A Fradi Kézilabda Története, Identitása és Ragyogó Sikerei

Nos, nincs olyan magyar ember, aki ne ismerné a futball szcénában Magyarországon az FTC nevét vagy a Ferencvárost. A magyar bajnokcsapat hihetetlen sikereket ért el az elmúlt években, már a nemzetközi kupaporondon is minden évben ott vannak a legjobbak között. Aki ismeri Budapest és Ferencváros történelmét, azonnal tudja, hogy korábban Franzstadtnak is hívták a főváros ezen részét. A városrész az 1792-ben trónra kerülő I. Ferencről kapta a nevét, ami a klub identitásának is szerves része lett.

A Kézilabda Sportág Fejlődése a Kezdetektől

A kézilabda alapmozgásai, a futás, az ugrás, a dobás az ősemberek létfenntartásának is az eszközei voltak. Persze, ekkor még nem beszélhetünk sportról, akkoriban valóban a lét volt a tét. Később, az ókorban azonban már megjelent a sport, mindenkinek ismerős ez a görög mitológiából. Létezett már a labda is, amit természetesen kézzel is dobtak, hajítottak. Gyors időutazásunkat folytatva a középkorba érünk, ahol a sport és a testgyakorlás egyre inkább az emberi tevékenység részévé vált. A kiváltságos réteg egyre több időt és pénzt szentelt arra, hogy testi- és szellemi fejlődése érdekében a kor igényeinek megfelelő sportjátéknak is hódoljon. Különösen a reneszánsz kor alatt indult látványos fejlődésnek a sport, amikor a nemesek változatos sportágak űzésére is alkalmas, speciális játéktermeket építettek. Természetesen az eddig felsorolt, kezdetleges és többnyire rövid életű játékok nem tekinthetők kizárólag a kézilabdázás őseinek. Azok inkább a labdás csapatjátékok előfutárai, és együttesen egy olyan közös gyökeret alkotnak, amelyből a többi, szintén kézzel játszott labdajáték mellett a kézilabda is kifejlődött.

Az újkorban a sport újra látványos fejlődésnek indul. A testkultúra egyre inkább teret hódított a különböző társadalmi rétegekben, és a mindennapi élet szerves részévé vált. Felgyorsult a különböző sportágak specializációja, ami lökést adott a kézilabdázás fejlődésének is. A haanbold játék alapötlete Holger Nielsen dán iskolamester nevéhez fűződik, aki a túl sok betört ablakot okozó futball helyett igyekezett tanítványai számára egy másik labdajátékot kitalálni. A hazena cseh játék, amelyet Václav Karas és Antonin Kristof talált ki, Prágában játszották először. A pálya mérete 48 x 32 m volt, volt kapu, kapuelőtér. A játékot két félidőben, 2x25 percben játszották, meglehetősen sok hasonlóságot mutatva a kézilabdázás mai paramétereivel. A torball, nevéből is láthatóan német eredetű. Úttörője Hermann Bachmann volt, akinek nevéhez a játék szabályainak összeállítása, majd a részletes leírása fűződik. Ez a három kezdetleges kézilabdajáték jelentős népszerűségre tett szert Európában, amit a tornák és mérkőzések egyre növekvő száma is bizonyított.

Mivel azonban mindhárom játékot különböző szabályok szerint játszották, a nagyobb szabású nemzetközi tornák szervezése állandóan akadályokba ütközött. Karl Schelenz vállalt fel új játékszabályokat, melyek 1917-ben Berlinben láttak napvilágot. Az új, egységesített játék, a nagypályás kézilabda népszerűsödése annyira felgyorsult, hogy hamarosan szükségessé vált az azt irányító nemzetközi szervezet létrehozása. A német és osztrák hegemónia után fokozatosan az északi országok erősödtek meg, így nem csoda, hogy 1946-ban, Koppenhágában, Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) néven újjáalakították a sportág vezető testületét, ami új irányvonalat adott a kézilabdázás fejlődésének. Egy ideig mindkét méretű pályán rendeztek világbajnokságokat, kezdetben csak a férfiaknak, majd a későbbiekben a nők részére is. Az idő múlásával azonban a kispályás vagy teremkézilabda a maga sebességével, változatosságával és lüktető ritmusával fokozatosan háttérbe szorította a lassúbb nagypályás kézilabdázást.

