A Ferencvárosi Torna Club gazdag történelme: Alapítástól az európai sikerekig

A Ferencvárosi Torna Club, vagy ismertebb nevén a Fradi, a magyar sport egyik legpatinásabb és legsikeresebb egyesülete, amelynek története bővelkedik kiemelkedő alakokban és emlékezetes pillanatokban. Az alapítástól kezdve a különböző sportágakban elért sikerekig, a klub mindig is a magyar sport élvonalában képviseltette magát.

Az FTC alapítása és Gabrovitz Kornél szerepe

Az FTC klubalapításának gondolata és az első lépések Gabrovitz Kornélt dicsérik. Az egykori Mester utcai diák Prágából hazaérkezve, tisztán látta a századvégi sportviszonyokat. A prágai Slaviánál már megismerte a klubéletet és hazaérkezve kiadta a jelszót: alakítsunk mi is klubot a Ferencvárosban! Elsőként a végzős Mester utcai diákokat toborozta, majd a kerület polgárait mozgósította. Amikor elérkezett az idő a klubalapításra, felkérték Dr. Springer Ferencet, a IX. kerület ismert ügyvédjét a vezető szerepre.

A labdarúgó-szakosztály a 2010-es években: Hanyatlásból felemelkedés

A 2010-es évek a labdarúgóknál a visszatérések jegyében zajlottak. Miután a csapatot jogtalanul a másodosztályba űzték, onnan három keservesen hosszú év után sikerült visszatérni az élvonalba, a 2009/10-es bajnokságba. Az első év még nem hozta azt, amire a szurkolók sokasága várt, a csapat a középmezőnyben, a 7. helyen végzett. A középmezőny mindig is méltatlan volt a Fradihoz, nem csoda, hogy a szurkolók egyre elégedetlenebbek lettek a csapatot birtokló angol tulajdonosi körrel. Álomnak bizonyultak azok a kezdeti elképzelések, hogy érdemes lesz a Fradit fejleszteni, Magyarországról sokkal könnyebben ki lehet juttatni egy csapatot az európai kupaporondokra, mint Angliából. Nagyon is úgy tűnt, erre nincs meg a tulajdonosi szándék.

Tulajdonosváltás és Kubatov Gábor szerepe

2010 nyarán először az addigi angol szakvezetés távozott, vezetőedzőnek Prukner Lászlót nevezték ki és a szigetország alsóbb osztályai helyett máshonnan is hoztak játékosokat. A csapat mindenesetre az előző évinél sokkal jobban szerepelt, bár beleszaladt egy méretes, a fanatikus szurkolók számára arconütéssel felérő vereségbe Újpesten, a szezon végén az előkelőnek mondható 3. helyen végzett. Hogyne lett volna viszontagságos a tavasz, mikor a labdarúgók léte vagy nem léte volt a kérdés. Láttuk, a Ferencvárosi Torna Clubot a labdarúgás művelése céljából hozták létre, a szurkolók döntő többsége a labdarúgással azonosította a kezdetekben, majd azóta is, egészen napjainkig. A labdarúgást a legújabb korban mindenütt üzleti alapon működtetik, a Fradiban éppen részvénytársasági formában. Ezeket a részvényeket birtokolta 95%-ban az angol befektetői kör, amelyik már 2010 őszén szabadulni próbált azoktól, mert a számításai, amelyek ezek szerint egyáltalán nem a labdarúgáshoz, sokkal inkább az ingatlanhoz voltak köthetőek, nem jöttek be.

Végül 2011. február 17-én rendkívüli közgyűlést tartott a Zrt., ahol az angol tulajdonos képviselője útján bejelentette, a továbbiakban nem kívánja finanszírozni a csapatot, a cég végelszámolását kívánta kezdeményezni. Erről azonban érdemben nem tudtak tárgyalni, mert a részvények 5%-át birtokló FTC képviselője, Kubatov Gábor élt a szerződések szerint az FTC-t megillető vétójoggal. Kubatov Gábor neve akkor lett széles körben ismert a Fradi szimpatizánsai előtt, a vétó utáni héten pedig az FTC elnökének választották. Első és legfontosabb feladata a labdarúgók helyzetének rendezése lett, amit sikerrel teljesített, a labdarúgók feletti üzleti jogok és az ingatlan is újra a klubé lettek.

