Gellér Sándor: Az Aranycsapat hűséges kapusa
Gellér Sándor (Vesszős, Románia, 1925. július 12. - Budapest, 1996. március 13.), válogatott labdarúgó, az Aranycsapat cserekapusa. Az Aranycsapat kapusa 70 éves korában, 1996. március 13-án hunyt el Budapesten. Sírja a Farkasréti temetőben található. A sportsajtóban gyakran Gellér II néven szerepelt. Pályafutása során a magyar labdarúgás egyik ikonikus alakja volt, noha a korszak legnagyobb kapusával, Grosics Gyulával kellett megosztania a posztot. A kék-fehérek jeles kapusának sportpályafutása „nehéz" időszakra esett: Grosics kortársa volt. Így bármennyire megbízható és szorgalmas hálóőrnek bizonyult, a nagy vetélytárs mellett csak tartalék lehetett.
A kezdetek és a klubváltás
Gellér Sándor a romániai Vesszősön született 1925. július 12.-én. Pályafutása Püspökladányban kezdődött. Gellér 1945-től 1947-ig a Püspökladányi SC kapusa volt, majd az MTK-hoz igazolt. Érdekes történet fűződik a klubváltásához: kevesen tudják, egy hajszálon múlt, hogy a Ferencváros kapusa legyen. A Fradi Püspökladányban játszott, ő olyan jól védett, hogy a fővárosiak hívták az Üllői útra. Az igazolás azon hiúsult meg, hogy a megbeszéltek ellenére senki sem várta a Keleti pályaudvaron…
Néhány nap múlva találkozott Sándor Károllyal, aki kérdezte, miért lógatja az orrát. A válasz hallatán „Csikar” azt mondta, az MTK-soknak is feltűnt, milyen jól védett ellenük, igazoljon a Hungária körútra. Édesapám rövid idő alatt döntött, a jobbszélső csapattársa lett Bukovi Márton edzősége alatt. Az MTK-hoz 1947-ben igazolt, a klub kapuját 15 éven át védte.
MTK-s évek és sikerek
Gellér Sándor hosszú és sikeres klubpályafutást tudhatott magáénak az MTK színeiben, mely az évek során több néven is szerepelt. A fővárosi kék-fehéreket 15 éven át szolgálta. 1962-ig 260 bajnoki mérkőzésen védett az MTK, Textiles, Bástya, Vörös Lobogó, majd újra MTK néven szereplő együttesben. Az együttes színeiben 244 alkalommal lépett pályára az NB I-ben (nem számítva az 1956-os idényt). A klubban több mint 200 élvonalbeli bajnokin védett.
Gellér 1947 és 1962 között háromszor volt bajnok (1951, 1953, 1957-1958). Ezen felül hétszer lett bajnoki ezüstérmes (1948-1949, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955, 1957 tavasz, 1958-1959) és kétszer bajnoki bronzérmes (1949-1950, 1960-1961).
Gellér Sándor az MTK-val elért főbb eredményei
| Kategória | Eredmény | Év(ek) |
|---|---|---|
| Bajnoki címek | 3x | 1951, 1953, 1957-1958 |
| Bajnoki ezüstérmek | 7x | 1948-1949, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955, 1957 tavasz, 1958-1959 |
| Bajnoki bronzérmek | 2x | 1949-1950, 1960-1961 |
| Magyar Népköztársasági Kupa | Győztes | 1952 |
| Közép-európai Kupa | Győztes | 1955 |
Utolsó idényében, 1961-1962-ben a Vásárvárosok Kupájában az elődöntőjéig jutott a csapattal.
A források szerint az MTK 1958-ban bajnokságot nyert, és abban az idényben Gellér Sándor már kevesebb lehetőséget kapott, többször a tartalékok között lépett pályára péntekenként. Bukovi tisztában volt vele, hogy a Fradival kapcsolatban maradt benne tüske, az zöld-fehérek ellen kettőzött erővel készült. Az utolsó előtti fordulóban a Ferencváros volt az ellenfél, a szakvezető látta, hogy pénteken a tarcsiban magabiztosan védett, odaszólt, ő kezd az egyben is. Az MTK kettő egyre győzött, olyannyira jól ment neki a védés, hogy Bukovi az utolsó körben az Újpest ellen is betette, a kék-fehérek a Hungária körúton kettő nullás győzelemmel tették biztossá az aranyérmet.
Az Aranycsapat „aranytartaléka”
Gellér Sándor 1950 és 1956 között 8 hivatalos mérkőzésen védett a magyar labdarúgó-válogatottban. 1950 és 1956 között 8 alkalommal volt válogatott, Grosics Gyula mellett az állandó tartalék kapus volt. Összesen 8 hivatalos - és 16 nem hivatalos - mérkőzésen lépett pályára a válogatottban. Három találkozón végig védett, míg ötször csereként játszhatott.
1950. szeptember 24-én az albánok elleni 12-0-s magyar győzelem során, csereként beállva debütált a nemzeti csapatban. Gellér Sándor játszott az évszázad mérkőzésén, a londoni 6:3-ra végződő diadalon, és annak visszavágóján is, amelyet 7:1-re nyert meg a magyar válogatott Budapesten. Pályára léphetett 1953. november 25-én az évszázad mérkőzésén Londonban is, csereként.
Fia, ifjabb Gellér Sándor elmondása szerint: „Érdekes, a részletekre nem emlékszem, mikor adta át a helyét Grosics Gyula, de már felnőtt fejjel tiszteltem, hogy a Wembley-ben és a Népstadionban sem feledkezett meg az édesapámról. Egyik meccsen sem volt kötelessége cserét kérni. A legnagyobb sportemberi gesztusnak tartom.”