A Fradi Kézilabda Szakosztályának Megalakulása és Korai Évei

Magyarország, mint sportnagyhatalom, természetesen nagyon hamar felfigyelt az új, intézményesített sportágra. 1928-ban megalakult a hazai szövetség, amely rögtön tagja lett a frissen létrejött nemzetközi szövetségnek, kiírták a férfi- és női nagypályás bajnokságokat. 1951-től kezdődően, követve az új nemzetközi trendet elindultak a kispályás bajnokságok is. 1959-ig mind nagy-, mind pedig kispályán bonyolítottak le bajnokságot és kupát. Hogy is nézett ki a nagypályás kézilabda. Kezdjük ott, hogy futballpályán játszották, ugyanúgy 11-11 emberrel, mint a labdarúgást. A bevezető után itt érkezünk el a Fradihoz, egészen pontosan az ÉDOSZ-hoz, hiszen ilyen név alatt, az FTC beolvadása után, 1950-ben alakult meg a kézilabda szakosztály. Kis- és nagypályán, férfiak és nők egyaránt elkezdték a sportág űzését. A kezdeti években az 1928-as évtől folytatólagosan megrendezett nagypályás bajnokságokat részesítették előnyben az ÉDOSZ, majd a Bp. Kinizsi csapatai.

A Nagypályás Kézilabda Évei

Az FTC, azaz korábbi nevén az ÉDOSZ és Bp. Kinizsi nagypályás kézilabda eredményei a kezdeti években:

A férfiak 1950-ben 14 csapat közül a 12. helyen végeztek, egy év múlva alaposan átszervezték a bajnokságot. A küzdelmek területi alapon zajlottak, az egyes régiók győztesei jutottak az országos döntőkbe. A Bp. Kinizsi értelemszerűen a budapesti csoportban játszott, ahonnan nem jutott tovább. A három év alatt, míg ilyen rendszerben zajlottak a küzdelmek, a csoportja 7., 10., majd újra a 10. helyén végzett, nem volt élcsapatnak tekinthető. 1954-ben visszaállt a nemzeti bajnokság rendszere, a Kinizsi a 8. helyen végzett, csakúgy, mint 1955-ben. 1954-ben és 55-ben azonban bejutott az akkor MNK-nak hívott magyar kupa döntőjébe a csapat, ahol mindkétszer alulmaradt. 1956-ban egy helyet javítottak a bajnokságban, majd 1957-ben, immár FTC néven 9. helyen végeztek. Ez volt az utolsó év, amikor nagypályán is indultak, a fókusz a kispályán sokkal eredményesen szereplő csapatra irányult. Jó döntés volt, hiszen, mint tudjuk 1959-ben a kézilabdázásnak ez az ága végleg megszűnt.

A hölgyeknek kicsit jobban ment a nagypálya, bajnoki cím ugyan nem, de egy kupagyőzelem ebben a korszakban, 1957-ben is sikeredett. A bajnokságban 1952-ben és 1953-ban a budapesti csoportjában a 4. illetve az 5. helyen végeztek, nem jutottak az országos döntőbe, 1954-ben az immár újra nemzeti bajnokságban negyedikek, ugyanebben az évben bejutottak a kupadöntőbe, amelyet azonban elvesztettek. Egy év múlva, 1955-ben mindkét szinten egy helyet javított a csapat, ami azt jelentette, hogy a bajnokságban a harmadikok, míg a kupában elsők lettek, azaz megnyerték a Magyar Népköztársasági Kupát. A kupagyőztes csapat: Wolfné - Zsákainé, Bende, Jászberényi, Szabó M. - Gilliánné - Bognár, Lászlóffyné, Sóthy, Gróf, Mázsár, az edző Kapás Lajos volt. Aztán 1956-ban egy bajnoki ötödik hely, majd 1957-ben, immár FTC néven egy ezüstérem következett, amely a nagypályás bajnoki szereplés csúcsa volt.

