A Ferencvárosi TC legendás játékosai és emlékezetes pillanatai a 80-as és 90-es években

A Ferencvárosi Torna Club gazdag történelme során számos felejthetetlen pillanatot és legendás játékost adott a magyar sportnak. Különösen mozgalmas és eseménydús volt a 80-as és 90-es évek időszaka, amikor a klub különböző szakosztályai hullámvölgyeket éltek meg, de a nehézségek ellenére is képesek voltak kiemelkedő eredményeket elérni, és bajnoki címekkel, kupagyőzelmekkel, valamint nemzetközi sikerekkel öregbíteni a Fradi hírnevét. Ezekben az évtizedekben számos kiemelkedő sportoló tűnt fel, akik szívüket-lelküket tették a klubért.

Labdarúgás: A bajnoki címtől a BL-álomig

A 80-as évek: Novák Dezső bajnoki címe és a mélypontok leküzdése

A hetvenes évek végén Friedmanszky Zoltánra várt a feladat, hogy újra bajnoki címig vezesse a Ferencvárost. Nem sikerült neki, az pedig, hogy nyert egy kupát a csapattal nem volt elég, ez egy ilyen klub. A távozása akkor vált véglegessé, amikor az 1979/80-as bajnokság végén csak a 6. helyen szerénykedett az FTC. Az új edző Novák Dezső lett, akinél maximálisan bevált az a mondás, miszerint új seprű jól seper. Novák Dezső korábban, még 1973-ban kétszer is volt beugró edző néhány mérkőzés erejéig, az igazi irányítás azonban 1980-ban került a kezébe. Tény, ami tény, az első szezonjában a csúcsig vezette a Ferencvárost, megnyerte vele a klubtörténet 23. bajnoki címét. Az 1980/81-es bajnokcsapat a következő játékosokat tudhatta soraiban: Mörtel Béla, Szepessy László, Kakas László, Zsiborás Gábor, Hajdú József, Judik Péter, Rab Tibor, Murai Sándor, Jancsika Károly, Mucha József és Koch Róbert.

Az 1981-es bajnokcsapat a következő két bajnokságban még a bajnokságért küzdött, mindkétszer alulmaradt a Rába ETO-val szemben. Aztán 1983 őszén eltört valami. Igaz, Nyilasi Tibor Ausztriába igazolt, ám ettől még megmagyarázhatatlan volt, hogy az akkor 16 csapatos NB I-ben az őszi szezon végén a Fradi a 12. helyen szerénykedett. Novák Dezső felállt a kispadról, a tavaszt már, az addig az utánpótlást sikeresen irányító, Vincze Géza dirigálta. Előrelépni nem sikerült, a bajnokság végén maradt 12. az együttes. 1984 nyarára új csapat alakult, tele tizenéves játékosokkal, hiszen a Fradi több játékost is, mint Pintér Attila, Keller József, Haáz Ferenc, Zsinka János igazolt az ifjúsági EB-győztes magyar válogatott tagjai közül. A remények nagyok voltak, ennél csak a csalódás lett nagyobb, 1985. március 24-én, a 19. forduló után, amikor a Fradi 1:0-ra kikapott az örökrangadón az MTK-tól, a csapat a 14. helyen állt, mindössze egyetlen helyre és egyetlen pontra a már kiesést jelentő 15. helytől. Szokatlan helyzet, a Fradit a kiesés réme fenyegette. Azonnali edzőváltás következett, a hátralevő mérkőzésekre a Vasas korábbi legendája, Sárosi László kapott vezetőedzői felkérést. Vele a hátralevő 11 fordulóban még 13 pontot szerzett a csapat a meglevő 15-höz, így a végén megmenekült a szégyentől, a 13. helyen végzett, ami egyébként története legrosszabb bajnoki helyezése, de megőrizte NB I-es tagságát.

A következő évek nem is szólhattak másról, mint a válságból való kiút megtalálásáról. Az egyesület vezetése úgy gondolta, hogy ennek levezényléséhez Dalnoki Jenőnél nem talál alkalmasabb embert, hisz ő jó tíz esztendővel korábban már fényesen bizonyított egy fiatal csapattal. Ezúttal nehezebb dolga volt Dalnoki Jenőnek, hisz nagyon mélyről kellett indítania. Igen, újra lerakta azokat az alapokat, amire már lehetett építeni. Az utódjául kinevezett Rákosi Gyula épített is, hiszen vele a nyolcvanas évek utolsó évére újra felkapaszkodott a dobogóra, annak második helyére a Fradi, sőt a bajnoki címért is versenyben volt.

