Fókuszban a KEK-győzelem: A Ferencváros női kézilabdacsapatának sikerei és a Viborg elleni összecsapások

A Ferencváros női kézilabdacsapata Európa legjobb csapatai közé tartozik, melynek sikerekben gazdag története van. Sokszor, sok helyen szó esik arról, hogy a Ferencváros női kézilabdacsapata Európa legjobbjai közé tartozik, de ilyenkor legtöbbször csak a jelenre gondolunk. Pedig, ha hozzátesszük, hogy milyen tradíció és mennyi siker „rejtőzik” a szakosztály eddig megélt hetven évében, akkor még magasabb polcra helyezhetjük az FTC-t. Hiszen kevés klub tudhat magáénak a miénkhez hasonló történelmet, erre pedig igenis büszkének kell lennünk, és kötelességünk ápolni az emlékeket.

A KEK-döntő, amelyről szólt a világ: Ferencváros - Viborg

A Ferencváros nőikézilabda-csapata a Kupagyőztesek Európa Kupájában megvédte címét, miután a döntő visszavágóján idegenben is legyőzte a dán Viborgot.

Mérkőzésrészletek: Viborg (dán) - Ferencváros

Nőikézilabda KEK, döntő, 2. mérkőzés: Viborg (dán) - Ferencváros 30-31 (12-15)

Összesítésben: 60-62

A mérkőzés alakulása:

• Az első öt perc bizonytalankodása után az FTC szenzációs sorozatot produkált, egyre jobban elhúzott neves ellenfelétől, már öt góllal is vezetett.
• A szünetet 15-12-es előnnyel várta a Ferencváros.
• A dánok a második félidőben egyre nagyobb iramban kezdtek el játszani, egyenlítettek, sőt, nyolc perccel a vége előtt át is vették a vezetést.
• Elek Gábor ekkor időt kért, a Fradi megnyugodott, fordított, és a hajrában taktikusan játszva ugyanúgy 31-30-ra nyerte meg a visszavágót, mint az első, hazai meccset.
• A hazaiak rá is ijesztettek a Fradira, az 5. percben 5-2-re vezettek, de felébredtek a vendégek, 5-5-nél utolérték a dánokat, majd - kivédekezve egy emberhátrányt, és remekül élve az azt követő előnnyel - többek között Kovacsicz megugrásaival 11-6-ra elhúztak.
• A kis szünet nem ártott az FTC játékának, de amikor Tomorit is kiküldték, felzárkózott a hazai csapat, de a vezetés azonban nem forgott veszélyben.
• Nagyon kemény és helyenként durva volt ekkor a döntő, kiállításokkal próbálták visszafogni az indulatokat a játékvezetők, és sokszor ítéltek büntetőt is.
• A fordulás után Pastrovics büntetőt fogott, ám hiába volt jó a védekezés, több támadás is kimaradt.
• Skov vette vállára a Viborgot, majd Jurackot küldték ki, a magyar csapat nem tudott élni a lehetőséggel, sőt, elveszítette ezt a kétperces szakaszt.
• A dánok már az egyenlítésért támadtak, de labdalopás után Szamoránsky lőtt gólt.
• A jó napot kifogó Kovacsicz kiállítását sikerült túlélni, így az utolsó negyedóra 21-20-as Fradi-vezetésről indult.
• A francia bírók sorra ítélték a büntetőket a hazaiaknak, így a 47. percben 21-21 lett.
• Fisker ejtésével az 53. percben hosszú idő után ismét a dánok vezettek (25-24), Elek Gábor azonnal időt kért, és visszaküldte a pályára a kezdősort.
• A hajrában Skov és Szádvári tudott gólt lőni, az utolsó perc 29-29-cel kezdődött.
• Szucsánszki éles helyzetben eredményes volt, a dánok időt kértek, nekik két gól kellett a KEK-győzelemhez.
• Jurack lövése kijött, akárcsak Szádvárié.
• A lefújás pillanatában a ferencvárosi szurkolók a pályára özönlöttek - többüket elkapták a biztonsági őrök -, így ünnepelték a kupagyőzteseket.

Gólszerzők:

• Viborg: Skov 9, Frafjord 5, Jurack 5, Gullden 4/3, Varzaru 3, Fisker 2, Ahlm 2/2
• Ferencváros: Kovacsicz 6, Szucsánszki 6, Szamoránsky P. 5, Zácsik 4, Zivkovic 4/4, Tomori 2, Szádvári 2, Szarka 1, Deáki 1

A KEK-ben 1999-ben volt utoljára címvédés, akkor a norvég Baekkelagets Oslo tudott ismételni.

