begi, az ország legismertebb, Fonogram - Magyar Zenei Díjas, MTV Music Awards és Petőfi díjas lemezlovasa és producere, valamint a Rádió 1 műsorvezetője. Kiadónak a Warner Music világcég kizárólagos hazai partnerét, Magyarország meghatározó kiadóját, a Magneoton Music Groupot nyerte meg a 33-szoros bajnokcsapat. "Már nem is hanghordozókat, hanem hangulathordozókat árulunk, és most is, ezen a lemezen sikerült egy egységes, hibátlan hangulatot teremteni, amiben nagy szerepe volt Lotfi Beginek" - méltatta a lemezt összeállító producert a kiadóvezető, Joós István, aki roppant büszke arra, hogy sikerült egy olyan válogatáslemezt létrehozni, ahol senkinek nem volt kifogása egyik művész ellen sem. Aki jár Fradi-meccsre, annak azért, aki nem jár, annak azért lesz élmény betenni a lemezt a Hi-Fi-be, és feltekerve a hangerőt elindítani a lejátszást. A Groupama Arénában hétről hétre, meccsről meccsre felhangzanak azok a slágerek, amelyeket a szurkolók szeretete tett népszerűvé. Vannak köztük örökzöld Fradi-nóták, mint a Mi vagyunk a Ferencváros, a Zöld zászló, zöld sasok, vagy az Édesanyám, kedves anyám című és kezdetű közönségénekeltető dal. De a lemezen szinte csak olyan dalok vannak, amelyeket a legjobb a Groupama Aréna lelátóján együtt, teli torokból énekelni. Ilyen az Ismerős arcok dala, a Nyári Kálmán által előadott méltóságteljes és felemelő Nélküled, de ugyanilyen a Dér Henitől hallható, világszerte a stadionok egyik legnagyobb kedvence, a White Stripes Seven Nation Army című dalát felváltó Freed from Desire. Lotfi Begi, aki 13 éves kora óta Fradi-drukker, elmondta, hogy Kubatov Gáborral, a Ferencváros elnökével két közös szenvedélyük van, a Fradi és a zene. "Azt gondolom, hogy tökéletes válogatáslemez lett, ami egyformán jól szól a meccsre hangolódva, a stadionba utazva, vagy a lelátón együtt énekelve" - mondta Lotfi Begi már-már elérzékenyülve. Kubatov Gábor azt is elmondta, hogy lesz piaca a lemeznek, hiszen az évenkénti közvéleménykutatások alapján mintegy 2,1 millió szurkolója van a Fradinak. "Nekik készült a lemez, hogy erősítse az összetartozás érzését. És azoknak is, akik még nem Fradi-drukkerek, de, akiket a zenén, ezen a lemezen keresztül meg tudunk szólítani" - mondta Kubatov Gábor.

A kommunista titkosszolgálat figyelme a Fradi-táborban

Az 1980-as évek első felében még nemzetközi szinten is akadtak figyelemre méltó magyar teljesítmények: válogatottunk kijutott két világbajnokságra, rekordnak számító két számjegyű gólt rúgott vb-n Salvadornak, a Népstadionban legyőzte Brazíliát, és közben a Videoton pedig UEFA-kupa-döntőt játszott. De az évtized második felében már a hanyatlás dominált; ekkor még az a hihetetlen és extrém eset is előfordult, hogy az 1988. novemberi Vasas-FTC rangadó szünetében a cserejátékosok ballonkabátban és fürdőköpenyben melegítettek. Az a politikai berendezkedés, amelyik nem tudja megszólítani a fiatalokat, halálra van ítélve. Az ifjúság szocialista erkölcsre nevelése kudarcba fulladt, ugyanis a futballszurkolók magatartása az évtizedek során együtt romlott az NB I színvonalával. A problémát megörökítették a belügyi iratok is, és ezekből tudható, hogy voltak olyan mérkőzések a hetvenes évek vége felé, amelyeket már az első félidőben otthagytak az emberek, hogy inkább a pálya környékén lerészegedjenek és randalírozzanak. Idővel alaposan megcsappant a lelátók létszáma, de az ügynököket ugyanolyan intenzitással próbálták dolgoztatni tartótisztjeik, mint a korábbi évtizedekben. Felnőtt egy generáció, amely nem élte meg ötvenhatot, nem ismerte a csengőfrász fogalmát, és sokkal nagyobb mozgásteret követelt magának, mint szüleik nemzedéke. Hozzájuk tartozott az a 15-18 év körüli fiatalkorúakból álló csoport, amely iskolakerülőkből és utcagyerekekből verődött össze. Egy nap a Ferencváros kemény magjához csapódtak, és nemcsak az Üllői utat látogatták rendszeresen, hanem vidékre is elkísérték kedvenceiket. Az ügynöki jelentések megörökítették a Ferencváros minden idők egyik leggyengébb produkcióját is, amikor a zöld-fehér csapat a 13. lett a bajnokságban. „Az 1984. december 1-én lejátszott FTC-Békéscsaba […] mérkőzést követően, kb. 200 fő szurkoló az FTC székháza elé vonult, s ott hangos ordítozásokkal követelte az FTC jelenlegi edzőjének leváltását."

