A Fradi Sasmadara: Igor és Szabó László Solymász Története
A Ferencvárosi Torna Club, vagy ismertebb nevén a Fradi, nem csupán egy sportklub, hanem egy jelenség, amelynek szimbóluma, a sas, mélyen gyökerezik a hagyományokban és a közösségi identitásban. Ezen identitás egyik kulcsfigurája Szabó László agrármérnök és solymász, aki Igorral, a kárpáti szirtisassal képviseli a klubot a mérkőzéseken, felejthetetlen élményt nyújtva a szurkolóknak. Az alábbiakban bemutatjuk Szabó László útját, Igor különleges képességeit és a solymászat gazdag hagyományait, amelyek mind hozzájárulnak a Fradi sasmadarának legendájához.
A Fradi és a Sas Szimbóluma
Szabó László agrármérnök életében az első Fradi-élmény a kilencvenes évek végén érte, amikor egy maszatos ablakú személyvonaton utazva a Hortobágyon, egy málló vakolatú ház falán látta a feliratot: "BUZI FTC!". Ez a primitív, ám erőteljes gesztus mélyen bevésődött emlékezetébe. Évekkel később egy váratlan megkeresés hozta őt közelebb a klubhoz. Egyszer csak felhívták, hogy mivel a sas a klub jelképe, szükségük lenne rá és valamelyik madarára.
Pár hónapja már röptette a sast a stadionban, amikor egy vidéki bemutató után az autója szélvédőjébe valaki ujjal beleírta a porba: "ZÖLD MAJOM!". A karján ült a sas, és bár le volt sapkázva, Szabó László érezte, hogy ő is elcsodálkozik. Rögtön eszébe jutott a huszonévvel korábbi hortobágyi felirat, és mellbe vágta a felismerés, hogy immár őt is a zöld-fehér közösséghez sorolják az emberek. Ez a pillanat, még ha primitív és ostoba gesztussal is, felavatta őt fradistának, és ha ezután bármikor bárki belemélyed a Ferencváros történetébe, akkor előbb-utóbb ráakad egy rosszarcú solymászra, aki ő maga.
A sas, mint szimbólum, már a Fradi korábbi évtizedeiben is fontos szerepet játszott. A ferencvárosi szurkolótábor mindig megajándékozta kedvenceit. A század elején még nagyon szegények voltak ezek az ajándékok: a pékek sóskiflit vittek a csapatnak, a hentesek húsáruval kedveskedtek, mások szivart, cigarettát ajándékoztak. A húszas évek végétől már szervezettebb formában, az úgynevezett B-közép irányításával gondoskodtak a játékosokról. Egy bronz sasmadár márvány alapon sok-sok élsportoló vitrinjét díszítette. Éveken át ilyen ajándékkal emlékeztek meg a kiváló teljesítményt nyújtó ferencvárosi sportolókról, mint például Szigeti Lajos Európa-bajnok ökölvívó, akik féltve őrzött kincsnek tekintették ezt a szurkolóktól kapott ajándékot.
Igor, a Kárpáti Szirtisas - Egyedülálló Képesítés
A Ferencváros kabalaállata nem egy akármilyen ragadozómadár. Igor kárpáti szirtisas. Szabó László hangsúlyozza, hogy a sima sas és a szirtisas között akkora a különbség, mint a légpuska és az ágyú között. A halfogó, réten bogarászó rétisas aranyos madár, lehet belőle szimbólum, de a Fradi nem légpuska. Igor nem amerikai import, amivel néhány más európai klub dolgozik, hanem a mi madarunk, a Kárpátokban járva láthatod a fajtársai fészkét. Igor a világ egyetlen szirtisasa, aki stadionban repül, következésképpen a Fradi-stadion a világ egyetlen helye, ahol szirtisas repül.
Igor nem nagy, nem kicsi, hanem tökéletes méretű. Ha kisebb lenne, az megmutatkozna az erejében. Ha nagyobb lenne, az a röpminőség rovására menne. A fesztávja két méter, a súlya négy kiló, ami elsőre nem tűnik soknak, de gyalogolj csak le vele karon húsz kilométert a szántásban! Igor képességeit tekintve elmondható róla, hogy a csűdje tollas, nagy mínuszban sem fagy le a lába, vagyis bírja a telet. Eszelősen gyors, agresszív, brutálisan erős, elkapja még az őzet is. Kiváló idegzetű, érzékszervei parádésak. Hároméves koráig rengeteget vadásztak vele, de azóta a Fradinak él, csak az Üllői utat repüli.
