Az 1984-es magyar ifjúsági labdarúgó-Európa-bajnoki győzelem
Idén 30 éve, hogy a Bicskei Bertalan vezette magyar ifjúsági válogatott Szovjetunióban megnyerte a korosztályos Európa-bajnokságot.
Az 1984-es U18-as labdarúgó-Európa-bajnokságot a Szovjetunióban rendezték 16 csapat részvételével 1984. május 25. és június 3. között.
Némileg magányosan engedték el, majd ünnepelve fogadták a magyar ifjúsági válogatottat az U18-as labdarúgó Európa-bajnokság után, amelyet 1984. május 25. és június 3. között 16 csapat részvételével rendeztek a Szovjetunióban.
A mieink a döntőben végül 0-0-ás rendes játékidőt és hosszabbítást követően tizenegyesrúgásokkal 3-2-re legyőzték a házigazda szovjeteket.
Az esti programon a 84-es csapatból részt vett Kovács Kálmán, Keller József, Zsivóczky Gyula, Szeiler József, Krizán Sándor és Deák Sándor is.
Kovács Kálmán felidézte, hogy az 1984-es Európa-bajnokság előtt néhány hónappal egy pulai nemzetközi tornán vett részt a csapat, ahol katasztrofálisan szerepelt, a nyolc indulóból a nyolcadik helyen végzett.
"Senki sem tudja megmondani, mi történt a két torna között. Attól a csapattól senki nem várt aranyérmet az Eb-n, már a csoportból való továbbjutásnak is mindenki örült volna."
A fent említett csendesebb „elbocsátást” jól mutatja, hogy idehaza sem sorolták az esélyesek közé Bicskei Bertalan együttesét, így aztán az újságírók sem kísérték el az ifiválogatottat a tornára, mindössze Lakat T. A.
A magyar válogatott a D-csoportban Csehszlovákia (3-0), Spanyolország (2-1) és Svájc (1-0) válogatottjával küzdött meg, magabiztosan, pontveszteség nélkül, egy kapott góllal csoportelsőként jutott tovább az egyenes kiesési szakaszba.
A június 1-jén Moszkvában játszott elődöntőben aztán a magyar gárda Lengyelország ellen Kovács Kálmán és Zsivóczky Gyula találatával 2-0-ás győzelmet aratva jutott a döntőbe, ahol az Írország ellen 2-1-re győztes házigazda szovjetekkel kellett megmérkőzniük.
A fináléban aztán 80 ezer néző a nagy Szovjetunió sikerére áhítozva hazai sikert várt, ezzel szemben a rendes játékidőben, majd a hosszabbításba sem született gól, így jöhettek a tizenegyesek.
Az első kettőt kihagytuk, aztán kapusunk, Petry Zsolt három szovjet büntetőt is kivédett, végül Kovács Ervin a hálóba lőtte az Európa-bajnoki címet jelentő gólt.
A győzelemre meg aztán itthon is felkapták a fejüket az emberek.
A fontos, egyben szép sikert bizony a csapat játékosai és vezetői tehát évek óta megünnepelték.
Krizán Sándor általában a szabolcsi Vásárosnaményben szervezte a küldöttség éves találkozóját - sajnos az évek múlásával a vezetők közül egyre kevesebben tudtak megjelenni, a halálesetek megrázták a keret tagjait, akik azonban továbbra is minden évben összejönnek.
Erre idén formabontó módon nem Szabolcsban, hanem június 13. és 15. között Szombathelyen kerül sor, méghozzá utánpótlás torna keretében, amelynek fénypontjaként pályára is lép az 1984-es Eb-győztes csapat.
Az aranyérmes csapat tagjainak a sikert követően gyökeres fordulat állt be a pályafutásában. Felfedezték őket az NB I-es csapatok edzői, bemutatkozhattak felnőtt csapatokban.
Abban minden résztvevő egyetértett, hogy ha nincs az Eb-siker, aligha váltak volna ismert labdarúgóvá húszas éveik elejére.
A válogatott pénteken ismét pályára lép, a jövő szombati Európa-bajnoki nyitány előtti utolsó felkészülési mérkőzésen Üzbegisztán lesz az ellenfél Telkiben.
Soron következő visszaemlékezésünkben a magyar labdarúgás egyik legutolsó kézzelfogható sikerét szeretnénk bemutatni Olvasóinknak, a tőlünk megszokott alapossággal.