Albert Flórián halála és a csapat útkeresése

A 2011-es esztendő újra nagy gyászba borította nemcsak a Ferencvárosi Torna Clubot, hanem az egész magyar labdarúgást. Nem sokkal 70. születésnapjának megünneplése után elhunyt az az ember, akit itthon és külföldön gyakran azonosítottak a klubjával, aki megtestesítette a Fradit, Albert Flórián. A 2010/11-es bajnokságban bronzérmes csapattól mindenki az előrelépést várta, amely elképzelésben nagyon hamar csalatkozni kellett. A nyári Európa Liga selejtező „kiszívta” az erőt, ott az első körben egy örmény csapatot kettős győzelemmel ejtett ki a Fradi, ám a másodikban egy norvég egylet hosszabbítás után kiejtette. Ennek betudhatóan vagy sem, utólag nem deríthető ki, a bajnokságban nagyon rosszul kezdett a csapat, két döntetlen után öt vereség jött, ami Prukner László állásába került. Eleinte Nagy Tamás irányította megbízott edzőként a csapatot, ám az eredmények vele sem jöttek, végül az egykori világklasszis játékos Détári Lajos kezébe került a karmesteri pálca. Détári jött, látott, de sajnos nem győzött. A csapat vele sem tudott szárnyra kapni, egy elképesztően gyenge idényt futott, amelynek végén a 11. helyen végzett.

Moniztól Dollig: Új edzők és tragédiák

A nyári átigazolási szezonban több új játékos érkezett, köztük a nagyon gyorsan közönségkedvenccé vált Böde Dániel. A negyedik fordulóban az Újpest elleni vereség után megköszönték Détárinak a munkát, a csapat irányítását újra külföldi kezekbe adták, ezúttal Hollandiából érkezett az új vezetőedző, Ricardo Moniz. Ő kifejezetten érdekes utat járt be a csapattal. Egyrészt villámgyorsan belopta magát a ferencvárosi szurkolók szívébe, mert csapatával ellentmondást nem tűrő támadójátékot játszatott, ami a fradista szemeknek kifejezetten tetszett. Annál kevésbé az, hogy ez a támadójáték nem volt kellőképpen megalapozva, a támadósoron kívül a védelem is nagyon gólképes volt, ami bizony sok pont elvesztését jelentette. A bajnokság végére az előző évi 11. helynél azért sokkal jobb helyre, az ötödikre hozta be az együttest, amelyet a nyáron kifejezetten az ő igényei szerint erősítettek meg, egyebek közt a védővonalban is. Mivel a szurkolók szeretete változatlanul megvolt, újra élt a remény, hogy stabilabb védekezéssel ez a csapat visszatérhet a csúcsra. Sajnos, nem ért.

Megrázta egy tragédia is, az egyik reményteli új védő, Akeem Adams három nappal az ősi ellenfél Újpest diadalittas legyőzése után szívinfarktust kapott, a kórházi kezelése közben komplikációk léptek fel, életmentő műtét során a lábát amputálni kellett, ám a felgyógyulását ez sem eredményezte, az év végén elhunyt. Ricardo Monizt nagyon megrázta játékosa tragédiája, elvesztette a fonalat, a vezetőség pedig a reményt, hogy vele sikerülhetnek a tervek, még az őszi szezon vége előtt menesztették. 2013 végén kinevezték az új vezetőedzőt, a német Thomas Dollt, aki játékosként is nagy klasszis volt, azonban már edzőként is tett le sikereket a Bundesliga asztalára.

Az új stadion és az első sikerek Thomas Dollal

Nem sokkal a névadója halála után a róla elnevezett stadiontól is búcsúzni kellett. A búcsú oka, hogy az új vezetés egy nagyon régi adósságot teljesített, előkészítette egy új, a XXI. század igényeinek megfelelő stadion felépítését, amihez óhatatlanul el kellett bontani a régit. A 2013. március 10-én rendezett utolsó bajnoki mérkőzés igencsak emlékezetesre sikeredett, hiszen egy derbi volt az Újpest ellen. Már-már úgy tűnt, 1:1-es döntetlennel zárul a mérkőzés, amikor az addig is hihetetlen elánnal támadó Fradi a hosszabbítás utolsó pillanataiban Vladan Cukic elképesztő bombagóljával megszerezte a győzelmet. A régi stadion búcsúja után hihetetlenül felgyorsultak az események. Elkezdődött egy rendkívül tervszerű munka, ahol napra lebontva tudta mindenki, mi a teendője.

Sokan szkeptikusok voltak, mi lesz majd, mi fog történni, hiszen sok idősebb szurkoló fejében ott volt még az az évekig tartó, végeláthatatlannak tűnő építkezés, amíg 1974-ben a most lebontandó aréna felépült. Ezúttal ilyenre nem került sor. A bontás után szinte pillanatok alatt kinőttek a földből az új betonpillérek, aztán szép sorban minden, egészen a tetőig, ami eddig sosem volt. Így jött el 2014. augusztus 10-én, pontosan 17 hónappal a régi stadion bajnoki búcsúmeccse után az új stadion avató gálameccsének az időpontja. Az új stadion, nem kis vitákat kiváltva a szurkolók körében, nem Albert Flórián nevét kapta a „keresztségben”, hanem üzleti alapon Groupama Aréna lett, az első mérkőzésre a világhíres angol Chelsea együttesét látta vendégül.