Államellenes és nacionalista rigmusok: A Fradi-szurkolói „ellenállás”

Ennek a kisebb galerinek a tagjai az „FTC labdarúgócsapatának mérkőzésein valamint egyéb nyilvános helyen (utcán, vonaton stb.) fasiszta szellemű, antiszemita, szovjetellenes és a kommunistákat gyalázó gúnyverseket énekeltek, valamint irredenta jellegű jelszavakat kiabáltak”. A nyomozást megindították ellenük, azonosították és elfogták őket, majd a vádiratot is elkészítették. A vád ellenük izgatás volt, mert olyan dalokat énekeltek fennhangon, mint „SS legény oly vidám, hogy ha ruszkit lógni lát, ajkáról ki se fogy a nóta. Auschwitzba tábortűz, náci legény ruszkit süt.” De a dalszöveg tovább merészkedett, ami jól mutatta, hogy a kádári gulyáskommunizmus az új generáció előtt elvesztette a tekintélyét. „Hull az elvtárs, mint a légy, nem baj, van belőle még, és ha beköszönt a tél, Horthy Miklós visszatér, és ha lehullik a hó, újra itt a gestapó.” A vádirat szerint mi sem bizonyítja jobban, hogy a sovinizmus beszivárgott az ifjúság gondolatvilágába, mint „egy közismert úttörő induló dallamára” skandált nóta. „Lecsó” hangoztatta több barátja előtt, hogy „januárban beidézték a rendőrségre s közölték vele, hogy változtasson magatartásán, mivel többször nacionalista dalokat énekelt”. Egy kisebb létszámú csoport tagjai „Erdély visszaszerzéséről énekeltek és az egyikük javasolta a többieknek, hogy vonuljanak a Román-Nagykövetség épülete elé”. A „K” szektor környékén a tömeg különböző államellenes rigmusokat kiabált. A jelentés félmondata kitér arra is, hogy sokan már a válogatott találkozóira sem a futball szeretetéért látogattak ki. "A Magyaro.-Antwerpen mérkőzést követően Erdélyt visszakövetelő dalok éneklőit Tatabányán nem láttam.” Arra a bizonyos edzőmérkőzésre az Antwerpen ellen, mintegy 3000 fanatikusnak hitt szurkoló látogatott ki pusztán kalandvágyból. A dokumentumok arról árulkodnak, hogy a közönség egy része elfordult a futballtól - a szurkolók kimentek ugyan a pályára, de nem a játék kedvéért. Sőt ez a fajta fásultság megfigyelhető volt az ügynökök körében is. Egy FTC-Tatabánya találkozón történt meg az a szégyenletes eset, hogy az első félidőben „a mérkőzés színvonaltalansága miatt” a feladattal ellátott ügynök felállt és otthagyta a találkozót. „A 36. percben a Nagyvárad téri kijáraton elhagytuk a stadiont”. Nem volt alaptalan a kritikája, mert ekkorra már a „meccs folyamán a közönség az idő teltével egyre jobban kifejezte nem tetszését, amely hangos »bunda« bekiáltással nyilvánult meg”. A pártállami berendezkedéssel egyenes arányban süllyedt a magyar labdarúgás színvonala, ami azt is jelentette, hogy a sportelhárítás évtizedes tevékenysége a szurkolói táborok bomlasztására megbukott.

