A francia bajnokság gólkirályai: Múlt és jelen

Sok mindent lehet mondani a francia bajnokságra, de hogy gólzsákokban ne lenne gazdag, azt semmiképp. Az öt európai topliga közül a Ligue 1-ben a legizgalmasabb a versenyfutás a gólkirályi címért, és hogy valóban nincs hiány jó csatárokból, jelzi, hogy a góllövőlista első kilenc helyezettjének egyaránt több találata van, mint pl. Rég nem látott, parádés végjátékra számíthatunk a Ligue 1 2022/23-as szezonjában, és ez több fronton is érvényes. No és persze a gólkirályi cím megszerzéséért.

A 2022/2023-as szezon gólkirályi versenyfutása

A 2022/2023-as szezonban több kiemelkedő játékos is harcol a gólkirályi címért, ami rendkívül izgalmassá teszi a bajnokság hajráját.

Alexandre Lacazette

Ilyen a 32. születésnapját a hónap végén ünneplő Alexandre Lacazette is, aki öt év angliai távollét után tért vissza a nyáron az Olympique Lyonba, és igencsak vegyes volt a fogadtatása. Sokan úgy gondolták, hogy a 16-szoros francia válogatott csatár csak levezetni jött haza a Ligue 1-be. Tény, hogy az Arsenalban, bár voltak jó időszakai, nem váltotta meg a világot, 14 gólnál egyszer sem termelt többet, sőt tavaly mindössze négyig jutott a Premier League-ben. A játékos azonban csattanós választ adott a kétkedőknek, hétvégi mesternégyesével pedig immár 24 találatnál jár.

Kylian Mbappé

Ugyancsak 24-szer volt eddig eredményes Kylian Mbappé. A PSG és a francia válogatott klasszisa annál is inkább a topfavoritnak számított a szezon elején, mivel az ezt megelőző négy idényben kivétel nélkül az élen végzett (2019/2020-ban Wissam Ben Yedderrel holtversenyben). Mbappé korábban azt nyilatkozta, hogy nemcsak a trófeák, hanem a különböző rekordok is motiválják, így biztosak lehetünk benne, hogy Papint lehetőleg már idén beérné, jövőre pedig meg is előzné. Az újabb első helyében azonban Mbappé nem csak Lacazette miatt nem lehet biztos, mivel többen is ott loholnak a nyomában.

Jonathan David

Jonathan David mindössze három találattal van lemaradva, és legutóbbi tizenkét bajnokiján kilencszer volt eredményes, a formájára nem lehet panasz. A Lille kanadai futballistája már jócskán túlszárnyalta korábbi Ligue 1-terméseit (13, illetve 15 gól), még a belga Gentben is csak 18-ig jutott annak idején (igaz, azzal társgólkirály lett).

Loïs Openda

A sort tovább folytatva a Lens együttesében remeklő, 19 gólos Loïs Opendához érünk. A bruges-i nevelésű támadó tavaly a belga válogatottban is bemutatkozott, sőt pár percet a katari világbajnokságon is a pályán tölthetett. Már a holland Eredivisie-ben, a Vitesse kölcsönjátékosaként is kiemelkedőt nyújtott, két év alatt összesen 29 gólt termelt.

Folarin Balogun

A mindössze 21 éves Folarin Balogun számára ez az idény egyértelműen elhozta a nagy áttörést. A New Yorkban, nigériai anyától és apától született, de Angliában, az Arsenalnál nevelkedett csatárt már tavaly tavasszal kölcsönadták az Ágyúsok a Middlesbroughnak. A Championshipben nem tűnt ki annyira, a Ligue 1-ben azonban annál inkább. A Reims-nál a liga egyik legjobb támadójává nőtte ki magát, és nagy valószínűséggel a nyáron tárt karokkal fogadják vissza Londonban - ehhez az eddigi 18 találata kiváló ajánlólevél.

Habib Diallo

A korábban a Brestben és a Metzben is megfordult, strasbourgi Habib Diallo is igazi meglepetésember. Balogunhoz hasonlóan 18 gólos, ezzel máris jócskán megdöntötte egyéni Ligue 1-szezonrekordját.

Terem Moffi

Ugyanez érvényes a nigériai Terem Moffira is, aki eddig 17-szer volt eredményes.

