A Szolnoki Dózsa vízilabdacsapatának ragyogó története és a Fradi elleni rivalizálás
Nemcsak a labdarúgást köszönhetjük a briteknek. Ők voltak ugyanis azok, akiknek a fejében megszületett az az eretnek gondolat, hogy a futballt a vízben is lehetne játszani. Egészen pontosan 1870. május 12-én fektette le a Londoni Úszó Szövetség a vízi futball nevű játék első szabályait. Akkor még vízi futballnak nevezték, ami csak annyiban hasonlított a mai vízipólóra, hogy vízben és labdával játszották. Elsődleges céljuk a már akkor is népszerű úszógálák műsorának a színesítése volt. Ez jól sikerült, a játék egyre ismertebb és népszerűbb lett, olyannyira, hogy a szabályait is elkezdték egyre jobban finomítani, amelyek eredményeképp az tényleg elkezdett hasonlítani a ma ismert sportághoz.
A brit szigeten belül az angolokon kívül a skótok is hozzátették a magukét a játék fejlődéséhez, hiszen 1877-ben egy William Wilson nevű újságíró Glasgow-ban az angoloktól függetlenül írt egy vízi futball szabálykönyvet. Ennek már nem úszógálák betétprogramja, hanem kifejezetten közönségszórakoztató önálló sport volt a fő célja. 1890-ben volt az első angol-skót válogatott mérkőzés, amelyet annak ellenére, hogy az angol szabályok szerint játszották, a skótok nyertek meg, akárcsak egy esztendő múltán a visszavágót.
A vízipóló elterjedése Magyarországon és a Ferencváros korai évei
Az angolok „vándorlásával” együtt terjedt a játék, illetve annak híre világszerte. Ausztráliába 1879-ben jutott el, Európa országaiba pedig sorjában, 1893-ban Németországba, 1894-ben Ausztriába, 1895-ben Franciaországba és Belgiumba, majd 1897-ben Magyarországra. Dr. Füzesséry Árpád, a Magyar Úszó Egyesület (MUE) elnökeként Bécsben látta meg az új sportot, és egyből elhatározta, meghonosítja azt Magyarországon. Az elhatározásból tett lett, 1897-ben megalakult a MUE vízipóló csapata. Kezdetben az úszócsapat tagjait két csoportra bontották, és az úszóedzések kiegészítéseként, erőnléti edzésnek alkalmazták a vízilabdát, majd bemutató mérkőzéseket kezdtek játszani. Az első hivatalos mérkőzést 1899. július 30-án, Siófokon, a Magyar Úszó Egyesület két csapata vívta.
A helyszín is sugallhatta, de tény, 1900-ban megalakult a Balatoni Úszók Egyesülete (BUE), majd szép sorban a többi csapat is, olyannyira, hogy a Magyar Atlétikai Szövetség Úszószakosztálya kiírta az első magyar vízilabda bajnokságot. Erre a szándékra nem mondhattak nemet a Ferencvárosi Torna Clubban sem. 1904. július 1-jén megalakult az FTC vízilabda csapata, amely azonnal nevezett a szeptemberben lebonyolítandó bajnokságba. Abban a bajnokságban négy csapat - az FTC-én kívül a BUE, a Postatakarékpénztár SE és a Budafok-Kistétény SE - indult el. A MUE nem tudott elindulni, mert éppen nem volt játékosa annak következtében, hogy a St. Louis-i olimpia kapcsán néhány játékosa elégedetlen volt a vezetőséggel és kilépett a klubból.
Az FTC történelmi első bajnokságát a negyedik helyen fejezte be, és egy esztendővel később is hasonló volt a helyzet. A második bajnokság végén az FTC-ben valami változott, rájöttek, ez így nem mehet tovább, sokkal tervszerűbben kell ebben a sportágban is a jövőt építeni. Ebből a megfontolásból kiindulva az utánpótlásra, a kemény edzésekre helyezték a hangsúlyt, olyannyira, hogy úgy döntöttek, amíg nem lesz versenyképesnek ítélt csapatuk, nem indulnak a bajnokságban. Ez az állapot három esztendeig tartott.
