Garai Tibor: A Szentesi Pályáktól az NB I Kapujáig

Garai Tibor labdarúgó-pályafutása Szentesen vette kezdetét, majd innen vezetett az útja a magyar labdarúgás élvonalába. Életútja és sportkarrierje szorosan összefonódik szülővárosa, Szentes futballtörténelmével, a helyi klubok rivalizálásával és a korabeli sportélet pezsgésével.

Bevezetés: Az Első Lépések Szentesen

Diákkoromban a versenysporttal nem találkoztam. Igazolt versenyző sem voltam. Osztályok, illetve iskolák közötti vetélkedőkön szívesen szerepeltem 100 m-es futásban, távol-, illetve magasugrásban, labdajátékokban: foci, kosárlabda, röplabda, asztalitenisz. Versenyzői képességem és ambícióim nem voltak. Sportpályafutásom indulásának egyik emlékezetes momentuma, hogy 16-17 évesen ifjúsági játékosként a Spartacus csapatában - amikor nem voltam az iskolában - játszhattam. Az iskola elvégzése után visszatértem szülőváromba, ahol a Szentesi Spartacusba igazoltam 1960-ban. Innen egy játékostársam váratlan visszalépése után az utolsó pillanatban Mikecz Sanyi bácsi elvitt a városi ifiválogatottba, ahol a megye városainak csapatával játszottunk jó mérkőzéseket.

A Szentesi Labdarúgás Aranykora és Közege

Szentesen mindig komoly sportélet folyt, labdarúgás, vízilabda, kézilabda, úszás stb. A Köztársaság téri Iskolában (ma Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola) tanított egy matematikatanár úgy hívták, hogy Török Antal. Nagyon szigorú tanár volt. Akkora tenyere volt, mint egy péklapát. Mi, diákok ennek ellenére nagyon szerettük. Török tanár úr megszervezte az iskolában az osztályok közötti labdarúgó bajnokságot hatodikos, hetedikes és nyolcadikos tanulók részvételével. A faliújságra kifüggesztette, melyik osztály melyik napon, hány órakor, kivel játszik. A helyszín természetesen minden alkalommal a Kinizsi pálya volt. Játékvezető Török vagy Hornyik László tanár úr volt. Pillanatok alatt minden osztálynak verhetetlennek hitt csapata lett. Természetesen, ezekre a mérkőzésekre lelátogattak a Kinizsi részéről edzők, vezetők, és hívták a tehetségesnek tűnő srácokat a Kinizsibe focizni. A gyerekek örömmel mentek a Kinizsi úttörőbe focizni. Emlékszem az Iskola válogatott meze fekete színű volt, a nyakrészen fehér szegély.

A szentesi Kinizsi életében volt egy nagyon erős, jól összekovácsolt ifjúsági csapat. Az 1941-43-as korosztály Tóth Pista edző irányítása alatt sorozatosan nyerte a bajnokságokat. Ebben az időben (1960 körül) nagyon sok kimondottan jó játékos volt a szentesi Kinizsiben. A felsorolt ifijátékosok (a két görög fiú kivételével) mind saját nevelésű szentesi srácok voltak, és nagyon szerettek focizni. A szentesi foci vonzerejét ezekben az években az is fokozta, hogy akár kupamérkőzésen, akár barátságos mérkőzésen, az Aranycsapatot követő újabb „Nagy Generáció” jó néhány csapata játszott itt Szentesen. Pusztai Lacit úgy fedezték fel, hogy Mészöly Kálmánt (Vasas) többször is megkerülte, és gól rúgott mellette. Mészöly meg is fenyegette, hogy „kirúgja” a stadionból, ha továbbra is így fickándozik.

A Szentesi Vízmű és Kinizsi Rivalizálása

A Kinizsi az 1970-es és 1980-as években másodhegedűs szerepre kényszerült a másik szentesi csapat a Vízmű mellett, de az erős megyei I. A Kinizsi és a Vízmű csapatai között mindig nagy rivalizálás folyt, a szó nemes értelmében. Soha nem felejthető a két csapat szurkolótáborának hangpárbaja, amikor egymás ellen játszottunk. Akkoriban 3000 néző is megjelent a megyei rangadókon, nagyon jó hangulatot teremtve. Sajnos ma már ez a fajta futballhangulat nincs. A szurkolók tiszta szívből szerették a játékosokat.

