Gass István: A Vasas legendája és a magyar labdarúgás kiemelkedő alakja

A Vasas legendája, bajnoka, Putnokról indult. Gass István igazi közönségkedvenccé vált. Neve mellett rendszerint magas osztályzat jelent meg a sportnapilapban egy-egy Vasas-meccset követően. Neki is köszönhetjük, hogy a csalódás szó szinte törlődött azokban az években. A hetvenes években, amikor még a Vasas-drukker büszke volt arra, hogy Vasas-drukker, és amikor még nagycsapatként emlegettek bennünket, s nem csak itthon, de külföldön is. Egy olyan futballistáról van szó, aki hihetetlen munkabírásával és elhivatottságával vált a szurkolók kedvencévé.

A kezdetek Putnokon és a Diósgyőrben eltöltött évek

Gyerekkor és a gimnáziumi évek

Gass István 1952. augusztus 22-én született Putnokon. Gyermekkoráról így emlékezett: „Édesapám, és édesanyám is pedagógus volt, az iskola szolgálati lakásában laktunk. Mindenféle sportolásra megvolt helyben a lehetőség, foci, kosárlabda, miegymás, rettentően aktív voltam, a szüleim úgy szedtek össze minden nap a pályáról. Tényleg csak azt tudom mondani, hogy szép gyermekkorom volt... Négyen voltunk testvérek, a két bátyám - szegények - már régen elhunytak, még a 86 esztendős nővérem él, Keszthelyen, a korához képest jól van, egészséges.”

Putnokon a megyei csapatban futballozott. Az általános iskola nyolcadik osztály elvégzése után, 1966-ban Miskolcra került, a Földes Gimnáziumba, angol tagozatra. Kollégiumban lakott, ahol volt egy kézilabda méretű pálya, s ezen óriási meccsek zajlottak, szobabajnokságok. Egy barátja, Tatár György elvitte, elhívta Diósgyőrbe, és így került be az ifjúsági II-es csapatba. Akkor ez a korosztály a megyei bajnokságban futballozott, teltek a hetek, a hónapok, jól ment a labdarúgás.

Az NB I-es debütálás és emlékezetes első mérkőzések

Nagy szerencséje volt, hogy a DVTK akkori tanácsadója, Sebes Gusztáv kiemelte: „Örültem, hogy ez történt, nem voltam egy ijedős srác, amikor először be kellett mennem a felnőttekhez az öltözőbe, de azért meg voltam szeppenve. Akkor ott sztárok voltak, akik között tébláboltam, s mondták, hogy ,,Gyere fiam, ülj le!". Látták, hogy nem voltam ügyetlen, így könnyen befogadtak.” Gass István tizenhat esztendősen debütált a DVTK-ban, az NB I-ben, 1968 őszén. A november 3-i, Haladás elleni idegenbeli mérkőzés volt az első. „Szombathelyre mentünk, november elején, egy nappal hamarabb elutaztunk, egy szállodában szálltunk meg. Azt gondoltam, hogy kezdő biztosan nem leszek, abban bíztam, hogy csereként talán betesz Szigeti Oszkár. Aztán azt hiszem, hogy sérülés miatt, de már korán, a 22. percben le kellett cserélni Horváth Bandit, és intettek, hogy menjek. Benne volt minden a fenekemben, ahogy szokták mondani, de annyira nem voltam lámpalázas. Kikaptunk 2-1-re.”

Egy héttel később mentek Újpestre, a Dózsához, ahol félidőt kapott. „Bene Feriék gurítottak nekünk egy kilencest, öregem, micsoda csapat volt az az Újpest, bármelyik európai bajnokságban élcsapat lett volna! Csak jöttek, jöttek sorban a gólok, a negyedik, az ötödik, a hatodik... Kinn volt a Megyeri úti stadionban 20 000 néző, rengetegen ott, ahol a reklámtáblák voltak, és mindegyik találatnál ütötték azokat valami hihetetlen erővel, a rémálmaimban se jöjjön elő...” - emlékezett a történésekre Gass István.