A 2010-2011-es KEK-szezon: A Ferencváros útja a győzelemig

A 2010-2011-es idényben több magyar csapat is képviseltette magát a nemzetközi kupákban.

Női Kézilabda Nemzetközi Kupák 2010-2011

• Bajnokok Ligája: Győri ETO KC
• KEK: Ferencváros, Váci NKSE
• EHF-KUPA: DVSC, Békéscsabai ENKSE

A Ferencváros szereplése a KEK 2010-2011 szezonjában

A kupagyőztes csapat névsora a 2010-2011-es KEK-döntőben

Alena Abramovics, Andrási Brigitta, Balogh Barbara, Barabásné Trufán Noémi, Bari Nagy Regina, Dajka Bettina, Deáki Dóra, Hornyák Anett, Kovacsicz Mónika, Mohácsik Mária, Németh Csilla, Pastrovics Melinda, Such Nelly, Szádvári Krisztina, Szamoránsky Anikó, Szamoránsky Piroska, Szarka Adrienn, Szucsánszki Zita, Tomori Zsuzsanna, Zácsik Szandra, edző: Elek Gábor

Korábbi nemzetközi sikerek és Viborg elleni összecsapások

A női kézilabdacsapatunk történelme során az első aranykorszakát az 1960-as, 1970-es évek fordulója környékén élte, amikor a gárda Elek Gyula irányításával hét év alatt négy bajnoki, illetve három Magyar Kupa-aranyat gyűjtött. Az 1971-es bajnoki cím után a következő bajnoki elsőségre huszonhárom évet kellett várni, de ez egyszersmind a második aranykor első fejezetének is tekinthető. 1994-ben, 1995-ben, 1996-ban és 1997-ben is első helyen zárt a Németh András vezette együttes, de 2000-ben és 2002-ben is vele ért a csúcsra.

A 2001/2002-es Bajnokok Ligája kampány

A nemzetközi szereplést a 2001/2002-es szezonban a BL második fordulójában kezdtük, méghozzá az előzetesen nem túl veszélyesnek ítélt német Lützellinden ellen. Ez a két biztos siker még 2001. október 7-én is éreztette hatását, ugyanis talán túlságosan is kényelmesen játszottak a mieink. Ötven percen át tartották így a szoros eredményt a vendégek, a 38. percben még vezettek is (19-20), de a végére elfáradtak, és végül hét góllal győztünk (32-25).

Jellemző a mérkőzésre Németh András vezetőedző kritikája: „A csapat fejben százszázalékosan alulmúlta önmagát. Nagyon a csapatépítés elején vagyunk, néha én sem hittem el, milyen gyermeteg hibákat tudunk elkövetni.”

A csoportkörben kiegyenlítettnek tűnő csoportba, az osztrák Hypo, a dán Viborg és a spanyol Ferrobus KU Mislata mellé kerültünk.

Csoportkör és találkozó a Viborggal:

• A csoportkör első fordulójában az 1989-2000 között nyolcszor is BL-t nyerő Hypo látogatott a Népligetbe. Két kihagyott hetessel nyitotta az összecsapást, így a mieink lendületbe jöhettek. 3-1 után három gólt kaptunk zsinórban, de az első félidő közepén a gyors indításainknak köszönhetően újra mi kerültünk fölénybe. 17-13-nál, a 36. percben bízhattunk benne, hogy sikerül eldönteni a két pont sorsát, de hat perc alatt egyenlített a Hypo. Sugár Tímea bravúrjainak köszönhetően az utolsó percekben megint négyre hízott a különbség, innen pedig már nem volt visszaút az osztrákok számára - végül kétgólos lett a siker.
• A második fordulóban Dániába, a Viborg otthonába látogattunk, nem túl kedvező előjelekkel, hiszen az egyik legeredményesebb játékosunk, Farkas Ágnes betegséggel bajlódott. Talán ennek is köszönhető, hogy nagyon bátortalanul kezdtük a meccset, a dánok meg köszönték szépen a lehetőséget, és tetemes előnyre tettek szert. Folyamatosan növelték a különbséget, a 23. percben már nyolccal vezettek, és nem sok remény mutatkozott a feltámadásra. A második játékrészt ugyanakkor bravúrosan indítottuk, gyorsan visszakúsztunk háromra, s bár ezt követően átmenetileg nőtt is a differencia, tíz perccel a vége előtt, 28-26-nál újra felcsillant a pontszerzés esélye.
• A harmadik játéknapon az első két körben meglepetésre hibátlanul teljesítő valenciai csapat, a Mislata vendégeként lépett pályára a Ferencváros. Az első tíz perc után fokozatosan egyre jobbá vált a védekezésünk, aminek köszönhetően lépéselőnybe kerültünk, 10-7-re vezettünk. A térfélcserét követően is maradt fordulat a meccsben - egészen pontosan kettő.
• Ezek után viszonylagos győzelmi kényszerben lépett pályára a csapatunk hazai pályán a Viborg ellen, hiszen a továbbjutás is veszélybe került volna, ha nem szerzünk két pontot. Nem okozott görcsösséget a nyomás, együttesünk nyolc percnyi játék után végleg magához ragadta az előnyt. A dánok erre a meccsre reaktiválták az egyébként már visszavonult olimpiai, világ- és Európa-bajnok kapust, Lauritsent, de nem ő, hanem Sugár Tímea parádézott a kapuban, mezőnyben pedig a végül tizenhat góllal záró Farkas Ágnes nyújtott zseniális teljesítményt.

