Kézilabda mozgáselemek: Futás, labdavezetés és labdaátvétel technikái

A futás egyike a kézilabdázás alapvető mozgáselemeinek, így annak helyes technikai végrehajtása, valamint a gyorsaság és állóképesség megfelelő szintje alapvető feltétele a játékos eredményességének. A játék sebessége - különösképpen a támadás és a védekezés állandó, gyors változása - megkívánja, hogy a játékosok helyváltoztató mozgásuk nagy részét futással hajtsák végre. Futómozgással viszonylag rövid idő alatt nagy távolság tehető meg, ezáltal a játékos pozícióelőnybe kerülhet, ami jelentősen megkönnyíti tevékenységét mind támadásban, mind pedig védekezésben.

A futás alapjai a kézilabdában

Az elindulás technikája

Az elindulás célja a test kimozdítása alaphelyzetből a mozgás irányába úgy, hogy a játékos a megfelelő sebességet minél hamarabb elérje. Az elindulás technikája sok hasonlóságot mutat az atlétikai állórajttal. Az első lépések a folyamatos gyorsulás biztosítása érdekében rendkívül dinamikusak, rövidek, majd a törzs emelkedésével fokozatosan hosszabbodnak. A karok helyzetét és tevékenységét a játékos labdához viszonyított helyzete határozza meg.

Amennyiben az elinduló játékos számít arra, hogy megkapja a labdát, a karok a labdaátvételre készen, a mellkas előtt helyezkednek el, a törzs esetleges kifordításával. Amennyiben a játékos már eleve labdával a kézben indult, úgy azt azonnal fel kell készítenie a továbbításra vagy labdavezetésre. Minden más esetben a karok könyökben hajlítva és a törzs mellett ellentétesen előre-hátra mozogva a lendületszerzést segítik.

A futómozgás sajátosságai

A futómozgás célja az elindulással megszerzett lendület törés nélküli átvitele a játékos mozgásába, illetve annak folyamatos pályán tartása. Meglehet, a játék mozgásanyagában néhány sajátos futómozgás is fellelhető (például hátrafelé futás, oldalazó futás), technikailag a kézilabdás futómozgás megegyezik a klasszikus atlétikai futással. Néhány sajátosság, a sportágspecifikus mozgásanyagból adódóan, elsősorban az irányváltoztatásnál és a labdás technikáknál különíthető el. A játékos először a sarok külső részén fog talajt, majd végiggördül az egész talpon, biztosítva ezáltal a futómozgás gördülékenységét. A karok könyökben hajlítva, a törzs két oldalán előre-hátra mozogva segítik a futóritmus kialakítását, megőrzését, vagy részt vesznek a labdás technikában.

Irányváltoztatás

Az irányváltoztatás célja a játékos eredeti mozgásirányának megszakítása és új mozgáspályára helyezése az egyensúly megőrzésével. Az irányváltoztatás lényeges része a játékos labdás és labda nélküli tevékenységének mind támadásban, mind védekezésben, különösen egy-egy elleni játékhelyzetekben. A játékos pályán elfoglalt helye, illetve a pillanatnyi játékszituáció függvényében az irányváltoztatás végrehajtható hirtelen, szögben vagy fokozatosan, köríven. A hirtelen irányváltoztatás - a kapuelőtér előtt, ellenfél közelében végzett támadó- vagy védőmunka során alkalmazható célszerűen, mert kis területen teszi lehetővé a mozgásirány gyors változtatását. Az irányváltoztatásnál az egyensúly megőrzése érdekében különösen fontos a súlypont optimális pályán való tartása, mozgatása. Ehhez az egész test harmonikus együttműködése, különösen a lábak és a törzs munkájának összhangja fontos.