Wissam Ben Yedder

A Ligue 1 gólkirályjelöltjei között szemezgetve nem lehet kihagyni a Monaco csapatkapitányát, Wissam Ben Yeddert sem. A Lacazette-hez hasonlóan 32 éves játékossal 2012 óta mindössze egyszer (!) fordult elő, hogy nem kétszámjegyű góllal zárta az aktuális idényt (2017/18-ban a Sevillában kilencig jutott a La Ligában). Három éve Mbappéval holtversenyben francia gólkirály lett, az elmúlt két szezonban egyaránt másodikként végzett a párizsi sztár mögött.

Elye Wahi

Akad még egy 17 gólos támadó, a mindössze 20 éves Elye Wahi.

További említésre méltó játékosok

Normál esetben a 10., 11. és 12. helyezettel nem feltétlenül foglalkoznánk, ezúttal azonban érdemes pár szóban kitérni rájuk. Neymar és Alexis Sánchez 13 gólja sem tűnik soknak, bár a brazil esetében ez a sérüléseivel is magyarázható, míg a chilei így is hat éve nem látott gólerős évet teljesít.

A Ligue 1 történelmi gólkirályai és legendái

A francia labdarúgó-bajnokság története során számos ikonikus játékos nyerte el a gólkirályi címet, akik közül sokan a sportág legendái közé tartoznak. A lista első tíz helyezettjét a France Football nevű, megkerülhetetlen szaklap választásából vettük át. Az orgánum a korábbi év játékosainak véleménye alapján állította össze a maga sorrendjét.

Michel Platini

Amit Puskás Ferenc jelent a magyaroknak, Diego Maradona az argentinoknak, Pelé a braziloknak, azt jelképezi az 1955-ben született Platini a franciák számára. Mindössze három profi klubban fordult meg, a Nancyban, a Saint-Étienne-ben és a Juventusban, mielőtt 1987-ben vissza nem vonult. Klubjaival több bajnoki címet nyert, a Juventusszal Bajnokcsapatok Európa-kupája-, Kupagyőztesek Európa-kupája- és Világkupa-győztes. A válogatottban 72 alkalommal szerepelt, és a csontzene fénykorában is lőtt a nemzeti csapatban 41 gólt. 1984-ben a hazai Európa-bajnoki aranyhoz öt mérkőzésen kilenc góllal járult hozzá, az 1986-os világbajnoki bronzban is elévülhetetlen szerepe volt (az előtte rendezett két vb-n is részt vett). Egyénileg is frenetikusan dekorált: kétszer az Év játékosa odahaza, háromszoros aranylabdás és olasz gólkirály, egyszeres BEK-aranycipős. Különböző szavazásokon többször is a világ legjobb labdarúgójának választották meg, Franciaországban az Évszázad futballistája, a World Soccer szerint „világszinten" a negyedik legjobb. Edzőként már nem volt ilyen sikeres, hiszen biztató kezdetek után a válogatottal leszerepelt az 1992-es kontinenstornán. Sportvezetőként jobban megy neki: 2007-ben az Európai Labdarúgó-szövetség, az UEFA elnöke lett, és jó néhány újítással bizonyította: nem csak a pályán volt vezéregyéniség.

Zinedine Zidane

Zinedine Zidane gondoskodott róla, hogy a futballtörténelem egyik legellentmondásosabb figurájaként vonuljon be a históriás könyvekbe. Amit búcsúajándékként maga mögött hagyott: egy vb, amelyen újra a régi fényében ragyogott; egy vb, amelyen aranylabdával díjazták; egy vb-döntő, amelyen a negyedik olyan játékos lett, aki két fináléban is gólt szerzett, és amelynek végén fejjel úgy öklelte fel ellenfelét, hogy azonnal kiállították.

Raymond Kopa

Nem véletlenül Kopa volt az első francia labdarúgó, aki kiérdemelte a Becsületrendet, hiszen az 1931-ben (Raymond Kopaszewski Wlodarczyck néven, lévén lengyel származású) született irányító 45-szörös válogatott (mely fellépéseken 18 gólt jegyeztek fel neve mellett a statisztikusok), 1958-ban vb-bronzérmes és aranylabdás, a Real Madriddal háromszoros BEK-győztes és kétszeres spanyol bajnok. A Stade Reims gárdájával négyszer nyerte meg a gall pontvadászatot, ebből a csapatból igazolt a királyi klubhoz, s ide is tért vissza; előtte pedig az Angersben profiskodott. Az 1954-es világbajnokságon ő volt a torna legjobb fiatal játékosa, négy évvel később hat mérkőzésen két gólt lőtt, és neki ítélték a teljes értékű „vb-aranylabdát" (azóta is ő az egyetlen, aki mindkét elismerést magáénak tudhatja). Év végén a France Football választásán is kapott egy Aranylabdát. 1967-ben vonult vissza, és három esztendő múltán kapta meg a Napóleon által alapított érdemrendet.