A Kispályás Férfi Kézilabda és az 1956-os Bajnoki Botrány

Mostantól azonban maradunk a kispályánál. Már szó volt róla, a férfiak 1954-től rendszeres résztvevői a bajnokságoknak. A debütálás nem sikerült valami fényesen, hiszen a 12 csapatot számláló mezőnyben a 10. helyen végeztek. Egy esztendő múltán a siker is csatlakozott a gárdához, a végső sorrend szerint a második helyet szerezték meg. Ez a végső sorrend, a kiírás rejtelmei szerint elég bonyolultan született meg. A bajnokságot ugyanis területi elven írták ki. Budapesten 20 csapat indult 2 tízes csoportban. A Bp. Kinizsi csoportjában a második helyen végzett a Bp. Dózsa mögött, így továbbjutott az országos középdöntőbe, ahol Debrecenben játszott és nyerte meg a négy csapatos csoportját. Innen vezetett az út az ugyancsak négy csapatos döntőbe, ahová végül négy budapesti csapat jutott. Nos, itt lett második a Bp. Vörös Meteor mögött, így ezüstérmes a csapat.

Egy esztendő múltán hasonló volt a lebonyolítás, a különbség tán annyi, hogy a selejtezőben egy 12 csapatos budapesti csoport volt, amit a Bp. Kinizsi meg is nyert az előző évi bajnok, a Vörös Meteor előtt. A sztálinvárosi országos középdöntő nem jelentett akadályt, újra az országos négyes döntőbe került a csapat, ahol két győzelemmel kezdett, csakúgy, mint a Vörös Meteor, következhetett kettejük között a bajnoki döntő 1956.10.21-én.

A korabeli Népsport így írt erről: „Vasárnap reggel pompás napsütés várta a kispályás kézilabda-bajnokság országos döntőinek résztvevőit és nézőit. A harmadik és egyben utolsó forduló találkozói kivétel nélkül érdekes, változatos küzdelmet hoztak. Természetesen a legérdekesebb küzdelem az első helyért folyt. A nők mezőnyében mindkét találkozó döntetlen eredménnyel végződött. ”

„Bp. Vörös Meteor-Bp. Kinizsi 11:10 (6:5). V: Molnár. Bp. Vörös Meteor: Kőszegi - Mezei, Csák, Hajas - Bolla, Simkő, Pongrácz. Cs: RIchter, Csatlós. Bp. Kinizsi: Kele - Berendi. Som, Nád - Vajna, Vágvölgyi. Tormássy Cs: Jaczulák. A nap legérdekesebb mérkőzésén hatalmas iram volt. Lámpalázasan kezdett mindkét csapat, s az izgatott, ideges játék végig jellemzője maradt a mérkőzésnek. Az első gólt a Meteor szerezte, majd 1:1-es állásnál 7-est hagyott ki. Mint az eredményből Is kitűnik, mindkét félidőben igen szoros volt a küzdelem, mégis az első félidőben a Meteor, a másodikban a Kinizsi játszott fölényben. A második félidő után így alakult az eredmény: 6:6. 6:7, 6:8. 7:8. 7:9. 8:9, 9:9. Ekkor a játékvezető 7-est ítélt a Meteor ellen, mert Mezei védekező szándékkal a körön belül tartózkodott. 9:10. A Meteor azonban dicséretre méltó küzdeniakarással a befejezés előtt 5 perccel nemcsak kiegyenlített, hanem a győzelmet Is megszerezte. A Kinizsi sok gólhelyzetet kihagyott. G: Pongrácz (4). Mezei (3). Hajas (2), Csák (2). ill. Nád (3). Som (3). Vajna (2), Jaczulák. Vágvölgyi.”

