A Ferencvárosi Torna Club labdarúgócsapatának története és alapítása
A Ferencvárosi Torna Club (FTC) egy budapesti sportegyesület és futballcsapat a Ferencvárosból. Hosszú évtizedek óta Magyarország legnépszerűbb futballcsapata, amely toronymagasan Magyarország legeredményesebb csapata. A futballcsapatok közül egyedüliként a magyar bajnokság első osztályának alapítása (1901) óta tagja volt, egészen a 2006/2007-es szezonig. Ezen 105 év alatt 28-szor nyerte meg a bajnokságot, 20-szor a magyar kupát, és háromszor hódított el neves nemzetközi kupát. Jelenleg 36 bajnoki címmel, illetve 24 magyar kupagyőzelemmel büszkélkedhet, elsőségei közül az 1931/32-es bajnoki évad kiemelkedő, melyet 100%-os teljesítménnyel nyertek meg.
A kerület és a sportélet előzményei
A Ferencvárosi Torna Club 1899. május 3-án alakult, de a történetet jóval korábban, a Ferencváros, mint kerület történelmével kezdhetjük. Az első ismert hivatalos okirat 1699-ből datálódik, amikor Pest város tanácsa elrendelte, hogy a városfalon kívüli Szentfalva nevű, a törökök által elpusztított települést fejleszteni kell. A majorosoknak ingyen kezdtek földet osztani itt, és hamarosan benépesedett a terület, megindult az élet. A városnegyed körvonalai a XVIII. század végén alakultak ki. 1792. december 4-én a Kecskeméti kapun kívüli és az attól délre eső területet, I. Ferenc császár trónra lépésének alkalmából, Ferencvárosnak nevezték el. Az új városnegyed szépen fejlődött, hiszen 1793-tól - a mai Ráday utcában - már iskolával is rendelkezett. A kisiparosok korai ferencvárosi megjelenésére utalnak a mai utcaneveink, mint például az Ipar vagy éppen a Mester utca. A gyors fejlődést az 1795-ös árvíz megállította, szinte az egész városrész romba dőlt. A lakosság nem csüggedt, viszont a Dunától kissé távolabb kezdett el újra építkezni. 1796-ban lebontották a Kecskeméti városkaput, ismét rohamos fejlődés indult el a településen, de az 1838-as árvíz megint elárasztotta Ferencvárost, amely egész Pest területén a legnagyobb károkat szenvedte el. Az ár levonulása után Pest városának tanácsa rendezett formában indíttatta el az újjáépítést. A dunai oldalon telepedtek meg a kisiparosok, míg a Mester utcán túl a földművesek és virágkertészek. Az igazi fellendülés a kiegyezés után indult meg, olyan ipari létesítmények épültek, mint a Vegyiművek, a Fémárugyár, a Sertésvágó és több malom, amelyek mágnesként vonzották a munkásokat, viszont a kisiparosokat, a kistermelőket teljesen tönkretették.
Hazánk már korán, a XVIII. század második felében bekapcsolódott a nemzetközi sportéletbe. A magyar sportra elsősorban az angol volt hatással. A tehetősebbek, akiknek erre volt idejük és pénzük, vívtak, lovagoltak, vadásztak, eveztek, kerékpároztak, tornáztak, atletizáltak, úsztak. A kiegyezés után lendült fel igazán a sportélet, egymás után alakultak az egyesületek. Coubertin báró kezdeményezésére, Kemény Ferenc jelentős közreműködésével 1896-ban Athénban megrendezték az első újkori olimpiát, amelyen hét magyar sportoló vett részt, közülük négyen érmet szereztek. Hazánkban már 1892-től ismerték a labdarúgást, a „rúgósdit”. Az új játék hamar nagy népszerűségre tett szert, mivel a többi sportághoz képest nem volt túl költséges, ezáltal mindenki számára elérhetővé vált. Máig vitatott, ki is hozta Magyarországra az első futball-labdát, az azonban biztos, hogy 1896-ban a Svájcból hazatérő Ray Ferenc hozott egyet, amit megmutatott az 1885-ben alakult BTC tornászainak. A BTC-ben Hajós Alfréd, az első olimpiai bajnok is szinte azonnal lelkes híve lett az új sportágnak. 1897. május 9-én a BTC két csapata már bemutató mérkőzést játszott egymással. Fél év múlva a bécsi Cricketer jött Magyarországra, hogy megmérkőzzön a BTC-vel. A labdarúgás vonzotta a közönséget, a gyerekek már ennek a sportnak hódoltak a grundokon.
