A Ferencváros szárnyai: Szabó László és a szirti sas, Igor
A Ferencváros Torna Club nem csupán egy sportegyesület, hanem egy jelkép, amelynek szellemiségét a sasok testesítik meg: bátorság, kitartás és büszkeség. Ezen értékek hordozója a Groupama Arénában a kilencéves hím szirti sas, Igor, aki minden hazai mérkőzésen magasan szárnyal a közönség felett. De ki áll e kivételes madár mögött? Bemutatjuk Szabó Lászlót, aki azért felel, hogy a Fradi stadionjában Igor, a sas valóban magasan szárnyaljon.
Igor, a Fradi Kabalaállata: Egy Különleges Szirti Sas
Igor becsületes neve, kilencéves hím, és egy Aquila chrysaetos, azaz szirti sas. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a sportvilágban sok csapatnak sas a kabalaállata, és több klubnál is reptetnek élő sast a stadionban, mint a Laziónál vagy a Benficánál, de azok mind réti sasok, Haliaeetus albicilla. A sima sas és a szirtisas között akkora a különbség, mint a légpuska és az ágyú között. A halfogó, réten bogarászó rétisas aranyos madár, lehet belőle szimbólum, de a Fradi nem légpuska.
Igor kárpáti szirtisas, nem amerikai import, amivel néhány más európai klub dolgozik, hanem a mi madarunk. A Kárpátokban járva láthatod a fajtársai fészkét. Igor a világ egyetlen szirtisasa, aki stadionban repül, következésképpen a Fradi-stadion a világ egyetlen helye, ahol szirtisas repül.
Igor adottságai és méretei
Igor nem nagy, nem kicsi, hanem tökéletes méretű. Ha kisebb lenne, az megmutatkozna az erejében. Ha nagyobb lenne, az a röpminőség rovására menne. A fesztávja két méter, a súlya négy kiló, ami elsőre nem tűnik soknak, de Szabó László szerint gyalogolj csak le vele karon húsz kilométert a szántásban, és rájössz, hogy mégis sok.
Ami pedig Igor képességeit illeti: a csűdje tollas, nagy mínuszban sem fagy le a lába, vagyis bírja a telet. Eszelősen gyors, agresszív, brutálisan erős, elkapja még az őzet is. Kiváló idegzetű, érzékszervei parádésak. Hároméves koráig rengeteget vadásztunk vele, de azóta a Fradinak él, csak az Üllői utat repüli.
A Solymász: Szabó László Útja
Gyermekkor és tanulmányok
Szabó László 1962 decemberében született Bodrogközben, egy Bálványos nevű tanyán nőtt fel. Gyermekkorában mindössze hárman jártak egy összevont osztályba, az iskola teljes létszáma tizenkét fő volt. Legkedvesebb játékuk a kutyaszán és a pákászás volt, tízéves korára mindenhogyan tudott halat fogni: pecával, hálóval, kézzel, lábbal, patakban, folyóban, iszapban.
Sárospatakról származik, agrármérnökként és vadgazdálkodási mérnökként diplomázott. Pályája elején fővadász volt Szabolcsban, egy harmincezer hektáros területen. „Agrárt kellett végeznem hozzá, el is végeztem, általános agrármérnök vagyok, plusz állattenyésztő, a diplomamunkámat a halászatból írtam, párhuzamosan elvégeztem a vadászat-vadgazdálkodás fakultást. Tudom, mi a fehérjeszintézis meg a glükoneogenezis, és azt is tudom, hogy ez a tudás semmit nem ér gyakorlat nélkül. Abban Forrest Gumphoz hasonlítok, hogy nem vagyok okos ember, viszont nyitott szemmel járok a természetben, és mindennap tanulok valamit.”
Családi háttér és a solymászat iránti elhivatottság
Szabó László édesapja is űzte ezt a sportágat, és országosan elismert szakember, jelentős solymász és vizslaidomár volt, harmincezer hektár tartozott hozzá. „Ahogy Rejtő Jenőnél meséli Csülök: műveltséget anyai ágon örököltem, a szakmaszeretetet pedig apain, ugyanis apám addig vert egy törött árbócrúddal, míg be nem álltam hajósinasnak. Annyiban vagyok különb Csülöknél, hogy engem nem kellett verni, boldogan kopíroztam apámat. Olyan vagyok, mint ő, csak elvadultabb kiadásban.” Alig nyiladozott az értelme, apja már vitte magával, héjával mentek fácánra, nyúlra, aztán szarkára, varjúra, verébre.