Gellér Sándor az 1954-es svájci világbajnokságon is tagja volt a keretnek, ahol Magyarország a negyeddöntőben 4:2-re legyőzte Brazíliát egy finoman fogalmazva is forró hangulatú mérkőzésen, amelyen Arthur Edward Ellis angol játékvezető Bozsik Józsefet, az ellenfélből Nilton Santost és Humbertót kiállította, utóbbit a 88. percben. A vesztesek igencsak paprikás hangulatban vonultak le. Már a pályán kakaskodtak, majd az öltözőfolyosón leverték a lámpákat, és mindennel, amit értek - például szódásüveggel -, püfölni kezdték a magyarokat. A mieinket annyira meglepte a heves reakció, hogy az egyébként a pályán tekintélyt parancsolón viselkedő Lóránt Gyulának is inába szállt a bátorsága. Ám Gellér „Sinyó” nem rezelt be, nem maradt adósa a braziloknak.
Aranycsapat - Az évszázad mérkőzése (Angol-Magyar 3-6) | Félidő!
A helsinki játékok futballtornáján végig Grosics Gyula védett, s miután Gellér nem lépett pályára, olimpiai aranyérmet sem kapott. Ifjabb Gellér Sándor arról, hogy édesapja vajon morgolódott-e otthon, hogy kevés alkalommal jutott szóhoz a legjobbak között, vagy neheztelt-e Sebes Gusztávra, elmondta: „Nem! Ebből a szempontból is kemény volt, ezt mérte rá a sors, tudomásul vette. A kapitány így döntött és kész.”
Gellér Sándor karaktere és családi élete
„Tudomásul vette, hogy ezt mérte rá a sors” - Gellér Sándor szorgalmas, szerény, de kemény ember volt. Fia, ifjabb Gellér Sándor szerint távol állt tőle a sztárság, sohasem éreztette, hogy attól valaki, hogy válogatott. „Szorgalmas volt, szerény, délelőtt bejárt dolgozni a Könnyűipari Tervező Irodába - jó, ez sportállásszerűség volt -, délután edzett. Az átlagemberek életét éltük” - kezdte a beszélgetést a „kis” Gellér.
Édesapja azt még csak megemésztette, hogy a fiából nem lesz kapus, „csupán” a mezőnyből lehet válogatott, azt viszont nehezen viselte, hogy a kosárlabda kedvéért hátat fordított a labdarúgásnak. Fia mesélte: „Kimondottan dühös volt. Tehetségesnek tartott, nehezen vette tudomásul, hogy váltottam. Látta, mennyi melót tettem a futballba: az ifikkel edzettem, utána ott maradtam a Hungária körúton, akkoriban az Előre-pálya felőli oldalon volt egy rúgófolyosó, sokszor onnan kellett elővakarni. Olyannyira neheztelt rám, hogy már válogatott voltam, amikor kijött a kosármeccsemre.”
A családi anekdoták szerint Gellér Sándor nem riadt vissza a nevelő célzatú „taslitól” sem. Ifjabb Gellér Sándor erről a következőket mondta: „Még ifistaként gyakran rimánkodtam, hogy a nagyok engedjenek maguk közé játszani, és néha, ha nem voltak meg, mehettem is. Édesapámnak kiskapuba szinte lehetetlen volt gólt lőni, ugyanakkor kilestem, hogy a szöget zárva előre is dobja magát. Egész egyszerűen átlöbböltem fölötte a labdát a kapuba. Amit a többiektől kapott… A csapattársai azzal húzták, hogy hülyét csinált belőle a fia. Aztán hazaindultunk, én beültem a kocsiba, de mielőtt elindultunk volna, adott egy taslit.”
Gellérék nem sűrűn találkoztak az Aranycsapat többi játékosának családjával, de Puskás Ferencékkel összejártak. Már elköltöztek a Budaörsi útra, ám a szüleim tartották a hagyományt, hogy a püspökladányi disznóvágás után nagy torokat tartottak. Mivel Öcsi nagyon kedvelte édesanyám főztjét, ők jártak hozzájuk. Puskás Öcsi kimondottan kedvelte Gellér Sándort, és mindig mondogatta, hogy a keresztfiává fogadja a fiát. Később, amikor már a család hazaköltözött, gyakran jókat ettek Budán a Háromszív étteremben, amelyet ifjabb Gellér Sándor vezetett.
Ifjabb Gellér Sándor befejezésül elmondta: „Szigorú apa volt, de mindig szeretettel gondolok rá.”
Öröksége és emlékezete
Gellér Sándor hagyatékának egy részét a Puskás Intézet gondozza. Ifjabb Gellér Sándor elmondta: „Külön öröm és megtiszteltetés, hogy születése századik évfordulóján az Aranycsapat Testület elnöke, Lomnici Zoltán vezetésével a keszthelyi sírjánál gyűltek össze a hagyományőrzők, hogy felidézzék az alakját.” Id. Lomnici Zoltán, az Aranycsapat Testület elnöke a keszthelyi megemlékezésen elmondta, hogy szervezetük megalakulása óta fontosnak tartják, hogy a hazának dicsőséget szerző játékosokról megemlékezzenek. A megemlékezésen id. Lomnici Zoltán Turi Zsolt hagyományőrzővel koszorút helyezett el, mécsest gyújtott, majd fejet hajtott Gellér Sándor sírjánál a keszthelyi temetőben.