A 2014/15-ös szezon előtt megint jöttek új igazolások, a szezon elejére elkészült az új stadion, ideje volt már új címet is elérni, mondhatták a szurkolók. Nos, a bajnokságban előrelépett egy helyet a csapat, hiszen ezúttal ezüstérmes lett a Videoton mögött, a Magyar Kupát viszont 11 év után újra elhódította. Az ünnep fényét emelte, hogy a kupadöntőre a Groupama Arénában került sor, a rangját pedig az adhatta, hogy az ellenfél a bajnokságot már matematikailag is megnyert Videoton volt. A gólnélküli első félidő után a másodikban megnyíltak az ég csatornái, erős zápor áztatta a pályát, ahol viszont a ferencvárosi futballisták nyitottak gólzáport, hiszen négy gólt szereztek, így 4:0-ra megnyerték a kupadöntőt. „Jó, jó, szép a kupagyőzelem, de a bajnokság, az az igazi!” - nem egy szurkoló mondogatott hasonlókat.

Nem kellett sokat, mindössze egy évet várni és meglett az is, a 2015/16-os bajnokságot toronymagasan, ahogy a legendás régi nagy csapatok szokták, nyerte a Ferencváros. Egészen parádés kezdetet mutatott be, hiszen az első 9 mérkőzését kivétel nélkül megnyerte, már akkor 11 ponttal vezetett a meglepetésre második helyen álló Haladás és nem kevesebb, mint 18 ponttal a bajnoki címvédő Videoton előtt. A lendület a későbbiekben is kitartott, az őszi szezont 19 forduló után fejezték be, akkor az előny már 18 pont volt a második helyezett előtt. Szinte formalitássá vált a tavaszi 14 forduló, ám a csapat játékosai nem dőltek hátra, tavasszal is szépen gyűjtögették a pontokat, a bajnokság végén 21 ponttal előzték meg a második Videotont, megszerezve ezzel a klub 29. bajnoki címét. Édes hab lett a szezon tortáján, hogy a Magyar Kupában is sikerült a címvédés.

A kupamenetelésből két mérkőzést lehet és kell kiemelni, az egyik 2016. március 2-án volt, a negyeddöntő visszavágója, idegenben a Videoton ellen. Az ellen a Videoton ellen, mely mindenképp meg akarta mutatni, ott van még a szeren. A Groupamában nyert is 1:0-ra, így várta a visszavágót, ahol a Fradi megint „megtréfálta”, hiszen 2:1-re legyőzte és idegenben lőtt több góllal továbbjutott. A másik kiemelendő mérkőzés pedig természetesen a döntő 2016. május 7-én. Egy döntő mindig emlékezetes, de egy Fradi-Újpest döntő különösen az, ilyen párosítású kupadöntőre legutóbb 1933-ban került sor, azt a Fradi 11:1-re nyerte.

Bukdácsolás és a Rebrov-éra kezdete

„Valami van, de nem az igazi!” - Az a régi kabaréban elhangzott mondat vált igazzá, hogy „Valami van, de nem az igazi!”. A bajnokságot fényévekkel megnyerő csapat a következő szezonban bukdácsolt, kezdte a nemzetközi porondon, ahová csak nem akart sikerülni a visszatérés, aztán sajnos folytatta a bajnokságban is. Az egész bajnoki szezonra jellemzővé vált ez a bukdácsolás, nem csoda, hogy a bajnokság végére még a dobogóra sem sikerült felkapaszkodni, csupán a negyedik helyen végzett a Fradi. A szezont egyértelműen a Magyar Kupa mentette meg, ahol viszont sikerült a triplázás, azt egymás után harmadszor, összesen huszonharmadszor sikerült elhódítani. A döntőig viszonylag sima út vezetett, egyetlen mérkőzésen „rezgett a léc”, a Puskás Akadémia ellen idegenben, ahol végül a hosszabbításban sikerült továbbjutni.

A 2017/18-as szezonban megint gyorsan elszálltak a nemzetközi remények, sőt a Magyar Kupából is az elején kiesett a csapat, maradt a bajnokság. Az a bajnokság, ahol végig a Videoton nyomában volt a csapat, ám utolérni nem tudta, amikor nagyon kellett volna, pont akkor nem sikerült győzni. Az értékes pontok elvesztése végül a bajnokság elvesztésébe került, azt megint a Videoton nyerte, maradt a második hely. A 2018/19-es bajnokság, az elmúlt évekhez hasonlóan egy nagyon gyors nemzetközi búcsúval indult, aztán hiába kezdődött a bajnokság négy győzelemmel, az ötödik fordulóban, az első döntetlen után edzőt váltott a csapat, megköszönték Thomas Doll addigi munkáját. Ha csak a hazai történéseket nézzük, akkor szokatlan és váratlan lépésnek tűnhetett ez, ám a vezetőség a szurkolókkal együtt többet akart, Európát. Thomas Doll ennek a feladatnak minden évben nekifuthatott, mindannyiszor elbukott. A vezetőség választása az egykori ukrán klasszisra, aki már edzőként is bizonyított a BL-ben, Szerhij Rebrovra esett. Mint annak idején Doll, Rebrov is jó választásnak bizonyult.