A megállás technikája

A megállás célja a játékos folyamatban lévő mozgásának befejezése olyan ideiglenes alaphelyzetben, melyből a következő technikai elemek könnyen és gyorsan kivitelezhetők. Az állandóan változó játékszituációk megkívánják, hogy a játékos szükség esetén minél gyorsabban és minél rövidebb úton tudjon megállni (kitámasztással vagy beugrással). A játék jellegéből és a pálya méretéből adódóan hosszú távú, ciklikus futómozgások nem alakulnak ki a kézilabdázásban. Ellenkezőleg, a játékosok igyekeznek a mérkőzés során előforduló támadó- és védőfeladataikat gyorsításokkal, lassításokkal, irányváltoztatásokkal - szakaszos futómozgásokkal - végrehajtani.

A gyorsaság és állóképesség szerepe

A gyorsaság különösen nélkülözhetetlen az ellentámadásnál, visszavonulásnál, valamint az egy-egy elleni játékhelyzetekben, a támadás- és védekezésszervezési fázisban egyaránt. Meglehet ez a képesség bizonyos fokig veleszületett, a megfelelő kiindulóhelyzet felvételével, a reakcióidő csökkentésével, a futómozgás közbeni helyes testhelyzet csiszolásával, valamint az elrugaszkodó erő növelésével a gyorsaság kismértékben fejleszthető. Mivel támadásban a játékosoknak a futómozgás egy részét labdával kell végrehajtani, gyakorlás közben különös figyelmet kell fordítani a labda tartására és biztonságos megőrzésére, tovább a labdavezetés közbeni gyors haladásra.

Az állóképesség alapvető feltétele a magas szintű teljesítmény biztosításának és megőrzésének, ezért ennek a képességnek a megfelelő szintje a játékos eredményességének egyik kritériuma a támadás és védekezés valamennyi fázisában. Megfelelő állóképességi szint hiányában a fellépő fáradtságérzet csökkenti a játékosok koncentrálóképességét, így az hátrányos helyzetbe kerül ellenfelével szemben mind támadásban, mint védekezésben. Jóllehet biológiailag e képesség növelésének mértéke is behatárolt, folyamatos edzéssel az állóképesség szintje jól fejleszthető. Mérkőzés közben, amikor a játékos maximális intenzitással hajt végre mozgásokat hosszabb ideig, oxigénhiány lép fel, ezért az edzés során is szándékosan elő kell idézni ezeket a körülményeket, valamint tökéletesíteni kell a helyes légzéstechnikát.

A labdavezetés művészete

A labdavezetés a labda birtoklásának tartós módja. A folyamat a labda leütésével kezdődik, és egészen addig tart, amíg azt a játékos egy vagy két kézzel meg nem fogja. Mihelyt azonban a labdát egy vagy két kézzel ismét elfogják, legfeljebb 3 lépés, illetve 3 mp után tovább kell játszani. A labda vezetése (talajra dobása vagy ütögetése) akkor kezdődik, ha a játékos valamely testrészével megérinti a labdát és azt a talajra irányítja. A labdavezetés legnagyobb előnye, hogy lehetőséget ad a labdás helyváltoztatásra, ezzel jelentősen növelve a játékos támadótevékenységének hatékonyságát. Másfelől, bizonyos kényszerhelyzetekben - mint például egyensúlyvesztés vagy az idő-, illetve lépésszabály megsértésének veszélye - a labda, annak egyszeri vagy többszöri leütésével biztonságosan megtartható.

Alaphelyzetben és mozgás közben

Az alaphelyzetben történő labdavezetés csak akkor célszerű, ha a játékost a körülmények arra kényszerítik. A mozgás közben végrehajtott labdavezetés a támadás valamennyi fázisának fontos alkotóeleme. Ellentámadásnál a labdával való gyors haladásra, vagy a támadásszervezési fázisban a támadásépítésre a labdavezetés egyaránt hatásosan alkalmazható.

