A Magyar Labdarúgó Szövetség megalakulása és úttörő személyiségei
A szervezett sportélet magyarországi hajnalán, a 19. század végén, a labdarúgás még gyerekcipőben járt. Az első magyar „futball-matchet” 1897-ben vívták a Budapesti Torna-Club két csapata között. Ebben az időszakban hiányoztak a mai értelemben vett sportszervezetek, ami a sportág fejlődését is gátolta.
Nem volt még olimpiai bizottság, hiszen talán Coubertin báró álmaiban sem szerepelt még az olimpia terve. Nem voltak sportági szakszövetségek sem. Csapatok is csak alig. A pályák nem voltak szabványosítva, ez különösen az uszodák esetében volt érdekes. Ma már nevetségesnek tűnő távokon voltak versenyek, például 44 méteren. A szabályok sem voltak egységesek. Ezek a körülmények egyértelműen megkövetelték egy egységes, országos irányító szervezet létrehozását a labdarúgás számára.
Az MLSZ megalapításának előkészületei
Az önálló magyar futball szövetség létrejöttét több kiemelkedő személyiség szorgalmazta. Horváth Ferenccel és dr. Springer Ferenccel együtt a legfőbb mozgatója lett az önálló magyar football szövetség létrejöttének, aminek következtében már 1900. decemberében megindultak az MLSz megalakításának előkészítő tárgyalásai, amelynek következtében 1901. január 19-én megalakult a szövetség.
Az első elnök kiválasztása is tartogatott érdekességeket: elsőként dr. Springer Ferencet, mint a szövetség létrejöttét szorgalmazó egyesület elnökét kérték fel a feladatra, aki azonban nem vállalta el a felkérést, maga helyett Kárpáti Bélát ajánlotta. Óriási megtiszteltetés ide vagy oda, Kárpáti Béla akkor még nem állt kötélnek, ő sem vállalta el a tisztséget.
Kárpáti Béla, a sokoldalú sportvezető és az MLSZ bölcsőjénél
Kárpáti Béla volt az első, akit erre a posztra megválasztottak a football osztály alakuló ülésén. A nagy tekintélyű tanárember ekkorra már elismert volt a magyar sportéletben, nem véletlen, hogy a Magyar Labdarúgók Szövetségének megalakulásánál is ott bábáskodott, abban aktív szerepet vállalt.
Kárpáti Béla élete kész regény volt, fiatal korában több sportággal is megismerkedett, nemcsak űzte azokat, a szervezésükben is részt vett. Születési neve Skimina Béla Albert volt, a tanulmányait még ezen a néven folytatta, de már nem szülőhelyén Temesváron, hanem Budán, a II. kerületi polgári fiúiskolában, ahol jeles eredménnyel végzett.
Minden vágya volt tanítani, ezért már 19 esztendősen jelentkezett egy tanítói állásra, amit elnyert. Első munkahelye a Ferencvárosban, a Nyúl utcai (mai Lónyay utca) elemi iskola volt. Már ebben az időben sem állt távol tőle a közösségi élet, tagja volt a Népnevelők Budapesti Egyesületének, amelyben jegyzői tisztet viselt. A sporttal is hamar megismerkedett, tagja lett a Budapesti Csónakázó Egyesületnek, ahol választmányi taggá is választották. Majd a Budapesti Kerékpáregylet (BKE) tagjaként ott volt az első magyar velocipéd-szövetség megalakulásánál is.
1887. januárjában, már tagja a Ferencvárosi Társaskörnek, azaz már a ferencvárosi polgárság jegyzett alakja. Ugyanebben az évben, szeptember elsején alapító tagja lett a ferencvárosi I. számú iskolaszéknek. 1888-ban a BKE alelnökévé lépett elő, és ez volt az az év, amikor névváltoztatási kérelemmel fordult a hatóságok felé, július 1-től hivatalosan is Kárpáti Bélának hívták. 1893-ban a Ferencvárosi Polgári Körben is vezetőségi tag lett, könyvtárosnak választották, amely pozícióban évente megújították a megbízatását.
1899-ben a Polgári Körben találkozott a ferencvárosi sportegylet megalakításának szándékával ott “lobbizó” fiatalokkal, Gabrovitz Kornéllal és Weisz Istvánnal. Ahogy vezetőtársai, ő is szinte azonnal magáévá tette az ügyet, a szervezésből nem maradhatott ki. Számítottak is a munkájára, hiszen nem mindenkinek volt sportmúltja, sportvezetői tapasztalata, mint neki. Ennek ellenére az alakuló közgyűlésen még nem kapott, tán helyesebb azt írni, nem vállalt pozíciót az új egyesület vezetésben. A Ferencvárosi Torna Clubban az első tisztségét 1900. december 3-án vállalta el, amikor az újonnan megalakult football osztály vezetője, akkori szóhasználattal főnöke lett. A főnök nagyon gyorsan aktivizálta magát a számára új sportág irányításának terén.
Miután megalakult az MLSz és beindult a bajnokság, Kárpáti Béla immár az egész klub vezetésében is feladatot vállalt, az 1901. évi közgyűlésen az FTC választmányának a tagja lett, majd 1904. június 11-én az FTC alelnökévé választották. Aki azt gondolná, hogy ennyi társadalmi elfoglaltság mellett lehetetlen volt a civil életben is előrébb lépni, az bizony téved. Kárpáti Béla mindeközben tanárként is folyamatosan bizonyított.