Hónapokba telt feltérképeznie a stadiont; Szabó László végigröptette szektorról szektorra, megismerték a székeket, az üvegfalakat, a hálókat. Heti háromszor-négyszer tréningeznek; odabent ma már csak megröpteti vele a programot, minden mást a szabadban csinálnak, hogy a helyszín kötődjön a munkához.
FM | „Nincs még egy ilyen kvalitású madár, mint Igor” | 2022.03.02.
A Mérkőzés Napi Készülődés és a Röptetések Kihívásai
Szabó László számára a meccs negyvennyolc órával a kezdő sípszó előtt indul. Már akkor elkapja a gyomorideg, lesi a sas viselkedését, óránként ellenőrzi a felszerelését, és noha tudja, hogy a munkát becsülettel elvégezték, imádkozik, hogy minden jól sikerüljön. Aztán végre elérkezik a mérkőzés délutánja.
A röpítés abból áll, hogy Igor, a sas a lelátó egy pontjáról berepül a pályán felállított emelvényére, ott felfalja a kikészített jutalomfalatot, majd Laci a karjára veszi őt, és körbekocog vele a közönség előtt. Igor jól teljesít, ezidáig csupán háromszor hibázott. Ez nem sima bemutató, ahol, ha nem engedelmeskedik a madár, elmagyarázhatja a publikumnak, hogy bocs, valami elvonta a figyelmét, de nyugi, amint meggyőződik arról, hogy veszélytelen, ami eltérítette, szót fogad.
Itt nem érv az, hogy a sast az ösztönei vezetik, és a természetben az óvatlan madár elpusztul, mielőtt tovább örökíthetné a génjeit. A stadionban kint ül akár húszezer ember, plusz élőben közvetít a tévé. Új zászló, lufi, csillogó tárgy vonhatja el a figyelmét, és Szabó László nem rója fel neki. A harmadik hibáért viszont kizárólag az ő hiúsága okolható. A szezon utolsó meccsén gyönyörűen landolt a dobogón, ő meg úgy volt vele, legyen még egy kunszt. Nem ment oda hozzá, hanem az oldalvonaltól hívta magához. El is indult felé, de megpillantott valami szokatlant, meggondolta magát, és fel a szurkolókhoz. Fölszaladt, megtörölte a homlokát, mondott egy söröző srácnak, hogy adjon már egy kortyot az ijedtségre, az nevetett, adott, felvette a madarat, és gyerünk vissza a pályára. Tapsot arattak.
Szabó László Élete: A Tanyától a Solymászatig
Laci 1962 decemberében született Bodrogközben, egy Bálványos nevű tanyán nőtt fel. Hárman jártak egy osztályba, az is összevont évfolyam volt, az iskola teljes létszáma tizenkét fő. A kutyaszán és a pákászás volt a legkedvesebb játékuk; tízéves korára mindenhogyan tudott halat fogni, pecával, hálóval, kézzel, lábbal, patakban, folyóban, iszapban.
Mint ahogy Rejtő Jenőnél meséli Csülök: műveltséget anyai ágon örökölt, a szakmaszeretetet pedig apain, ugyanis apja addig verte egy törött árbócrúddal, míg be nem állt hajósinasnak. Annyiban különb Csülöknél, hogy őt nem kellett verni, boldogan másolta apját. Olyan, mint ő, csak elvadultabb kiadásban. Harmincezer hektár tartozott apjához, országosan elismert szakember volt, jelentős solymász és vizslaidomár. Alig nyiladozott az értelme, apja már vitte magával, héjával mentek fácánra, nyúlra, aztán szarkára, varjúra, verébre.
Óriási ellentét feszült a falusi és a tanyasi gyerekek között, és ebben a feszültségben mindig mindenki megméretett. Vagyis állandóan bunyóztak. Felnőttként mégsem lett garázda, mélyen megveti az öncélú agressziót, irgalmatlanul nyomorultnak tartja azokat, akik a fizikai erejükkel kérkedve terrorizálnak másokat. De azt azért vallja, hogyha két férfiembernek vitája adódik, akkor nem rendőrért kiáltunk, nem bíróságra rohangálunk, hanem szépen megbeszéljük. Kettesben. Az első a szép szó. Ha felcsesződünk is, álljunk a másik elé, mondjuk el kulturáltan, mi zavar, hátha találni kulturált megoldást. Ez a filozófia segítette őt egy közlekedési szituációban is, amikor egy vitát békésen, pacsizással oldott meg.
