Füzér János és az MTK: A háború utáni magyar labdarúgás kihívásai és a játékosvándorlás
Ha a játékoscsempészés szót halljuk, elsőre valószínűleg legjobbjaink alkalmasint igencsak jövedelmező melléktevékenysége jut eszünkbe, és aligha gondolunk arra, hogy maga a futballista nem csak a csempésztevékenység alanya, hanem tárgya is volt, lehetett egykor. A második világháborút követően a magyarországi labdarúgásnak több komoly problémával is szembe kellett néznie. A háborús emberveszteség nem érintette kifejezetten súlyosan a profi labdarúgók körét, bár az aktív játékosok közül is jónéhányan életüket vesztették a harcok vagy a hátországot ért támadások következtében.
Az ország sportélete (is) romokban hevert, a pályák, stadionok nagy része használhatatlan volt. A trianoni határok visszaállítása következtében a negyvenes évek első felének élvonalbeli klubok közül a korábbi bajnok Nagyváradi AC, a Kolozsvári AC, az Újvidéki AC is eltűnt a magyar labdarúgásból. A sportvilágban is megkezdődött az újjáépítés és a kapcsolatok normalizálása.
A sportbéke és az első jelek
A 45-ös békekötést a sportban megkötött szimbolikus béketárgyalások követték. A román-magyar sportbéke érdekében Becskő József, az MLSZ elnöke 1945 augusztusában tárgyalásokat kezdett a román sportvezetőkkel, román-magyar, sőt, orosz-magyar futballmérkőzés megrendezését tervezték. A folyamatban Orban Iuliu román sportvezető is partnernek mutatkozott, 1945 szeptemberében román-magyar sportkonferencia megtartását javasolta. „Ezen sportkonferencián az összes esetleg felmerülő kérdéseket egyezmény tárgyává tehetjük, és a jövőbeli sportprogramot közösen megállapíthatnánk.”- írta levelében. (NS 1945.) A magyar-román válogatott mérkőzést 1945. szeptember 30-ra kötötték le, ugyanazon napra Temesvárott Temesvár-Budapest mérkőzést szerveztek.
Az első jelek azonban már ekkor megmutatkoztak: „néhány nappal ezelőtt Budapestet, játékosügynökök lepték el, és igyekeztek megkörnyékezni élvonalbeli futballistáinkat” - háborog december 24-én a Népsport cikkírója. „Kik állnak vajon az illegális játékosexport hátterében? Az MLSZ hamar közölte: semmiképpen sem járul hozzá az élvonalbeli játékosok kiadásához. „Értesülésem szerint január első felében akarják kiszöktetni a magyar futball legnagyobb értékeit. NS, 1945."
Füzér János pályafutásának korai évei
Füzér János 1916. október 17-én, Temesváron született. A trianoni döntés után a család átköltözött az aktuális magyar határokon belülre, Kiskunhalason nőtt fel. Ennek ellenére a fővárosban, a Ferencvárosi Torna Clubban kezdett futballozni. A profik közé nem jutott el, az amatőr csapatban, az amatőrbajnokságban játszott, jobbösszekötőként, az 1938-ban vb-kerettag Bíró II Mihály „Dani” volt a jobbszélsője, Gyetvai László játszott a bal szélen.
1937 őszén Diósgyőrbe, a DVTK-ba igazolt. Ott lett első osztályú játékos, ott érte el legnagyobb sikereit. Átlépése után 1938 tavaszán még nem játszhatott, csak az 1938-1939-es idény kezdetétől. A háború végéig a klubtörténet legendái közé emelkedett, 92 mérkőzésen 46 gólt szerzett.
Egyik legemlékezetesebb mérkőzésén a DiMÁVAG, 1941. március 12-én, az Üllői úton, 1-0-ra legyőzte a bajnokságban addig veretlen, a szezon végén bajnoki címet nyerő Ferencvárost. A Gáspár - Soós, Felföldi - Bohus, Túrán, Bartha - Füzér, Zörgő, Kertész, Fazekas, Turbéki tizenegy tagjaként szerepelt az 1941-1942-es, a Ferencváros ellen elveszített Magyar Kupa-döntőben. Az A-válogatottban egyszer, 1942. június 14-én, Budapesten, Horvátország ellen játszott.
Füzér János az MTK-ban és a játékosvándorlás elején
1945 után az újjáalakuló MTK-hoz igazolt Füzér János. Ebben az időszakban a magyar labdarúgásban érezhető volt az újjáéledés, még ha nehézségek árán is. A labdarúgás erejét mutatja, hogy már 1945. szeptember 23-án útjára indult a magyar bajnokság. 1945-ben már volt egy „csonka” bajnoki szezon, de ott csak pesti csapatok indultak, mivel az utazások és azt esti kijárások még életveszélyesek voltak. Ősszel valamelyest javult már a helyzet, de így is egy elég speciális lebonyolítási rendszert alakítottak ki, hiszen két részre osztották az országot.