Negyeddöntő, Elődöntő és a BL Döntő:

• A biztos továbbjutás már az ötödik fordulóban, Bécsben meglehetett volna, ha pontot szerzünk, de a Hypo is próbált belekapaszkodni az utolsó szalmaszálba. Bár jól kezdtük az összecsapást, fordítottak a hazaiak, és a szünetre hatgólos előnyt építettek - elsősorban a védekezésünk volt gyenge, huszonegy gólt kaptunk harminc perc alatt. A fordulás után fokozatosan közeledtünk, s bár mínusz kettőről újra mínusz négy lett, a hajrában az egyenlítésért támadhattunk.
• Ekkor a már biztosan továbbjutó Mislatát fogadtuk. Óriási volt a várakozás a szurkolók részéről, a kezdés előtt harminc perccel már zsúfolásig telt a csarnok, s ilyen légkörben nem is csoda, hogy káprázatosan indítottuk a meccset, még hat perc se telt el, amikor már 7-1-re vezettünk! Nem sokkal később kapust cseréltek a spanyolok, az orosz világbajnok Bogdanova helyett Silvia Navarro jött - ennek érdekessége, hogy Navarro még ma is aktív, sőt, 2019 decemberében negyvenévesen is igen komolyan hozzátett a spanyolok világbajnoki ezüstérméhez. No de 2002-ben nem tudott segíteni ő sem, bár a félidő közepére némileg javult a vendégek játéka, ez csupán a különbség megtartásához volt elegendő. A 18-11-es félidei állás kissé elaltatta a mieinket, a térfélcsere után a valenciaiak zavaróan hatékonyan faragták a hátrányukat, 20-17-nél, a 39. percben bőven lőtávolban voltak. Ennél azonban nem lett veszélyesebb a szituáció, végül négy góllal, 30-26-ra nyertünk, és csoportelsőként jutottunk a legjobb nyolc közé.
• A negyeddöntőben a D-csoport másodikjával, a Lublinnal kerültünk össze, és a szakemberek Fradi-továbbjutást vártak az egyébként jó erőkből álló lengyelekkel szemben. Persze, a csoportmeccsek alatt például a címvédő Krim idegenbeli legyőzésével azt is megmutatta már a Lublin, hogy nem lehet könnyelműen venni. Benyáts Beatrix kisebb sérülése miatt balkezes átlövő nélkül maradt a csapat, s ez össze is kuszálta a támadójátékunkat. Kellett hozzá jó negyed óra, hogy megtaláljuk a ritmust, addig négy góllal elhúztak a nyitott védekezést hatékonyan alkalmazó hazaiak. Felzárkóztunk, a szünetben már csak egy volt a hátrányunk, a második félidőben pedig mi fogtunk jó szelet, és háromgólos vezetésünknél nyugodtan kézilabdázhattunk. Negyed órával a vége előtt is három volt a különbség a javunkra, de itt kissé túlpörögtünk, vagyis, ahogy később Németh András nyilatkozott, „ebben az időszakban a szívünk hangosabban dobogott, mint az agyunk!” Túl gyorsan dűlőre akartuk vinni a párharcot, a rohanás, kapkodás pedig lengyel fordítást eredményezett. De ehhez nyerni kellett a Népligetben. Óriási volt a feszültség a csarnokban, hát még azután, hogy nem kezdtük jól a meccset, a hetedik percben találtunk be először az ellenfél kapujába. A tizenegyedik percben tudtunk fordítani elősz0r, de hihetetlenül szívósan tartották magukat a lengyelek, kétszer is pillanatok alatt egyenlítettek mínusz kettőről. A második félidőben is változatlan maradt a játék képe, óriási volt a küzdelem, vezettünk, de elhúzni nem tudtunk. Negyed órával a vége előtt aztán 19-17-ről három gólt kaptunk zsinórban, de a lengyel vezetés ellenére sem remegtek meg a kezek, öttel feleltünk rá, 24-20-ról pedig nem volt már visszaút a Lublinnak. 25-23-ra győztünk, és a legjobb négy közé, Európa elitjébe jutottunk.
