Görgei Artúr Válogatott Írásai: Egy Hadvezér és Gondolkodó Öröksége
Görgei Artúr, az 1848-49-es szabadságharc tábornoka és a honvédsereg főparancsnoka, nemcsak hadvezérként, hanem gondolkodóként is kiemelkedő alakja volt a magyar történelemnek. Német nyelvű emlékiratai 1852-ben, Lipcsében jelentek meg, de magyarul csak 1911-ben és 1988-ban váltak elérhetővé. Azonban Görgei tábornok 1852 előtt és után a napi- és hetilapokban, illetve a folyóiratokban megjelent kisebb, időnként egyébként kötetnyi terjedelmű írásai összegyűjtve mindmáig nem voltak hozzáférhetők.
Görgei Artúr Válogatott Írásai: Kiegészítések és Új Perspektívák
Az ezekben foglaltak sok esetben kiegészítik és kiigazítják az emlékiratok egyes állításait, emellett bepillantást nyújtanak ennek a nem mindennapi elmének a gondolatvilágába. Ez a Hermann Róbert szerkesztésében megjelent, Görgei Artúr születésének 200. évfordulójára kiadott kötet - melynek címe Görgei Artúr válogatott írásai. Értekezések, vitairatok, cikkek, interjúk 1848-1915 - közreadja a tábornok korábban nehezen hozzáférhető vagy ismeretlen írásait. A kötet létrejötte hosszú időre, valójában több évtizedre tekint vissza, és Hermann Róbert egykori atyai barátja, tanára, Katona Tamás emlékének szentelte, aki eredetileg tervezte a rövidebb írásokból álló gyűjteményt.
A Kötet Tartalma és Újdonságai
A több mint 500 oldalas gyűjtemény hatvan-hetven százaléka új anyagnak számít. A kötet újdonságát az adja, hogy összegyűjtötte azokat az interjúkat, amelyeket Görgei Artúrral 1884 után készítettek, illetve azokat az önéletrajzi jellegű leveleket, amelyekben az 1848-49-es működésére vagy fiatalkorára emlékszik vissza. A gyűjtemény a következő kulcsfontosságú írásokat tartalmazza:
- Görgei kémiai doktori értekezése (1848), amely betekintést nyújt tudományos érdeklődésébe és a prágai egyetemen végzett kiemelkedő vegyészi munkásságába, ahol elsőként oldotta meg a zsírsavhomológok elválasztását. Riedel Miklós kémikus, az ELTE TTK Fizikai Kémiai Tanszékének egyetemi docense nyújtott segítséget Görgei kémiai-vegyészi munkásságának feltárásában.
- A szabadságharc alatt írt kiáltványai és beszédei (1848-1849).
- 1861-1881 közötti hírlapi cikkei és folyóiratokban megjelent tanulmányai, köztük az a bírálat, amelyet Görgei Henryk Dembiński emlékiratairól írt.
- Interjúk (1884-1915), amelyek Görgei visszaemlékezéseit és személyes véleményeit tartalmazzák.
Hermann Róbert kiemelte, hogy Görgei életpályájának felrajzolásához gazdag források állnak a kutatók rendelkezésére, és az életpálya hihetetlenül gazdagon dokumentált. Bár a források meglehetősen szét vannak szóródva, nagy részük a fővárosi közgyűjteményekben található. Még mindig kerülnek elő újabb és újabb levelek, naplók és emlékiratok, így a Görgei-kutatás soha nem fog befejeződni.
A Reformkor Nagyjai: Görgei Artúr
Görgei Artúr Életútja és Megítélése
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc meghatározó eseményeihez kapcsolódó és azokat feldolgozó alkotásokat - akár tudományos vagy ismeretterjesztő formában - a mai napig jelentős figyelem kíséri. Ezt jól mutatta a Magyar Tudományos Akadémia székházában bemutatott „Isten veled, Görgei!” című történelmi dokumentumfilm is. A film alcíme - „Áruló vagy hős? Görgei Artúr megítélése a világosi fegyverletételtől napjainkig” - már önmagában is a Görgei alakját övező vitákra utal.
A néző megismerheti a felvidéki Toporcon, 1818. január 30-án született elszegényedett nemesi származású Görgei Artúr családját, gyermekkori neveltetését; a tullni utásziskolai tanulmányait végző és később katonai szolgálatot vállaló fiatalembert. Végigkísérhetjük - az 1848. június 9-i hatállyal - főhadnagyi kinevezésétől kezdődően a főhadvezéri, tábornoki rangig emelkedő, elhivatott, megalkuvást nem tűrő katonai pályafutását.
A film végigveszi a szabadságharc főbb hadszínterein lezajlott ütközeteket, a különböző hadjáratok eredményeit - egészen az elkerülhetetlen végig, melyre a szabadságharc 1849 áprilisától már predesztinálva volt: az orosz cári erők intervenciójának ténye minden kétséget kizáróan, sorsdöntően megalapozta a függetlenségi háború végzetes kimenetelét. A jól felszerelt reguláris hadseregekkel szemben Magyarországnak nem lehetett valós esélye. Az osztrák hadsereg önmagában döntően nem tudta megoldani a függetlenségi háború leverését, ám az orosz fél csapatainak bevonásával, annak többszörös túlerejével szemben a katasztrofális temesvári vereséget követően a magyar hadvezetés számára nyilvánvalóvá vált: elvesztettük a szabadságharcot.