Az állami gazdaságok felszámolása után fordult a solymászat felé. Bár már édesapja is solymász volt, ő volt az első hivatásos solymász az országban, és most sem vagyunk négynél többen. „S közben eladtam a családi vagyont, összejött kétmillió forint. Ennyim volt arra, hogy kiépítsem magamnak a hivatásos solymászi státuszt, és én legyek az első magyar, aki solymászmadarakra alapozza az egzisztenciáját.”
Idomított, plusz bemutatózott a Hortobágyon, Bugacon és mindenfelé, a tihanyi Belső-tónál negyvenezer ember előtt reptetett. Egy szilvásváradi bemutatón, amikor az agyonfizetett osztrák kollégák el se merték engedni a madarukat, ő lóhátra állva vágtatott körbe, és repült mögötte a sólyom.
Életfilozófia és személyes tragédia
Gyermekkorában óriási ellentét feszült a falusi és a tanyasi gyerekek között, és ebben a feszültségben mindig mindenki megmérettetett, vagyis állandóan bunyóztak. Felnőttként mégsem lett garázda, mélyen megveti az öncélú agressziót. „De azt azért vallom, hogyha két férfiembernek vitája adódik, akkor nem rendőrért kiáltunk, nem bíróságra rohangálunk, hanem szépen megbeszéljük. Kettesben. Az első a szép szó.”
Hadabás István, a világ legjobb pedagógusa volt a tesitanára, aki vékony, semmirevaló gyerekből kiváló sportolót faragott belőle; középiskolai országos magasugróversenyt nyert, kosárlabdában ifi NB2-ig vitte. Hadabástól tanult tisztességet, emberséget, sportszeretetet.
Huszonöt éves volt, amikor szülei egy autóbalesetben életüket vesztették. Műszak után a fenyőültetvényüket kapálta, amikor édesapja szólt, hogy lekvárt főznének, elugranak szilváért, hívta őt is, de haladni akart a munkával. Pár kilométerrel odébb fordultak volna le a főútról, beléjük szállt egy gyorshajtó, édesapja azonnal meghalt, édesanyja a kórházba szállítás után. „Taknyos kölök, azt hittem, belebolondulok.” Ekkor elmaradt a hajvágás és fésülködés is, így lett raszta. „Amúgy semmi jelentőséget nem tulajdonítok a hajnak, az se zavarna, ha kopasz lennék.”
A Solymászat Története és Jelentősége Magyarországon
A magyar nyelvben a solymászat az idomított ragadozó madarakkal történő vadászat és foglalkozás összefoglaló neve. A magyar solymászat aranykora Nagy Lajos idején, az 1300-as években volt, aki létrehozta az első magyar solymásziskolát. Előtte Károly Róbert, utána pedig Zsigmond is nagy becsben tartotta a madárral vadászatot.
Solymászaink olyan presztízsre tettek szert, hogy 1541 után, a hódoltság korában az adó egy részét vadászmadárban követelték a törökök. Konkrétan tíz ló árába számított be egy tojó vándorsólyom. A birtokleveleken feltüntették a sólyomfészkelő helyeket; aki illetéktelen felmászott egy fészekhez, komoly hátrányt szenvedett. „Akkoriban a komoly hátrány azt jelentette, hogy pucéran kikötöztek egy kerékhez, és a fenekedből kicsipegetett egy jókora darabot egy erre idomított madár.”
Bogyai Ffrigyes A Solymászat Története
Természetvédelem a gyakorlatban
Szabó László a solymászat és a természetvédelem elkötelezett híve. „Míg solymászkézen a nyolcvan százalék éri meg az ivarérett kort, a természetben csupán húsz százalék ez az arány.” Ennek fényében aktívan részt vesz a madarak mentésében és védelmében. „Ha valaki, hát én az vagyok! Őriztem kerecsenfészket a Bükki Nemzeti Parkban. Volt idő, hogy egyszerre huszonhét darab mentett egerészölyvet neveltem, úgy ültek kint a kertemben a fán, mint a galambok, várták a kaját. Mentettem tanya bontásánál talált párnapos kuvikokat, más lyukas garast nem adott az életükért. Sörétezett madár százszám fordult meg nálam, meggyógyítottam és elröptettem őket.”