• Az elődöntőben a Buducsnoszt Podgorica következett, előbb hazai pályán. A vendégek vezetőedzője, Zorán Zsivkovics a meccs előtt úgy fogalmazott, akár szűk vereséggel is elégedett lenne, magyar kollégája, Németh András pedig azt mondta, öt-hat gólos előny birtokában lehetne viszonylag nyugodtan készülni a visszavágóra. Mindenesetre óriási lendülettel kezdtük a meccset, ötletes, pontos támadásokkal és szigorú védekezéssel. A Podgorica nem tudott mit kezdeni ezzel, a tizennyolcadik percben már 12-6-ra vezettünk, de kisvártatva magukhoz tértek a vendégek. A szünetben még jobban álltunk négy góllal, a második félidőben azonban komoly fordulatok jöttek. Előbb 19-19-nél egyenlített a jugoszláv bajnok, majd bár négy gólt lőttünk zsinórban (23-19), a következő percekben vendég előny miatt bosszankodhatott a közönség (24-25). Nemcsak ez a meccs, hanem szinte a párharc is elúszni látszott, amikor már hárommal vezettek a vendégek, de nem adták fel a lányaink, küzdöttek az utolsó erejükig, egyenlítettek, majd mínusz kettőről is visszajöttek, végül a tizenöt gólig jutó Farkas Ágnes tizenöt másodperccel a vége előtt döntetlenre mentett. Sokat elárul a jugoszlávok harcmodoráról, hogy 22 percnyi kiállítást szedtek össze a meccsen, Farkas Ágnes például arról beszélt a lefújás után, hogy annyi pofont nem nagyon kapott még, mint ekkor. Az ötezerből aztán hat biztos lett, de talán a hetet is közelítette a lelátóra zsúfolódó szurkolók száma, ráadásul a balkánon akkoriban még abszolút nem meglepő módon rengetegen dohányoztak is a sportcsarnokban. Szóval, vágni lehetett a füsttel keveredő levegőt, és a feszültséget is, de a mieinken szerencsére azt is érezhettük, hogy tudják, veszítenivalója inkább a jugoszlávoknak van. Az első tizenhat percben nem volt nálunk egyszer sem az előny, de szerencsére a hazaiak sem tudtak jelentősen ellépni tőlünk, amikor meg végre Siti Eszter vezetést szerzett, pár pillanatig csak a fradisták hangját lehetett hallani. A második félidő szenzációsan indult, Farkas Ágnes remekelt, a 44. percben pedig már öttel álltunk jobban a Buducsnosztnál. Közeledett kicsit ellenfelünk, de tíz perccel a vége előtt megint négy volt közte, a hangulat egyre forróbbá vált, öngyújtók, pénzérmék, székek röpködtek a pályára, a játékosok felé, de a játékvezetők nem merték félbeszakítani az összecsapást. Németh András a lefújást követően meg is jegyezte, hogy „Ha az ellenőr fél félbeszakítani a mérkőzést, akkor a nők ne féljenek kézilabdázni?!”. De tehette mindezt boldogan a vezetőedzőnk, mert az utolsó percekben is sikerült megőrizni a vezetést, noha három perccel a vége előtt egyre zárkózott a hazai csapat. Az utolsó, 33. gólunkat már el se könyvelték a játékvezetők, ez azonban már senkit sem érdekelt, mert 32-31-re így is megnyertük a visszavágót és bejutottunk a Bajnokok Ligája döntőjébe.
• Az ellenfél a döntőben a Kometal Szkopje volt, amely három év alatt másodszor került be a fináléba - s talán csak azért nem harmadszor, mert a 2000-es, Hypo elleni döntőben a macedón szurkolók megütötték a vendégek edzőjét, és ezért a következő sorozatból kizárták a klubot. A tömegverekedés után egyébként a győztesnek járó serleget nem a találkozót követően a csarnokban adták át, hanem egy szállodában, titokban. Ez a történet mindenesetre előrevetítette, hogy mi várhat a Fradira: öldöklő csata, kiváló ellenfél és Macedóniában pokoli hangulat. Nehezítette a mieink felkészülését, hogy - s ma ez is elképzelhetetlen már… - a szkopjeiekről