A Szentesi Vízmű labdarúgó csapata e néven érte el legnagyobb sikereit, de megalakulásakor, 1960. november 19-én a Szentesi Helyiipari SK nevet rögzítették a jegyzőkönyvek. Fő támogatója a Csongrád Megyei Vízmű volt. Elõbb a járási bajnokságban szerepelt a csapat, majd ezt megnyerve 1963 őszétől a megyei I. osztályban játszott. Itt 1968-ban nyert bajnokságot, majd az első NB III-as idényben érte el eddigi legjobb helyezését. Ekkor a 3. helyen végeztek Mikecz Sándor edző vezetésével. Még négy évig szerepeltek itt, majd az 1975/76-os megyei bajnoki címet megszerezve az azóta eltelt időszakban az NB III és a megyei I. osztály között ingáztak. Az 1960-as évek elején - ekkor Szentesen több megyei I. osztályú labdarúgócsapat is létezett - egyesült a Kinizsi szentesi Honvéddel, egy olyan apropóból, hogy a környékről sorkatonának bevonuló fiatal tehetségeket be tudják építeni a felnőtt csapatba, és magasabb szinten tudjanak játszani. Ekkor Szentesi Klapka Munkás Testnevelő Egylet néven szerepelt a csapat, de különösebb eredményt a fúzió megint nem hozott. 1968-ban a KMTE szétvált, újra Kinizsi lett a városi csapat neve, a honvéd csapaté pedig Damjanich SE.

Szentesi Labdarúgóklubok Áttekintése

Garai Tibor Felemelkedése: NB III és Válogatott Meghívó

Garai Tibor, aki a Szentesi Spartacusban kezdte pályafutását, hamarosan az NB III-as mezőnyben is kipróbálhatta magát. 1971 februárjában Mezőkovácsházán játszott egy edzőmérkőzést a Makói Spartacus ellen. Havas pályán nagy iramú meccsen 1:0-ra vezettek. Szünet után egy formás támadás végén a makói jobbszélső tökéletesen centerezett a 11-es pontra. A labda tisztán találta az éppen odaérkező játékvezetőt. A bíró egy pillanatra körülnézett - makói csatár nem követte az akciót - majd ballal félfordulattal, kapásból hatalmas gólt ragasztott a jobb felső sarokba. Akkorát, amekkorát Farkas Jancsi rúgott az 1966-os VB-n a braziloknak. A bíró egyébként végig komolyan vezette a mérkőzést, csak egy pillanatra lépett ki szerepéből. Elnézték neki, mert szépségdíjas gólt lőtt!

Noha csak fél évet játszott ebben a csapatban (utána bevonult katonának), nagyon megszerette ezeket a fiúkat. Az NB III-ban való bennmaradásért vívott harc - ami végül sikerült - nagyon jól összekovácsolta a csapatot. Tehetségét hamarosan a válogatott edzői is felismerték. 1973-ban a 23 éven aluli válogatottban bemutatkozott Szófiában. Az 1973-1974-es időszakban megnyerték az utánpótlás EB-t. Hollandia ellen védett, a többi mérkőzésen tartalék volt. 1974-ben leigazolta a Bp. Honvéd, és biztos tagja lett a csapatnak. Ezt követően, 1975-ben a Vasasba került.

Emlékezetes Pillanatok az NB I Kapujában

Amikor a '70-es évek elején néztem apukámmal a Népstadionban Kocsis Lajost, hogy futja-cselezi ki a bolgárokat, még nem gondoltam, hogy személyesen is megismerhetem. 1975-ben, amikor a Vasasba kerültem a bajnokság elején rögtön a Bp. Honvéddel játszottunk. Válogatott védelem mögött védhettem Fábián Tibor, Vidács Csaba, Lakinger Lajos, Szőke Pista játékosokkal. Viszont az ellenfél csapatában focizott az akkor már legendásnak számító Kocsis Lajos, aki arról volt híres, mint most Beckham, ugyanis a szabadrúgásai mindig gólt értek. A mérkőzésen az első szabadrúgásnál Vidács Csaba beállt a sorfal mögé, mondván Kocsis úgyis ide rúgja a labdát. És tényleg oda rúgta a „bőrt", csak Csaba nem ért a labdához, mert én elütöttem a feje előtt. És akkor odajött hozzám a „KIS KOCSIS" és azt mondta: „Az anyád Kicsi! Ezt kevesen tudják megcsinálni!", és elfutott a szögletet berúgni. Úgy alakult, hogy volt még egy szabadrúgás, csak a másik oldalról, amit ismét hárítottam. Ekkor csak kézzel megfenyegetett. A mérkőzést végül 2:1-re megnyertük, és a végén odajött hozzám, kezet fogott velem, gratulált és sok sikert kívánt.