Az FTC szorgalmas edzéseinek 1909-re érett be a gyümölcse, ekkor tudott kiállítani egy olyan csapatot, amely nyugodtan kihívhatta az egyeduralkodó MUE együttesét. Az 1909-es magyar bajnokságot eldöntő mérkőzés egy MUE-FTC párharc volt, amelyet az FTC 7:5 arányban elveszített. Ez a vereség mégis más volt, mint az évekkel azelőttiek, ebben benne volt a remény. A remény, hogy vízilabdában is valós versengés alakulhat ki az egyesületek között, amely emelheti a sportág hazai színvonalát.
A sikerkorszak kezdete és az első Fradi bajnoki cím
Az élet úgy hozta, hogy még évekig nem volt valós versengés a magyar csapatok között, ám a magyar vízilabdázás színvonala mégis emelkedett, sőt világszinten is tényező lett - Fradista szívvel büszkén jelenthető ki, a Ferencvárosi Torna Clubnak köszönhetően! Az egész történet 1909. október 10-én kezdődött, amikor a MUE elleni bajnoki mérkőzés volt. Az addig egyeduralkodó MUE csapatánál is látták, hogy az addigi előnyük odalett, a jövő záloga az ellenfélnél van. Fel is vetettek egy érdekes ötletet: fuzionáljon a két csapat, így jöjjön létre egy nemzetközileg is eredményes csapat. Az FTC vezetői hajlottak is erre, ám volt egy kikötésük: a fúzió csak az FTC neve alatt jöhet létre, amibe viszont a MUE nem ment bele. Belement viszont több játékosa, a nagynevű és hírű, osztrák állampolgárságú Freund Jacques, valamint az ifjú, nagy tehetségnek tartott Fazekas Tibor és Hégner Jenő, akik az FTC-hez igazoltak, tovább erősítve az amúgy is jó csapatot.
Az FTC vezetői komoly fantáziát láttak az ígéretes fiatalokból álló együttesben, ezért a továbblépés érdekében merész döntést hoztak: kinevezték a csapat élére az akkor 26 esztendős kapust, Speisegger Ernőt. Ez a kinevezés azt jelentette, hogy innentől kezdve Speisegger lett a csapat mindenese, vezetője, intézője és edzője egy személyben. Feladatai olyannyira megsokasodtak, hogy játékos karrierjével fel is hagyott. Kiderült, hogy ez a húzás fantasztikus volt, Speisegger Ernő elgondolásai maximálisan bejöttek, szervezőképessége, munkabírása páratlan volt, nem véletlenül nevezték el már akkoriban a vízilabda Malakyjának, a futballcsapat legendás intézőjére, Malaky Mihályra utalva.
Speisegger alapelgondolása az volt, hogy a fejlődéshez minél több, komoly ellenfelekkel vívott mérkőzés kell. Mivel idehaza csupán egyetlen ellenfél volt, így a bajnokságok egyetlen meccsen dőltek el, a hazai lehetőségek nem jöhettek számításba, maradtak a nemzetközi összecsapások. Ha pedig nemzetközi mérkőzések, akkor azok legyenek a legjobb, európai hírű ellenfelekkel, így lehet igazán fejlődni. Az elgondolás teljesen ugyanaz, mint a labdarúgóknál ugyanazon időkből, hisz tudjuk, ők is akkoriban alapozták meg a magyar futball és a saját tekintélyüket szerte Európában. A történéseket ismerve elmondhatjuk, nemcsak az elgondolás, az eredmény is ugyanaz lett, az FTC a vízilabdában is megalapozta úgy a saját, mint a magyar póló tekintélyét.