Az 1980-as évek voltak hosszú ideig az utolsók, amikor a magyar labdarúgó válogatott egyáltalán eljutott a világversenyek utolsó szakaszába. Az elején még meghatározó volt a Fradi a magyar bajnokságban, így érthető, hogy a válogatottba is delegált játékosokat. Az 1982-es spanyolországi világbajnokságon a csapat ferencvárosi tagjai között volt Nyilasi Tibor, Pölöskei Gábor és Rab Tibor is.

A 90-es évek: Nyilasi Tibor visszatérése és a Bajnokok Ligája

1990-ben egész tavasszal arról mentek a találgatások, ki lesz ősztől a Ferencváros új edzője. Végül 1990. június 7-én kürtölték világgá az újságok, hogy úgy döntöttek, nem hosszabbítják meg Rákosi Gyula lejáró szerződését, helyette a csapat irányítását Nyilasi Tibor veszi át. Nyilasi Tibor bajnoki rajtja álomszerű volt, a Megyeri úton verte meg a csapata 5:0 arányban az Újpesti Dózsát. Újoncot is avatott, a 18 éves Lipcsei Péter került be egyből a Fradiba és vált egyik pillanatról a másikra a közönség kedvencévé, csakúgy, mint az ugyancsak először játszó Szenes Sándor, aki már az első percben bombagóllal köszönt be az újpesti kapusnak, örömkönnyeket csalva a ferencvárosi hívek szemébe. A bajnokságban a Fradi a végén második lett. Nem úgy a kupaszereplése. A Magyar Kupa menetelés 1991. március 2-án kezdődött az alsóbb osztályú Baja 2:0 arányú legyőzésével. A döntő 1991. június 18-án Diósgyőrben volt a bajnoki negyedik Vác ellenében, a vége 1:0, azaz 13 év után újra kupagyőzelmet ünnepelhetett a csapat. Az 1991-es ünnepi csapatkép, előtérben a kupával, háttérben az őrjöngő szurkolókkal a következő játékosokat mutatja be (állnak balról): Szeiler József, Dzurják József, Pintér Attila, Szekeres Tamás, Fischer Pál, Kereszturi András, Limperger Zsolt, ifj. Albert Flórián, Kuznyecov Szergej, Szenes Sándor, Balogh Tamás, Horváth Dezső, Szűcs Mihály, Patkós Csaba, Telek András, Vaszil Gyula, Rácz László, Fonnyadt Zsolt, Páling Zsolt, Nagy Zsolt, Wukovics László.

A remény beteljesült: a Fradi megnyerte az 1992-es bajnokságot. Nagyon izgalmasra sikeredett a hajrá, a Fradi a 21. fordulóban állt az élre, az ekkor második helyezett Vác egyetlen ponttal volt mögötte és innen kezdve mindkét csapat végig csak győzött és győzött, addig példa nélküli versenyt futottak. Ebből adódóan óriási tétje volt az utolsó fordulónak Diósgyőrben, csak a győzelem jelentett bajnoki címet. Nyilasi Tibor megtalálta a középpályára a még hiányzó láncszemet Fodor Imre személyében, akinek vezérletével a Fradi elementáris erejű tavaszt produkált, 13 győzelem mellett mindössze 2 döntetlen eredmény született.

A csapat folytatta a „címtermelést”. Az 1992-es bajnokság megnyerése után a következő két idényben megint a Fradi lett a Magyar Kupa győztese. Ezek közül az első győzelem veretlenül született meg. 1993 nyarán a Fradi, mint kupagyőztes a magyar Szuperkupa döntőjében legyőzte a Kispestet, így először lett ennek a kupának is a győztese. Nyilasi Tibor után a karmesteri pálca ismét Novák Dezső kezébe került, aki kopírozta a 14 évvel korábbi edzői debütálását a Fradi kispadon, jött, látott és győzött, azaz hazai szinten megnyert mindent a csapatával. Kezdte a Szuperkupával, magabiztosan folytatta a bajnokság ismételt elhódításával, végül az idényt a Magyar Kupa zsinórban harmadszori megvédésével koronázta meg. A Fradi ellentmondást nem tűrően játszott, hét pont előnnyel végzett az élen az UTE előtt és nyerte meg a klub jubileumi, 25. magyar bajnokságát.