Úgy ismerkedett a csapattal, úgy formálta azt egyre jobban a maga képére, hogy közben az eredmények sem maradtak el. Milyen volt ez a rebrovi filozófia? Száműzött minden szertelenséget, a fegyelemre épült, a fegyelemre a védekezésben és a fegyelemre a támadásban. Elérte, hogy a csapat minden játékosa tudta, mi a feladata és azt végre is hajtotta. Az eredmény sem maradt el, bár a Magyar Kupától egy a MOL Vidivé változott Videoton ellenében búcsúzott a csapat, a bajnokságban ugyanezt az alakulatot fölényesen megelőzve harmincadszor is magyar bajnok lett, elérve ezzel, hogy a bajnoki dekádokat számoló csillagok száma eggyel növekedvén háromra nőjön a klub címere fölött.

Európai menetelés a 2010-es évek végén

A bajnoki cím újra megvolt, 2019 nyarán azonban következett Rebrov „tényleges vizsgája”, az európai selejtezők. A vizsga jelesre sikerült, a Fradi újra visszatérhetett Európába, sikerrel vette a selejtezőket, megint összejött egy európai csoportkör. A bajnokságnak köszönhetően a BL-selejtezőkkel kezdődött a történet, ahol az első ellenfél a jónevű, évenként fix csoportkörös bolgár bajnok, a Ludogorec volt. A második körben tán papíron könnyebb ellenfél, a máltai bajnok Valletta következett. Azonban nem ártott óvatosnak lenni, hiszen láttuk a múltban, sőt a közelmúltban is, hogy a könnyűnek tűnő ellenfelek a végén nehéznek találtattak. A harmadik kör már arról döntött, hogy győzelem esetén lehet-e playoffot játszani a csoportkörbe jutásért vagy marad az EL playoff. Az ellenfél, a horvát bajnok Dinamo Zagreb egyelőre túl nagy falatnak bizonyult. Zágrábban ugyan elért egy bravúros 1:1-et a csapat, idehaza azonban győzött a nagyobb tapasztalat, 4:0-ra a horvátok nyertek, a Fradinak maradt az EL playoff a litván Suduva ellen.

A csoportkör hat mérkőzése valóságos jutalomjáték volt a Fradi számára, hisz a kitűzött célt elérték, nyomás nélkül lehetett tapasztalatot gyűjteni a jövőre. Igen, a jövőre, mert minden fradista, ahogy kell, szentül hiszi, hogy a jövőben ez így lesz egy darabig és akkor a mostaninál nagyobb eredményeknek is lehet majd örülni. Azért ez a bemutatkozás sem volt semmi, hiszen a Fradi az utolsó körig esélyes volt még a továbbjutásra is. Barcelonában kezdődött az álom, ahol a város második számú csapata az Espanyol, bár sokkal esélyesebbnek tűnt, ezt nem tudta érvényre juttatni, 1:1 lett a végeredmény. Aztán idehaza újra jött az egyszer már a BL-ben legyőzött, azonban utána magát összeszedő és ugyancsak EL csoportkörbe jutó Ludogorec, amelyik „bosszút állt”, 3:0-ra legyőzte az FTC-t. A vereség azonban nem törte meg a csapatot, sőt, egy fantasztikus bravúrra sarkallta, Moszkvában legyőzte 1:0-ra a csoport legerősebbre taksált együttesét a CSZKA Moszkvát. Ha a Groupamában is sikerült volna ez a bravúr vagy utána ugyancsak a Groupamában sikerült volna legyőzni az Espanyolt, egészen biztosan meglett volna a továbbjutás. De jól tudjuk, a futballban nincs ha és nincs volna. Bár mindkét meccsen közel járt a Fradi a győzelemhez, az egyiken sem sikerült, 0:0 az oroszok, 2:2 a spanyolok ellen. Végül Bulgáriában is 1:1 lett a visszavágón, ezzel a Fradi hat mérkőzésen 1 győzelem, 4 döntetlen mellett mindössze 1 vereséget szenvedett, csoportjában a harmadik helyen végzett. Külön megsüvegelendő, hogy a selejtezőket is beleértve idegenben mind a hét mérkőzésén veretlen maradt a csapat.