1910, ahogy az előzmények ismeretében várható volt, a sikerkorszak kezdetének éve lett. Az FTC pólósai Európában számos nagy tornát nyertek és megszerezték első bajnokságukat. A nagycsapat, az aranycsapat, a sporttörténeti könyvek, publikációk csak így említik az 1910-ben kialakult FTC vízilabda csapatot. Már 1910-ben több olyan külföldi csapattal találkoztak a pólósok, akik régebben és szervezettebben űzték ezt a sportágat. 1910. február 13-án jött el a nap, hogy a csapat először játszott külföldön mérkőzést a német Neurer SV Breslau ellen, amelyet 5:4-re megnyertek. Majd benevezték az FTC-t az osztrák vízipóló bajnokságba, ahol nagyszerű győzelmekkel nyitottak az Union és az Amateur ellen. Nem volt megállás, a csapatot meghívták Magdeburgba egy nagy nemzetközi tornára, ahol négy nemzet hét csapata szerepelt. Résztvevő volt a német és svéd bajnok is, ám a tornát általános meglepetésre az FTC csapata nyerte, miután a döntőben 7:4-re legyőzte a német bajnok Germania együttesét. Ezt erősítette a következő nagy diadal is Frankfurtban, ahol az FTC 4:3-ra legyőzte a belga bajnokcsapatot, a Cercle de Natation de Bruxellest, végleg beírva magát az európai élcsapatok közé. A Magyar Úszó Szövetség (MUSZ) körüli intrikák ellenére, melyek a játékosok átigazolásai és eltiltásai körül zajlottak, az FTC vízilabdacsapata 1910. december 31-én hivatalosan is bajnoknak nyilváníttatott.
Lelátó - Története első bajnoki címét nyerte a Ferencváros női vízilabda csapata - HírTV
A Szolnoki Dózsa megalakulása és az első sikerek korszaka (1950-es évek)
A vízilabdázás a Tisza-parti városban is korán gyökeret vert. Pilczer Sándor rendezte az első úszóversenyt a Holt-Tiszában, és 1921-ben ő alakította meg a szakosztályt is Szolnoki MÁV néven. A csapat a második világháború után, 1950-től Szolnoki Dózsa néven folytatta, majd 1974-1976 között Vízügy-Dózsaként, 1977-től pedig Szolnoki Vízügyként szerepelt.
Az 1950-es bajnokságot pályaválasztóként a Bp. Dózsa ellen kezdték - vereséggel, mert a fővárosiak 10-2 arányban jobbnak bizonyultak. Két nappal később Csepelen az újonnan létrejött Bp. Honvéd ellen szintén vereséget szenvedtek (2-8). Június 11-én aztán a Bp. Lokomotív ellen végre megszerezték az első bajnoki pontot (3-3), de az akkor ÉDOSZ néven szereplő, mai Ferencváros a Sportuszodában már megint kemény diónak bizonyult (4-10). Az első győzelem a Bp. Előre ellen Szolnokon született az ötödik fordulóban (3-2). Az 1951-es bajnokságban a Szolnoki Dózsa a Sportuszodában a Csepeli Vasas ellen kezdte az idényt, május 28-án. Ebben az évben a bajnok Bp. Dózsa, a második helyezett Vasas és a bronzérmes Kinizsi mögött a negyedik helyet érték el. A 18 mérkőzésből 8-szor nyertek, 6-szor kikaptak és 4-szer egál lett a végeredmény.
Az első bajnoki címek és nemzetközi elismerések
Az 1952-es bajnokságban Boros Ottóval megerősödve is vereséggel kezdődött a Bp. Dózsa elleni mérkőzéssel indult bajnokság. Az egyfordulós bajnokságban csupán nyolc mérkőzésre került sor, mert az Egri Fáklya nem érkezett meg Szolnokra, így az elmaradt találkozó győztesének a Szolnoki Dózsát nyilvánították. A bajnokságot megelőzően július végén játszotta vízilabda-válogatottunk Hasznos Istvánnal a helsinki olimpiai torna mérkőzéseit. 1953-as bajnoki év krónikájához tartozik, hogy az utolsó két mérkőzésre Rajki Lajos edzőt Vértesi József váltotta fel.