Laurent Blanc

Az 1965-ben napvilágot látott Laurent Robert Blanc minden idők egyik legmegbízhatóbb középhátvédje volt, odahaza roppant népszerűségnek örvendett játékosként, jelenleg pedig egykori utódait vezeti szövetségi kapitányként. Blanc karrierje igencsak kacskaringós volt: a Montpellier után megfordult a Napolinál, a Nimes-nél, a Saint-Étienne-nél, az Auxerre-nél, a Barcelonánál, a Marseille-nél, az Internazionalénál és végül a Manchester Unitednél. 97-szer szerepelt a „gall kakasok" között, védő létére 16-szor volt eredményes. A 190 centiméter magas hátvéd 1992 és 2000 között három kontinenstornán vett részt és csak egy világbajnokságon - azon viszont aranyérmet nyert. 1998-ban világklasszis szintű védőmunkája mellett a vb-k első aranygólját is megszerezte Paraguay ellen, és a torna szimbóluma lett a mérkőzések előtti, Fabien Barthez tar fejére nyomott puszija. Blanc éppen a fináléban nem játszhatott, miután az elődöntőben kiállították a horvátok ellen. A 2000-es Eb-arany után (korábban az U21-esekkel is felült a vén kontinens trónjára) vonult vissza a nemzeti csapatból. 2003-ban az MU-tól és labdarúgó-pályafutásától bajnoki arannyal búcsúzott, majd 2007-ben felcsapott edzőnek: a Bordeaux élén elnyerte az év edzője-címet, és bajnoki aranyra vezényelte legényeit. A 2010-es világbajnokságon csúnyán megbukott Raymond Domenechről már a torna előtt köztudott volt, hogy Dél-Afrikában lesz hattyúdala, és az is, hogy alighanem Blanc lesz utóda. Így is lett, és a fiatal szakember ráncba szedte a gárdát, és néhány fiatalra fontos szerepet osztva, a vb-bűnbakok zömét indexre téve (majd párnak megbocsátva) magabiztosan kivezette a gárdát az Eb-re.

Just Fontaine

Blanc és Kopa után egy újabb vb-rekorderről írunk most, hiszen az 1933-ban, Marrákesben született támadó az 1958-as nagy tornán nem kevesebb mint 13 találattal járult hozzá a bronzéremhez. Nem csak maga Fontaine véli úgy: ez megdönthetetlen csúcs. A csatár egyébként mindössze 21 válogatott mérkőzésen játszott, ám ezeken 30 gólt (!) vágott. Fontaine az US Casablanca után gólkirályként áttette székhelyét a Nice-hez, majd a fénykorát élő Stade Reims vette meg. 200 élvonalbeli fellépésén 164 gólt ért el (kétszeres aranycipős a bajnokságban, egyszeres a BEK-ben), mielőtt sérülése miatt igen fiatalon, 29. születésnapja előtt vissza nem vonult. Utolsó két idényében már csak 7-7 alkalommal léphetett pályára a bajnokságban. Később volt francia és marokkói szövetségi kapitány, edzette a PSG-t és a Toulouse-t. 2003-ban szövetsége és az UEFA az elmúlt 50 év legjobb francia játékosának választotta.

Marius Trésor

A tízes lista kakukktojása lehet sok NSO-olvasó számára az 1950-es születésű, guadeloupe-i származású védő, aki az Ajaccio, az Olympique Marseille és a Girondins Bordeaux együtteseiben játszott. No és természetesen a kékek között, mégpedig 65 alkalommal. A Pelé Top 125-be és a FIFA 100-ba egyaránt bekerülő védő két világbajnokságon is megfordult, 1978-ban és 1982-ben. Pályafutását balhátvédként kezdte, később a védelem közepére került. A Marseille egyébként arra a Rolland Courbisre cserélte el az Ajaccióval 1973 telén, aki később edzőként az UEFA-kupa döntőjébe vezette az OM-et. Az egyszer az Év futballistájának is megválasztott Trésor 1984-ben vonult vissza, válogatottsági rekorderként. Később a Bordeaux klubigazgatója lett. Láthattuk a 2010-es világbajnokság sorsolásán is, ahol díszvendégként tevékenykedett.