Mély labdavezetés és irányváltoztatás

A játékos haladási sebességétől, valamint a védőkhöz viszonyított helyzetétől függően különböző technikákkal vezetheti a labdát. A gyors irányváltoztatás, valamint a labda nagyobb védelme érdekében a játékos térdhajlítással süllyeszti súlypontját, és törzsével jobban a labda felé fordul, így a labdavezetés mélyül. Ez a végrehajtási mód lehetővé teszi a labda jó fedezését azáltal, hogy a támadó a testével a labda és a védő között helyezkedik el. Ezért a támadásszervezési fázisban, különösen az ellenfél közelében, a mély labdavezetés praktikus és biztonságos. Irányváltoztatás közben a labdaleütés módja is változik. A játékos tenyere a labda tetejéről kissé annak oldalára csúszik át, így a leütés erővonala az új mozgásiránynak megfelelően oldalra, rézsútosan lefelé irányul. Különösen folyamatos mozgásirány-változtatás közben célszerű a labdát mindig a védőtől távolabbi kézzel lepattintani.

A labdavezetés kapcsolata más technikai elemekkel

A labdavezetés amellett, hogy egyike a támadás alapvető technikai elemeinek, szoros kapcsolatban áll tulajdonképpen a támadójáték minden területével. A labdaátadást, az elzárást, a cselezést vagy kapura lövést gyakran előzi meg labdavezetés, de a folyamatos támadásszervezés ugyancsak elképzelhetetlen e technikai elem magabiztos kivitelezése, végrehajtása nélkül. A játékos gyakran kerül olyan kényszerhelyzetekbe, hogy nem képes tovább játszani a labdát, ugyanakkor az idő, illetve a lépésszabály korlátozása következtében nem is tarthatja azt tovább a kezében.

A labdaátvétel fontossága és technikái

A játékos támadótevékenységének fontos mozzanata a labda átvétele, mert annak technikai végrehajtása erősen kihat a további labdás technikai elemek kivitelezésére. Könnyű belátni, hogy helytelen végrehajtás esetén a játékos időt veszít, ezzel pozíció hátrányba kerülhet, sőt esetleg elveszítheti a labdát. Míg magabiztos, gördülékeny labdaátvétellel a támadó nemcsak fokozhatja helyzeti előnyét, de közvetlenül gólhelyzetbe kerülhet. Ezért a támadójáték eredményessége érdekében a biztonságos, zökkenőmentes labdaátvétel a játék minden szintjén nélkülözhetetlen. A labdaátvétel - mint a támadásépítés fontos eszköze - egyike a leggyakrabban alkalmazott technikáknak, ezért annak biztonságos végrehajtása alapkövetelmény. A sikeres technikai végrehajtás szempontjából lényeges a labdaátvétel formájának megválasztása, a pillanatnyi játékhelyzetnek megfelelően.

Kétkezes labdaátvétel

Ez a legideálisabb pozíció a labda átvételére, mert a játékos viszonylagos nyugalmi helyzete lehetővé teszi a mozgássor teljes végrehajtását. Meglehet tisztán, szemből érkező labda elfogására a játék közben ritkán kínálkozik lehetőség, mégis ez a mód tekinthető a labdaátvétel alaptechnikájának.