Nem írt azonban a sajtó arról, hogy a mérkőzés botrányos véget ért és nem is egészen úgy történtek az események, ahogy leírták. Mi is történt valójában? Kezdjük ott, hogy döntetlennél a Kinizsi lett volna a bajnok, mert jobb volt a gólaránya. Ehhez képest öt perccel a vége előtt 10:8-ra vezetett (tehát a Népsport kicsit kozmetikázott az eredmény alakulásának sorrendjén), ekkor lépett közbe az asztalnál ülők egyike, nevezetesen Garamvölgyi János, a kézilabda-szövetség elnökhelyettese, akinek feladata az érmek átadása lett volna. Garamvölgyi köztudottan nem szívlelte a Kinizsit, annak szurkolótáborát, annál inkább a vörös csillagos mezben játszó Meteort. Úgy gondolta, lépnie kell, holott ehhez semmi joga, mert abban az időben az asztal még nem zsüriasztal volt, rajta tényleg csak az érmeket tartották. Ennek ellenére a funkcionárius egy, a játékvezető által megítélt szokványos szabálytalanság után leparancsolta a pályáról, azaz önhatalmúlag kiállította a szabálytalanságot elkövető Nád Jánost. A jogtalan előnyben a Meteor szorosabbá tette az eredményt, kiegyenlített. Ám ez sem volt elég, hisz a Meteor utolsó támadása előtt, másodpercekkel a vége előtt 10:10 volt az állás. Ekkor azonban a Meteor edzője gondolt egy merészet és trükkösen a pályára lökött egy hetedik mezőnyjátékost, aki így védő nélkül megkapta a labdát és gólt dobott. Sem a játékvezető, sem az asztalnál ülő funkcionárius nem tett semmit, miért is tett volna, hisz neki kedvére volt ez a nyilvánvaló turpisság, mit ne mondjunk, csalás. A szurkolóknak annál inkább nem tetszett a történés, hisz a meccs végén a pályára tódultak, szabályosan felborították az asztalt, a kikészített érmeket a salakba taposták, botrány volt a javából, a pályán nem tudtak bajnoki győztest hirdetni, mindenki futott, amerre látott. A történtek miatt a Bp. Kinizsi vezetése még aznap megóvta ezt a mérkőzést. Két nappal később az óvást elfogadták (ritkaság az FTC történelmében), hét napon belüli újrajátszást rendeltek el. Közbeszólt azonban a történelem, Budapesten kitört a forradalom, a mérkőzést nem lehetett lejátszani. December elején újra összeültek a szövetségben és megismételték az újrajátszást elrendelő határozatukat. Ennek viszont a vörös csillag alatt játszó Meteor nem tudott eleget tenni, hiszen játékosainak többsége az edzőjükkel együtt a forradalom leverése után külföldre távozott. Végül 1957 márciusában az a döntés született, hogy mindkét csapatot hivatalosan is bajnoknak tekintik. Nem a szokványos módon, de megszületett az FTC kézilabda szakosztályának első bajnoki címe. Idéztük az előbb, hogy napsütéses időben voltak a mérkőzések. Bizony, hiába volt a pálya kispálya, attól még a mérkőzések szabadban voltak abban az időben.

Az 1956-os bajnokcsapat névsora:

• Berendi József
• Bodnár József
• Csontos György
• Dékán Rezső
• Glatz László
• Horváth Béla
• Jaczulák János
• Kele Miklós
• Mojzes István
• Nád János
• Som Ferenc
• Tormássi Béla
• Vajna István
• Vágvölgyi I. András
• Vágvölgyi II. Ferenc

Egy évvel később, 1957-ben a bajnokságot újra a hagyományos módon, oda-vissza körmérkőzéses módon bonyolították le, az FTC a második helyen végzett a Vörös Meteor mögött. Folytatódtak a dobogóközeli évek, 1961-ben megint csak negyedik lett a gárda, 62-ben pedig újra meglett a dobogó legalsó foka. 1963-ban jutott a rosszból, de a jóból is a csapatnak. A bajnokságban váratlan visszaesés jött, mert az elért hetedik hely az bizony a középmezőnyt jelentette, ám a Magyar Népköztársasági Kupában szó szerint nagyot dobott a csapat, hiszen megnyerte azt.

Az 1963-as kupagyőztes csapat névsora:

• Rivnyák Sándor
• Kele Miklós
• Vajna István
• Frigyesi Tibor
• Kulik János
• Incze László
• Jánya József
• Somhegyi Iván
• Jámbor Attila
• Konkoly Károly
• Oszfolk János
• Iglódi Balázs
• Som Ferenc
• Skoumal Gábor
• Perner Ferenc
• Baják Ferenc
• Vitéz Tamás

Úgy tűnik, ez a kupagyőzelem az FTC férfi kézilabda csapatának egy utolsó, ám annál nagyobb fellángolása volt, hiszen a következő években elmaradtak az eredmények, nem sikerült az első nagy generáció utáni őrségváltás.