Az MTK ekkoriban vívta egyik emlékezetes mérkőzését. Ragyogó, napsütéses időben, igazi rangadó keretében csapott össze az MTK és a Ferencváros. A villamosok már 2 órakor ontották a nézőket, a lelátón rég nem látott arcok ültek. A Ferencváros öltözőjében nagyszerű volt a hangulat, míg „Az MTK-isták bezárkóztak.” Három órakor a pénztárfülkék előtt még hosszú sorok álltak, bent húszezer néző szurkolt. Az MTK felállása a következő volt: Klimcsák - Megyeri, Biró - Kovács II. Polgár, Kovács I. A Ferencváros fekete karszalaggal játszott, Weisz Istvánt gyászolván. Füzér János ezen a mérkőzésen is a pályán volt, miután a szünetben az MTK vezetősége felforgatta a csapatot, és a csatársorban Ádám helyet cserélt Füzérrel. Ekkor Füzér fejese szállt a kapu fölé, jelezve részvételét a játékban.
Azonban Füzér János sem maradt sokáig az MTK-nál, ő is a játékosvándorlás részese lett. Távozott Vinnyei és Füzér az MTK-ból; őket a Sabaria volt játékosa, Winkler vitte Romániába.
A játékosvándorlás korszaka
A "román veszélyt" rövidesen leszorította a dobogó legfelső fokáról a "csehszlovák veszély". A két ország között a lakosságcsere miatt amúgy is feszült volt a viszony, olyannyira, hogy 1946 májusában a csehszlovák kormány labdarúgásban és ökölvívásban is betiltotta a csehszlovák-magyar kapcsolatfelvételt. Ez az illegálisan tevékenykedő csehszlovákiai játékosügynököket persze nem zavarta.
A békéscsabai sportkörökben nagy a felháborodás volt az utóbbi napokban a városban járt szlovák sportvezetök ellen. Három napig tartózkodtak a kassai és pozsonyi megbízottak Békéscsabán s azuán távoztak, de nem üres kézzel: A Békéscsabai Törekvésből Andót és Marikot, a B. MÁV-ból Simont vitték magukkal. Krajcsót, a B. Törekvés balhátvédjét is megkömyékezték, de ő nem állt kötélnek. Krajcsó szerint Marikot Pozsonyba, Simont és Andót Kassára vitték. A békéscsabai egyesületek vezetői jelentést tettek az MLSz-ben és arra kérik a szövetséget, hogy a három játékos szlovákiai szereplését tiltassa le.
A BUCSECS TITKAI: Egy elveszett civilizáció nyomai?
Ennek az illegális játékosvándorlásnak az egyik legsúlyosabb esete volt az 55.508-1946. aktaszámú MOKKA-bűnügy. Kiderült, hogy ez a derék külkereskedelmi kft. szervezte a szöktetéseket. Végre lefogták őket. Szabadostól megtudjuk, hogy a szlovák határ a kis Ronyva-patak mentén húzódik. A hivatalos vámút a hídon vezet át. De ott alig járt valaki, mindenki a Ronyván ment át. Száraz lábbal is át lehetett jutni. „Futballisták útjának” is nevezték már.
Különben a sátoraljaújhelyi csapatokat is kifosztotta Mokka. Az S. MÁV két erőssége: Kovács II. és Kormos is átlépett a Ronyván. Az újhelyi Egyetértésből Menyhárt Varranóba és Lukács Homonnára szökött. Ámde Lesskó intéző úr valamikor kassai volt. ismerte a „dörgést” és átment Szlovákiába és visszalopta Menyhártot. Kornél, a kék-fehérek hazatért játékosa is adatokat „terjeszt elő“ a fenti szám alatt iktatott bűnügyhöz: „Mokka a legjobb ügynöke a kassai csempész-központnak. Egész héten úton van. Ő szállítja a „legfrissebb" árut Szlovákiába. Mokka jött értem is a lakásomra és a két Ádámmal csak begyömöszölt az autóba, csomagolni sem engedett. Arról hallani sem akart, hogy odahaza aludjak és egy pesti szállóban tartott „vesztegzár“ alatt az indulásig. Sürgetett, mert - mint mondta - lekési a terminust. Sátoraljaújhelyen azután leültetett egy vendéglőben és egy negyedóra múlva jött vissza. Autóba szálltunk és mire felocsúdtunk, már Szlovákiában voltunk ... Most látjuk csak, hová terebélyesedett ki ez az egész csempészügy.”
A játékosvándorlást persze nem állította meg Mokkáék bukása. Rövid idő alatt a magyar labdarúgóás elitjének jelentős része külföldre távozott. Nyers István már korábban Franciaországba ment, ahol állampolgárságot is kapott. Alig, hogy betömtük a két rést, újabb csatornáról számolhatunk be. Most Itália kék ege alá készültek a vándormadarak. Napok óta suttogtak egy olaszországi megbízott tárgyalásairól, és olyan játékosokról, akik már egyenesen a nemzeti válogatott értékei. Beszámoltunk Sárosi III Béla olaszországi távozásáról, és megírtuk: a kis Sárosival együtt útra készen áll többek között Deák, Szusza, Bircsák, Markusovszky is. NS 1946.