Nemzetközi kupaszereplések és az ifjúsági válogatott

Gass István a középső sorban, balról a harmadik volt a csapatfotókon. Tizenhat évesen, DVTK-sként ifjúsági válogatott volt, a második évben csapatkapitány. 1970-ben például kinn volt Skóciában, az U18-as UEFA tornán, 1971-ben pedig Cannes-ben, ahol minden évben nagy utánpótlás tornát rendeztek, mi akkor játszottunk a brazilokkal és az argentínokkal is. A korábbi támadó, a statisztika szerint, 24 nemzetközi kupameccsen lépett pályára. Ebből az első természetesen diósgyőri mezben történt. 1971-ben, tavasszal, márciusban a jugoszláv NK Celik Zenicával játszottak a Közép-európai Kupában. Ez már a második kör volt, előtte kiverték a csehszlovák Lokomotíva Kosicét. „Itthon győztünk 1-0-ra, ezen a meccsen végig futballoztam, míg az egy héttel későbbi visszavágót elveszítettük 4-1-re, ezen sérülés miatt nem kaptam lehetőséget, annak ellenére, hogy kinn voltam.”

Átigazolás a Vasashoz és a "Csodacsapat" tagjaként

A szimpátia és az angyalföldi debütálás

Már fiatal korában Vasas-drukker volt, pusztán azért, mert ő irántuk alakult ki a szimpátia. 1971-ben megkereste szinte az összes pesti klub, a Vasas is, de a Diósgyőr, az elnök, Fügeczki Róbert nem akarta kiadni, nyilván ők is örültek, hogy van egy ilyen tehetséges játékosuk. Gass István makacs volt, menni akart, így a két klub megegyezett abban, hogy akkor még nem, de egy évvel később elmehet. Az 1971-72-es szezont még végig játszotta, utána igazolt el Angyalföldre. Nem titok, hogy a Vasas annak idején szakszervezeti csapat volt, Gáspár Sándor volt az egyik nagy pártember, aki sok mindent el tudott intézni, a futball terén is. Az ő odamenetelét is ő intézte. Nagyon szép éveket töltött a Vasasnál. Angyalföldön, a Fáy utcában nyolc szezont húzott le Gass István.

Baróti Lajos és a megújuló Vasas

Az 1971/72-es szezon sehogyan sem ment a Vasas aranylábú gyerekeinek, fájdalmas vereségek követték egymást. De az a Vasas mégis megrázta magát. A hullámvölgyből kimászva, kikapaszkodva a szezon végén egy forró júliusi napon a sok-sok kudarcot követően - jól elverte a Ferencvárost. 5-2-re nyertek a Fradi ellen, a mi addig lesajnált csapatunk megtáltosodott, Puskás Lajos hármat, az ifjú titán Váradi Béluska kettőt vállalt, Géczi Pista és a zöld-fehér tábor nagy bánatára. Mondani sem kell, a Népstadionból hazafelé menet mámoros hangulatban már kit érdekelt hogy korábban csak szenvedtünk? Kit érdekelt amikor történelmi verést mértek az FTC-re?! A bizakodás folyamatosan leszkanderezte a csalódást, mert jöttek a hírek, hogy megannyi edzőváltást követően a legendás Baróti Lajos visszaül a Vasas kispadjára.

1972. szeptember 17-én a Tamás - Török, Fábián, Lakinger, Ihász - Puskás, Müller, Kovács F. - Szabó S., Várady és Gass összeállítású csapat futballbemutatót tartott a meghökkent, sőt megdöbbent liláknak. Gass István gólt ugyan nem szerzett, de balszélsőként megannyiszor átjátszotta, lefutotta a rutinos, s egyébként remek futballista Noskó Ernőt. Valóban varázslat volt az, Baróti mester keze alatt megint ütőképes, sőt bajnokesélyes csapat formálódott. És abban a szezonban valóban meg lett volna az esélyünk, akár az aranyéremre is. Az új fiúk többsége szinte alapemberré vált, Gass Pista pedig a csatársor bármelyik posztján életveszélyesnek tűnt.