A világ legjobb pedagógusa, Hadabás István volt a tesitanára, vékony, semmirevaló gyerekből kiváló sportolót faragott belőle; középiskolai országos magasugróversenyt nyert, kosárlabdában ifi NB2-ig vitte. Hadabástól tanulta tisztességet, emberséget, sportszeretetet, nincs nap, hogy ne gondolna rá. Irgalmatlanul szigorú volt, szünetekben mégis tolongtak a tornateremnél.
Agrárt kellett végeznie a solymászathoz, el is végezte; általános agrármérnök, plusz állattenyésztő, a diplomamunkáját a halászatból írta, párhuzamosan elvégezte a vadászat-vadgazdálkodás fakultást. Tudja, mi a fehérjeszintézis meg a glükoneogenezis, és azt is tudja, hogy ez a tudás semmit nem ér gyakorlat nélkül. Abban Forrest Gumphoz hasonlít, hogy nem okos ember, viszont nyitott szemmel jár a természetben, és mindennap tanul valamit. Azt figyelte, ahogy a mezei veréb sáskával eteti a fiókáit, de mielőtt odaadná a rovart, kihúzza az ugrólábakat, hogy a zsákmány könnyen lecsússzon a kicsik torkán. Önmagában ez csupán érdekesség, de egy idő után összeáll a fejében a nagy kép. Neki betegségben egyetlen vadászmadara hullott el, sok ilyen solymászt nem találsz. Volt madara, aki a láztól eldobálta a tollait, úgy nézett ki, mint egy grillcsirke, de őt is életben tartotta.
A szülei autóbalesetben vesztek oda. Műszak után a fenyőültetvényt kapálta, amikor szólt édesapja, hogy lekvárt főznének, elugranak szilváért, hívta őt is, de haladni akart a munkával. Pár kilométerrel odébb fordultak volna le a főútról, beléjük szállt egy gyorshajtó; édesapja azonnal meghalt, édesanyja a kórházba szállítás után. Huszonöt éves múlt, taknyos kölök, azt hitte, belebolondul. Rövid, göndör haja volt, amihez csak az édesanyja nyúlhatott, így is minden nyíratkozásnál úgy érezte, mintha a testét vagdosnák. Aztán, hogy édesanyja itt hagyta, elmaradt a nyírás meg a fésülködés is. Raszta lett, de úgy, hogy nem tudta, hogy létezik a rasztaság. Amúgy semmi jelentőséget nem tulajdonít a hajnak, az se zavarná, ha kopasz lenne. Az viszont kicsit bántja, hogy a rasztaság miatt sokan azt hiszik, kétpofára szívja a vadkendert, mint Bob Marley, noha még csak ki sem próbálta. Annál ő sokkal hagyománytisztelőbb: a magyar ember nem kendert szív meg kubai szivart, hanem megiszik egy vödör pálinkát, aztán megiszik egy másik vödör bort, oszt nyugovóra tér.
A Hivatásos Solymászat és a Magyar Tradíció
Szülei elvesztése után eladta a családi vagyont, összejött kétmillió forint. Ennyi volt arra, hogy kiépítse magának a hivatásos solymászi státuszt, és ő legyen az első magyar, aki solymászmadarakra alapozza az egzisztenciáját. Idomított, plusz bemutatózott a Hortobágyon, Bugacon és mindenfelé, a tihanyi Belső-tónál negyvenezer ember előtt röptetett. Nem volt szívbajos, egy szilvásváradi bemutatón, amikor az agyonfizetett osztrák kollégák el se mertek engedni a madarukat, ő lóhátra állva vágtatott körbe, és röpült mögötte a sólyom. Odakeveredett a visegrádi várjátékokra is, szereplőnek, évről évre solymászt alakított, meg persze a bunyóba és az íjászatba is beszállt, és járt az olaszországi Faenzába a csapattal. Bízott benne, hogy létrehozhatnak egy, a világ minden pontján eladható programot, de nem jött össze. Húsz év után, 2012-ben eresztette el az ideát. Ekkor megkeresett egy francia cég, hogy finanszírozna egy szuperprodukciót, csak segítsen; mondta, kizárólag akkor, ha ő vezetheti a projektet. Hadovált a menedzser, mondta, majd hív.
