A Ferencváros legendás KEK-győzelme vízilabdában 1974-ben
A Ferencvárosi Torna Club gazdag sporttörténetében kiemelkedő helyet foglal el a vízilabda szakosztály, amely az 1970-es évek elején egy ígéretes, fiatal gárdával büszkélkedhetett. Ekkoriban a csapat edzéseit Gyarmati Dezső után Goór István vette át, aki korábban az egyik nagy ellenfél, a Szolnoki Dózsa kispadján is tevékenykedett. A munkastílusa kiválóan passzolt a Fradinál maradó igen lelkes, fiatal gárdához, amely a szakma előrejelzései ellenére is bizonyította rátermettségét.
Igen, a fiúk lelkesedése igen nagy volt, és ha játéktudásban, technikában nem is jeleskedtek kiemelkedően, munkabírásban és lelkesedésben a legjobb ferencvárosi hagyományokat idézték. A korabeli szakma elkezdte ugyan temetni az FTC csapatát, szerintük a Fradi kiesőjelölt volt, de nem lett igazuk, mert ez a fiatal gárda már 1970-ben is felkapaszkodott a dobogóra, bronzérmesek lettek.
Ezt a harmadik helyezést a további két évben is hozták a világ egyik legnehezebb bajnokságában, a magyar vízilabda bajnokságban. Ráadásul mindkét évben a Magyar Népköztársaság Kupájában (MNK) is másodikak lettek, mutatva ezzel a csapat stabil fejlődését és potenciálját. Ez a fiatal együttes továbbra is tudott stabilan két válogatott játékost adni.
1970-ben az EB-ezüstérmes csapatban játszott Kásás Zoltán és Steinmetz János, 1972-ben a müncheni olimpián ugyancsak ezüstérmes csapatban Kásás Zoltán szerepelt, míg egy év múlva a sportág első világbajnokságán rajta kívül már Balla Balázs is részese volt a magyar csapat győzelmének. Ezek a sikerek és a csapat folyamatos fejlődése megalapozták a Ferencváros nemzetközi ambícióit.
A KEK-menetelés kezdete: Az 1974-es csúcsra jutás
Az 1973-as MNK-győzelem adta meg a lehetőséget, hogy a csapat elindulhatott az akkor első ízben kiírt Kupagyőztesek Európa Kupájában (KEK). Ez egy történelmi pillanat volt mind a klub, mind a magyar vízilabda számára, hiszen a Fradi vízilabdások az elsők között indulhattak el ebben a rangos európai sorozatban.
FTC Stadionavató (1974)
És ha már elindulhatott, a Ferencváros vízilabdacsapata valóságos csodát tett: 1974-ben megnyerte a sorozatot! A négyes döntőt ráadásul Budapesten rendezték, így hazai szurkolók előtt ünnepelhetett a csapat. Ez a hazai pálya előnye jelentősen hozzájárult a ferencvárosi sportolók motivációjához és a felejthetetlen atmoszférához, amit a Komjádi-uszoda falai között teremtettek.
Az a csapat, amely végül KEK-győztes lett, pontveszteség nélkül nyerte meg a sorozatot, legyőzve olyan neves ellenfeleket, mint a korábban négyszeres BEK-győztes horvát Mladost Zágráb, a holland Vitesse és a bolgár Akademik Szófia gárdája. Ezzel a teljesítménnyel az FTC nemcsak saját, hanem a magyar vízilabda hírnevét is öregbítette Európa szerte, bizonyítva a magyar póló erejét.
Ebben a sorozatban már főszerepet játszott egy újabb ifjú tehetség, Gerendás György, aki a tapasztaltabb játékosokkal, mint Kásás Zoltán, Steinmetz János és Balla Balázs, együtt alkotta a csapat gerincét, hozzájárulva a történelmi sikerhez.
A KEK-győztes csapat és edzői stábja
A diadalmas csapatot Goór István mesteredző irányította, aki a klub hagyományaihoz illő lelkesedéssel és odaadással építette fel a fiatal játékosokból álló együttest. Az 1974-es KEK-győztes Ferencváros játékoskerete a következő volt, ahogyan a felállított csapatképen is láthatók:
- Bányai Miklós
- Steinmetz János
- Kásás Zoltán
- Wiesner Tamás
- Balla Balázs
- Györe Lajos
Őket Goór István edző vezette győzelemre, aki rendkívül fontos szerepet játszott a fiatal csapat felkészítésében és a nemzetközi siker elérésében. Az együttes egysége és harci kedve tette lehetővé ezt a kimagasló teljesítményt.
Goór István távozása és Dr. Mayer Mihály érkezése
Azonban hiába voltak a hatalmas sikerek, a bajnokságban a játékvezetés, valamint győzelmeink sorozatos megóvása miatt lemondott Goór István mesteredző. Lemondott, de távozni nem távozott a klubtól, saját kívánságára az utánpótlásban kapott munkát, ahol már egy másik nagy tudású mesteredző, bizonyos Szittya Károly is tevékenykedett. Ez a lépés rávilágított a magyar vízilabda akkori belső feszültségeire, de biztosította a folytonosságot a fiatal tehetségek nevelésében a Ferencvárosnál.
Miután kimagasló képességű játékosokat ekkor nem tudott igazolni a csapat, a fennmaradás csak a nevelés útján látszott megoldhatónak. Ez mindig sokkal nehezebb feladat, de ha bejön, akkor soha nem kell megbánni. Edzőnek a kétszeres olimpiai bajnok, játékosként ősújpesti, edzőként az OSC-vel sorrendben ötszörös bajnok, nem mellesleg BEK-győztes dr. Mayer Mihályt sikerült szerződtetni.
Érdekes anekdota, hogy ő mielőtt aláírta volna a szerződését, megkérdezte: „Szabad a Fradinak bajnokságot nyernie?" Dr. Mayer Mihály végül aláírta a szerződést, de nem választott könnyű utat. Első szezonjában, 1975-ben a bajnokságban bronzérmet nyert a csapattal, majd egy év múlva a negyedik lett, viszont megnyerte a csapattal a Magyar Népköztársaság Kupát. A kupagyőzelem után meglepő fiatalításba kezdett a mester. Elengedte a csapatból a csapatkapitány Kásást és további három játékost, dr. Szellőt, Ipacsot és Györét. Helyükre saját nevelésű fiatalokat állított. Tulajdonképpen mindent elölről kezdett, Dr. Mayer Mihály azonban mégis egy igen ütőképes, fiatal gárdát kovácsolt, megalapozva ezzel a Ferencváros további sikereit a vízilabda sportban a jövő évtizedeire.
tags: #fradi #kek #vizilabda #1974