Játékstílus és közönségkedvenccé válás

Az már történelem, hogy drága Rudi bácsi (Illovszky Rudolf) néhány évvel később hátra rendelte, hátra vezényelte a középpálya jobb oldalára, ahol aztán ugyancsak válogatott formában futballozott. Fontos gólok, és valami irtózatos mezőnymunka fűződött a nevéhez, Török Petivel végigfutották, bejátszották a jobb oldalt és nem csak a támadásokból, a védőmunkából is alaposan kivette a részét. Korszerű labdarúgó volt, aki ma is bírná az iramot. „A sors igazságtalansága, hogy ez a hihetetlen munkabírású, csupaszív, tökéletes fejjátékkal és remek rugótechnikával rendelkező játékos egyetlen egy lehetőséget sem kapott arra, hogy címeres mezt húzhasson magára.” A Vasas legutóbbi bajnokcsapatából ezt rajta kívül csak Hegedűs Béla, középhátvéd mondhatta el magáról.

Bajnoki cím és kupagyőzelem

Az 1977-es aranyérem

Nagyon szép éveket töltött Gass István a Vasasnál, 1977-ben, Illovszky Rudi bácsival megnyerték a bajnokságot. Bajnoki címet, bronzérmet, kupagyőzelmet, felejthetetlen rangadókat, teltházas meccseket élt meg a Népstadionban. Ahogy az egykori angyalföldi vezérkar által visszavonultatott Mészöly Kálmán és Farkas János után a bizakodás újra dominálni kezdett a csapatnál, úgy építette fel Illovszky Rudolf a bajnokcsapatot.

Az 1973-as Magyar Népköztársasági Kupa

Gass István tagja volt az 1973-as MNK-győztes Vasasnak is, a döntőben, a Honvéd ellen hosszabbításban megnyert találkozón Szőke István csereként az ő helyén lépett pályára. Szőke István, a „Sztyopa” becenévre hallgató játékos legemlékezetesebb meccsei közé tartozik 1972-ből a Ferencváros 5-2-es legyőzése és az 1975-ös Újpest elleni 3-0-s siker, amelyen hibátlanul őrizte Bene Ferencet.

Búcsúmeccs legendákkal

„Farkas Jánossal, Mészöly Kálmánnal és Ihász Kálmánnal is volt szerencsém még együtt játszani a pályafutásom elején. Büszke vagyok rá, hogy egy csapatban szerepelhettem velük. Mind a három játékossal nagyon jó kapcsolatban voltam. Fantasztikus futballisták és hatalmas legendái a Vasasnak. Megérdemelték ezt a mérkőzést a Fáy utcában, ahol teltház előtt búcsúzhattak a szurkolóktól. Nagyon szép, gálás dolognak tartom, hogy ilyen ellenféllel játszhattak. Az öregfiúk válogatott tele volt az Aranycsapat világsztárjaival és a magyar labdarúgás kiválóságaival. Nekem fiatalon hatalmas élmény volt ezeknek a legendás játékosoknak az oldalán pályára lépni, illetve ellenük játszani ötven évvel ezelőtt. Nem is számítottam rá, hogy végig fogom játszani a búcsúmérkőzést. Gálamérkőzés, 1974. Gólszerzők: Gass (7.), Lakinger (27.), Farkas (39., 78.), ill.”

A beteljesületlen válogatott álom

A szívfájdító párizsi eset

Gass István legnagyobb bánata, hogy nem lett válogatott, csak kerettag volt. „A pályafutásommal elégedett vagyok, és büszke rá. Egyedül ez nem jött össze, az utánpótlás-, és az olimpiai válogatott tagság igen... Pedig, a tudásom alapján lehettem volna 15-20-szoros válogatott.” Egy meghatározó eseményről is mesélt: „1975-ben elmentünk Párizsba játszani, a Parc des Princes stadionba, a franciák ellen. Moór Ede volt a megbízott szövetségi kapitány, és egyszer csak legyintett, hogy menjek melegíteni. Elmentem a kapu mögé, csináltam a dolgom, a torkomban dobogott a szívem, hogy debütálok Trésorék ellen. Peregtek a percek, aztán egyszer csak vége lett a meccsnek... Az öltözőben volt bekészítve pezsgő, és lendületből ittam egy kortyot, miközben benn volt az MLSZ akkori elnöke, Kutas István. Na, amit kaptam tőle..., hogy mire nem tanítottak meg a Vasasnál... Soha többet nem kaptam meghívót...”