A Ferencvárosi Torna Club megalapítása
Természetesen a Ferencvárosban élő fiatalokat is gyorsan rabul ejtette az új játék, a labdarúgás. A Mester utcai gyerekek, akiket a „Tizenegyek bandája” néven ismertek, csoportokba verődve rúgták a labdát és űztek egyéb sportokat a Tűzoltó utcában lévő Sturza gyárhoz tartozó telken. Természetesen köztük volt a három Sturza fiú, a Békés testvérek, Weisz István és Malaky János. Ekkortájt érkezett haza Prágából Gabrovitz Kornél, az egykori Mester utcai diák, aki megismerte az angol típusú klubéletet, ami a Slaviánál már működött. Megkereste Weiszt, aki ekkor a BTC-ben volt tartalék kapus, és rábeszélte, hogy alakítsanak egyesületet. Weisz felkutatta a régi társakat, de még hiányzott a pénz. Mecénásokat kellett találni, ami a Ferencváros jómódú polgárainak összefogása révén sikerült. Először Gráf József pékmester állt az ügy mellé, aki meggyőzte a Ferencvárosi Polgári Kör tagjainak többségét, köztük a kerület egyik legnagyobb tekintélyét, Dr. Springer Ferenc ügyvédet, fővárosi bizottsági tagot.
A Ferencvárosi Torna Club ötlete egy Mester utcai fiatalokból álló csapat fejéből pattant ki. A szervezés munkáját Weisz István és a Prágából hazaérkező Gabrovitz Kornél vállalta, akik sorra nyerték meg az ügynek régi barátaikat és a lehetséges mecénásokat, köztük Gráf József pékmestert és Springer Ferenc ügyvédet, a Ferencváros országgyűlési képviselőjét.
Az események ekkor felgyorsultak, 1899. április 15-én az Üllői út és a Viola utca sarkán lévő Gutgessel Vendéglőbe összehívták a kerület sportolni vágyó ifjúságát, illetve a leendő támogatókat. Itt elhatározták az egyesület megalakítását és gyorsan elnökség nélküli tisztikart választottak, amelynek tagjai: Weisz István, Békés Gyula, Varsányi Gusztáv és Malaky János lettek.
Az alakuló közgyűlés helyét és idejét a Bakáts téri Ferencvárosi Polgári Kör épületébe (ma a Ferencvárosi Polgármesteri Hivatal van itt), 1899. május 3-ára tűzték ki. Addigra Weisz István és Keönch Boldizsár kidolgozták a születendő egyesület alapszabályát, amit a közgyűlés el is fogadott. A hivatalos megalakulás dátuma 1899. május 3. Az alakuló közgyűlést 1899. május 3-án rendezték a Ferencvárosi Polgári Kör dísztermében, ezen elfogadták az alapszabályt és a klub jelmondatát:
A klub neve Ferencvárosi Torna Club (FTC) lett, jelmondata: Erkölcs, Erő, Egyetértés. Az egyesület nevébe a torna szót vették fel, utalásként arra, hogy a labdarúgás mellett más sportok művelését is tervezik. Az alapítók úgy gondolták, hogy a nemzeti lobogó színei közül választanak színeket az új egyesületnek. Mivel az akkor legnépszerűbb klub, a BTC már használta a pirosat, meg a fehéret, így úgy döntöttek, az FTC színe fehér-zöld lesz. Az emblémában a három E jelentése: Erkölcs, Erő, Egyetértés, a zöld-fehér az egyesület színei. Az öt zöld és a négy fehér sáv a kilencedik kerületre utal. Az alakuló közgyűlésen megválasztották az elnökséget: az elnök Dr. Springer Ferenc lett, az alelnökök: Kurfürst Miksa és Vajda Károly. Díszelnöknek a kerület országgyűlési képviselőjét, Tolnay Miklóst választották.