A 2010-es évek mérlege az FTC labdarúgó-szakosztályánál

Az FTC labdarúgó-szakosztálya számos hullámvölgyet és sikert élt meg a 2010-es években. Az alábbi táblázat összefoglalja a főbb eredményeket:

A jégkorong sportág története és az FTC: a korcsolya megszületésétől az egyeduralomig

A jégkorong elvitathatatlanul az egyik legnépszerűbb sportága a Fradinak. Ahogy a többi sportágnál, a jégkorong esetében is megpróbálunk a kezdetek kezdetéig visszamenni, azaz bemutatni hol és miképp keletkezett egyáltalán maga a sportág. Be kell vallani, a jégkorong esetében nem egyszerű ez a visszatekintés. Vannak olyan kutatások és adatok, miszerint már 4000 évvel ezelőtt játszottak a jégen, amit korabeli falfestményeken található jelentekkel vélnek igazolni. Mindenesetre az is biztos, hogy ezek az „igazolások” erősen szubjektívek, mindig vannak olyanok, akik kétségbe vonják az adott jelenet és a jégkorong összekötését. Ám ettől még tény, hogy az észak- és dél-amerikai indiánok múltjának kutatása közben fel lehetett fedezni olyan jeleneteket, amelyek megindíthatták a jégkorongot is szerető kutatók fantáziáját.

A jégkorong európai és észak-amerikai gyökerei

Az emberekben a létfenntartást biztosító vadászaton és gyűjtögetésen kívül hamar kialakult az igény arra, hogy kikapcsolódjanak a napi monoton életritmusból, mást is csináljanak. Adta magát a földön található különböző tárgyak rugdosása, akár önmagukban, akár egymásnak vagy a csoport többi tagjának. A rugdosás ösztönszerű volt, ám ugyanígy adta magát az a lehetőség, hogy ne érjenek a földön levő tárgyhoz, hanem botokkal üssék tovább. A földön levő tárgyból nagyon hamar lett gömbformájú valami, nevezzük akár ősi labdának, amely megrúgva vagy megütve gyorsabban haladt a földön. Igen, ekkor még a földről, a szárazföldről beszélhetünk, a hoki egyre inkább ott fejlődött csapatsportággá, pontosabban csapatsportágakká. Mert ahogy a mondás is tartja, ahány ház, annyi szokás. Európában a bot- és labdajátékok a kereszténység előtti időkre nyúlnak vissza. Ilyen az ír hurling nevű játék, a skót shinty vagy éppen a mezei hoki, ami a gyeplabda őse. Olyannyira népszerűvé váltak ezek a játékok, hogy művelésükről télen sem szívesen mondtak le, keresték a módját, a hideg, jeges körülmények között miként lehetne űzni azokat. A befagyott tavakon folyókon hasonlóan lehetett kergetni, ütni, rúgni a labdát, ráadásul nem csak futva, hanem a jégen csúszva is. A csúszás történhetett akár talpon, akár korcsolyán, hiszen tudjuk, nagyon hamar megjelentek a cipőre erősített különböző csont, majd fémdarabok, amelyekből a korcsolya kifejlődött. Szóval európai eleink már télen is űztek csapatjátékokat, amelyeket Hollandiában már a XVI. században vászonra festettek. Ezekből a jégen játszott, labdát bottal ütő játékokból alakult ki Angliában a bandy, amely széles körben elterjedt, nemcsak Angliában, hanem a kontinensen, így Magyarországon is.

Mindeközben Kanadában és az Egyesült Államokban egészen más irányt vett a jégen űzött csapatjáték. Kezdődött azzal, hogy az angol gyarmatosítás során az angol katonák magukkal vitték Kanadába az otthon már megszeretett bandy-t, amelynek gyakorlásához a kanadai tél ideális feltételeket teremtett. No meg kihasználtak egyéb lehetőségeket is. A mendemondák szerint egy Québec melletti katonai helyőrség (William erőd) udvarán kezdődött minden. Történt ugyanis, hogy a zord hidegben katonai őrszolgálatot teljesítő katonák parancsot kaptak az udvaron lévő befagyott lefolyók kitisztítására. A parancsnok nem sejthette, hogy ezzel ötletadója lett egy új sportágnak. A katonák ugyanis megszínesítették a kissé monoton tevékenységet azzal, hogy egy ott talált kicsiny fadarabot elkezdtek önfeledten kergetni a kezükben lévő seprűkkel. Hamarjában két csoportot alakítottak ki, a saját térfelükön húztak egy-egy vonalat és megkezdődött a játék. A cél az volt, hogy a két csapat tagjai az eszközeik segítségével a fadarabot az ellenfél vonala mögé juttassák. A lefolyó tisztítása így órákig is eltartott. Ha hihetünk a történetnek, akkor ez volt a világtörténelem legelső „jégkorong-mérkőzése”. Utána ezt a tevékenységet gyakran megismételték, annak híre ment, elterjedt a környéken. A jégkorongozás rövidesen az egyik legkedveltebb szórakozás lett a hosszú kanadai telek alatt. Nem csoda, hogy nagyon rövid idő alatt szervezett formákat is öltött, a szabályait is kezdték kidolgozni. Mindennek középpontjában ugyancsak egy kanadai város, Montreál áll. Az első szervezett mérkőzést 1875. március 3-án játszották. Az új játék viharos gyorsasággal terjedt el Kanadában, immáron valóban jéghokinak hívták, a csapatok száma gombamódra szaporodott, akik különböző bajnokságokban játszottak. Lord Stanley Preston, Kanada főkormányzója, aki maga is a játék nagy rajongója lett 1893-ban egy ezüst tálat vásárolt és felajánlotta, mint vándordíjat a legjobb kanadai csapatnak.