Távozás Angyalföldről és a további pályafutás

Zalaegerszegi évek és külföldi kitérő

1980-ban jött el a Vasastól, mert Mészöly Kálmánnál sokat ült a kispadon, viszont ő, 28 évesen ereje teljében érezte még magát. Csábította az MTK, az Újpest, de végül Zalaegerszegre ment, ahol remek csapat alakult ki, voltak eredményeik, és a gólokat is rugdosta. Későbbi felnőtt klubjai még a Dunai Kőolaj (III. osztály) és az osztrák Herzogenburg (Regional Liga, III. osztály) voltak.

Rivalizálás a régi klubbal a kupában

Gass István pályafutása során a Diósgyőr két MNK-sorozatot nyert meg, amikor a Vasas ellen játszott. „'77-ben körmérkőzéses döntő volt négy csapat között: először 5-0-ra vertük a Fradit, majd hosszabbításban 5-3-ra kikaptunk a Dózsától, mindkét találkozón szereztem gólt. A Diósgyőr a Dózsát verte meg, viszont alulmaradt a Ferencvárossal szemben, és éppen egymás ellen játszottuk a döntőnek beillő összecsapást Hatvanban. 1-0-ra nyert a DVTK, Tatár Gyuri találatával, hát, nem jól éltem meg, hogy így csak harmadikok lettünk, kaptam is zrikákat az egykori miskolci társaktól, Oláh Feriéktől, hogy ne szomorkodjak... ,,Minek mentél el..." - cukkoltak ezzel. Három évvel később Veszprémben nyert újra a Diósgyőr, bár én a fináléban nem játszottam.”

Helye a magyar futball örökranglistáján

Gass István 456 NB I-es mérkőzésen lépett pályára, melyeken 135 gólt szerzett. Ez a nem mindennapi szám a legtöbbet pályára lépő játékosok TOP10-es listájára emelte őt.

Az alábbi táblázat az NB I-es mérkőzésszámok alapján készült, ahol Gass István is előkelő helyet foglal el:

Élet a futballpálya után

Újságírói ambíciók és a mai élet

Gass István, saját bevallása szerint, újságíró szeretett volna lenni (ha nem futballista, ami pályafutása befejezését követően sikerült is, de ezen kívül hirdetésszervező is volt), fiatalként minden áldott reggel ment a Népsportért, és az Észak-Magyarországért... „Fáj mindenem, de amit tudok a ház körül, megcsinálok. Budaörsön lakom lassan 30 éve, nagyon jó hely, minden van. Született két gyermekünk, unokám is, úgyhogy elvagyok” - nyitotta a beszélgetést Gass István. „Ha Gass Pistát kérdeznék, mit jelentett számára a Vasas, alighanem szóvá tenné, hogy mindent és még annál is többet. S persze halkan hozzátenné, hogy ott van benne a csalódás is, hiszen ereje teljében volt, amikor a frissen kinevezett, Angyalföldre edzőként visszatérő Mészöly Kálmán róla és Kovács „Kokó” Pistáról is lemondott. De Gass Pista góljai és játéka megmarad bennünk, öreg jampecekben. Ezért is köszönet Neked!”

tags: #gass #istvan #labdarugo

Népszerű bejegyzések:

• A műfüves pályák előnyei
• Kihívások és küzdelem Magyarországon
• Egyedi focis dekorációk az ünnepre
• A jégkorong szurkolók üzenete
• A Real Madrid idegenbeli mezválasztéka