1. Felső elfogás: A labda átvétele felső elfogással célszerű, ha a labda csípőmagasság fölött érkezik. A labdaátvétel folyamata már jóval a test előtt megkezdődik azáltal, hogy a törzs enyhén előredől és egyidejűleg a karok a megfelelő magasságban kinyúlnak az érkező labda irányába. A két tenyér fokozatosan megközelíti egymást, ily módon egy kosárformát alakítva ki. A mutató- és a nagyújjak egy nyitott háromszöget alkotnak, míg a többi ujj enyhén nyújtva előre-fölfelé mutat. A játékos ujjhegyekkel érinti először a labdát, majd az fokozatosan a tenyérárokba kerül, ahol az ujjak erősen rátapadva a két tenyér közé zárják. Eközben a karok könyökhajlítással fékezik a labda lendületét, míg azt a játékos a következő technika kivitelezésének helyére vezeti.
2. Alsó elfogás: A labda átvétele alsó elfogással célszerű, ha a labda a csípőmagasság alatt érkezik. A játékos az érkező labda magasságának megfelelően süllyeszti súlypontját, kissé előre dönti törzsét, majd egyidejűleg a karokkal a labda felé nyúl. A tenyerek egymást megközelítve fokozatosan kifordulnak, ily módon egy kosárformát alakítva ki. Az ujjak enyhén nyújtva előre-felfelé mutatnak úgy, hogy a kisujjak erősen megközelítik egymást. Az ujjhegyek az érintés pillanatában tovább görgetik a labdát a tenyérárokba, ahol azt a ráfonódó ujjak a két tenyér közé zárják. A karok könyökhajlítással fékezik a labda lendületét, majd azt a mellkas tájékára emelik.

Oldalról érkező labda átvétele

Játék közben a labda leggyakrabban oldalról érkezik, így az átvétel alaptechnikája enyhén módosul. A labda megváltozott érkezési iránya következtében az előkészítő mozgás is megváltozik.

• Dobókézzel azonos oldalról: Előnyös, hogy támadó alaphelyzetben a törzs kissé kifordul a dobókar felé, így a játékosnak nem jelent problémát fokozatosan tovább fordulni felsőtestével az érkező labda irányába. Mindkét kar együtt fordul a törzzsel, és megfelelő magasságban a labda felé nyúlva felkészül annak elfogására. A labdaátvételt követően a felsőtest visszatér eredeti helyzetébe, míg a karok könyökhajlítással fékezik a labda lendületét, majd azt a melltájékra kísérik.
• Dobókézzel ellentétes oldalról: Hátrányos, hogy támadó alaphelyzetben a törzs kissé kifordult a dobókéz felé, mert így a játékos kevésbé tud elfordulni az érkező labda irányába. Ennek következtében a két kar különböző mértékben - a bal kar teljesen, míg a jobb kar csak részben - képes kinyúlni és a labda elfogására felkészülni.

Labdaátvétel mozgás közben

A játék jellegéből adódik, hogy a labdaátvételt legtöbbször különböző mozgások közben kell végrehajtani. Meglehet, a labdaátvétel alaptechnikája ebben az esetben nem változik lényegesen, maga a mozgásfolyamat azonban jelentősen felgyorsul.

• Futás közbeni labdaátvétel: Technikai végrehajtásának fő szempontja, hogy a labdaátvétel ne törje meg a futás ritmusát és a játékos mozgásának folyamatosságát. Ezért célszerű az elfogás mozdulatát egy futólépéssel összekapcsolni. Így futás közben a karok összehangolt mozgása hirtelen megszakad, majd egy egylábas elrugaszkodás után mindkét kéz az érkező labda felé nyúl. Amennyiben a labda oldalról érkezik, ez a mozdulatsor annyiban módosul, hogy a karok mozgását követve a törzs is a labda irányába fordul.
• Felugrás közbeni labdaátvétel: Leggyakrabban érintőtávolságon kívülre került labda megszerzésére, ritkábban légi dobás előkészítésére használatos. Ugyanakkor a játékosok szándékosan egy kis ugrás közben veszik át a labdát, mert így páros lábra érkezve még további három lépés tehető meg. A labda pillanatnyi helyzetének megfelelően az ugrás végrehajtható egy vagy páros lábról. A súlypont süllyesztését követően a karok erőteljes lendítéssel segítik az elrugaszkodást, majd az érkező labda felé nyúlnak. A játékos ugrás közben veszi át a labdát a játékszituációnak megfelelően egy vagy két kézzel, majd úgy fog talajt, hogy az ne okozzon egyensúlyvesztést.