Az FTC jégkorong szakosztályának megalakulása és első évei

Az 1920-as évek közepén Magyarországon is központi kérdéssé vált, hogy a labdás jégjátékot, a bandy-t vagy pedig a kanadai stílusú jéghokit űzzék. 1928-ban az FTC-ben is eldőlt ez a kérdés, és mint a sportvonalon szinte mindig, ezúttal is abban az irányban, amely a további fejlődést szolgálta. Az FTC vezetői 1928. október 28-án tartották meg a jégkorong szakosztály alakuló ülését. Az első hivatalos mérkőzés dátuma 1929. február 18-a volt. A bemutatkozás nem volt túl sikeres, az FTC 2-1-re kikapott az MHC csapatától. Ez a mérkőzés egy körmérkőzéses torna keretében zajlott, ahol az FTC csapata még mind a négy mérkőzését elvesztette. Ekkor még nem volt idehaza szövetség, így bajnokságokat sem írtak ki, csupán barátságos és díjmérkőzéseket játszhattak a csapatok. 1929-ben összesen hat mérkőzést játszott az FTC, győznie akkor még nem sikerült. Nem úgy, mint 1930. január 6-án, amikor a MAFC csapatát 5-1-re legyőzte és elérte története első győzelmét. Az 1930-as év már jóval jobban sikerült, mint az előző, a 10 lejátszott mérkőzés mérlege 4 győzelem, 2 döntetlen és 4 vereség volt.

1931-ben az egyesület vezetősége lehetővé tette, hogy a fiatal csapat első ízben vívhasson nemzetközi mérkőzést, amelyre 1931. december 19-én került sor. Az ellenfél a jó erőkből álló Deutsche Eishockey, a prágai németek csapata volt, az eredmény pedig 6-1 az FTC javára. Erről a mérkőzésről részletesen tudósított a Nemzeti Sport, így ismert a győztes csapat összeállítása: Hircsák - Farkas, Sennyei - Mikós I, Miklós II, Sárai Csere: Gergely II, Fenesy, László. A gólokat Miklós II (3), László (2) és Fenesy ütötték. A győztes mérkőzést követően megnövekedett önbizalommal utazott a csapat az első külföldi túrájára, ahol Klagenfurtban két győzelem és egy vereség mellett a harmadik helyezést érték el. Bár bajnokság nem volt, a rivalizálás nagyban folyt a hazai együttesek között. Ennek egyik „eredménye”, hogy a legeredményesebb játékost Miklós II-t a rivális BKE elcsábította az FTC-től. Erősség azonban maradt rajta kívül is. A következő évek is hasonló mederben zajlottak.

Az első bajnokságok és a háború utáni újjáépítés

1936 elején egy tátrai nemzetközi tornán vett részt a csapat, ahol a második helyen végzett. 1937-ben indult el a magyar bajnokság. Ennek kezdeteként nagy lépésre szánta rá magát a szakosztály. Sikerült játékos-edzőként szerződtetni egy kiváló kanadai játékost, Frank Stapleford személyében. A hoki hazájából érkezett sportember valódi tervszerűséget vitt a csapatba, a szurkolók nagy reményekkel várták az újonnan induló magyar bajnokságot. A nagy remények hamar szertefoszlottak. Nem a csapat oszlatta szét azokat, hanem a szövetség. Történt ugyanis, hogy az említett kanadai játékosnak nem ismerték el a játékjogát, aminek következtében az FTC visszalépett a bajnokságtól. Így az első hivatalos bajnoki mérkőzésre várni kellett a következő, 1937/38-as bajnokságig. Ez a bajnoki bemutatkozás nem volt sikeresnek nevezhető, hiszen 1937. december 13-án a Városligeti műjégen a Fradi kikapott a BBTE csapatától 3-2-re. Érdekességként feljegyezték, hogy ezen a meccsen a Fradi kanadai edzője bíráskodott. Igazán fair módon tette ezt, hiszen ezen a meccsen egyenlített a Fradi, ám ezt lesállás miatt nem adta meg. Így az első bajnoki pontokra két napot várni kellett, amikor az AHC csapatát verte 6-0-ra az FTC. Végül a Fradi bronzérmes lett az öt csapatot felvonultató bajnoki mezőnyben.