A Női Kézilabda Felemelkedése és Az Első Bajnoki Cím

1960 az az év, amikor a hölgyek is bekapcsolódtak a bajnoki versengésbe. Az elején folyamatos fejlődés jellemezte az FTC kézis lányait, hiszen 60-ban a 9., 61-ben a 7., 62-ben a 4., 63-ban pedig már a 2. helyen végeztek. A szurkolók is vették a lapot, nagyon gyorsan a lányok mellé álltak, 64-ben már bajnoki címet vizionáltak. Ehelyett azonban kisebb visszaesés jött, hiszen ebben az évben csupán a 6. lett a csapat, amit egy év múlva egy 5. hely követett. A csapat legjobbjai a magyar válogatottnak is az állandó tagjai voltak, így Bognár Erzsébet és Giba Márta aktív tagja volt az 1965-ben világbajnoki címet szerző magyar válogatottnak. Annak a világbajnok csapatnak, amelynek kapusa Rothermel Anna, férjét követve ugyancsak a Fradihoz igazolt, tovább erősítve a csapatot. Elek Gyula első edzői évében bajnoki címet nyert a lányokkal. Mint ősfradista tért vissza az egyesületbe, ahol korábban maga is kézilabdázott. Tervszerű, következetes munkája amellett, hogy azonnal eredményt hozott, megalapozta a Fradi nevéhez méltó jövőt. A nők szinte a semmiből jutottak el hat év alatt a bajnoki címig.

Az első bajnokcsapat névsora:

• Czitkovics Éva
• Giba Márta
• Huszár Erzsébet
• Jányáné Bognár Erzsébet
• Nagy Ida
• Nagy Teréz
• Hólyáné Pencz Júlia
• Elekné Rothermel Anna
• Ruff Ilona
• Stern Judit
• Szegedi Ida
• Szilágyi Gizella
• Zubor Gáborné
• Zsidai Zsuzsa

A Női Kézilabda a Modern Korban: Sikerek és Változások

A Fradi szakosztályai közül a futball után ma is az egyik legnépszerűbb a kézilabda, különösen annak női ága, amelynek mérkőzéseit sok fradista látogatja. A magyar bajnokcsapat hihetetlen sikereket ért el az elmúlt években, már a nemzetközi kupaporondon is minden évben ott vannak a legjobbak között. Laura van der Heijden tíz góllal vette ki a részét az FTC-Rail Cargo Hungaria Larvik elleni 36-33-as sikeréből a női kézilabda Bajnokok Ligájában. A holland jobbátlövő a nyáron érkezett a zöld-fehérekhez, és mint az NSO Tv-nek elmondta, gyorsan beilleszkedett a csapatba, a szurkolókat és Budapestet is megszerette. Sőt, már a magyar nyelvvel is ismerkedik, most még csak néhány szót tud, de a szókincsét heti kétszer magyarórán bővíti.

A Bajnokok Ligája Mérkőzés Részletei: FTC-Rail Cargo Hungaria - Larvik HK

NŐI KÉZILABDA BAJNOKOK LIGÁJA C-CSOPORT, 2. FORDULÓ

FTC-RAIL CARGO HUNGARIA-LARVIK HK (norvég) 37-33 (18-15)
Dabas, 2000 néző. Vezette: Antics, Jakovljevics (szerbek)

FTC: Szikora - FALUVÉGI 6, PENA 5, KOVACSICS 8 (5), Snelder 2, Jovanovics 1, Márton 2. Csere: Bíró B. (kapus), Szekeres, VAN DER HEIJDEN 10 (2), Mészáros R. 2, Szucsánszki, Háfra, Schatzl Nadine 1, Lukács. Edző: Elek Gábor

LARVIK: Rundbraten - Rivas 3, HJERTNER 5, Christensen 4, Araújo 4, BREISTÖL 9, Roth 1. Csere: Dias Moreschi (kapus), TOLLBRING 6 (1), Bergum, Wolff 1. Edző: Tor Odvar Moen

Az eredmény alakulása: 3. perc: 1-3. 6. p.: 4-4. 14. p.: 8-6. 18. p.: 10-9. 21. p.: 13-10. 25. p.: 14-13. 33. p.: 21-17. 39. p.: 24-22. 43. p.: 27-23. 47. p.: 30-26. 52. p.: 34-28. 56. p.: 35-32

Kiállítások: 8, ill. 10 perc
Hétméteresek: 8/7, ill. 1/1

Edzői Mérleg és Játékoskeret Változások

MESTERMÉRLEG
Elek Gábor: - Támadásban nagyon jó teljesítményt nyújtottunk, védekezésben viszont egyáltalán nem, ezen a téren javulnunk kell jövő hétre, a Thüringer HC elleni idegenbeli meccsre.