Egykezes labdaátvétel és speciális esetek

Bizonyos kényszerhelyzetekben nincs idő mindkét kéz egymás mellé helyezésére, így a játékos kénytelen egy kézzel átvenni a labdát. A mozdulatsor a labdához közelebbi kar kinyújtásával kezdődik, amit az azonos oldali láb kilépése is segíthet. A törzs az érkező labda irányába fordulva megkönnyíti a karnyújtást, és egyúttal meghosszabbítja annak érintőtávolságát. Eközben a kéz, tenyérrel a labda felé fordulva nyújtott ujjakkal igyekszik minél nagyobb érintési felületet formálni. Először az ujjhegyek, majd a tenyér érinti a labdát, aminek lendületét a csukló fékezi egy enyhe hátrafelé mozgással. A kar rugalmas utánaengedéssel tovább tompítja a labda lendületét, majd azt a következő mozdulattal megfelelő helyre irányítja. Amint a labda sebessége lecsökken, lehetővé válik annak megmarkolása egy kézzel, a másik kéz biztosításával. A rézsútosan hátulról érkező labda elfogása gyorsindításnál, vagy a bejátszás megszerzése védő közelében, beálló pozícióban a labdaátvétel speciális esete, melynek során a futás közbeni és oldalról érkező labda kombinálásával, vagy testi kontaktus közben veszi birtokba a játékos a labdát, leggyakrabban egy kézzel. A labda egy kézzel történő, biztonságos átvétele néha váratlan, kiszámíthatatlan megoldásokra ad lehetőséget, mellyel ráadásul a játékos időt is nyerhet. Alaphelyzetben vagy mozgás közben a játékosok általában törekedjenek a biztonságosabb, kétkezes labdaátvételre, de bizonyos játékszituációkban az egykezes elfogás szintén előnyös lehet.

Labdaszerzés a védekezésben

A védőjátékosok feladatköre nem szűkíthető le csupán az ellenfél késleltetésére és feltartóztatására, de amennyiben arra jó alkalom adódik, kísérletet kell, hogy tegyenek a labda megszerzésére is. Ezt a célt a játékszituációnak megfelelően alkalmazott technikák felhasználásával érheti el a védő. A labdaszerzés nemcsak a támadásszervezés és a góllövés megakadályozásának leghatásosabb módja, de a gyors ellentámadás egyik alapfeltétele is. Jóllehet a védő bizonyos fokig ki van szolgáltatva a támadóval szemben, és alkalmazkodnia kell annak mozgásához, tevékenységét nem szűkítheti le csak válaszreakciókra. Ellenkezőleg, a korszerű játékfelfogás megkívánja a támadó szellemű, labdacentrikus védekezést, ezért a védőnek lehetőség esetén kísérletet kell tennie a kezdeményező szerep átvételére.

A labda elhalászása

A labdaszerzésnek ezt a módját az ellenfél átadásának megszerzésére célszerű alkalmazni. A technika sikere a váratlan végrehajtásban rejlik, ezért a védő úgy időzítse a labda felé irányuló mozgást, hogy azt az átadást végző támadó ne sejthesse meg. A halászás legtipikusabb példája, mikor mélységben jól működő, támadó szellemű védekezés következtében a támadók hosszú átadásra kényszerülnek, mert a labda hosszú útja ez esetben kellő időt ad a védőnek a közbelépésre. A labda elhalászására leginkább az olyan játékszitációk, mint pillanatnyi számbeli fölény, tartós emberelőny, gyorsindítás elleni visszarendeződés vagy alkalomszerű emberfogásos védekezés kínálnak kiváló lehetőségeket. Ezenkívül jó helyezkedéssel és hatásos csapatmunkával a védők jól kihasználhatják a partdobások, különösen a sarokból végrehajtott bedobás, valamint a mezőnyben megítélt szabaddobás nyújtotta lehetőségeket. Az úgynevezett labdacsapda a halászás elterjedt technikai-taktikai eleme, amikor is a védők jó elővételezéssel, tudatosan mintegy belekényszerítik a támadót - legtöbbször az átlövőt - egy hosszú átadásba. Ezen labdaszerzési technika legnagyobb előnye, hogy a sikeres közbelépés a támadásszervezést már a kezdeti stádiumában meghiúsítja, és egyúttal a megszerzett labdával gyors ellentámadás keretében kiváló alkalom kínálkozik könnyű gólszerzésre. A manőver hátránya azonban, hogy kissé kockázatos, és sikertelen kísérlet esetén a támadó csapat időlegesen számbeli fölénybe kerülhet.