A természetvédelemre vonatkozóan egyszerű, de hatékony tanácsokat ad: „Ne az ásványvizet idd, hanem a csapból tölts. Ne a felfújt, hozamfokozózott paprikát kérd a piacon, hanem a normálisan termeltet, amiben azonos sejtszám mellett a töredéke a víz, mert a termelő azt termeli, amire igény mutatkozik. Ültess galagonyát, vadrózsát, homoktövist, muhart, locsold a bogáncsot a kertben, az is magot terem, táplálék verébnek, galambnak. Ebben az őrült kánikulában tégy ki egy tálka vizet a madaraknak, bele egy kilógó betondarabot, aminek pórusaiból a lepkék ihatnak. Egyszerű az összefüggés: ha nem kilométerekre repül folyadékért a madár, több energiája marad, több fiókát nevel. Hülyét kapok, amikor azt hallom, hogy menjünk bálnát védeni. Nézz körül a lakóhelyeden, garantálom, hogy ötszáz méter sugarú körben életed végéig eltermészetvédősködhetsz.”
Sereghajtás és egyéb feladatok
Szabó László nem csak a Fradinak dolgozik, többször is riasztott egy húszhektáros meggyesben. Szezononként három hét egybefüggő elfoglaltság, távol a családtól, műszak hajnal öttől este nyolcig. Az ellenség a seregély. „Már a második évben megfigyeltem, hogy elég megérkeznem, az idősebb seregélyek felismernek engem és az autómat is. Tudják, az eperfán csipegethetnek, a tehenészetbe bejárhatnak rovarozni, de a meggyes tabu. Persze, ha nem zaklatom őket a sólyommal, elszemtelenednek, és megfelelő szélben előfordulhat, hogy míg én a kert keleti részén őrködöm, ők nyugatról berepülnek ötven centi magasan, és mire észbe kapok, oda a fél termés.”
Egy alkalommal este felé, amikor a rózsaszín gyerekkádjában mosakodott, egy ötezres seregélycsapat jelent meg, a madarak hasa súrolta a lombkoronát. „Mondtam magamban, ha ezek itt leszállnak, eljött a világvége. Rohantam pucéran a madárhoz, közben a raj tett egy kört, méregettek, de mire felkaptam a kesztyűt, úgy döntöttek, inkább elhúznak. Sok mázsányi kő gördült le a mellkasomról.”
Igor és a Stadion: Felkészülés és Kihívások
A Fradi-felkérés és a kezdetek
Szabó László már várta, mikor találnak meg. Négy-öt éve a Budai Várban, ahol állandó munkája van, az egyik eseményen szólította meg a Ferencváros egyik vezetője és ajánlotta fel a munkát. Elfogadta, mert megfelelt az alábbi szempontoknak: imádja a sportot, sok gyerek van a stadionban, közel áll hozzá a Ferencváros szellemisége, a sasok megtestesítik azokat az értékeket - bátorság, kitartás, büszkeség -, amelyeket a Ferencváros is hirdet.
Az első Fradi-élmény Szabó László agrármérnök életében valójában egy Hortobágyon látott, graffitivel ellátott házhoz köthető volt, melyen a „BUZI FTC!” felirat állt. Pár hónapja már röptette a stadionban, amikor egy vidéki bemutató után az fogadta az autójánál, hogy valaki ujjal beleírta a poros szélvédőjére: „ZÖLD MAJOM!” A karján ült a sas, érezte, ő is elcsodálkozik, pedig le volt sapkázva. Rögtön eszébe jutott a huszonévvel korábbi hortobágyi felirat, és mellbe vágta a felismerés, hogy immár őt is a zöld-fehér közösséghez sorolják az emberek, és hogy ugyan primitív és ostoba gesztussal, de most szentelt fel fradistának a világ.
A meccsnapi rituálé és az edzések
„Nálam negyvennyolc órával a kezdő sípszó előtt indul a meccs. Merthogy már akkor elkap a gyomorideg, lesem a sas viselkedését, óránként ellenőrzöm a felszerelésemet, és noha tudom, hogy a munkát becsülettel elvégeztük, imádkozom, hogy minden jól sikerüljön. Aztán végre elérkezik a mérkőzés délutánja.”
