Az FTC 1958-as Magyar Kupa Győzelme: A Zöld-Fehér Remény Újrakezdése

Az angol FA-kupa mintájára 1908-ban határozta el az MLSz a magyar nemzeti kupaküzdelem létrehozását. A sorozat 1951-ben írták ki ismét, immár Magyar Népköztársasági Kupa néven, de az átnevezett Újpest és Ferencváros közül egyik sem jutott éveken át a döntőbe. Ekkoriban azonban egy olyan kupaidény következett, amely páratlan a magyar labdarúgás történelmében.

Az ekkor már Magyar Népköztársasági Kupára „keresztelt” Magyar Kupa 1955/56-os kiírásáról beszélünk, aminek a döntőjét csak 1958. augusztus 20-án játszották. Az 1955-1956-os kiírás a forradalom miatt szakadt félbe, és csak évekkel később, 1958-ban rendezték meg a fináléját.

Az egyéni apró örömökön túl, más jó nem nagyon történt 1958-ban. Egy reményteljes forradalom leverése után, a terror évei következtek. A forradalom leverése, a szovjet tankok lánctalpainak morajlása, a családtagok, a barátok eltűnése, kivégzése, a csapattársak nyugatra szökése mind mély nyomot hagytak. És a legfrissebb seb, amit 1958. június 16.-án ejtettek a magyarok szí­vében, amikor néhány napos tárgyalás után, kivégezték Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklósi ezzel próbálva teljesen leszámolni a forradalom eszméjével.

„A forradalom egy hirtelen, gyönyörű villámcsapás volt, életemben először és talán utoljára ekkor éreztem, hogy egy kis artéria vagyok a magyarság érrendszerében.” - í­rta Keszei István, mert tudta, a sok kis artéria egyszer csak úgyis kilöki magából az idegen testeket. Ebben a nyomasztó légkörben a sport és a futball jelentett egyfajta menedéket a szurkolók számára.

A Kinizsitől a Ferencvárosig: Út a Döntőbe

A kommunista politikai vezetés már 1947 végétől elkezdte a sportegyesületeket is „megreformáló” ténykedését. Ezen a februári napon az FTC elvesztette a nevét, ám a színeit ekkor még érintetlenül hagyták. Az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiban, 1956. november 1-jén az Üllői úton tartott spontán gyűlésen a jelenlevők közfelkiáltással „újjáalakították” a Ferencvárosi Torna Clubot, visszaállítva annak címerét és színeit.

A forradalom előtti időkben megtört a jég az 1955-1956-os kupasorozatban: a későbbi győztes 1955-ben még Bp. Kinizsi néven rajtolt, majd 1958-ban (!), amikor végre lejátszották a döntőt, már régen ismét Ferencvárosnak hívták. Ezt a sorozatot még Bp. Kinizsi néven kezdte a csapat 1956. február 5-én (a Szikra ellen nyert 4:0-ra), majd folytatta Siófokon (11:0) és az Üllői úton (a Tatabánya ellen nyert 4:0-ra).

Az 1956-os események miatt a sorozat félbeszakadt, de nem törölték, hanem folytatták, így 1957 tavaszán. Az elődöntőre nem kellett sokat várni, az február 17-én volt, ugyancsak az Üllői úton a SZEAC ellen, az eredmény 5:0 lett, így jöhetett a döntő. A döntő, amelyre másfél év múlva került sor a Népstadionban, pedig közben nem volt forradalom, ilyen időket éltünk. A Fradi összeállításának egyik pikantériája az volt, hogy a kapuját az a Horváth György védte, aki a már említett, másfél évvel korábbi negyeddöntőn, a havas Üllői úton a Szombathelyi Haladás kapujában állt, majd később a Ferencvárosba igazolt.

Az 1955/56-os (1958-ban befejezett) Magyar Népköztársasági Kupa mérkőzései

A Sorsdöntő Finálé: Ferencváros - Salgótarjáni BTC

„Végre kupadöntő!” - lelkesedett a Népsport újságí­rója az 1955-56-ban megkezdett, és 1958. augusztus 20.-án a döntőhöz ért Magyar Népköztársasági Kupa beharangozó í­rásában. A találkozó azonban talán a politikai légkör, a félelem és a néma tiltakozás miatt is, csak 10 ezer drukker előtt kezdődött a Ferencváros és a Salgótarján csapatai között.

Ehhez jött még az időjárás is, mely a mérkőzés kezdete előtt a ragyogó nyári jellegét mutatta, de ahogy Virág sí­pjelére megkezdődött a mérkőzés, már sötét fellegek gyülekeztek, és erős széllel az eső is megérkezett. Talán a sors fintora volt az időjárás, de í­gy utólag a bí­ró szerepeltetése is. Egy fricska a kor szellemének. Mert gondolom, Virág elvtársat sem kell bemutatni Bacsó Péter filmjéből, és bár tudom, hogy a két Virágnak nincs köze egymáshoz, de tudom azt is, a véletlenek néha szándékosan játszadoznak velünk.