Az 1995/96-os szezonban az FTC ellenfele a belga bajnok Anderlecht lett a Bajnokok Ligája selejtezőjében. A visszavágó előtt Budapesten kitört a jegyláz, mindenki élőben akart részese lenni az akkor már várható csodának, ami be is következett, az 1:1-es döntetlen a csoportkörbe jutást jelentette. Abba a csoportkörbe, ahol az Üllői útra hozta a Fradi a BL akkori címvédőjét az Ajaxot, a BEK rekordgyőztesét a Real Madridot és a svájci bajnok Grasshoppers együttesét. Igen, az a fantasztikus Fradi-szív, ezúttal egész Európa megismerhette. Hajdú Attila kivédett 11-ese, Lisztes Krisztián első BL-gólja, majd Vincze Ottó hihetetlen duplázása eufóriába kergette túlzás nélkül az egész országot. Madridban sem volt kérdés az eredmény, a bátran játszó Fradi egy nagy verésbe szaladt bele, 1:6 lett a vége. A sorozatot a Grasshoppers ellen egy hazai 3:3 majd Amsterdamban egy vereség zárta, 0:4, azonban ez a menetelés így is a Fradi történetének a nagy lapjai közé való.

Az 1990 és 1999 között megrendezett tíz magyar bajnokságban újra a régi hírnevéhez méltóan szerepelt az FTC, egyaránt háromszor lett első, második és harmadik, egyszer pedig a negyedik helyen végzett. A Magyar Kupát négyszer a Szuperkupát háromszor nyerte meg.

Vízilabda: A mélypontról a duplázásig és a KEK-győzelemig

A 80-as évek: Húsz év után újra bajnok

A vízilabda csapat a korábbi nagy sikerek után 1980-tól komoly lejtmenetbe került. Fokozta a bajt az is, hogy a sikeredző dr. Mayer Mihály az év végével távozott az együttestől, szövetségi kapitánynak kérték fel. A következő évtizedben a szakosztályvezetés egykori klasszisaink között kereste a szakmai munka irányítóját. 1981-1982-ben Felkai László, 1983-tól 1990-ig Dr. Szívós István irányította a csapatot, kezdetben nem sok sikerrel. A bajnokságban az 1980-as hatodik hely után 5., 10., majd 11. hely következett. 1984-ben felcsillant egy kis reménysugár, amikor újra bajnoki dobogóra állhatott a csapat, harmadik lett, ám ez csalfa sugár volt, a következő években nem előrelépés jött, hanem újra 7., 6., 9. helyezések. Ilyen évek után jött el az 1987/88-as szezon. Az előző évi 9. hely után nem kis meglepetést okozott szakmai berkekben, hogy a Fradi megnyerte a bajnokság alapszakaszát, aminek következtében bajnoki elődöntőt vívhatott a negyedik Újpesti Dózsával. A bajnoki döntőben a Tungsram SC volt az ellenfél, amely ellen ugyancsak egy döntetlen (8:8) és egy fölényes győzelem (12:6) azt eredményezte, hogy húsz esztendő után újra a Fradié lett a bajnoki cím. A csapat, amelyik ezt kiharcolta: Ambrus Tamás, Szakonyi Ferenc, Bíró Attila, Fazekas Zoltán, Gyöngyösi András, Loványi Róbert, Rázga Zoltán, Molnár Róbert, Vad Lajos, Varga Gusztáv, Pető Attila, Szabó László, Varga János.

A bajnoki cím jogán 1988 őszén a BEK-ben indulhatott el az FTC. A lebonyolítás most olyan volt, hogy oda-visszavágós rendszerben folytatták a nyolc között. A Fradinak az olasz bajnok Posilippo Napoli jutott, idegenben kétgólos győzelmet arattak. A visszavágóról írta a Népsport: „Zöldbe öltözött szombaton a Komjádi uszoda az FTC - Posillipo Napoli BEK-mérkőzés tiszteletére. A medencét kivéve szinte minden talpalatnyi helyet a Ferencváros színeibe öltözött szurkolók foglaltak el. Már egy jó órával a találkozó előtt megtelt a versenybírói asztallal szemközti szektor és akár fúvószenekari koncertet is rendezhettek volna, annyiféle kürt, trombita és duda szólt. Öreg „vízilabdarókák” szerint talán 12 éve, az olimpia utáni Magyarország - Szovjetunió mérkőzésen voltak ennyien utoljára az uszodában. Jó érzés volt Fradi-szurkolónak lenni egy ilyen küzdelem előtt, de annál nehezebb volt a bírók dolga a fanatikus közönség előtt. Kétgólos előny birtokában érkezett haza Nápolyból az FTC, így hazai környezetben neki állt a zászló szombaton is.” Nos, az FTC állva hagyta a zászlót, hiszen egy mámoros estén, hatalmas küzdelemben 14:13-ra itthon is győzött, így kettős győzelemmel jutott a legjobb négy közé.