Egyébként az 1938-39-es idény nagyon rosszul kezdődött, nem voltak a Fradinak megfelelő edzéslehetőségei. Hiába, úgy tűnik, nincs új a nap alatt, ez a gond végigkíséri a szakosztály történetét. Akkor csak úgy tudták megoldani ezt a sarkalatos kérdést, hogy le kellett mondaniuk a válogatott kapusról, Hircsák Istvánról. Elcserélték az edzéslehetőségekért cserébe. 1940-ben átszervezték a magyar bajnokságot, amelyben a körzeti elv érvényesült, így először vehettek részt a bajnokságban vidéki csapatok úgy, hogy akár a bajnoki címet is megszerezhették. Ráadásul a bajnokságban a bécsi döntések következtében visszacsatolt területekről is részt vettek különböző csapatok. A megnövekedett létszám miatt a selejtezőket négy körzetben (Északi, Kolozsvári, Székelyföldi és Budapesti körzet) bonyolították le, és ezek győztesei mérkőztek meg egymással a döntőben. Az FTC értelemszerűen a budapesti körzetben indult, ahol a kor legjobb csapata, a BBTE mögött a második helyen végzett, így a bajnokság összesítésében helyezetlen maradt. Pedig ezekben az időkben is erősödött a csapat, ekkor érkezett Erdélyből Tele Simon, aki csakúgy, mint Bíró és Pálfalvy válogatottak is lettek.

A II. világháború után az első mérkőzést 1946. január 17-én játszotta az FTC, ahol az MHC ellen nyertek 8-0-ra. Érdekesség, hogy ebben a bajnokságban két csapattal indult a klub. A kuriózumszámba menő FTC I-FTC II meccs eredménye 9-3 volt. Egy évvel később, az 1946/47-es bajnokságban játszották le azt a mérkőzést, amelynek párosítása a futballban az örökrangadó címet érdemelte ki. Azt azért meg kell jegyezni, hogy az MTK, mert róluk beszélünk, nem „önerőből” jutott ebbe a pozícióba, hanem azzal, hogy leigazolta az előző évi bajnok BKE teljes állományát. Az első MTK-FTC hokimeccs eredménye 7-5 volt, sajnos "oda". Ebben a bajnokságban vezették be a 3x20 perces játékidőt, előtte ez 3x15 perc volt, így ez az MTK-FTC meccs volt a Fradi első 3x20 perces mérkőzése. A bajnokság végén is az MTK örülhetett a bajnoki címnek, a Fradinak a második hely jutott. Ugyanez volt a sorrend a következő két esztendőben is.

A Kinizsi évek és az egyeduralom a 60-as és 70-es években

Az 1949/50-es szezon új csapatneveket rajzolt a magyar hoki térképére. Nem új csapatokra kell gondolni, hiszen ahogy azt a futball történelméből sokan jól ismerik, a kommunista rendszer átalakította a magyar sportot, a tradicionális együttesek neveit megváltoztatta, a Fradiból így lett először ÉDOSZ, majd később Bp. Kinizsi. A sokéves erőfeszítéseket végül 1951-ben koronázta siker. Ekkor nyerte meg az akkor Bp. Kinizsi néven versenyző csapat az első magyar bajnoki címet, méghozzá elsöprő fölénnyel, 100%-os eredménnyel. A csapat játékos-edzője Háray Béla volt, az egyik erőssége pedig Szende János, aki a képünkön éppen egyik gólját üti a sok közül. Ennek a sikernek azonban nagy ára volt. Ahogy a futballban és a többi sportágban sem, a kommunista hatalom nem nézte jó szemmel a Fradi (nevezhették akár Kinizsinek is) eredményességét. Szétszedték a csapatot, aztán átszervezték. Szétszedték, megtörni azonban nem sikerült! A labdarúgáshoz hasonlóan itt is egy tervszerű fiatalítás kezdődött, amelynek eredménye nagyon gyorsan beérett. A fiatalítás és csapatépítés nem kis részben köszönhető Helmeczi Frigyes edzőnek. A fiatalítással együtt az eredmények sem maradtak el, hiszen a bajnoki címet követő három szezonban sorrendben a második, harmadik, majd újra a második helyen végzett a csapat, amely továbbra is a magyar jégkorong erőssége volt. Ezekben az években mérkőzött a csapat először vidéki csapattal. 1953. január 29-én és február 1-jén a Soproni Lokomotív ellen játszott kétszer, ahol fölényes győzelmek születtek (18-0 és 31-0). Több játékosunk (Pozsonyi, Simon, Szende, Rajkai) beépült a válogatottba. Tetszett vagy nem a hatalomnak, a Bp. Kinizsi Helmeczi Frigyes irányításával 1955-ben és 1956-ban újra bajnok lett!