Táblázat: Jelentősebb problémás Fradi-szurkolói dalok és rigmusok a Kádár-korszakból

Az ellenféllel szembeni agresszió és a szubkultúrák megjelenése

A korszak kiemelkedő sporteseményei voltak a Népstadionbeli kettős rangadók. A rejtélyes „Black Sabbat” fedőnevű ügynök jelentette, hogy az 1983. szeptember 7-i meccsek nem zajlottak le eseménytelenül. A program amúgy is veszedelmesnek ígérkezett, hiszen ezúttal Magyarország-Szovjetunió olimpiai és Magyarország-NSZK A-válogatott találkozó volt ezúttal a kettős rangadó. Egy 15 tagú társaság „elhatározta, hogy a mérkőzések végén elmennek az NSZK turista buszokhoz verekedni, illetve a buszokat összetörni”. A balhé nem is maradt el, mert az 1-1-re végződő NSZK elleni mérkőzés után „a Stadion Szálló előtti parkoló résznél több busznak féltéglákkal betörték az ablakait”. Vezérük „Bohóc” gúnynévre hallgatott, akinek számos barátja került már célkeresztbe, úgymint „Spenót”, „Nándi”, „Pinokkió”, „Csonti” és „Érsek”. De nem ez volt az egyetlen problémás kettős rangadó. A fradista „Ecseri” gúnynevű fiatal közölte, hogy az „öccsét a múltkori kettős meccs után több Dózsa szurkoló megverte”. Ez nem maradhatott megtorlás nélkül, ezért bandaháborúkra emlékeztető előkészületek zajlottak a háttérben. „Ecseri” az öccse „bántalmazása miatt több barátjával bosszúállás céljából verekedést szervez a soron következő kettős rangadó mérkőzésen”. Mivel ekkorra mindennapossá váltak az ehhez hasonló előkészületek, egyre kreatívabbak lettek a balhé résztvevői. „Az 1982. IV. 21-én 17.30 kezdettel megrendezendő FTC-Ú. Dózsa labdarúgó mérkőzésre a »B«-közép szurkolótábor a Dózsa szurkolótábor provokálásával verekedést akar kezdeményezni. Módszerük változott.” Meghökkentő módon, nem a csordaszellemre építettek, mint korábban, „mikor csoportosan vonultak az ellentábor elé”, hanem szétváltak öt-hat tagú csoportokra, és így „a mérkőzés kezdete előtt beülnek az ellentáborba, s az általuk kiszemelt hangadókba belekötnek”. A titkos megbízott jelentette, hogy „a verekedések kezdeményezői közül: »Bögöly«, »Kócos«, »Csiga«, »Medve« gn. személyeket ismerem”. A kettős rangadókról érdemes megemlíteni még egy esetet, amikor „az FTC szurkolók, mintegy 200 fős csoportja metróval az V. ker. Felszabadulás térig utazott. Innen a felszínen gyalog folytatták útjukat a Váci utca-Vörösmarty tér-Dunakorzó-József A. u. irányába.” Az út során végig a csapatukat éltették, és hangosan „többször skandálták »Franzstadt über alles« szlogenjüket”. A jelentés ezek mellett beszámolt még arról is, hogy „elénekelték több, trágársággal tűzdelt dalukat”. Tettlegességig nem fajult a dolog, mert a „BRFK a rendőri erőket idejében mozgósítani tudta”. Arra azért ügyeltek, hogy ne a külföldi turisták szeme láttára üssenek rajtuk, ezért a József nádor téren vették körbe a tömeget és egy kapualjba terelték őket. „Összesen 111 főt igazoltattak.” A fiatalok jelentős része még általános és szakközépiskolás volt. Egyes jelentések azt állították, hogy a fradisták nem csak a Dózsa szurkolóiba akartak rendszeresen belekötni. Bosszúra készültek például Szombathelyen is, a Haladás tábora ellen, mivel Budapesten a meccs után elverték őket. Félszáz fanatikus zöld-fehér szurkoló „a tavalyi FTC-Haladás Üllői úton történt események miatt, metró fogantyúval érkezik a mérkőzésre, illetve ezzel verekedést kíván provokálni”. A fegyver azonban visszafelé sült el, mert a szombathelyi tábor is felkészülve várta a vendégszurkolókat. „A mérkőzés előtt és közben nem történt különösebb incidens.” Ám a