Tor Odvar Moen: - A tavalyi kezdősorunk átlagéletkora harminc év volt, a mostanié huszonkettő, és ez azért érezteti a hatását.

Ami a játékoskeretet illeti: a Ferencváros Szöllősi-Zácsik Szandra, Andrea Lekics és Valerija Maszlova búcsúját már korábban bejelentette, Beatrice Edwige távozásáról azonban mostanáig nem került nyilvánosságra hír. Edwige ennek ellenére sem szerepel az FTC új idényre összeállított keretében, ami egyértelművé teszi, hogy ő nem lesz a csapat tagja az új évadban. A 36 éves, olimpiai, világ- és Európa-bajnok beálló 2022 tavasza óta erősítette az FTC-t, amellyel egy bajnoki cím mellett a Magyar Kupát négyszer nyerte meg, míg a Bajnokok Ligájában 2023-ban a döntőig menetelt.

Az FTC két érkezője pótolja a távozókat. A távozók mellett érkezők is vannak; amint azt már áprilisban megerősítették, újoncként csatlakozik a játékoskerethez Mette Tranborg és Vilde Ingstad. A dánokkal olimpiai és világbajnoki bronz-, valamint Európa-bajnoki ezüstérmes Tranborg pótolhatja majd jobbátlövőként Maszlovát, aki azok után, hogy nem tudott húzóemberré válni a Fradiban, Bukarestbe igazolt, a kétszeres világbajnok és Eb-győztes, valamint a tavalyi olimpián is aranyérmes norvég, Ingstad érkezésének viszont lehet némi köze Edwige távozásához. Beállók terén létszámban Edwige nélkül is jól áll a csapat, Ingstad mellett ugyanis a rutinos Dragana Cvijics és a 27 éves Bordás Réka is ezen a poszton szerepel. Ingstad hat évvel fiatalabb, mint Edwige, vagyis hosszabb távon jelenthet megoldást a Ferencvárosnak, ám vele kapcsolatban fontos tudni, hogy a párizsi játékokon súlyos sérülést szenvedett, és még leigazolásakor sem volt teljesen felépült állapotban.

A játékoskeret tehát bár átalakult, ha Tranborg és Ingstad beváltja a hozzá fűzött reményeket, aligha gyengült. Az FTC legnagyobb erősítése mégis Jensen edző lehet, aki hazájában az Esbjerggel és a nemzeti csapattal is sikeres volt a múltban. Jensen tisztában van a Ferencváros nagyívű terveivel, és ennek tudatában nyilatkozott úgy székfoglalójakor, hogy szeretne valami különlegeset alkotni Budapesten. Kubatov Gábor klubelnök korábban világosan megfogalmazta az irányt, amely nem más, mint a Bajnokok Ligája-győzelem. Ez mostanáig a Győrnek már hétszer sikerült. Az FTC-Rail Cargo Hungaria egyébként egyelőre nem lát munkához, július 21-én találkozik először, majd várhatóan két nappal később, 23-án kezdi meg a közös felkészülést. A tervek szerint augusztusban öt edzőmeccs vár a zöld-fehérekre. Az FTC az előző idényben a Győr legyőzésével megnyerte a Magyar Kupát, a bajnoki versenyfutásban azonban a győri vereségének köszönhetően az idén alulmaradt, és ezüstérmesként zárt.

tags: #fradi #kezilabda #szimbolum

Népszerű bejegyzések:

• DVTK gasztronómia
• Tudjon meg többet a Güssing kosárlabdacsapatáról
• Etika és szakértelem a kézilabda edzésben
• Útmutató a budapesti Final Fourhoz
• Mariano Gómez esete