Ahogy a kupadöntő sem volt az csapatunk számára könnyű, mert kemény küzdelemben sikerült győznünk 2:1-re. Friedmanszky Zoltán duplájával szerezte a Fradi a gólokat, úgy hogy Oroszt a második gólunk előtt, az 58. percben a bí­ró kiállí­totta. „Az 59. percben viharos gyorsasággal következett a ferencvárosi gól.” És bár ezután többet birtokolta a labdát a Salgótarján együttese, csapatunk magabiztosan őrizte az előnyét.

A zöld-fehérek ellenfele a kupatörténet egyik nagy vesztese, a Salgótarjáni BTC volt: a nógrádi együttes 1941 és 1943 után harmadszor jutott a fináléba, s harmadszor veszített, másodszor a Fradi ellen. A tarjániak közül Csáki szépített. Érdekes: az FTC akkori edzője, Tátrai (eredetileg Thour) Sándor 1936-ban a Salgótarjánból került játékosként a Fradiba, amelyben játszott is egykori klubja ellen az 1943-as döntőben.

A Rejtélyes Hiányzó Kupa

Az MNK győztes Fradi diadalát beárnyékolta egy különös esemény, amiről a korabeli Népsport is így írt: „Az FTC megnyerte ugyan a kupát, de nem kapta meg. Játékosainak meg kellett elégedniük a jubileumi veretekkel és az érmekkel. Sokan tették fel a kérdést: hol a kupa? Válaszolni azonban senki sem tudott.”

A kupát legutóbb - 1955-ben - a Dózsa nyerte meg. A szép díjat Muli György adta át annak idején Kun Györgynek a Dózsa kapitányának. A Dózsa azonban most nem tud „elszámolni” a szép serleggel. A szövetség levélben felszólította ugyan az Újpesti Dózsát, hogy adja vissza a kupát, de mit sem tett, amikor ez nem történt meg. „Úgy véljük, hogy a szövetség és a versenybíróság mulasztást követett el, amikor megelégedett a helyzet ilyen alakulásával és nem gondoskodott a kupa pótlásáról.”

A kupa előkerítése ugyanis jelenleg nem könnyű, mert állítólag a Dózsa egyik azóta külföldre távozott játékosa vette magához és adta át egy ismeretlen egyénnek. „Mit lehetne itt tenni? A MUSZ-nak és az Újpesti Dózsának mindent el kell követnie a kupa megtalálására, ha pedig ez nem sikerülne, akkor pótolni kell egy másik kupával.” A rejtély sosem oldódott meg teljesen.

A Győzelem Jelentősége és a Jövő Alapjai

Maga a mérkőzés örömteli volt, hiszen csapatunk megszerezte tízedik kupagyőzelmét. Az 1950 és 1959 között tíz magyar bajnokságot rendeztek, ez volt az egyetlen olyan évtized, amikor a csapat nem volt bajnok, második is csak egyszer, harmadik pedig háromszor. Ez a kupagyőzelem tehát különösen nagy jelentőséggel bírt ebben a nehéz időszakban. De kibí­rta az ország, kibí­rta a csapat, és kibí­rta a zöld-fehér szellemiség.

Láthattuk, az ötvenes években atomjaira szedték szét a csapatot, mindent a nulláról kellett újrakezdeni. A folyamat a Fradihoz hű idősebb játékosok küzdeni tudásával és akarásával kezdődött, majd folytatódott szép lassan az új igazolásokkal, később a saját nevelésű, tehetséges fiatalok beépítésével, közben pedig a folyamatot vezénylő edzők állandó keresésével. A csapat fiatalítása már az ötvenes évek végén elkezdődött, és mint kiderült a Fradi utánpótlásában pallérozódott fiatalok a felnőtt csapatban is megállták a helyüket, sőt annak is gyorsan alapemberei lettek.

Utóbbiak közül meg kell említeni két egykori játékosunkat, Tátrai Sándort, aki az 50-es, 60-as évek fordulóján állt a csapat élén, majd az őt követő Mészáros Józsefet, aki 1961. június 27-től vette át az irányítást. Az 1958-as kupagyőzelem egy fontos lépcsőfokot jelentett a Ferencváros újjáépítésében és a későbbi, legendás sikereinek megalapozásában.

tags: #ftc #mnk #gyoztes #1958

Népszerű bejegyzések:

• Új formátum az NBA All-Star Hétvégén
• Az agárdi korszaktól a modern bázisig
• Franciaország az élen, Magyarország helyezést rontott
• Így emlékszik vissza a veszprémi szurkolókra Ljubomir Vranjes
• Részletes elemzés az Európa-ligáról