A 90-es évek: Duplázás és KEK-siker

Vízilabdában káprázatosan indultak a kilencvenes évek, hiszen az 1989/90-es szezonban hosszú idő, egészen pontosan 25 év után tudott duplázni a Ferencváros, azaz a bajnoki cím mellé a kupát is megnyerte. A bajnokságban ismét az élen végeztek az alapszakaszban, majd az elődöntőben a Tungsramot, a döntőben a Vasast győzték le oda-vissza. Az 1991-es évnek régi-új edzővel vágott neki a csapat. Dr. Szívós István az év elején a Ferencvárosi Torna Club ügyvezető elnöke lett, így lemondott a pólócsapat irányításáról, utódja egyik elődje Dr. Mayer Mihály lett. Később Kásás Zoltán vette át a csapat irányítását, majd Wiesner Tamás és Godova Gábor is vezette a szakosztályt.

Az FTC-Vitasport az 1994/95-ös idényben a LEN-Kupában indult és a végén bejutott a döntőbe, amit azonban elvesztett, a második helyen végzett. Egy év múlva 1996/97-ben a bajnokságban megint új edzővel, Godova Gáborral ismételt a csapat, újra harmadik lett, ekkor azonban sikerült a kupában nyerni, ami mutatta, ez a csapat is képes az élre kerülni. Az újabb hazai kupagyőzelem 1997/98-ban újra a már háromszor megnyert KEK-ben való indulás jogát jelentette, amely „szokás szerint” fényesen sikerült, hiszen a sorozat végén a csapatkapitány Péter Imre emelhette magasra a KEK serleget, immáron negyedszer a Fradi történelmében.

Torna: Olimpiai és országos bajnokok

Magyar Zoltán 1980-ban a moszkvai olimpián megkoronázta a pályafutását, amikor lólengésben megvédte az olimpiai bajnoki címét. Ráadásul az egyik vezére volt a bravúros harmadik helyezést elérő férfi csapatnak, amelynek tagja volt Vámos István is. Ők ketten nyerték a tornászok 1980-as bajnoki címeit is, szám szerint négyet. Magyar Zoltán, természetesen lólengésben, Vámos István pedig talajon és ugrásban, talajon emellett mesterfokú bajnok is lett, amely címét egy év múlva ugrásban ismételte meg. A hölgyek is tornáztak a szakosztályban, ők az 1970-es évek közepén, Magyar Zoltán sportolói pályafutásának fénykorában aktivizálták újra magukat. A hölgyekkel foglalkozó első edzők Bathó Márta, Veszprémi Csilla és Vígh Lászlóné voltak. A nyolcvanas évek elején már válogatott tornásznőket sikerült igazolni, akik közül 1985-ban Köteles Krisztina megnyerte az FTC tornászhölgyeinek az első bajnoki címeket, mégpedig az országos bajnokságon ugrásban és felemáskorláton.

A férfiaknál a nyolcvanas évek közepétől generációváltás zajlott, ám ez egy sikeres, bajnoki címekben bővelkedő folyamat volt. Vámos István 1983-as bajnoki győzelme után öt évet kellett várni a következő címre, amikor 1988-ban Horváth Zsolt nyert az országos bajnokságon, talajon. Ugyanezen a szeren ugyanezt a címet egy esztendő múltán 1989-ben Altorjai Sándor szerezte meg, sőt gyűrűn erre rá is duplázott. Hogy a tripla is meglegyen, arról Kovács László gondoskodott, aki ugrásban nyert.

