Füzesi József és az Újpesti Dózsa jégkorong aranykora
Füzesi József, aki 1941. szeptember 11-én született Budapesten, gyermekéveit a Zala megyei Türjén töltötte, ahol apja körzeti orvosként dolgozott. Gimnáziumi tanulmányait Zalaegerszegen végezte, ekkor dőlt el, hogy a kosárlabda lesz élete fő tevékenysége. Az 1964-ben Pécsett megszerzett biológia-földrajz-testnevelés szakos tanári diplomáját egy év múlva kosárlabdaedzői, majd 1980-ban a Testnevelési Főiskolán kosárlabda szakedzői diplomával egészítette ki. Tanári pályafutását Szentlőrincen kezdte, majd a pécsi Karikás Frigyes utcai általános iskolában folytatta testnevelő tanárként. 1981-ben a sporttagozatos pécsi Építők Úti Általános Iskolában kapott állást, ahol egy országos, úttörő kísérlet részese lehetett: az iskolát összevonták a Pécs Városi Sportiskolával, létrehozva a Testnevelési Általános és Sportiskolát (TÁSI). Ebben az intézményben 1982-től 2004-es nyugdíjba vonulásáig igazgatóhelyettesi besorolásban, sportszakmai vezetőként tevékenykedett. Füzesi a TÁSI-ban testnevelő, edző, később igazgatóhelyettes és sportszakmai vezető is volt, közben kosárlabdaedzőként is dolgozott a PVSK-nál és a Pécs Városi Sportiskolánál, korosztályos női és férficsapatoknál egyaránt.
Pécsi pályafutása során elképesztően eredményes szakmai munkáját számos elismeréssel díjazták. Kiváló munkáért 1984-ben, a Testnevelés és sport érdemes dolgozója elismerést 1989-ben kapta meg. A Baranya Megyei Önkormányzat Sportdíját 1999-ben, a Diáksportért emlékérmet 2002-ben, Pécs Város Sportdíját 2004-ben, a Pedagógus szolgálati Emlékérmet 2005-ben vehette át. Az MKOSZ Jubileumi oklevelét 2015-ben kapta 50 éves edzői és sportvezetői tevékenységéért. Több mint ötven éves, példamutató életművével érdemelte ki többek között a PVSK Aranygyűrű kitüntetést is, 2011-ben. Kosárlabda edzőként a Pécsi Tanárképző Főiskola női csapatánál, a Pécsi Városi Sportiskolánál, a TÁSI-nál, a PVSE-nél, a PVSK-nál, és a PSN Zrt-nél végzett sikeres szakmai munkát. Edzői és testnevelői tevékenysége során több száz gyermekkel ismertette és szerettette meg a sportágat, számos NB I-es játékos került ki a kezei közül.
Füzesi József sport iránti elkötelezettsége azonban nem korlátozódott kizárólag a kosárlabdára. A sokoldalú sportember az Újpesti Dózsa jégkorongcsapatában is pályára lépett, ahol a lila-fehér klub egyik emlékezetes korszakának részese volt, és hozzájárult a csapat sikereihez.
Az újpesti jégkorong hőskora és Füzesi József szerepe
Az Újpesti Torna Egylet 1885. június 16-án alakult, és bár kezdetben még nem volt szó jégkorongról, az újpesti jégélet már korán megkezdődött. Az első ismert újpesti tudósítás 1886 novemberében jelent meg, amely a korcsolyázó egylet szervezéséről számolt be. Az UTE 1903-ban létrehozta első komolyabb sporttelepét a Népszigeten, ahol 1906-tól telente jégpályát létesített. Azonban ekkoriban a jégkorong még ismeretlen volt, a jégpályákat kizárólag korcsolyázásra használták. Az 1925-ben hazánkba érkező "koronghokki" gyorsan sikert aratott, és a sportág fejlődését nagyban segítette, hogy a városligeti tavat 1926-ban műjégpályává alakították.
Az újpesti jégkorongélet a harmincas években indult, de csak rövid ideig tartott. Az „időszámításunk szerinti” újjáalapítás már 1955-ben történt, amikor Kecskés József szakosztályvezető irányításával az ekkor Bp. Dózsa néven szereplő újpesti klubnál is útjára indult a korong. A csapat már az 1955-56-os nyitószezonban bronzérmet szerzett, majd egy ezüstös év követte. Az 1956-os forradalom után a klub visszavette az Újpesti TE nevet, majd állami nyomásra ismét Újpesti Dózsa néven szerepelt tovább. Az 1957 októberi moszkvai edzőtábor óriási lökést adott a csapatnak, és a szakág fennállásának harmadik esztendejében, 1958-ban máris bajnokcsapatot ünnepelhetett a lila-fehér szurkolósereg. Az 1960-as jubileumi év is bajnoki címet hozott.
Egyetlen dolog hiányzott már csak: egy „hazai pálya”. A szakosztály a kezdeti, a Városligetben eltöltött évet követően a Millenárison, majd 1961-től a Kisstadionban működött. A sokéves kitartó munka 1963-ban érett be, amikor megkezdődtek a munkálatok, és alig egy évvel később, 1964 elején, az ország negyedik műjégpályájaként megnyílt a Megyeri úti jégpálya. Ez óriási jelentőséggel bírt a szakosztály jövője szempontjából, hiszen végre Újpesten talált otthonra a csapat, ami a minőségi utánpótlásnevelést is beindíthatta.