1975-ben mikor Laci (Garai Tibor) az első edzésre kiment, mondta neki Váradi Béla, az egyik legnagyobb lövőerejű játékos, hogy na állj csak be Kicsi a kapuba. Laci beállt, Béla meg 20-25-ről megküldte. Laci mellre vette a labdát, aztán két percig azzal kellett foglalkoznia, hogy is vegye a levegőt.

A Szentesi Futballélet Háttere: Gyuri bácsi, a Szertáros

A játékosok mellett a klubok életében a háttéremberek is kulcsszerepet játszottak, mint például Gyuri bácsi, a szertáros. Nagy meglepetés ért, amikor a szertárosunk, Gyuri bácsi búcsúztatása történt, ugyanis meghívtak a búcsúvacsorára a Barnevál ebédlőjébe, ahol remek hangulatban idéztük fel az együtt töltött évek emlékeit. Soha el nem múló élményeim voltak Gyuri bácsival. Ő volt az, aki évtizedeken keresztül mindig ott volt a pályán, karbantartotta a felszerelést, mosott, cipőt javított, és mint egy anyatigris védte a pályát, már amikor megpróbáltunk úgy menni ki a külső pályákra, hogy levágjuk a futópályát. „Letöröm a lábad, ha nem a salakon mész!" - hangzott az ige az öltözőből. Abban az időben a kézilabdás lányok is ott öltöztek, és ugyanabban a zuhanyzóban fürödtek (hiszen azzal volt egy tusolónk), mint mi. Gyuri bácsinak volt egy leselkedő ablaka, amit szerettünk volna ilyenkor mi is igénybe venni.

Tudni kell Gyuri bácsiról, hogy „nagy ellensége" volt az italnak, különösen a „belső hármasnak", a mecsi-uni-hubinak, de a két szélső a cserkó meg a kevi szintén abba a kategóriába tartozott, amit méltónak talált egy válogatott csatársorhoz. Ahol érte ott pusztította őket, naponta többször is átment a Delelőbe, hiszen mindig volt, aki meghívta. Már jóval a 70 éve felett gyakran rosszul volt az „öreg". Elment az orvoshoz, és reggel nem ivott semmit sem. Mire odaért addigra már nagyon rosszul volt, remegett mindene. A doki elküldte kivizsgálásra, majd a leletek ismeretében kerek-perec megmondta neki, hogy abba kell hagyni az italozást, mert komoly gondjai vannak a belső szerveivel, különösen a májával. Gyuri bácsi nagyon megijedt, és napokig nem ivott egy csepp alkoholt sem. De akkor már olyan rosszul volt, hogy reggelente korsóból kellett neki a kávét is innia, mert úgy remegett a keze. Gyuri bácsi elment újra az orvoshoz, és panaszkodott, hogy ez így nincs jól, találjanak ki valamit. A doki megsajnálta az öreget, és azt mondta. „Gyuri bácsi, rendben van, egy kisfröccsöt megihat!". Gyuri bácsi felsóhajtott, majd hazament. Aztán irány a Delelő. „Ha valaki küldeni akar valamit, akkor orvosi javaslatra 1 kisfröccsöt kérek" - mondta a pultosnak.

tags: #garai #tibor #foci #szentes

Népszerű bejegyzések:

• Feszült dráma Bolívia és Brazília között
• Az Adidas kézilabda cipők innovatív technológiái
• Labdás Ügyesség és Fizikai Képességek Fejlesztése
• Utánpótlás-nevelés Norvégiában
• tudj meg többet az Adidas Court Stabil kézilabdacipőről