A labdarúgó szakosztály megalakulása és az első évek
1900. december 3. óta van az egyesületnek „Football”-szakosztálya. 1900. december 3-án alakult meg hivatalosan a Ferencvárosi Torna Club futballszakosztálya. Nem ezzel kezdődött a ferencvárosi foci, hiszen az egyesület másfél évvel korábbi alapítása is már a futball iránti növekvő érdeklődésnek volt köszönhető. Az FTC futballcsapata már a szakosztály megalakulása előtt is játszott mérkőzéseket. A korabeli sportlap, a
Az FTC futballszakosztályának 1900. december 3-i megalakulása az egész magyar labdarúgás szempontjából nagy jelentőséggel bírt. A ferencvárosiak, élükön Kárpáti Bélával a futballszakosztály vezetőjével, az alakulást követően azonnal kezdeményezték a magyar futballbajnokság kiírását, illetve egy országos szakszövetség megalakítását. A kezdeményezéseket siker koronázta: 1901. januárban megalakult az MLSZ (Magyar Labdarúgók Szövetsége), áprilisban pedig az FTC lejátszhatta első bajnoki mérkőzését a MUE ellen. Az első MLSZ által is elfogadott hivatalos bajnoki mérkőzését 1900. április 21-én játszotta a klub, ekkor a MUE ellen 5-3-as vereséget szenvedtek a zöld-fehérek. A Ferencváros első hivatalos bajnoki gólját Borbás Gáspár, az FTC akkor 17 éves balszélsője szerezte. A Fradi első pontját a Műegyetem ellen elért 2-2-es döntetlen után jegyezhette fel, míg az első Fradi-győzelemre 1901. június 16-ig kellett várni (FTC-Budapesti SC 5-1).
Az első pályák és a stadionfejlődés
Springer Ferenc hathatós közbenjárása révén sikerült hat évre egy 2387 négyszögöl nagyságú telket szerezni a fővárostól a Soroksári úton, amelyet sportpályává alakítottak. Dr. Springer Ferenc elnök büszkén jelentette be, hogy júniusban a Székesfőváros ülésén hat évre ingyenesen átengedte az FTC részére a Soroksári úti Népiskola melletti üres telket sporttelep építése céljából. A Soroksári úti üres telek magában használhatatlan volt, tekintélyes mértékű tereprendezési és egyéb építési munkát kellett elvégezni, amelyet a tagok önmaguk oldottak meg. Az ácsmunkák (kerítés, lelátó stb.) Antony Tamás nevéhez fűződnek. Az öltöző az iskola mellé épült, mosakodni a szabad ég alatt lehetett egy zuhanyrózsa alatt, amit Lányi Emil vízvezeték-szerelő készített. A Soroksári úti pálya befogadóképessége 1500 néző volt. A pályaépítés 12000 koronába került, de az összeg nagy részéről Antonyék lemondtak. A ferencvárosiaknak a pálya építésében tanúsított önzetlen segítőkészségéről mondta a későbbiekben Mattyók Aladár: „Derék cselekedetükkel lényegesen hozzájárultak ahhoz, hogy az FTC odaérkezett, ahol ma van.”
Az egyre nagyobb sikereket elérő focicsapat lassan, de biztosan kinőtte a régi Soroksári úti pályát, ezért az FTC rendre a Millenárison fogadta az ellenfeleit. Jól jellemzi a helyzetet, hogy 1909 és 1911 között, azaz az Üllői úti stadion megnyitójáig már csak háromszor játszott a csapat a régi pályán. Az elnökség egy korszerű, atlétika pályával felszerelt sporttelepet álmodott meg. Természetesen ahhoz is ragaszkodtak, hogy az új stadion ugyancsak a Ferencvárosban legyen. Az addig elért sikerek ellenére az egyesület nem dúskált az anyagiakban, csak a pártoló tagjaira számíthatott. Ekkor, mint eladdig oly sokszor, ismét Dr. Springer Ferenc szervezőképessége és kapcsolatai segítettek. Neki köszönhetően jutott a klub egy üres telekhez, amikor az FTC 1908 nyarán a székesfőváros tanácsának adott be kérelmet, hogy megszerezze az Üllői úti területet a laktanya mellett. Végül 1909 nyarán a budapesti főpolgármester tíz évre átengedte a kiszemelt telket az FTC-nek olyan megkötéssel, hogy ezen csak sportcélra használt épületeket húzhat fel.