Az 1980-as évek sikerei és Füzesi József a bajnokcsapatban
Az 1960-as években „a lila-fehér színeknek éppen olyan nagy a tekintélyük a tükörsima jégen, mint a labdarúgópályák üde zöld gyepén.” Kétségtelen: a futball és a vízilabda mellett a jégkorong vált a legtöbb szurkolót vonzó sportággá. Az évtized második felében a játékosok minden eddigit felülmúltak, 1965-től kezdődően hat szezonból ötöt nyertek meg.
1981-ben új korszak köszöntött be a Megyeri úton, amikor Kecskés József szakosztályvezető helyét Kelemen László vette át, és Vitalij Davidov, a Dinamo Moszkva játékosként három olimpiai és kilenc világbajnoki címet begyűjtő edzője érkezett Újpestre. Már az első idényében, 1982-ben sikerült újra aranyat nyerni - 12 esztendő után először! A mindent eldöntő mérkőzésen 6:2-re vertük a Fradit. Az 1983-as évben újabb aranyérem következett, majd 1985-ben ismét tönkrement a jégpálya, újra idegenbe kényszerült csapatunk. Hatalmas összefogással, 11,5 millió forintos költséggel azonban felújították a létesítményt, megmentve ezzel a szakosztály létét. Az 1985/86-os évad újdonsága az volt, hogy háromról hétre emelkedett a bajnokságban induló klubok száma, és csapatunk 20 mérkőzésen mindössze egyszer szenvedett vereséget, elérve az első helyet. 1987-ben még ezt is sikerült felülmúlni, ekkor 24 meccsen 23 győzelem és 1 döntetlen szerepelt az Újpesti Dózsa neve mellett a tabellán.
Az 1987/88-as szezonban Szeles Dezső, a lilák edzőjének javaslatára újra igazi rájátszás döntötte el az aranyérmek sorsát: az alapszakasz első két helyezettje játszotta a döntőt, két nyert mérkőzésig. A döntőbe pedig ezúttal is - régi jó szokás szerint - az Újpest és az FTC jutottak. Az első két mérkőzést követően 1-1-re álltak a csapatok. A mindent eldöntő, harmadik mérkőzés után 3000 néző ünnepelte a zsúfolásig megtelt újpesti jégpályán a mindmáig utolsó bajnoki címét szerző, 7:0 arányban diadalmaskodó Újpesti Dózsát! A bajnokcsapatban Eperjessy, Géczi, Ancsin János és László, Balogh Béla, Bodor, Farkas, Flóra, Füzesi, Gogolák, Horváth, Kevevári, Kovács, Kucsera, Lantos, Legéndy, Leleszi, Pápai, Pék, Saáry, Scheiber, Szabó és a játékos-edző Szeles jutott szóhoz. A korabeli visszaemlékezések szerint a pályán kívül jóban voltak az ellenfelekkel, a jégen viszont megvoltak a párok, és „a mi részünkről Bálint Attila, Kovács Csaba, majd később Füzesi József vagy éppen Scheiber Zoltán voltak az igazán kemény legények.”
Az Újpesti Dózsa jégkorongcsapat bajnoki címei az 1980-as években
| Évad | Bajnokcsapat | Edző |
|---|---|---|
| 1981/82 | Újpesti Dózsa | Vitalij Davidov |
| 1982/83 | Újpesti Dózsa | Vitalij Davidov |
| 1984/85 | Újpesti Dózsa | Vitalij Davidov |
| 1985/86 | Újpesti Dózsa | Szeles Dezső |
| 1986/87 | Újpesti Dózsa | Szeles Dezső |
| 1987/88 | Újpesti Dózsa | Szeles Dezső |
A klub további sorsa és Füzesi József öröksége
Az 1988/89-es bajnokságban bár az alapszakaszt és a rájátszás első körét is az Újpest nyerte, ám az immáron három nyert mérkőzésig tartó döntőn ezúttal a Ferencváros bizonyult jobbnak. Az ezüstérmes szezon után több változás is történt, Szeles Dezső távozott, helyét újra külföldi szakvezető, Rákóci Rudolf vette át. A klub történetében ekkor igazolt először légiósokat az Újpest. A szakosztály útja innentől lefelé vezetett. Évről-évre egyre kisebb összeg jutott a klub kasszájából jégkorongra, így a teljesítmény is romlott, gyengébb légiósok érkeztek a klubhoz, miközben az utánpótlás is hullámvölgybe került. Az 1994/95-ös szezon vízválasztó volt: ekkor esett szét végleg a csapat, és a szakosztály is. A bajnokságot történelmi mélységekben, az 5. helyen zártuk, amit azóta sem "sikerült" alulmúlni.
Füzesi József élete utolsó hónapjait visszavonultan töltötte, 2021-ben, 80 éves korában hunyt el Pécsett. „Aki ismerte, szerette. Füzesi József életének 80. évében hagyott itt bennünket.” Halála ellenére öröksége tovább él, a sportvilágban és az Újpesti Dózsa jégkorongtörténetében egyaránt. Nevét ma is őrzik az old boys csapatok keretei, ahol a korábbi legendás játékosok között szerepel. Ilyen alkalom a Winter Classic előmérkőzése, ahol az Újpest öregfiúk csapatában olyan nevek mellett mint Eperjesi Miklós, Géczi Gábor, vagy Ancsin János, Füzesi József neve is feltűnik, mint a klub egykori meghatározó alakja.
tags: #fuzesi #jozsef #ute #jegkorong