A magyar solymászatnak aranykora volt. Nagy Lajos az 1300-as években hozta létre az első magyar solymásziskolát, de előtte Károly Róbert, utána pedig Zsigmond is nagy becsben tartotta a madárral vadászatot. Solymászaink olyan presztízsre tettek szert, hogy 1541 után, a hódoltság korában az adó egy részét vadászmadárban követelték a törökök, konkrétan tíz ló árába számított be egy tojó vándorsólyom. A birtokleveleken feltüntették a sólyomfészkelő helyeket; aki illetéktelen felmászott egy fészekhez, komoly hátrányt szenvedett, és akkoriban a komoly hátrány azt jelentette, hogy pucéran kikötöztek egy kerékhez, és a fenekéből kicsipegetett egy jókora darabot egy erre idomított madár. Állítólag nem fájdalmasabb büntetés, mint a tüzes vas, viszont utána szarabbul néz ki és szarabbul is érzi magát. Jó, hát annak idején mást értettek környezetvédelmi szabályozás alatt, mint ma, mert ha például a honfoglalás korában a falu fölött belevizeltél a patakba, felkoncoltak, így aztán nem is vizelt senki a falu fölött a patakba.
A Természetvédelem Fontossága és a Solymász Felelőssége
Szabó László az Igor mellett másik két szirtisas gazdája is: ők Tánya és Hű, felvidéki tenyészet madarai. A "Hű" névről mindenki azt hiszi, hogy a hűségből ered. Ez súlyos tévedés. Míg odakint cseperedett, azt mondta a feleségének, hogy "az lesz a neve, amit először kimondasz, amikor meglátod". A felesége azt hitte, marháskodik.
Szabó László a természetvédelem elkötelezett híve. Őrizte kerecsenfészket a Bükki Nemzeti Parkban. Volt idő, hogy egyszerre huszonhét darab mentett egerészölyvet nevelt, úgy ültek kint a kertjében a fán, mint a galambok, várták a kaját. Mentett tanya bontásánál talált párnapos kuvikokat, más lyukas garast nem adott az életükért. Sörétezett madár százszám fordult meg nála, meggyógyította és elröptette őket. Leginkább a saját élete minimális változtatásával tehetünk a természetért: ne az ásványvizet igyuk, hanem a csapból töltsünk. Ne a felfújt, hozamfokozózott paprikát kérjük a piacon, hanem a normálisan termeltet, amiben azonos sejtszám mellett a töredéke a víz, mert a termelő azt termeli, amire igény mutatkozik. Ültessünk galagonyát, vadrózsát, homoktövist, muhart, locsoljuk a bogáncsot a kertben, az is magot terem, táplálék verébnek, galambnak. Ebben az őrült kánikulában tegyünk ki egy tálka vizet a madaraknak, bele egy kilógó betondarabot, aminek pórusaiból a lepkék ihatnak. Egyszerű az összefüggés: ha nem kilométerekre repül folyadékért a madár, több energiája marad, több fiókát nevel. Hülyét kap, amikor azt hallja, hogy menjünk bálnát védeni. Nézzen körül a lakóhelyén, garantálja, hogy ötszáz méter sugarú körben élete végéig eltermészetvédősködhet.
Többször is riasztott egy húszhektáros meggyesben. Szezononként három hét egybefüggő elfoglaltság, távol a családtól, műszak hajnal öttől este nyolcig. Az ellenség a seregély. Már a második évben megfigyelte, hogy elég megérkeznie, az idősebb seregélyek felismerik őt és az autóját is. Tudják, az eperfán csipegethetnek, a tehenészetbe bejárhatnak rovarozni, de a meggyes tabu. Persze, ha nem zaklatja őket a sólyommal, elszemtelenednek, és megfelelő szélben előfordulhat, hogy míg ő a kert keleti részén őrködik, ők nyugatról berepülnek ötven centi magasan, és mire észbe kap, oda a fél termés. Néha ráhozzák a szívbajt. Egyszer este, miközben a rózsaszín gyerekkádjában mosakodott, mely számára az örök fiatalság záloga, megjelent egy ötezres seregélycsapat, a madarak hasa súrolta a lombkoronát. Azt mondta magában, ha ezek itt leszállnak, eljött a világvége. Rohant pucéran a madárhoz, közben a raj tett egy kört, méregettek, de mire felkapta a kesztyűt, úgy döntöttek, inkább elhúznak. Sok mázsányi kő gördült le a mellkasáról.
A solymászatnak óriási szerepe van a madarak túlélésében is: míg solymászkézen a nyolcvan százalék éri meg az ivarérett kort, a természetben csupán húsz százalék ez az arány. Érdekesség, hogy nem csak a Fradinak, hanem más kluboknak is van sas kabalája, például a bolgár Ludogorec stadionja mellett is egy fehérfejű rétisas várja az érkezőket. A Ludogorec az egyike annak a három csapatnak a világon, amelynek élő kabalája van, mert a Lazióhoz és a Benficához hasonlóan a bolgár bajnoknak is van egy ilyen csodás állata, melynek neve, Fortuna.