1910-ben írták alá a szerződést a főváros és az FTC között, így megkezdődhetett a szervezés, majd az építkezés. A pálya Mattyók Aladár építészmérnök tervei alapján készült el, aki maga is sportolt a klubban, később az egyesület alelnöke lett. Az építkezéshez szükséges tőke egy részét a Ferencvárosi Versenypálya Rt. elnevezésű részvények kibocsátásával teremtették elő. Elmondható, hogy a nemes cél érdekében ismét összefogott az egész Ferencváros, polgárok, szurkolók, vezetők, így napok alatt összegyűlt 15 000 aranykorona. Bár először csak az A lelátó, illetve az Üllői úti oldalon egy fedett állóhelyi rész készült el, így is összesen 20 000 néző befogadására képes stadion nyithatta meg kapuit 1911. február 12-én. 1911. február 12-én avatták fel a Ferencváros új, immáron Üllői úti stadionját, ahol jelenleg is szerepel. Az igazi megnyitóra az MTK elleni bajnoki mérkőzésen került sor. A stadionavatón az FTC a Fritz - Rumbold, Manglitz - Weinber II, Bródy, Payer - Szeitler, Weisz F., Koródy, Schlosser, Borbás összeállításban lépett pályára és Schlosser duplájával már a szünetben 2:0-ra vezetett. A második félidőben a kék-fehérek szépítettek, egyenlíteni azonban nem tudtak, így egy gyönyörű 2:1-es győzelemmel sikerült felavatni az új pályát, amely nagy lépés volt az újabb bajnoki cím felé.
Korai sikerek és nagy játékosok
A Ferencváros 1903-ban szerezte az első bajnoki címét. Az FTC futballtörténete több nagyszerű időszakot tart számon. Már az első évtizedben öt bajnoki címet nyertek a legendás sokszoros gólkirály Schlosser Imre vezérletével. Az 1910-es évek elején az FTC labdarúgócsapata ott folytatta, ahol 1909-ben abbahagyta, 1913-ig bezárólag zsinórban ötször nyert bajnokságot. A tízes évek elején rendre hét-nyolc ponttal előzték meg a nagy rivális MTK-t. A csapatot olyan nevek fémjelezték, mint Fritz Alajos, Bródy Sándor, Borbás Gáspár dr., Koródy Károly, Pataky Mihály, Payer Imre, Weisz Ferenc, Szeitler Károly, Halász Géza, Weinber II János, Manglitz Ferenc, Rumbold Gyula és természetesen Schlosser Imre.
Borbás Gáspár nemcsak az FTC, hanem a magyar labdarúgó-válogatott első hivatalos góljának szerzője: egy 1903. április 5-i, Csehország ellen 2-1-re megnyert mérkőzés 16. percében talált a hálóba. Manglitz Ferenc, amellett, hogy a futballcsapatban 1903 és 1913 között 221 mérkőzésen pályára lépett, másik szerelme az atlétika volt. 1903-ban egymérföldes síkfutásban ezüstérmet nyert az országos bajnokságon, és az ugyanebben az évben megalakult Magyar Atlétikai Szövetség szervezésében rendezett 30 km-es gyaloglásban 1906-ban megszerezte az egyesület történetének első egyéni magyar bajnoki címét.
A csapat 1913-ban szerezte meg első kupagyőzelmét. A Magyar Kupa első kiírásában 1909-ben az FTC ötödször is elnyerte, ezzel véglegesen elhódította az Ezüstlabdát, a szövetség intézőbizottsága elkészítette a Magyar Kupa kiírását. A sorozatnak legfőbb erénye az volt, hogy alsóbb osztályú, illetve vidéki csapatok is összemérhették erejüket az első osztályú együttesekkel. Az 1912-es kiírás botrányba fulladt, az MTK nem állt ki a döntőre, így végül az MTK mérkőzés nélkül nyerte a Magyar Kupa 1912-es kiírását. A következő, 1913-as kiírást tehát úgy kezdték a csapatok, hogy a sorozatos óvások miatt az előző még nem ért véget. Ez azonban nem szegte az FTC játékosainak a kedvét, először a MAC-ot győzték le 1:0-ra, majd a 33 FC-t 6:3-ra, így már az elődöntőben voltak, ahol jött a régi rivális, az MTK. 1913. május 29-én az FTC Schlosser góljával 1:0-ra nyert, majd három nappal később a döntőt is megnyerték 2:1-re, így negyedik nekifutásra megnyerték a Magyar Kupát.