nem állt rendelkezésre videó felvétel, pedig a Fradi minden követ megmozgatott érte. A döntő első gólját Kirsner Erika szerezte, a Népliget környékét meg ennek következtében kisebb hangrobbanás „rázta meg”. Amilyen gyorsan, húsz másodperc alatt jött az első Fradi-gól, olyan lassan született meg a második, s ezt kihasználva a vendégek a hetedik percben 3-1-re vezettek. Újra lendületbe jöttek aztán a mieink, átvettük a vezetést, s bár nagyon meglépni nem tudtunk, jobbára nálunk volt az előny. A macedónok egy-egy faultjánál, ütközésénél sokszor azt gondolhattuk, hogy ennél nem lesz már durvább jelenet, de a vendégek mindig tudták még fokozni a keménységet. A térfélcsere utáni első percekben lendületesen kézilabdáztunk, a játékrész közepén viszont hullámvölgybe kerültünk, és Sugár Tímea bravúrjainak köszönhettük, hogy nem kerültünk nagyobb bajba (17-18). A kapusunk remeklése kifizetődött, a 47. percben még egyenlő volt az állás (20-20), négy perccel később azonban már néggyel vezettük (24-20). Egészen jól alakult a meccs, de nem adta fel a Szkopje, amely a játékvezetők támogatását is élvezve egyre zárkózott. Plusz kettőnél ért véget a mérkőzés, az eredménnyel pedig valamelyest mindkét edző elégedett volt. Németh András ekképp értékelt: „Nekünk nem lehetett álmunk a döntőbe jutás, de a kis lépések taktikája bevált. Most is léptünk egy kicsit a végső siker felé. Sajnálom, hogy játékosaim gondolkodását néha bénította a hihetetlenül forró hangulat. A Szkopje rutinosabb együttes, de nincs okunk félni a visszavágótól.” Kollégája pedig a következőket mondta: „A kétgólos vereség miatt nem vagyok elkeseredve, de tudom, hogy a visszavágón is rendkívül veszélyes ellenfél lesz a Ferencváros. Az FTC a sportág nemes magyar hagyományaihoz méltóan küzdött, és ha így csatázik a visszavágón is, akkor hazai pályán sem mehetünk biztosra.” Az ígéret aztán némileg kedélyesebb volt, mint amilyen hangulat valójában fogadta a mieinket, és erről a televíziós közvetítés meglehetősen beszédes képet mutatott… A balkáni légkört jól jellemzi, hogy a kezdés előtt a macedón himnusz felcsendült, míg a magyar nem. A hazai játékosokat mindez nem zavarta, folytatták volna a szokásos procedúrát, a mieink azonban nem mozdultak, mígnem a magyar szurkolók elénekelték a Himnuszt - igaz, a füttykoncert miatt nehezen lehetett csak hallani. Faragó Richárd, a mérkőzés kommentátora tökéletesen érzékeltette a körülményeket: „Európai kupadöntő, Bajnokok Ligája-döntő, de nem Európában vagyunk…”, miközben a helyi lapok már a meccs napján szinte tényként beszéltek arról, hogy a Kometal Szkopje BL-győztes lesz. Hutupan, ha már az EHF hozzájárult ahhoz, hogy kizárólag az utolsó meccsekre benevezhesse friss igazolását a Szkopje, eszement jól védett, Farkas és Siti hetesét is hatástalanította, de Mravikova próbálkozásai se jártak sikerrel. A második játékrészben újra és újra el tudtak lépni a hazaiak, s bár a mieink nem törtek meg, többször is felzárkóztak két-három gólra, amikor tíz perccel a vége előtt hat, összesítésben pedig négy volt a Szkopje előnye, akkor már érezhető volt, ez a ha...

tags: #ftc #viborg #kek #donto

Népszerű bejegyzések:

• Egy szélhámos története a magyar sport élén
• Miért érdemes medencébe szállni?
• Részletes tabella és statisztikai adatok a Bundesligáról
• A roma közösségektől a római sportarénákig
• Ariana Grande és a tragikus manchesteri események