Alain Giresse

A Luis Fernández, Jean Tigana, Platini és Alain Giresse által alkotott „mágikus négyes" beltagja az 1984-es Európa-bajnokság mellett az 1982-es és az 1986-os világbajnokságon is a gallok alapembere volt, e három tornán szerzett négy góljával. A nemzeti csapatban összesen hatszor volt eredményes, 49 fellépésén. A vékonydongájú középpályás 1970 és 1986 között a Bordeaux, majd 1988-as visszavonulásáig a Marseille gárdáját szolgálta kiváló passzaival és temérdek góljával. A kétszeres bajnok, egyszeres Francia Kupa-győztes, háromszor az Év játékosának megválasztott, 1982-es ezüstlabdás Giresse visszavonulása után felcsapott edzőnek, és itt sem vallott szégyent: a Toulouse, a PSG és a FAR Rabat után volt grúz szövetségi kapitány, majd 2006 és 2010 között a gaboni válogatottat vezette. Ezt követőn két évet mali kapitány volt, de itt is felmondtak neki.

Jean-Pierre Papin

A klasszikus középcsatár „JPP" a maga korának egyik leggólerősebb futballistája, legnagyobb francia sztárja volt. A Valenciennes, az FC Bruges, a Marseille, a Milan, a Bayern München, a Bordeaux és a Guingamp voltak profi klubjai 1984 és 1999 között. A válogatottban 54 mérkőzésen 30 gólt lőtt. Az 1992-es Eb mellett az 1986-os világbajnokságon is szerepelt, két-két találatot vállalva. Az aprócska gólgép nyert BL-t és UEFA-kupát, valamint hat bajnoki aranyat. „Egyéniben" ötszörös francia, háromszoros BEK/BL-gólkirály, 1991-ben aranylabdás, kétszer az Év játékosa Franciaországban; rövid ideig tartotta az átigazolási világcsúcsot is. Két bronz után 1991-ben az Év játékosa az Onze Mondial szerint. Jellegzetes mozdulata volt, amikor a levegőben úszva, oldalt fordulva ollózott, ennek a szurkolók a „Papinades" nevet adták. 35 évesen vonult vissza, de egy amatőr csapatban jelenleg is aktívan futballozik, noha edzőnek állt: a Racing Strasbourg és a Lens után a Chateauroux kispadját kapta meg.

Didier Deschamps

Az ízig-vérig csapatkapitány 103 alkalommal szerepelt a francia válogatottban 1989 és 2000 között. 1998-ban világ-, 2000-ben Európa-bajnok lett, utóbbi siker után vonult vissza a nemzeti csapattól. Az 1968-ban született aprócska, de keménykötésű, erőszakos szűrő a Nantes-ban bukkant fel, majd megfordult a Marseille-ben és a Bordeaux-ban is, mielőtt legszebb évei eltöltésére 5.5 millió mai euró ellenében a Juventusba nem távozott volna. 31 évesen egy szezon erejéig a Chelsea-hez igazolt, kétmillióért, majd utolsó idényét a Valenciában futotta (3.5 millió eurót fizettek érte a spanyolok, hároméves szerződést kötöttek vele, ám a francia igen hamar szögre akasztotta cipőjét). A válogatott mellett rengeteg klubsikert is magáénak tudhat: kétszeres BL-, egyszeres Világkupa-győztes, a londoniakkal az FA-kupát is elhódította. Edzőnek is remek: a Monacóval Francia Kupát és BL-ezüstöt, a Juventusszal Serie B-t nyert, majd az OM-et is bevezette az európai megakupába.

Éric Cantona

A hatalmas egóval rendelkező francia az az idegenlégiós, aki a legnagyobb hatást gyakorolta az angol élvonalbeli pontvadászatra. Az 1966-ban született támadó már akkor sem volt ismeretlen, amikor 1992-ben a Manchester Unitedhez igazolt (1.8 millió mai euróért...), hiszen korábban a Leedsszel bajnok lett, előtte pedig például az Auxerre-ben, a Marseille-ben és a Bordeaux-ban is megfordult. No és a gall nemzeti csapatban, ahol összesen 45-ször számoltak vele, és 20 gólt is szerzett. Az MU-val viszont legenda lett: négy bajnoki címet és két FA-kupát nyert a „vörös ördögökkel", emellett igazi médiasztárrá vált, Angliában David Beckham befutásáig a legnagyobbá. 1994-ben és 1996-ban az Év játékosa Angliában, de a nagy nemzetközi egyéni, klub- és válogatott sikerek elkerülték (az 1992-es kontinenstornán azért részt vehetett). A kezelhetetlen, pimasz és sokak számára antipatikus ikon 31 éves korában vonult vissza, pedig még jó néhány kiváló idény „volt benne". A sármos francia a moziiparban és a strandfutballban is kipróbálta magát, jelenleg a televíziózással próbálkozik.