Sportakrobatika: A hazai meghonosítás úttörői

Ezekben az időkben a sportakrobatika még kevésbé ismert sportág volt, ráfért a népszerűsítés. A tudósításban is szó esik az FTC-ről, ami azt bizonyítja, hogy klubunk a tornaszakosztály erre szakosodott versenyzőivel a kezdetektől részt vesz ennek a sportágnak a hazai meghonosításában. Ráadásul az FTC ugrói folytatták jó szereplésüket, bajnok lett Németh László és Borhy Katalin. Borhy Katalin ismételt, egy év múlva ugyanezt tette Németh László is, aki megvédte a bajnoki címét. Szólni kell az edzőjéről, aki nem volt más, mint Vígh László. Igen, ugyanarról a Vígh Lászlóról beszélünk, aki a legendás Magyar Zoltán edzője, a lólengésben általa bemutatott Magyar-vándor kitalálója volt, úgy tűnik, szerette a sportakrobatikát is. A női ugrók edzője ugyancsak szertornász edző, Pálinkásné Bathó Márta volt.

Birkózás: Világ- és olimpiai bajnokok sorozata

A birkózók korábbi évtizedekben elért sikereire alaposan rálicitáltak úgy a hazai, mint a világ különböző birkózószőnyegein. A szabadfogású birkózócsapat 1980-ban mesterhármast ért el, ugyanis egymás után harmadszor nyerte meg a csapatbajnokságot. Mindez már Kruj Iván nagyszerű edzői munkásságához kötődik, mint ahogy az 1982-es csapatbajnoki aranyérem is. A kötöttfogású csapat 1984-88 között négy bajnoki címmel büszkélkedhetett!

A hazai eredményekkel együtt a Fradi legendás versenyzői természetesen a nemzetközi sikereket is gyarapították. Számos világbajnoki és Európa-bajnoki címmel, valamint olimpiai éremmel tértek haza.

Az FTC kiemelkedő birkózóinak legfontosabb aranyérmes eredményei a 80-as évekből:

Ez összesen 1 olimpiai-, 4 világbajnoki- és 4 Európa-bajnoki cím, de emellett számos ezüst- és bronzérmet is szereztek a sportolók, mint például Balla József (olimpiai ezüst 1980, világbajnoki ezüst 1985, EB ezüst 1981), Komáromi Tibor (olimpiai ezüst 1988, kétszer EB ezüst 1985, 1988, EB bronz 1987), és Gáspár Tamás (kétszer VB ezüst 1981, 1985, EB ezüst 1983).

Egyéb szakosztályok: Jégkorong és Kézilabda

Jégkorong

A nyolcvanas években a jégkorong bajnokságban is bevezették a bajnoki rájátszás rendszerét, hogy izgalmasabbá tegyék a végküzdelmeket. Az 1990-es években kezdődött el a hazai jégkorongélet átrendeződése. Sorban épültek vidéken is a jégpályák, alakultak a csapatok. Ráadásul a piacgazdaság a hokiba is behozta a légiósvilágot. Ebben a helyzetben a Fradi nem sok jóra számíthatott, hiszen neki akkor sem volt saját pályája, akkor sem voltak kiemelkedő anyagi lehetőségei. A szív, a legendás Fradi-szív, illetve a korábbi évek kimagasló utánpótlás-nevelése azonban segítette a csapatot.

Kézilabda

Női kézilabdában a nagy generációt nem követte hasonlóan sikeres korosztály, a 80-as évek a visszaesés évei voltak. A bajnokságban rendre a középmezőnyben vagy még lejjebb végzett a csapat. Egyetlen üdítő kivétel volt ebben az évtizedben, az 1987-es év, amikor sikerült elcsípni a bronzot. Az MNK-ban sem termett sok babér, csupán 1985-ben jött össze egy elveszített kupadöntő. A férfiak 1980-ban felléphettek a dobogóra, amikor a Bp. Honvéd mögött a második helyet érték el. Ebben az évben az olimpián bravúrosan szereplő, 4. helyezett férfiválogatottba is bekerült két ferencvárosi játékos, Fodor János és Szilágyi István. Hihették a szurkolók, férfivonalon is visszatér a sikerek útjára a csapat, de ez az állapot nem bizonyult tartósnak. A következő évben megint egy negyedik helyezés, majd ötödik, aztán hatodik, végül újra a 10. jött, azaz visszajutottak oda, ahol a feljutás után tartottak.

tags: #fradi #jatekos #regen

Népszerű bejegyzések:

• Német labdarúgó-bajnokság és mérkőzései
• Miért olyan tápláló a tojás?
• a fehér Chelsea csizma stílusa
• Az Év Felfedezettje: Simon Bence
• Demó számla a kereskedésben