lefújás után elszabadult a pokol, mert „megtámadtak minket a szombathelyi szurkolók késekkel, botokkal, lánccal, nuncsakukkal és kövekkel”. Ezúttal is hoppon maradt a ferencvárosi kemény mag, mert „több embert megvertek”. Az NB I-ből kiragadott példák csak az érem egyik oldalát jelentették, ugyanis a helyzet valójában ennél drámaibb volt. Előfordultak balhés esetek a szocialista országok szurkolói között is. „1984 nyarán az FTC labdarúgó csapata részt vesz az INTERTOTÓ mérkőzésein.” Az ezzel foglalkozó jelentések megjegyzik, hogy a sorozat alatt csehszlovák csapatokkal is találkozik majd az FTC s ez súlyos problémákat vetett fel. „A korábbi Csehszlovákiával játszott kupamérkőzéseken, a cseh szurkolókkal itthon s külföldön egyaránt brutális összetűzések történtek.” Ez sem maradhatott szó nélkül, emiatt „most bosszúállást hangoztatva több szurkoló verekedést kíván provokálni”. A módszer ismert volt a rendőrség előtt, mert Egerbe is azért utaztak néhányan, hogy verekedést kezdeményezzenek. Ott volt közöttük „Breki”, aki egy téli rangadót gyakorlatilag végigbalhézott. Egerben a találkozó előtt különböző borozókban múlatta az időt, és „az utazás során »Breki« ismerősöm több személybe belekötött ittas állapotban, verekedést provokált, illetve váratlan helyzetben több személyt lefejelt (vonaton, meccsen és meccs után)”. „Breki” aznap nagyon aktív volt, hiszen miután a második félidőre leszállt a köd, „a pályán történtek nem voltak követhetők, több szurkoló, »Breki« biztatására, az Egri szurkoló tábor provokálását, lefejelését végezte”. S a meccset követően még mielőtt a pályaudvar felé vették volna az irányt, betértek a Kacsa nevű gyorstalpalóba meginni néhány pohárral. „Breki” itt is kitett magáért. „A söröző előtt összeverekedett egy egri szurkolóval és ezért a helyszínen rendőrök jelentek meg. Többünket előállítottak az Egri Rendőrségen.” Ahol nagyobb retorzióra nem került sor. A jelentések megőriztek az utókor számára egy másik egri rendbontást is. A „Hypós” gúnynevű személy „a mérkőzés első részében rendre akarta utasítani egyik szurkolótársát, amiből dulakodás, majd verekedés tört ki”. Az NB I-ből kiragadott példák csak az érem egyik oldalát jelentették, ugyanis a helyzet valójában ennél drámaibb volt. Az 1983. őszi FTC-Szeged és FTC-Videoton mérkőzésen történt jelenet, amikor „Lecsó”, „Pinokkió” és „Homály” társaságában „több ízben kezdeményezett FRADI nóták éneklését”. Hogy ezzel mi lehetett a baj, nem tudni, viszont sikerült megtudni „Lecsó” magánéleti és munkahelyi hátterét, aki „továbbra is az FTC »B«-közép szurkolótábor garázda beállítottságú hangadója, kiterjedt ismeretségi köre van, nagy ovációval üdvözlik megjelenésekor. Megnyilvánulásai spontán politikai indíték nélkül, részegségének, s feltűnési vágyának következménye.” „Homály” is rendszeres megfigyelés alatt állt. Többek között tudták róla, hogy társaival rendzavarásra készül az MTK ellen. A pályára illuminált állapotban érkező rendbontók „zöme még a mérkőzés előtt nagyobb mennyiségű alkoholfogyasztás miatt annak hatása alá került, ennek következtében többen nem is emlékeznek a mérkőzésre”. Politikai megnyilvánulás nem volt, de végig szópárbajt vívott egymással a két tábor, és „néhány fanatikus FTC szurkoló büdös parasztnak és fekete vájároknak titulálta a tatabányai lakosokat”. Ebben az időben a Ferencváros és a Tatabánya találkozói olyanok voltak, akár egy puskaporos hordó. Budapesten „nagyon fiatal (14-16) srácok” randalíroztak a meccs után a metróban, de a stadionban is kitettek magukért.