Lilian Thuram

Lilian Ruddy Thuramot 1998-ban, a horvátok elleni vb-elődöntőben lőtt két gólja alkalmával nevezték ki a világ legprímább jobbhátvédjének. Akkori pármai csapattársa, a szintén nem strandfutballista Fabio Cannavaro azt nyilatkozta róla, hogy szerinte Lilian egy másik bolygóról jött.

Marcel Desailly

Az Európa-bajnoki címvédő nyolcas számú játékosa azok közé a futballisták közé tartozik, akik nem Franciaországban látták meg a napvilágot. Marcel Desailly Ghána fővárosában, Accrában született, de négyévesen már mai hazájában élt, és amit a labdarúgásból tud, azt - természetesen a saját tehetségén és szorgalmán túl - a francia szakembereknek köszönheti. Tizennyolc esztendős volt, amikor a Nantes játékosaként, a Bordeaux ellenében bemutatkozott a francia élvonalban. Eddig három bajnokságban lépett pályára, Franciaországban több mint kétszáz, de Olaszországban és Angliában is száznál több bajnoki van mögötte, nyert Bajnokok Ligáját és Európai Szuperkupát, olasz bajnoki címet és FA-kupát, mi mégis inkább a válogatottbeli karrierjére összpontosítunk. Ami azt illeti, Desailly útja nem volt kikövezve a nemzeti csapat irányában. Már közel volt a 25. születésnapjához, és a Marseille révén volt egy BL-trófeája, amikor 1993. augusztus 22-én a stockholmi Rasunda-stadionban először belebújhatott a patinás kék mezbe (összehasonlításképpen megemlítjük, hogy a hozzá hasonlóan Afrikában született Patrick Vieira ennyi idősen már majdnem 50-szeres francia válogatott volt). Gérard Houllier a védelem jobb oldalán szerepeltette, aminek ő, született középső védő, nem nagyon örült, de ki az, aki első válogatottsága napján ilyenért reklamálna? Értékes döntetlennel ért véget a svédországi vb-selejtező (1-1), de jött az Izrael és Bulgária elleni hazai vereség, így Franciaország nem jutott ki az amerikai világbajnokságra. Szerencséjére az illetékesek nem felejtették el, hogy azon a rossz emlékű utolsó selejtezőn Hriszto Sztoicskov szinte meg sem tudott moccani az őrizetében. Aimé Jacquet vette át a szövetségi kapitányi posztot, és amikor a "kékek" nagy veretlenségi sorozata beindult (Olaszország, 1-0 - 1994. február 16., Nápoly), Desailly már a védelem közepén magasodott. Kifejezetten jó éve következett, hiszen a Milannal BL-t, olasz bajnokságot és Európai Szuperkupát nyert - ez utóbbit már 1995 februárjában jegyzőkönyvezték. Első válogatottbeli gólját, amely fejesből született, már szintén 1995-ben, egy nappal a 27. születésnapja előtt érte el - ő is kellett tehát ahhoz, hogy Franciaország 10-0-val küldje haza Azerbajdzsánt, és azóta is érvényes győzelmi rekordot érjen el. Az 1996-os Európa-bajnokság aztán nem úgy sikerült a franciáknak, ahogy szerették volna: a csehek elleni elődöntőt elbukták, így csak bronzérmesek lettek. "Megmondom őszintén, általában mindent elfelejtek, leszámítva a trófeákat és a legnagyobb meccseket. Arról az esztendőről leginkább a Milannal nyert olasz bajnoki cím jut az eszembe" - vallotta utóbb. Nem kellett sokáig várnia a válogatottbeli kupákra sem.

A 2021-2022-es Ligue 1 szezon legjobb gólszerzői

Az alábbi táblázatban a 2021-2022-es francia bajnokság (Ligue 1) néhány kiemelkedő gólszerzőjét mutatjuk be:

tags: #francia #bajnoksag #golkiraly

Népszerű bejegyzések:

• A bolgár válogatott helyezése a FIFA-ranglistán
• online foci nézés
• Olasz Labdarúgó Mérkőzések Elemzése
• a szigorú NFL egyenruha-előírások
• Az Arsenal logó fejlődése