Nemzetközi szereplés a kezdetekben
Az FTC labdarúgócsapata már a kezdetektől fogva megmérettette magát nemzetközi szinten. Két évvel az 1909-es győzelem után az FTC ismét bejutott a Challenge Cup fináléjába. A döntőt Bécsben rendezték, az ellenfél a Wiener SC volt. Természetesnek tűnt, hogy az itthon szinte verhetetlen aranycsapat külföldön is tegye próbára magát. Ehhez jó alapot adott, hogy 1911 tavaszán az angol English Wanderers túrázott Magyarországon, akik korábban legyőzték az MTK-t és a BTC-t, ám az Üllői úton 3:0-ás vereséget szenvedtek az FTC ellen. Ennek a fényes győzelemnek köszönhette az első meghívását, így külföldi portyáját a Ferencváros. Németországban és a labdarúgás őshazájában, Angliában vendégszerepelt a csapat. Malaky Mihály csapatvezető 16 játékossal indult útnak, akik hónapokig maguk gyűjtögették a költőpénzüket, ugyanis az egyesület csak az utazási költséget és az ellátást tudta finanszírozni. Az FTC négy mérkőzést játszott Németországban, amit mind meg is nyert, többek között saját pályáján győzte le a Hertha Berlint, majd két találkozó következett Londonban. Mindjárt az elsőn 3:2 arányban legyőzte a Woking együttesét, amely diadal szenzációszámba ment, egész Európa felkapta a fejét a hírre. Az örömöt az sem rontotta el, hogy két nap múltán az English Wanderers visszavágott a Budapesten elszenvedett vereségért. A győzedelmes csapatot hazatérésükkor hősökként ünnepelte a 15 000 fős tömeg a Keleti pályaudvaron.
Az első világháború és az azt követő időszak
Az I. világháború alaposan visszavetette a sportéletet, nemcsak itthon, külföldön is. Ez természetesen a Ferencvárosban sem volt másképp. Sok-sok kitűnő sportoló meghalt vagy megsebesült a fronton. A labdarúgók is alaposan meggyengültek, sokszor az élet és a háború alakította az összeállításokat. 1914-ben kitört az I. világháború, ami szomorú év volt a ferencvárosi labdarúgók számára. Szinte a keret minden tagja behívót kapott katonai szolgálatra és sokan közülük többé nem tértek haza. Az MLSZ két évig nem rendezett bajnokságot, helyette 1914 őszén az FTC az Auguszta serlegért harcolt, amit 100%-osan, 63:1-es gólaránnyal nyert meg. Azonban a remek sikert beárnyékolta, hogy az MTK ugyanekkor a Hungária-serlegért küzdött. A két egyesület rivalizálása ugyanis végképp elmérgesedett, a focitársadalom két táborra szakadt, az egyik az FTC, a másik az MTK pártjára állt. Az MLSZ próbálta kibékíteni a két klubot, ami 1915-ben egy rövid időre sikerült is, ám akkor kirobbant a Schlosser-ügy, ami újabb viszályt szült. 1915 tavaszán a bajnokság helyett úgynevezett egyfordulós Amatőr Ligát rendezett az MLSZ, amit az FTC egy ponttal megelőzve az MTK-t, megnyert, majd ősszel a Hadi Kupára került sor, melynek az utolsó fordulójában dőlt el a végső helyezés, bronzérmes lett az FTC.
1915. december 12-én jelentették be, hogy Schlosser Imre az FTC-ből átlép az MTK-ba. Az okról, okokról mást mondtak a felek, az igazság nem derült ki. Érzékeny veszteség volt ez a Ferencváros számára. Schlosser neve addig egyet jelentett az FTC-vel, ráadásul a háború már amúgy is mély nyomokat hagyott a labdarúgócsapaton, amely egy év alatt kényszerűségből szinte teljesen kicserélődött. Az átigazolás után az FTC profizmussal vádolta meg Schlossert és az MTK-t, de az MLSZ kivizsgálva az ügyet, végül elutasította a beadványt és engedélyezte az átigazolást. Hosszú évekig tartó viszály indult a két klub között. Az 1916/17-es bajnokság volt az első olyan, aminek végén az FTC nem a dobogón végzett. Az 1910-es években nyolc labdarúgó-bajnokságot rendeztek. Ebből az FTC hét alkalommal végzett a dobogón: négyszer lett első, háromszor második, egyszer pedig a negyedik helyet szerezte meg. Egyszer nyerték meg a Magyar Kupát, egyszer a Húsvéti Serleget, háromszor a Corinthian-díjat, egyszer az Auguszta-serleget, egyszer az Amatőr Ligát (utóbbi kettő a háború alatti kiírás volt) és egy alkalommal döntőt játszottak a Challenge Cup-ban.