Hónapokba telt feltérképeznie a stadiont, végigröptette Igorral szektorról szektorra, megismerték a székeket, az üvegfalakat, a hálókat. Heti háromszor-négyszer tréningeznek, odabent ma már csak megröptetik vele a programot, minden mást a szabadban csinálnak, hogy a helyszín kötődjön a munkához. Rendszeres edzéseket tartanak, nem is csak fizikai, hanem mentális tréningeket is. Egy futballstadion hangulata sajnos sehogy nem modellezhető, nagyon sokat kell kézen lennie tömegben, hogy a meccsen ne idegenkedjen a tömegtől. Emiatt tömött villamosmegállókba is megy vele.
A stadionba is járnak gyakorolni, nagyon rendesek a gyepet gondozó szakemberek, olyankor kikapcsolják a fűnyírót is, hogy az se zavarja. Ez a feladat egy sassal sohasem lesz rutinszerű, nem hiányoznak Szabó Lászlónak már ezek az izgalmak. Minden edzésen lát valamit, ami nem tetszik, és ki kellene javítani. Ha nem volna a budavári munkája, legalább napi hat órát kellene tömegben kézen tartania Igort.
Kihívások és tanulságok a pályán
A röpítés abból áll, hogy Igor, a sas a lelátó egy pontjáról berepül a pályán felállított emelvényére, ott felfalja a kikészített jutalomfalatot, majd Laci a karjára veszi őt, és körbekocog vele a közönség előtt. Igor jól teljesít, ezidáig csupán háromszor hibázott.
„Ez nem sima bemutató, hogyha nem engedelmeskedik a madár, elmagyarázhatom a publikumnak, hogy bocs, valami elvonta a figyelmét, de nyugi, amint meggyőződik arról, hogy veszélytelen, ami eltérítette, szót fogad. Itt nem érv az, hogy a sast az ösztönei vezetik, és a természetben az óvatlan madár elpusztul, mielőtt tovább örökíthetné a génjeit. A stadionban kint ül akár húszezer ember, plusz élőben közvetít a tévé. Új zászló, lufi, csillogó tárgy vonta el a figyelmét, nem rovom fel neki.”
Kétszer-háromszor volt olyan eset, amikor nem a kijelölt feladatát végezte el, de akkor sem befolyásolta a meccs hangulatát. Egyszer edzésen irányt változtatott, és teljes erejéből nekirepült a VIP-páholy ablakának. „Olyat nyekkent, hogy elkönyveltem, vége van.” A következő meccs előtt négy nappal kettőt sem tudott lépni, tele volt zúzódásokkal. Azon a meccsen, amikor visszatértek a vezérszurkolók, Igor nem hozzá szállt vissza, hanem leült az ultraszektor előtti kapufára. Mintha köszöntötte volna a szurkolókat. Pedig csak arról volt szó, hogy előző nap zsákmányt ejtett és jól belakmározott belőle, ami még a meccsnapon is eltelítette. Úgy gondolta, ott lesz neki a legnyugisabb.
A harmadik hibáért viszont kizárólag Szabó László hiúsága okolható. „A szezon utolsó meccsén gyönyörűen landolt a dobogón, én meg úgy voltam, legyen még egy kunszt. Nem mentem oda hozzá, hanem az oldalvonaltól hívtam magamhoz. El is indult felém, de megpillantott valami szokatlant, meggondolta magát, és fel a szurkolókhoz. Fölszaladtam, megtöröltem a homlokomat, mondtam egy söröző srácnak, hogy adj már egy kortyot az ijedtségre, nevetett, adott, felvettem a madarat, és gyerünk vissza a pályára. Tapsot arattunk.”
Laci három szirtisas gazdája: ők Igor, Tánya és Hű, felvidéki tenyészet madarai. Tánya a tojó. Hűről mindenki azt hiszi, hogy neve a hűségből ered. „Súlyos tévedés. Míg odakint cseperedett, mondtam a feleségemnek, hogy »az lesz a neve, amit először kimondasz, amikor meglátod«.” Van egy másik hímem és egy tojóm is, mondjuk úgy, hogy ők a cserék. Őket nem tervezik bevonni ebbe a munkába, de ha a kényszer úgy hozná, két hónap alatt rendszerbe állíthatók lennének. Az alapjaik megvannak, de többéves idomítás eredménye, hogy Igor képes ellátni ezt a feladatot.