Az Eb-győztes válogatott kerete: Petry Zsolt (MTK), Szeiler József (FTC), Takács József (DVTK), Haáz Ferenc (FTC), Pintér Attila (Salgótarján Síküveg), Szélpál László (SZEOL AK), Keller József (Nagykanizsa), Deák Sándor (FTC), Kovács Ervin (Újpesti Dózsa), Krizán Sándor (Nyíregyháza), Orovecz György (MTK), Csoboth Róbert (PMSC), Vincze István (Tatabánya), Zsinka János (Volán), Kovács Kálmán (Budapesti Honvéd), Zsivóczky Gyula (FTC) és Zvara József (Vasas).
Petry Zsolt: Az MTK-ban mutatkozott be az NB I-ben, majd védett a Videotonban is, később külföldön több klubban szerepelt komoly sikerekkel. Jelenleg kapusedzőként dolgozik a török első osztályban szereplő Samsunspor csapatánál.
Szeiler József: A Ferencváros saját nevelésű kapusa, majd Várszegi Gábor időszakában az FTC ügyvezetőjeként is dolgozott.
Haáz Ferenc: A Fradi védőjeként mutatkozott be az NB-I- ben, később az első csapat technikai vezetőjeként segített élete klubját.
Takács József: Diósgyőrben debütált az NB-I-ben, idővel a magyar futballban sok területen dolgozott, éppenséggel edzőként, menedzserként és vezetőként is.
Pintér Attila: A Fradi játékosaként lett NB I-es futballista, éveket szerepelt a zöldeknél, ekkor nem lett bajnok, de később edzőként igen. A kispadon szép sikereket ért el, sőt, szakvezetőként a szakma csúcsára is jutott, hiszen szövetségi kapitánynak nevezték ki.
Szélpál László: Szegeden lett ifiválogatott és ismert futballista, majd fiatalon az Újpestből vonult vissza súlyos gerincvelő sérülés miatt. Rövid, de annál eredményesebb pályafutása alatt Újpesten a lilákkal egy bronzérmet és egy bajnoki címet szerzett.
Krizán Sándor: Szabolcsi gyerekként a Nyíregyháza Spartacus csapatából válogatták be, majd nagyon fiatalon, szívproblémák miatt abba kellett hagynia a labdarúgást. Több egyesületben dolgozott technikai igazgatóként, sportigazgatóként, edzőként és játékosmegfigyelőként, mint ahogy megyei igazgatóként segítette az MLSZ munkáját is.
Keller József: A Nagykanizsai Olajbányász balhátvédjeként kapott meghívót az ifiválogatottba, az FTC 1984 nyarán, az Eb-győzelem után igazolta le, ahol aztán a klub örökös bajnoka, 1989-ben pedig az év labdarúgója lett.
Deák Sándor: Álmai klubjában, az FTC-ben mutatkozott be az NBI-ben. Nagy tehetségét nem sokáig tudta megmutatni, egy kuvaiti klub elleni edzőmeccsen súlyos térdsérülést szenvedett, karrierje ezzel korán kettétört.
Kovács Ervin: Újpesten mutatkozott be az NB I-ben, később játszott a Honvédban is, majd mindkét klubbal bajnoki címet is ünnepelhetett.
Zsivóczky Gyula: A Fradi saját nevelésű játékosaként az Üllői úton mutatkozott be az NB-I-ben, később több élvonalbeli klubban is játszott. Pályafutása után edzőként dolgozik felnőtt, illetve utánpótlás csapatoknál.
Vincze István: Fiatalon, a Tatabánya csatáraként debütált az NB I-ben, majd profi játékosként Leccében Antonio Conte csapattársaként szerepelt, a Napoli edzőjével máig baráti kapcsolatot ápol.
Csoboth Róbert: A Pécsi MSC csapatába játszotta első felnőtt NB-I-es mérkőzését, később szerepelt külföldön is. Fia, Csoboth Kevin elérte, hogy a felnőtt válogatottban bemutatkozzon, ezzel édesapja álmát valósította meg.
Zvara József: A Vasas jobbszélsőjeként mutatkozott be a honi élvonalban.
Zsinka János: Több NB I-es csapatban is megfordult, az Eb után őt is a Fradi igazolta le, kivételes gyorsaságával profiként külföldön, Portugáliában is kipróbálhatta magát. Játékos pályafutása után edzői és technikai vezetői feladatokat végzett, például a Ferencvárosban is.