Az első igazán kiemelkedő sikert az 1954-es év hozta. Földes László irányításával első alkalommal jutott a bajnoki dobogó legfelső fokára a Szolnoki Dózsa. Az elsőség értékét emeli, hogy egyszer sem szenvedett vereséget, két alkalommal kényszerült pontosztozkodásra. A bajnoki szereplés után két hónappal a Magyar Népköztársasági Kupa döntőjébe is eljutott a Dózsa, ahol a Bp. Honvéd volt az ellenfele. Hasznos II. góljával 2:1-es vereséget szenvedett ugyan, de ezzel az ezüstérmet szereztek.
Az 1955-ös bajnokságban csupán a bajnok Dózsa tudta legyőzni a szolnokiakat, mégis lemaradtak a bajnoki dobogóról. Sajnos megszakadt a hosszú idő, a 29 mérkőzésen át tartott veretlenségi sorozat. Az 1957-es bajnokságban nem talált legyőzőre a Szolnoki Dózsa. Ez automatikusan jelentette számára a bajnoki cím megszerzését. Fölényére jellemző volt, hogy a második helyezettet négy ponttal előzte meg. Az 1958-as év Boros, Kanizsa és Pintér számára a magyar bajnoki cím mellett Európa-bajnoki címet is hozott. Szeptember elején Budapesten a három szolnoki fiú is tagja volt az első helyen végzett válogatottunknak. Az 1959-es év ismét sikerrel zárult, a 15 győzelem, két döntetlen elég volt a bajnoki cím megvédéséhez, bár most csak a jobb gólkülönbség révén tudott a Szolnok ismételni az Újpesttel szemben.
A Czapkó-éra és további bajnoki címek (1960-as évek)
1960-ban igen szoros befutója volt az ismét egy fordulósra kiírt bajnokságnak. Az Újpest és a Ferencváros nem szenvedett vereséget, míg a szolnokiak a második helyre került zöld-fehérek elleni 2-0 arányú vereség, no és még a két döntetlen hatására csak a harmadik helyet tudták elcsípni. A római olimpián tovább folytatta éremgyűjtését a magyar válogatott, benne Borossal és Kanizsával, aki 6 góljával járult hozzá a bronzéremhez.
Czapkó Miklós ötéves edzői pályáját 1961-ben kezdte Szolnokon, és azonnal a táblázat élére vezette csapatát. A 22 mérkőzésen szerzett 130 góllal a legeredményesebb csapatnak bizonyultak, megszerezve a sorrendben ötödik bajnoki címet. 1962-ben sem hozott sikert a bajnoki nyitány: a Vasas 3:2-re verte a Dózsát, de így is csak a harmadik helyet tudta megszerezni. Az újabb Európa-bajnoki mérkőzéssorozatra Lipcsében került sor, és válogatottunk Borossal és Kanizsával újra a kontinens legjobbjának bizonyult.
1963-ban először végzett a dobogó második helyén a szolnoki vízilabdacsapat, először kapott ki a Bp. Spartacustól és utoljára játszott bajnoki mérkőzésen Hasznos István. A csapat első olimpiai bajnoka valamennyi bajnoki mérkőzésen szerepelt, a Vasas Izzó ellen vett búcsút játékostársaitól. A 14 bajnoki évi szereplése során elért 339 góljával sokáig vezette a góllövőlistát. A bajnok FTC-től négy ponttal maradt le, ugyanakkor a harmadik helyezett Újpestet is négy ponttal előzte meg a Szolnok.