A Világosi Fegyverletétel és a „nemzethóhér” Mítosz
1849. augusztus 11-én Görgei Artúr egyszemélyben vállalta a polgári- és katonai hatalommal járó felelősséget és az aradi haditanács előtt kimondta, leteszi a fegyvert. „Talán elég lesz, ha egymagamleszek annak áldozatja” - írta Görgei Artúr Fjodor Vasziljevics Rüdiger orosz lovassági tábornoknak Ó-Aradon, 1849. augusztus 11-én. A kapituláció aktusa, mely a szomorú véget - és a megtorlások időszakának kezdetét - jelentette az elbukott forradalom hívei számára, 1849. augusztus 13-án következett be.
Az orosz cár közbenjárására végül halálra nem, „csak” 1867-ig tartó klagenfurti (erős rendőri őrizettel járó) száműzetésre ítélt Görgei későbbi sorsát érzékletesen rajzolja meg a dokumentumfilm. Plasztikusan mutatkozik meg a néző számára a tizennyolc évig tartó internáltságból Magyarországra visszatérő, Visegrádon gazdálkodást folytató, „visegrádi remeteként” is aposztrofált idős ember morális számkivetettsége - egészen 1916-ban bekövetkezett haláláig.
A film alcímében idézett („áruló vagy hős?”) kérdésre egyértelműen megadhatjuk a választ: a forradalom és szabadságharc bukásának hatására kézzelfoghatóvá vált az a bűnbakkeresési törekvés, amely az „áruló” mítoszának megszületésében fogalmazódott meg. A katonai szempontokat szem előtt tartó Görgei és a politikus Kossuth közötti véleménykülönbség - amely valójában Kossuth rossz helyzetértékeléséből és szervesen összetett, politikai-és egyéni érdekeiből is fakadhatott - egyértelműen megpecsételte Görgei Artúr morális megítélését. Kossuth vidini levelének (1849. szeptember 12.) megírása nyomán terjedt el Görgei „nemzethóhér”-nak minősítése a nemzeti történeti narratívában. A marxista történetírás természetszerűleg Kossuth véleményét tartotta meghatározónak, így Görgei szerepe nem lehetett más, mint a forradalom árulójáé.
Ezzel szemben a mai történettudományi kutatások egyértelműen kimutatták, hogy Görgei Artúr katonai zsenialitása abban is rejlik, hogy - egyes becslések szerint - nagyságrendileg több tízezer magyar katona és az esetlegesen áldozattá váló polgári lakosság életét mentette meg azzal a stratégiai döntésével, hogy kapitulált - nem az osztrák császári, hanem az orosz cári erők előtt.
Párhuzamos Perspektívák: Prágay János Emlékiratai
A Görgei-kutatás mellett más, a szabadságharchoz kapcsolódó források is napvilágot látnak. Csikány Tamás a Prágay-kötet kapcsán kiemelte annak érdekességeit, mely most látott először napvilágot magyar nyelven. Tisztán megmutatkozik az olvasóközönség előtt, hogy Amerika 1850-60-as éveiben vagy akár Európa nyugati felén, hogyan és milyennek látták a magyar szabadságharcot, hiszen ez volt az egyik első hitelesnek mondható forrás.
Prágay János a 19. század embereként „érdekes szerző mindenképpen, hiszen ő is ott volt a szabadságharc első soraiban harcoló emberek mellett közvetlenül, így elég sok mindent látott.” Prágay János fordulatokban bővelkedő életet élt: katonai pályafutása során 12 évig vállalt hadiszolgálatot, nyelvészkedett, és ami a hadtörténet számára úttörőnek tekinthető: a katonai szabályzat fordításával megteremtette a magyar katonai szaknyelvet. A szélsőségesen gondolkozó republikánus nézeteket valló, nyughatatlan Prágay a komáromi kapitulálás után Bécsbe ment, majd Amerikába emigrált, ahol megírta emlékiratait, és tisztázatlan körülmények között Kubában fejezte be életét.
A Görgeit érintő árulói váddal kapcsolatban Csikány Tamás párhuzamot vont a film és a Prágay János könyve között: „amit a filmben elmondtak a történészek, itt éppen az ellenkezőjét találjuk. Komáromban, ahol be volt zárva Prágay is a védőkkel együtt a szabadságharc végén, valós megdöbbenést váltott ki, hogy leteszi a magyar fősereg a fegyvert.”
Tóbiás Krisztián, a kötet szerkesztője elmondta, hogy három-négy évvel ezelőtt Balatonfüred és Komárom városa egy kulturális együttműködési megállapodást próbált tető alá hozni. A két város közti kapcsolódási pontként bukkantak rá Prágay János alakjára, aki Balatonfüreden született és Komáromban katonaként szolgált. Hosszas szakmai egyeztetést követően nekiláttak az emlékiratok fordításának. A munka nehézségét az eredeti, angol kiadás nyelvezete adta, mivel a könyv meglehetősen rossz angolsággal íródott, és így a sokszor értelmetlennek tűnő szövegek magyar nyelvre való átültetését hosszú szakmai konzultációk sora övezte.
tags: #gorgei #artur #valogatott #irasai