Füzér János külföldi karrierje és a játékosok sorsa
A MTK-tól való távozása után Füzér János pályafutása is külföldön folytatódott. 1947-ben rövid időre Kolozsvárra, az akkor már Ferarnak hívott vasutascsapathoz ment. 1947-től négy évet Olaszországban töltött, a Genoa, a Pisa, a Savona és végül a Parma csatáraként. Visszavonulása után Brazíliába emigrált, ott hunyt el 1993. június 19-én.
Sok játékosnak azonban sokkal tragikusabban alakult a sorsa. A külföldre távozottakkal kapcsolatban idehaza számos álhír, rémhír, félrevezető információ jelent meg. Antos, a csehszlovákok kapusának esete jól illusztrálja a veszélyeket. Antosnak, akit a magyar közönség Aknavölgyi néven jól ismert a Vasasból és az Újpestből, 1945-ben Szlovákiába költözött át. Hivatásos labdarúgó volt, teljesítményéért pénzt vett fel. Emellett munkahelyén is megbecsült, szorgalmas munkás volt, aki mindig arra gondolt, hogy félretegyen keresetéből arra az időre, amikor már nem lesz külön jövedelme a labdarúgótudományából.
Antos 29 éves volt, nem volt sok ideje. Éppen ezért örömmel fogadta azt az olasz játékosügynököt, aki a következőket mondta: „- Jöjjö n el Olaszországba! Játszani fog néhány éven át, megszedi magát és aztán hazamegy. A maga tudását egész biztosan jól meg fizetik.” Antos becsületes sportember és még becsületesebb ember volt. Azt hitte, hogy ha valaki mond valamit, akkor az biztosan igaz. Nem szökött meg, nem választotta a kerülőutat, hanem nyíltan bejelentette, hogy el akar menni... Úgy volt, hogy a Bolognához kerül. Jó helye lett volna, de Antos nem volt hajlandó szökni és mire útlevélnehézségei elsimultak, eltelt az idő. A Bologna új kapust szerzett, mert nem várhatott Antosra.
Antos megérkezett Bolognába, de helye már be volt töltve. Úgy gondolta Antos, hogy kivárja, amíg sor kerül reá. A játékosügynök, Foresto, azonban üzletember. Ő nem vár a befektetett pénzének kamatára. Eladta Aknavölgyit egy harmadosztályú csapatnak Carrarába. A Carrara természetesen boldogan fogadta Antost, Foresto pedig bezsebelte érte a váltságdíj sokszorosát! A pénzzel azonban baj volt. Amikor járandóságát kérte, azt a választ kapta, hogy ő tulajdonképpen nem a Carrara játékosa, hanem Forestoé, csupán kölcsönbe adták. Foresto szintén kijelentette, hogy neki semmi köze Antoshoz. Forduljon a carraraiakhoz.
Egy vasárnap mérkőzés volt. Antos védett. Olyan szívvel, ahogy a magyar közönség is védeni látta. Veszélybe került a kapuja, az olasz csatár fergetegként tört kapujára, Antos, mint a párduc kivetődött eléje. Elcsípte a labdát, de abban a pillanatban a csatár lőtt, egy roppanás hallatszott és Antos ájultan hevert a földön. Élesztgették, injekciózták, nem tért magához. Kórházba szállították, ahol rövid, de szörnyű szenvedés után meghalt. Az olasz csatár megrúgta a fejét és Antos belehalt sérülésébe. „Ki felel Aknavölgyi haláláért ? Csak a csatár, aki a halálos sérülést okozta? Úgy érezzük, hogy nem! Sőt tudjuk, hogy nem! Foresto és a többi forestók a gyilkosok. Akiknek nem számit az emberélet, nem számit a testi épség és nem számit semmi, semmi ezen a világon, csak az ő profitjuk !” De Antos példája legyen figyelmeztető minden magyar játékos számára! Más az az Olaszország, aminek itthon leírják a forestók és más a valóságban. Szabad Nép, 1948.
Az olaszországi magyar játékoskolónia a negyvenes évek végére akkorára duzzadt, hogy az éppen klub nélküli, eltiltott játékosok Hungaria FbC néven saját klubot alapítottak, amellyel európai túrát terveztek.
A játékoskivándorlás ettől még folytatódott, egyre többen választották viszont a legális távozást. Illovszky Rudolf és Pápai Ferenc, a Vasas két kiválósága is bejelentette, hogy Pozsonyba megy. NS, 1946. A Nemzeti Sport Bizottság a párizsi béke aláírásához igazítva drámai hangú közleményben kérte a kivándorolt játékosokat a hazatérésre. Egyben szeptember 6-ig amnesztiát ígért mindazok számára, akik önként hazatérnek. NS, 1946.