1964-ben helyet cserélt az előző évi tabella első két helyezettje, vagyis ismét a Szolnok nyerte a magyar vízilabda-bajnokságot. A tokiói olimpián ismét bravúrosan szereplő válogatottunk tagjaként Boros Ottó és Kanizsa Tivadar újabb olimpiai aranyéremmel gyarapították addigi gyűjteményüket. Ebben az évben Boros is visszavonult az aktív játéktól, így személyében a legelső OB-I-es mérkőzésen pályára lépett játékosok utolsó képviselője 14 évvel az akkori esemény után adta át helyét fiatalabb játékostársának.
Lelátó - Története első bajnoki címét nyerte a Ferencváros női vízilabda csapata - HírTV
1965-ben már február végén megtisztelő feladat várt a szolnoki vízilabdázókra. A magyar bajnokcsapatok közül elsőként részt vehetett az Európa Kupa mérkőzéssorozaton, melyet 1958-ban írtak ki először. A német Dynamo Magdeburg, a román Dinamo Bukarest és a szovjet CVSZK Moszkva azonban kemény diónak bizonyult, és a csapat nem jutott tovább. Az 1966-os év elsősorban az MNK-győzelem miatt volt emlékezetes. Október 15-én a sportuszodában Pintér II. két góljával győzött 2:1-re a Szolnok. Kanizsa Tivadar ebben a bajnokságban, 33 éves korában játékos edzőként is bemutatkozott. Két későbbi válogatott, Borzi és Cservenyák 1967-ben játszotta első bajnoki mérkőzését Szolnokon. 1968-ban két helyezéssel előrébb lépett a csapat a bajnoki táblázaton, és megismételte két évvel azelőtti MNK-győzelmét. A Szolnokra látogató és a bajnokság elején végzett három fővárosi csapat, a Ferencváros, az OSC és a Honvéd egyike sem tudott a Tisza partján győzni, igaz, vendégként mindegyikükkel szemben alulmaradt a Dózsa. Urbán 8-szor talált a hálóba a katona csapat ellen, ami egyéni rekordnak számított!
A csúcs közelében és a visszarendeződés (1970-es évek)
1969 júliusában ismét három szolnoki vízilabdázó kapott helyet a válogatottban. A csapat megismételte előző évi 4. helyezését, pedig négy ponttal többet ért el, és lényegesen javított a gólarányon is. Ez volt sorrendben a 20. élvonalbeli bajnoki szereplés. 1970-ben szinte semmit nem változott a csapat összetétele. Urbán olyan nagy kedvvel szórta a gólokat, hogy az egész bajnokság legeredményesebb játékosává vált. 38 góljával lett gólkirály, amira az egyesület történetében sem előbb sem később nem volt példa. Az 1970-ben elért második helyezés a szolnoki vízilabdázás számára egészen 1987-ig megközelíthetetlen mércét jelentett.
A meghatározó játékosok 1971-ben is megmaradtak, mégis keserűen csalódtak a csapat hívei december közepén, amikor szomorúan kellett tudomásul venniük, hogy az előző évi ezüstérmes gárda most csupán a nyolcadik helyen végzett. Urbán most is megtette a magáét, hiszen 30 góljával igencsak kivette a részét a gólgyártásból. A leggyászosabbnak mondható bajnoki szereplést 1972-ben produkálták a szolnoki fiúk. Kiestek - és ezzel megszakadt egy nagyszerű hagyomány: vidéki együttes soha nem játszott ilyen hosszú ideig meghatározó szerepet a magyar vízilabdázás élvonalában, bajnoki címet pedig (azóta sem) nem szerzett a vidékiek közül senki. Ami nem sikerült a bajnokságban, az a kupában igen! Nemcsak eljutottak az elődöntőbe, hanem ott a harmadik helyért játszott mérkőzésen legyőzték a Bp. Spartacust 4:1 arányban. Egy másik, nem is apró siker volt Cservenyák Tibor olimpiai szereplése, mert a válogatott kapusaként Münchenben az ezüstérmet akasztották a bajnokság végén Szolnoktól búcsúzó játékosunk nyakába. 1973 április nyolcadikán vereséggel kezdte OB II-es szereplését a Szolnok, a Császár uszodában 3:2-re kapott ki a Tipográfiától.