Profizmus és aranykorok
A háborút követően az 1920-as évek első fele nem volt túlságosan sikeres a Ferencváros számára, s csak 1926-ban sikerült megszakítani az MTK uralmát és tizenhárom év után ismét a Ferencváros lett a magyar bajnok. 1926. július 26-án hivatalosan is megalakult az FTC profi labdarúgó csapata, a Ferencvárosi FC, és első profi játékosa Horváth II volt. A bajnokságot hétpontos előnnyel zárta az élen a Ferencváros, ráadásul a bajnoki cím mellett a kupagyőzelemért járó serleget is begyűjtötte. 1928-ban Közép-Európai Kupa nyert az alakulat, begyűjtve ezzel az első nemzetközi trófeát. A következő időszakban sorra jöttek a bajnoki címek, az 1931/32-es év azonban amiatt maradt emlékezetes, mert a Fradi 100 százalékosan, mind a 22 bajnokit megnyerve lett első. A zöld-fehérek 1937-ben másodszor nyerték meg a Közép-európai kupát, amikor is Budapesten a döntőben a Laziót győzték le 4-2-re. Ebben az időszakban játszott a Ferencváros történetének legeredményesebb játékosa dr. Sárosi György, aki 1931 és 1948 között 646 mérkőzésen 636 gólt szerzett.
A második világháborút követően a kommunista vezetés megkezdte a sportegyesületek sajátos megreformálását, aminek keretében az FTC nem kerülhette el a szakszervezeti irányítás alá való bekerülést, aminek nyilvánvaló okai közé sorolhatjuk, hogy a hatalom számára veszélyesnek tűnhetett egy alapvetően keresztény-polgári rendelkező, németek lakta kerületből származó egyesület sikeressége. Ezért a klubot nevétől és színeitől is megfosztották, 1950 és 1956 között előbb ÉDOSZ SE-ként, majd Budapesti Kinizsiként piros-fehér színekben versenyeztek a IX. kerületi egyesület versenyzői. A sztálinista terror szomorú éveiben nem FTC néven szerepelt az egyesület, és zöld-fehér színösszeállítását sem tarthatta meg, Czibort és Kocsist pedig arra kényszerítették, hogy hagyják el a Ferencvárost, és a Honvédban játsszanak. A Fradi népszerűsége szálka volt a kommunista uralom szemében, az egyesület nevét is törölték - ÉDOSZ SE lett. Öt év után, 1956 őszén aztán ismét visszakapta eredeti nevét és klubszíneit az egyesület. 1958-ban a Ferencváros megnyerte a magyar kupát, ami a 10. kupagyőzelme volt.
Az 1960-as évek sokkal sikeresebbek voltak, mondhatni úgy is, hogy ez volt a Ferencváros aranykorszaka, hiszen a klub eddigi legnagyobb sikerét 1965-ben érte el, amikor megnyerte az Európa-liga ősét, a Vásárvárosok Kupáját. Az FTC labdarúgócsapata nemcsak Magyarországon népszerű, de világviszonylatban is komoly hírnevet szerzett. A Ferencvárosi Torna Club az egyetlen magyar csapat, amely a világháború után is nagy európai kupát tudott nyerni; a zöld-fehérek 1965-ben a Manchester United kiverését követően Torinóban a Juventus legyőzésével nyerték meg a Vásárvárosok Kupáját. A fináléba a Zbrojovka Brno, a Wiener SC, az AS Roma, az Athletic Bilbao és a Manchester United legyőzésével vezetett az út. A döntőben, melyet Torinóban rendeztek 1965. június 23-án, az olasz Juventust győzték le 1-0-ra Fenyvesi Máté góljával. Ezáltal a Ferencváros mind a mai napig az egyetlen magyar csapat, aki rangos európai kupát nyert. A korszak legendás csatársora volt: Karába, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi, mely ötös sok gólt helyezett el az ellenfelek kapuiban. A VVK-győztes csapat meghatározó tagja, Albert Flórián két évvel később, 1967-ben megkapta az európai klubfutball legrangosabb egyéni díját, a France Football által alapított Aranylabdát. Több mint száz évig az FTC volt az egyedüli csapat, amely az 1901. évi indulás óta az összes első osztályú bajnoki idényben szerepelt.