Orovecz György: Az akkori ifiválogatott legfiatalabb játékosa az MTK csapatában nevelkedett, ott is játszotta élete első felnőtt NB I-es mérkőzését. Kanadában él több mint húsz éve, ahol nem szakadt el a focitól sem.
Kovács Kálmán: Az Eb-győztes válogatott csapatkapitánya. A Honvéd csapatában nevelkedett, ott teljesedett ki pályafutása és vált legendává. Később az Auxerre csapatába igazolt, ahol francia bajnokságban egy találat híján gólkirályi címet szerezhetett volna.
Bicskei Bertalan: Irányításával lett Európa bajnok az ifiválogatott 1984-ben. Játékosként a Fradiban nevelkedett kapusként, majd a Honvédban és az MTK-ban szerepelt az NB-I-ben. Pályafutása után edzőként az MTK utánpótlás csapatánál kezdett, később az MLSZ-nél dolgozott, ahol talán legnagyobb sikerét érte el az Eb sikerrel.
Piski Elemér: Az MTK-ban évekig utánpótlásedzőként ténykedett, ezzel párhuzamosan volt edzője az ifi válogatottnak is. Az Eb-győzelem után lett szövetségi edző, később külföldön dolgozott, ahonnan hazatérve felnőtt csapatnál is kapott feladatokat.
Eisemann László: Korábban Székesfehérváron, a MÁV Előre csapatában szerepelt az élvonalban futballistaként, majd masszőr lett, a csapat közkedvelt egyéniségeként vonult a köztudatba.
Bicskei Bertalan nagyszerű keretet alakított ki, amely végig remekül küzdött egymásért és Magyarországért.
Senki sem tartott minket esélyesnek akár a csoportból való továbbjutásra is, nemcsak külföldön, de még idehaza sem.
Ehhez képest a nehéz csoportból első helyen jutottunk tovább.
Nagyon egységesek voltunk, sokat futottunk, az utolsó pillanatig harcoltunk, a győzelemre meg aztán itthon is felkapták a fejüket az emberek.
Az első tizenegyest Kovács Kálmán kihagyta, és én megsimogattam a fejét, hogy a többiek lássák, hogy minden rendben.
A másodikat Keller Józsi is kihagyta, na, akkor azt mondtam magamban, hogy téged már simogasson a jó édesanyád!
Nekem csupa nagybetűvel, ő az EDZŐ.
A Honvédnál bajnokságot nyertünk vele, kupadöntőt játszottunk, és hát az ifi EB megnyerése, életem legnagyobb futballélménye az hozzá kötődik.
Hitetetlen egyéniség, nagyon sokszor voltak összezördüléseink, de ezek természetesen hozzátartoznak egy edző-tanítvány kapcsolathoz.
Annyira erős egyéniség, hogyha a játékosok között megtalálja ezt az egyéniséget, abból szuper történtet jöhet ki.
Kaptunk egy keménykezű kapitányt, amikor edzésen már a vetődések után alig kaptunk levegőt, ő még a hetediket, nyolcadikat, tizediket lerúgta.
Akkor nem volt a legszimpatikusabb ember, de így utólag visszagondolva, én ugyanezt követelném ma a kezem alá kerülő ifjúsági játékosoktól.
Az a győzelem okozta életem egyik legnagyobb élményét.
Ugyanazt éreztem, mint 1953 novemberében, a Wembleyben, amikor az Aranycsapat 6:3-ra megverte az angolokat.
Arra a győzelemre volt mindig a legbüszkébb.
Azokat a játékosokat szerette a legjobban.
A szovjetek döntőbeli legyőzése után mámorban úszva értettük meg, hogy ki is az az ember, akit a kemény munka alatt néha a pokolba kívántunk.
Mert az Eb-n nem mienk volt a legjobb csapat, de nekünk volt a legjobb edzőnk.
Az összes magyar játékos, edző, technikai segítő, mindenki egyetlen kupacban fetrengett a Luzsnyiki gyepén.
Petry kivédte a szovjetekét, Ervin pedig magabiztosan berúgta a sajátját, majd elkezdett futni visszafelé, és a karjával körözött.
Hollandia-Magyarország | 1-2 | 1984. 10. 17 | MLSZ TV Archív
tags: #futball #junior #europa #bajnoksag #1984