A modern kori rivalizálás: Szolnok és Fradi az OB I élén
A Szolnoki Dózsa a modern korban is a magyar vízilabda meghatározó erejének számít, és gyakran találkozott a Ferencvárossal (FTC-PQS) a bajnoki döntőkben, kiélezett küzdelmeket víva. „Óriási harcok voltak, küzdöttünk, vertük egymást, minden volt, de alapvetően itt barátságok is találkoztak. Ha az összes érzelmi tényezőt vesszük, amivel jár egy bajnoki döntő, akkor nagyon fontos az is, hogy jól ismerjük egymást, senkit sem hagy hidegen a másik sikere, vagy sikertelensége” - mondta Gerendás György, az FTC-PQS pólócsapatának szakmai igazgatója.
„A negyedik mérkőzés második félidejében dőlt el a bajnoki cím, amikor nulla öt után visszajöttünk mérkőzésbe Szolnokon, onnantól kezdve folyamatosan azt a játékot játszottuk, amit megbeszéltük - mondta az Fradi világbajnok balkezese, Vámos Márton. - Fegyelmezettek voltunk és ez volt a titok a Szolnok ellen, mert kapkodós játékkal senkinek sincs esélye a Szolnokkal szemben.”
Varga Dániel, aki a Vasas, a Rijeka és a Szolnok után negyedik klubjával lett bajnok, a Fradi győzelme kapcsán így nyilatkozott: „A tizenhatodik bajnoki döntőmet játszottam, sikerült a nyolcadik bajnoki címemet megszereznem, nagy dolog, önmagában is az egy bajnoki cím, ilyen számok mellett még inkább, és ami még nagy dolog, hogy tizennyolc év után nyert a Fradi, ugyanúgy ahogy először a Vasassal nyertünk 2007-ben.”
A döntőbe is bele kell tanulni, edzőként ez volt nekem az első, ráadásul a lehető leghosszabb, a maga csúcs- és mélypontjaival - mondta Varga Zsolt, az FTC edzője. Az FTC ráadásul nemcsak döntős, hanem aranyérmes is lett 18 év után, s érdekesség, éppen a Fradi volt az utolsó, amely csak egy aranyat nyert 2000-ben, mielőtt különböző csapatok sorozata következett (Honvéd, Vasas, Eger, Szolnok).
A Szolnok vereségének egyik fő oka a fáradtság volt az ötödik, sorsdöntő mérkőzésen. „A fáradtság három eladott labdában mutatkozott meg, ezek a ki nem kényszerített hibák megpecsételték a sorsunkat, de nem lehet haragudni azokra, akik ezt elkövették, a fáradtság miatt történtek ezek a hibák - mondta Cseh Sándor, a Szolnok szakvezetője. - Kicsit sajnálom a játékosokat, mert sokat tettek ezért a sikerért, de most lekerült a vállunkról egy kis teher, hiszen több mint két éve minden sorozat döntőjét megnyertük. A Szolnok legutóbb a BL 2015-2016-os kiírásában nem nyert, mostanáig viszont BL, bajnoki, Magyar Kupa és Szuperkupa-címvédő volt.”
Nagy Viktor, a Szolnok világbajnok kapusa is hasonlóan látta: „Úgy tűnik, fejben nagyon nem voltunk itt, olyan hibákat követtünk el, amiket nem szabad, labdaeladás, kapkodás, rengeteg emberelőnyt gyorsan akartunk megjátszani, és egy nagyon jó Fradi volt az ellenfelünk, nem lehet ilyen hibákat elkövetni.”
A legutóbbi, kiélezett döntő mérkőzés eredménye: Férfi OB I, döntő, 5. mérkőzés: FTC-PQS-Szolnoki Dózsa 8-7 (3-4, 3-2, 1-0, 1-1).