Horváth Ferenc, az MLSZ első főtitkára és a tiszta sport híve
Horváth Ferenc Zalában, Söjtör községben született. Horváth Ferenc gyermekkorát beárnyékolta egy szörnyű baleset, amelynek következtében a jobb karját elvesztette. Sok embert egy ilyen trauma bizonyosan összetört volna, ő azonban nem hagyta, hogy ez meggátolja céljai elérésében. Szorgalmasan tanult, pallérozta az elméjét. Az elemi iskola után a Zalaegerszegi Polgári- és Középkereskedelmi Iskolában folytatta tanulmányait, ahol az eredményei miatt tandíjmentességet élvezett.
Még nem volt 18 éves, amikor megkapta első kinevezését, a megyei főispán egy megüresedett segédkönynyomdászi állásra nevezte ki. Nem sokkal később Budapestre költözött, a Józsefvárosban élt. Ez a magyarázata, hogy az FTC-hez nem annak alapítási évében, hanem egy évvel később csatlakozott. Nem volt ugyanis közvetlen kapcsolata az alapítókkal. Széles látókörű, érdeklődő fiatalemberként figyelemmel kísérte viszont az akkori történéseket, nagyon hamar felkelthette figyelmét az FTC. Testi fogyatékossága ellenére nem volt ügyetlen a futball művelésében sem, ám már ekkor figyelemre méltó volt az elméleti felkészültsége, a szabályok mélyreható tanulmányozása és ismerete, amit az is bizonyított, hogy nem egy mérkőzésen bírónak kérték fel.
Ő volt az, aki a futball osztály megalakulása után az FTC részéről az elsők között vetette fel a Magyar Labdarúgók Szövetsége megalapításának gondolatát, a szervezett futballbajnokság elindítását. Mi több, az MLSZ első alapszabályát ő fogalmazta meg, őt választották a szervezet első főtitkárának. Élete innentől kezdve kitörölhetetlenül összefonódott a Ferencvárosi Torna Clubbal és a Magyar Labdarúgó Szövetségével.
1901. május 18-án az FTC, mint klub is a vezetői közé választotta. 1903-ban az általa irányított futballcsapat elhódította a BTC-től a bajnoki címet, ezzel megszerezte az FTC első bajnokságát. Mindezt nem mindenki nézte jó szemmel, nemtelen támadások érték, hogy az MLSZ főtitkáraként a saját csapatát pártolta. Horváth Ferencet nem a személyét érintő támadások bántották, sokkal inkább az, hogy ezekkel a szeretett klubjának ártottak, ezért lemondott MLSZ főtitkári tisztségéről. Óriási elégtételt jelentett neki, hogy mindezek után újraválasztották e tisztségre, amit azonban ő hálásan megköszönt, de a klubja érdekében nem fogadott el.
Az MLSZ szegényebb egy határtalan lelkesedésű és munkabírású, kiváló szervezőkészséggel megáldott férfiúval, ám a Ferencvárosi Torna Club rengeteget nyert, hiszen ezek után minden energiáját a klubjára tudta fordítani. Innétől kezdve nemcsak a futball aktuális ügyeivel foglalkozott, hanem atlétikai-, úszó- és vívóversenyeket szervezett, sőt 1907-ben Balogh Hugóval együtt újrafogalmazta az FTC alapszabályát, amelyben figyelembe vették a megalapítás óta eltelt nyolc esztendő tapasztalatait. Az FTC képviseletében ugyancsak 1907-ben részt vett a Magyar Úszó Szövetség megalapításában. 1910-ben két esztendeig a Sport-Világ című sportlap szerkesztői feladatát is elvállalta. Gyakran hangoztatta, hogy számára nem a csapat sikere az első és mindenek felett álló cél, hanem a becsületes, tiszta sportműködés, a sportoló jellemszilárdsága.
Az MLSZ későbbi tevékenysége és vezetői
A labdarúgó szövetség története a megalakulást követően is folyamatosan alakult, újabb személyiségekkel és kihívásokkal. Vághy Kálmán 1921-től a Közép-magyarországi Labdarúgó Szövetség (KÖLASZ) elnöke, majd az MLSZ bírói testületének tagja, később pedig főtitkára lett. Későbbi időszakokban, például 1942. november 1. és 1943. november 7. között, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya is volt.
Megjelenik Gidófalvy Pál dr., az MLSZ elnöke is. Az MLSZ a változó történelmi körülmények között is igyekezett fenntartani a bajnokságot és a sportéletet. 1944. augusztus 5-én az MLSZ felfüggeszti az NB-s küzdelmeket, és helyettük körzeti bajnokságot ír ki. Ez a döntés komoly felháborodást váltott ki: "Az MLSZ-urak kiagyaltak egy új, lehetetlen beosztást az elért eredmények semmibevételével," írta a korabeli sajtó.
A háború utáni átszerveződések során is aktívan részt vett a szövetség. 1950. szeptember 3-án az MLSZ tudomásul veszi a Rákóczi névváltozását. Ezek a példák jól mutatják az MLSZ központi szerepét a magyar labdarúgás alakításában és irányításában a kezdetektől fogva.
tags: #gabora #karoly #mlsz #alapito