A dalok és rigmusok jelentősége a Fradi-szurkolói identitásban és a szubkultúrák

A nyolcvanas évekre a keleti blokkban egyre inkább elterjedt a keményebb rock olyan - addig ismeretlen - válfaja, mint a punk. Ennek veszélye abból adódott, hogy semmit sem lehetett tudni az előéletéről, így teljesen ismeretlen terep volt a biztonságiak számára. A már korábban szóba kerülő „Bögöly” gúnynevű hangadó is punknak vallotta magát, ezért kiemelt figyelmet érdemelt a rendőrség részéről. Egy Csepel elleni mérkőzés során megjegyezte, hogy a „március 15-i ünnepségek megzavarását nem tervezi, azonban ismerőseinek kijelentette, hogy hátha lesz valami »balhé«, feltétlenül meg fog jelenni a Múzeumkertben, s a Petőfi szobornál”. Azt is tudták róla, hogy nagy céljai vannak a Fradi-tábor átalakításával kapcsolatban. Állítólag „tervbe vette az FTC-»B-közép« szurkolótábor egy angliai szurkolótábor mintájára történő átszervezését, aminek a lényege, hogy a fanatikus szurkolói magot büntetett előéletű, garázda punk ruházatot viselő fiatalok alkotnak”. Hasonlóan veszélyes elem volt „Patkány” is, aki a Fradi-táborban vezéregyéniségnek számított. „Patkány rövidre nyírt hajú (kopasz) zömök, sportos testalkatú, agresszív természetű.” Az ilyen figurák jelentették a legnagyobb veszélyt, mert „a köréje csoportosuló fiatalok alkotják a »B« közép magját. Többségében 16 éves csavargó, csöves személyek.” Akik szintén a rendszer által nem támogatott kemény rockot képviselő zenekarokat kedvelték, mint a Tengs Lengs, s ezek a figurák „csoportosan járnak meccsre”. Említést érdemel közülük utóbbi, akinek a tevékenységéről és jelleméről elkészült az értékelés. „Beállítottsága, agresszív magatartása, társadalmi veszélyességet hord magában. Részéről ellenséges megnyilvánulások, spontán, tervszerűség nélkül, feltűnési vágyból történnek.” A dokumentumokban olvasni lehet a könnyűdrogok elterjedéséről is. A „Skorpió” fedőnevű ügynök leírja, hogy „1987. szeptember 27-én az FTC-Kaposvár mérkőzésen jelen voltam, és a következőket tapasztaltam.” Egészen megdöbbentő jelenségről számol be, hiszen „mint már előző jelentésemben is jeleztem, a mérkőzés alatt a »fű« elnevezésű ci...”. Az MVM Dome-ban bemutatott lemezen közreműködő művészek az ünnepélyes bemutatón, melyet Joós István, a Magneoton Music Group vezérigazgatója kezdett el méltatni, és ahol Lotfi Begi és Kubatov Gábor elnök is kiemelte a zene és az összetartozás erejét. Ugyanígy az évtizedek során kialakult hagyományos buzdító dalok is alapvető részét képezik a szurkolói identitásnak.

• Mi vagyunk a GREEN DRAGON !!! Hajrá Fradi! Hajrá Fradi! Hajrá fiúk, mert fő a győzelem!
• Száz kisleány, egy gólra vár, Száz csókot ád majd a győztes meccs után! Galambom, Hajrá Fradi! Hajrá Fradi! Hajrá fiúk, csak tovább!
• Mi akkor is bajnokok leszünk, Egész világ, hogyha ellenünk
• Ez a városunk legjobb csapata, Imádjuk Őt, drága Fradika
• Egy nagy csapat ontja góljait, Nincs fontosabb, mint a pontjaink, Félni sose kell, a jobbak mi vagyunk, Mi akkor is győzünk, hogyha kikapunk!
• FRADI!!! FRADI!!!
• Ferencváros az életünk, Érted mindent megteszünk, Érted kész lennénk feladni, Mi eddig fontos volt nekünk! Lálálálálálálálálá... Látod, ismét itt vagyunk, Együtt dalolva szurkolunk, Nem számít csak a jelszavunk, Érted mindent eldobunk. Mi mindenhol ott vagyunk! A Fradinak szurkolunk! Bajnok lesz a csapatunk! Láláláláláláláláláláálá Óóóóóóóóóóóóóóóóó
• Két szót ismerek, mindig és soha, Küzdeni mindig, feladni soha! Hajrá zöld-fehér...(4x)
• Két szót ismerek, mindig és soha Fradista mindig, újpesti soha !

tags: #fradi #ellenes #dalok

Népszerű bejegyzések:

• Diadalok és kihívások a magyar női kézilabdában
• Ifjúsági kézilabda újdonságok
• Út a továbbjutásért
• Statisztikák Bakos Györgyről
• A két teniszező, Stephens és Stosur kiemelkedő mérkőzései