Labda elütése

A labdaszerzésnek ezt a módját a támadó által felületesen vagy időszakosan birtokolt labda megszerzésére célszerű alkalmazni. Ez a technika minden olyan játékszituációban megkísérelhető, amikor a védő és a labdás támadó érintőtávolságra közelíti meg egymást. Ennek megfelelően - mintegy előkészítő manőverként - a védő észrevétlenül megközelíti a támadót a labdavezetés oldalán, majd nyitott tenyérrel elüti a labdát, amikor az elhagyja a támadó kezét vagy visszafelé pattan a talajról. Előnyös a labdaelütést megkísérelni akkor, amikor az éppen elhagyja a talajt és fokozatosan lassulva emelkedik. A labda birtokbavételét erőteljes súlypontsüllyesztéssel és határozott, ugyanakkor lágy csuklómozdulattal hajtja végre a játékos az ellenfélhez közelebbi kézzel. A kapuelőtér közelében, a támadó áttörési kísérlete során a védőnek rendszerint jó lehetősége nyílik a labda elütésére. Ebben a szituációban ugyanis a támadó figyelme megoszlik, felületesen birtokolja a labdát, és így a védő gyors kilépéssel, hirtelen mozdulattal ellophatja azt.

Labda kisodrása

A labdaszerzésnek ezt a módját a dobáshoz felkészített labda ellenfél kezéből való kijátszására célszerű felhasználni. Ez a technika egyúttal lehetőséget ad a védőnek a kapura lövés megakadályozására abban az esetben is, ha az ellenfél már a kapuelőtér fölé jutott. A technikai végrehajtás a támadó felugrásával egy időben mély alaphelyzetből páros lábról elrugaszkodással indul. A felugrás irányát a támadóhoz közelebbi kéz vezeti, ami lendítés után erőteljesen kinyúlik a labda felé. Ezt követően a védő - kihasználva azt a pillanatot, amikor a felkészített labda a dobómozdulat megkezdése előtt egy pillanatra nyugalmi helyzetbe kerül - gyors csuklómozdulattal, nyitott tenyérrel kisodorja a labdát az ellenfél kezéből. Mivel a védő rendszerint a kapuelőtéren belül fog talajt, ez esetben a labda megfogása helyett csak annak kijátszása legyen a célja. Ez a technikai elem rendszerint a kapuelőtér környékén fedezhető fel, amikor a támadók áttörést követően beugrással, bedőléssel vagy bevetődéssel igyekeznek megközelíteni a kaput.

A labdaszerzés kockázatai és előnyei

Meglehet, a labdaszerzés változatos technikái kissé kockázatosak, a halászás, elütés és kisodrás a védekezés technikájának szükséges elemei. A labdaszerzés nemcsak a támadásszervezés és a góllövés megakadályozásának leghatásosabb módja, de a gyors ellentámadás egyik alapfeltétele is.

tags: #futas #labdavezetessel #kezilabda

Népszerű bejegyzések:

• Női kézilabda Ausztriában
• Az Udinese és Inter klubok bemutatása
• Az 1969-es magyar labdarúgó bajnokság részletei
• Interjú Kapusi Bálinttal és Juhász Zsomborral
• Labdarúgás Magyarországon