A VVK 1967/68-as sorozatában ismét a döntőig meneteltek Alberték, de a Leeds United elleni kétmérkőzéses döntőben 1-0-s összesítéssel alulmaradtak. Három évvel később a VVK-ban az ezüstéremig, 1972-ben az UEFA-kupában elődöntőig jutott a csapat, ahol a Wolverhampton ellen 3-4-es összesítéssel estek ki. 1974. március 14-én játszotta utolsó mérkőzését Albert Flórián a Ferencváros színeiben, és ahogy ilyenkor lenni szokott, góllal búcsúzott. A kupagyőztesek Európa-kupájában 1975-ben veretlenül jutott a döntőbe a Ferencváros, azonban az ekkor fénykorát élő Dinamo Kijev erősebbnek bizonyult és 3-0-ra győzött. Az 1980/81-es idény végén Nyilasi Tibor az európai góllövőlistán elért második helyével - 30 gól - ezüstcipős lett. A Ferencváros története során közel kétszáz játékost adott a magyar labdarúgó válogatottnak, akik közül többen olimpiai bajnoksághoz, illetve világbajnoki ezüstéremhez segítették a nemzeti csapatot.
A következő években a sikerek elmaradtak, olyannyira, hogy az 1984/85-ös szezon a Fradi történetének leggyengébb szereplését hozta és mindössze a 13. helyen végzett a gárda. A klub korábbi kiváló játékosa: Novák Dezső irányításával az 1994/95-ös bajnokságot megnyerte a Fradi és első magyar csapatként a belga RSC Anderlecht legyőzésével (összesítésben: 2-1) a Bajnokok Ligája főtáblájára jutott 1995-ben. 1995. szeptember 13-án az első Bajnokok Ligája mérkőzésükön nem kis meglepetésre a Grasshoppers-t idegenben verték 3-0-ra Lisztes és Vincze két góljával. A következő nemzetközi eredményt a 2004-2005-ös szezonban mutatta fel a csapat, ekkor az UEFA-kupa csoportköréig jutottak. Ezt követően a korszerűtlen és felelőtlen gazdálkodás miatt az egyesület gazdasági helyzete katasztrofálissá vált, ennek következtében a futballcsapat 2006-ban az NB.II-be került, onnan három szezont követően jutott vissza az első osztályba. 2014. augusztusában avatták az új stadiont a Chelsea ellen. Az első gólt Gera lőtte, ám a csapat 2:1-es vereséget szenvedett.
Főbb labdarúgó eredmények áttekintése
| Eredmény | Darabszám | Nevezetes évek |
|---|---|---|
| Magyar Bajnok | 36 | 1903, 1910, 1911, 1912, 1913, 1932 (100%-os), 1949, 1963, 1964, 1967, 1968, 1976, 1995, 2004, 2024 |
| Magyar Kupa Győztes | 24 | 1913, 1927, 1928, 1933, 1942, 1958, 1972, 1974, 1976, 1978, 1991, 1993, 1994, 1995, 2003, 2004, 2015, 2016, 2017, 2022 |
| Vásárvárosok Kupája | 1 | 1965 |
| Közép-Európai Kupa | 2 | 1928, 1937 |
| Vásárvárosok Kupája döntős | 1 | 1968 |
| Kupagyőztesek Európa-kupája döntős | 1 | 1975 |
| Bajnokok Ligája csoportkör | 1 | 1995 |
A klubidentitás és a szurkolók
Az FTC-ről világszerte ismert, hogy fanatikus szurkolótábor támogatja a hazai és sokszor az idegenbeli mérkőzéseken is, legyen szó labdarúgásról, kézilabdáról vagy akár jégkorongról. A Fradi szurkolói kultúrájának ikonikus alakja volt például Kalap, a legendás cukorkaárus, aki a lelátókon és a Népstadionban is fáradhatatlanul buzdította a csapatot. Az 1970-es évektől kezdve nem volt sem Fradi-meccs, sem Népstadion-beli kettősrangadó Kalap nélkül. A klub hagyományos színei a zöld-fehér, a jelmondat pedig Erkölcs, Erő, Egyetértés, amely a mai napig meghatározza az egyesület szellemiségét. Az öt zöld és a négy fehér sáv a kilencedik kerületre utal, amellyel a klub szorosan összefonódott.
tags: #fradi #indulo #szoveg #nelkul