Az ötvenes évekből még egy érdekesség, ami hajaz az egy évtizeddel korábbi MTK sztorira. 1955 decemberében ugyanis megalakult a Bp. Dózsa jégkorong szakosztálya. Azért a hasonlóság az MTK-val, mert ez sem a saját utánpótlása révén ért el eredményeket, tagjait a riválisoktól toborozták, nem keveset, öt játékost éppen a Kinizsiből. Jöttek a hatvanas évek, amikor az előző évtized három bajnoki címét überelni tudta a Fradi, hiszen ebben az évtizedben négyszer nyert bajnokságot (1961, 1962, 1964, 1967). Az első három alkalommal a korábbi legendás játékos, Rajkai László már edzőként irányította a csapatot. A negyedik cím dr. Miks Károly irányítása alatt született meg. Nem csoda, ha a magyar válogatott a Fradira épült. Az 1964-es bajnokcsapat. A szövetség a bajnokság mellett ebben az évtizedben indította útjára a Magyar Kupát, akkori nevén a Magyar Népköztársasági Kupát, amelynek első kiírása 1963/64-ben volt. A Fradi az első kupagyőzelmét 1967/68-ban szerezte meg, amely címét egy esztendő múlva megvédte. Mindkét kupagyőztes csapat edzője dr. Miks Károly volt. A hatvanas évek végét megint súlyos pályagondok jellemezték. Bezárták ugyanis a Millenárist, így a csapat edzéslehetőségei megnehezültek, egy időben meg is szűntek. De a Fradi ezen is túllépett, a tehetség, mint mindig utat tört magának.

Ha a hatvanas évekről azt mondtuk, a Fradi überelte az előző évtizedet, akkor mit mondjunk a hetvenes évekről? Ekkor ugyanis a Fradi egyeduralkodóvá vált Magyarországon, 1971 és 1980 között zsinórban tíz alkalommal nyerte meg a magyar bajnokságot! A páratlan sorozatot két edzőlegenda jegyzi, Rajkai László ötször, dr. Jakabházy László pedig ugyancsak ötször irányította az évtized együtteseit. A nagy menetelésben hét játékos mind a tíz bajnoki diadalban részt vett: Mészöly András, Muhr Albert, Kereszty Ádám, Kovács Antal, Deák Miklós, Enyedi Ferenc és Póth János.

A Fradi hoki történelmének ezen pontján feltétlenül meg kell emlékezni egy hatalmas nemzetközi sikerről, sőt inkább sikersorozatról. Ez pedig nem más, mint az aktuális magyar bajnok, esetünkben a Ferencváros, menetelése a BEK-ben, azaz a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. 1973-ig ebben a sorozatban sok babér nem termett a magyar bajnokoknak. Ennek nyilván az is az oka lehetett, hogy akkoriban a magyar hoki nemzetközi szinten a harmadik vonalban volt, a válogatott rendre a világbajnoki C-osztályban szerepelt, míg a BEK-ben jöttek a B, sőt az A-csoportos országok bajnokai is. Ám 1973 őszén, telén csoda történt. Az első ellenfél az olasz HC Bolzano volt, amely csapatot, tán mondani sem kell, a magyarnál előrébb jegyezték, a párharc egyértelmű esélyesének tartották. Ezek után 1973. október 14-én Bolzanoban a Fradi 6:4-e legyőzte az olasz bajnokot, majd a visszavágón Budapesten, a Kisstadionban 1973. október 19-én a fogadkozó olaszok újabb vereséget szenvedtek, ezúttal 7:3-ra nyert a Fradi. A profi Bolzano tehát kettős győzelemmel lett kipiálva, a következő fordulóban a nyugatnémet bajnok EV Füssen jött szembe. Ha az olaszokról azt írtuk, erősebbnek tűntek, akkor mit lehetett mondani a németekről, akiknek válogatottja stabil A-csoportos volt, a bajnokuk pedig játékosok sorát adta ebbe a válogatottba, európai szinten jelzett nagycsapat volt. Az odavágót Füssenben rendezték. 1973. november 13-án a németek hírüknek megfelelően kezdtek, a második harmad közepén...

tags: #galambos #gabor #ftc

Népszerű bejegyzések:

• Erdélyi Magyar Adatbank közintézményi és archívumi adatai
• Információk Juventus utazásokról és tagságról
• Út a világraszóló kulináris sikerhez
• Lacrabère visszavonulása és új karrierje
• A Loki dalok jelentősége