A görög futball sötét oldala: Korrupció, erőszak és a pisztolyos elnök esete
2018 márciusában a görög labdarúgást egy sokkoló esemény rázta meg, amikor Ivan Szavvidisz, a PAOK elnöke pisztollyal lépett a pályára, mert elégedetlen volt a játékvezetővel. Ez a drámai incidens rávilágított a görög futball régóta húzódó, mélyreható problémáira, amelyeket a korrupció és az erőszak légköre ural. A 2004-es Európa-bajnoki cím, amely egykor reményt adott, csupán kósza fellángolásnak bizonyult egy olyan sportág életében, amely a 2000-es évek óta folyamatosan lefelé tart.
A hírhedt incidens Szalonikiben
A görög szuperliga 25. fordulójának rangadóján a PAOK 0-0-s döntetlent játszott az AEK Athénnal. A mérkőzés a hosszabbításban, a 98. percben szakadt félbe, miután a hazai csapat a 90. percben berúgott egy (vélhetően) győztes gólt, csakhogy a bíró les miatt nem adta meg azt. A szurkolóknak és a klub elnökének, Ivan Szavvidisznek azzal volt a legfőbb gondja, hogy a 89. percben szerzett találatot érvénytelenítették, ami szinte biztosan győzelmet jelentett volna a számukra.
A helyzet odáig fajult, hogy Ivan Szavvidisz, a PAOK Szaloniki futballklub tulajdonosa egy fegyverrel az övén, testőrök kíséretében jelent meg a pályán. A görög-orosz üzletember reklamálni ment, miután csapata egy, az utolsó pillanatokban meg nem adott gólnak is köszönhetően 0-0-s döntetlenre állt ellenfelével, a meccs pedig félbeszakadt. Az AEK spanyol edzője, Manolo Jimenez szerint Szavvidisz meg is mutatta a fegyvert a bírónak, közben pedig azzal fenyegette, hogy a karrierjének ott és akkor vége. Az AEK játékosai a testi épségüket féltve levonultak az öltözőbe, ahonnan nem is tértek vissza.
A meccset végül két óra halasztás után fújták le 0-0-s végeredménnyel, bár a játékvezető azt közölte a kétórás tanácskozás végén, hogy a gól mégis érvényes, de a meccs hivatalosan 0-0-val ért véget. A nagy kavarodásban mindenféle hírek keringtek, például az is, hogy a megfenyegetett bíró, Jorgosz Kominisz végül mégis megadta a gólt. A szövetség hivatalos honlapján közzétett jegyzőkönyv szerint viszont a meccs 0:0-ás állásnál szakadt félbe.
Az incidens következményei
A botrányos események azonnali és súlyos következményekkel jártak. Letartóztatási parancsot adtak ki Ivan Szavvidisz ellen. Az esetet vizsgáló ügyész nyomozást rendelt el az ügyben, illetve amiatt is, hogy a letartóztatási parancs ellenére a rendőrök nem vették őrizetbe Szavvidiszt. Jorgosz Vassziliadisz sportminiszter hétfőn bejelentette, hogy határozatlan időre felfüggeszti a bajnokságot. Hozzátette, hogy "addig nem folytatódnak a küzdelmek, amíg nem tisztázzuk a helyzetet úgy, ahogy mindenkinek megfelel".
A klubot 100 ezer eurós büntetés mellett három pont levonással sújtották, ezzel csökkentek esélyei a bajnoki címre. A botrányos mérkőzés után egy nappal, március 12-én Jorgosz Vassziliadisz sportminiszter-helyettes meghatározatlan időre felfüggesztette a bajnokságot, majd kedden döntött úgy, hogy a hétvégén folytatódhat. Bejelentette azt is, hogy mostantól a rendőrség csak a stadionon kívül felel a biztonságért, a létesítményen belül a kluboké a felelősség. Továbbá, azt a klubot, amelyet egy szezonban háromszor büntetnek meg szurkolói erőszakos cselekedetei miatt, automatikusan visszasorolják a másodosztályba.
A görög futball mélyreható válsága
A 2004-es Európa-bajnoki cím, amelyet Görögország meglepetésre szerzett, csupán kivételes fellángolásnak bizonyult egy olyan labdarúgásban, amelyet a korrupció és az erőszak légköre ural. A görög futball a 2000-es évek óta egyre lejjebb süllyedt. A bajnokikon egyre kevesebb a néző, az élvonalbeli átlag 5000 körül van, sokan elfordultak a sportágtól a romló minőség és a pályán kívüli botrányok miatt.
Alig tíz évvel az Európa-bajnoki győzelem után elmondható, hogy a görög futballban nem sok minden változott, a megfélemlítés és az erőszak továbbra is jelen van. "Minden korrupt. A mérkőzéseket a sportfogadások miatt megvásárolják, ilyen dolgok máshol nem fordulhatnának elő." Az UEFA nem figyelt Görögországra.
Az erőszak és a megfélemlítés esetei
A Szavvidisz-incidens csak a jéghegy csúcsa volt. Az elmúlt évtizedekben számos példa volt a görög futballban tapasztalható erőszakra és korrupcióra. 2012. február 29-én éjszaka egy dél-görögországi pékségben bomba robbant. A bombát a kemencébe helyezték és a BBC-nek nyilatkozó, akkor 44 éves egykori bíró azt hiszi, tudja, ki volt a felelős. Állítása szerint ragaszkodtak ahhoz, hogy az Olympiakosznak meg kell nyernie a meccset, és megfenyegették. "A robbanás után elkezdtem félteni a családomat. De én soha nem voltam része ennek a rendszernek."
Az erőszak folyamatosan jelen van. Kapo azt állította, hogy őt magát arra próbálták rávenni, hogy szándékosan kapjon piros lapot. Korreasz a görög labdarúgás számos vezető alakja után nyomozott, miközben a görög hírszerzés segítségét igénybe véve telefonlehallgatásokkal gyűjtött bizonyítékokat. Ugyanakkor az erőszak folytatódott, a 2014-2015-ös szezont háromszor is felfüggesztették.
2018 decemberében Tanasszisz Cilosz játékvezetőt négy csuklyás támadta meg Larissza városában, kirángatták az autójából, és összevissza verték a fejét és a lábát. A PAOK stadionjában előzőleg február 25-én tört ki botrány, amikor egy hazai szurkoló a kezdés előtt egy papírtekerccsel fejbe dobta Oscar Garciát, az Olimpiakosz edzőjét. Két hét alatt a PAOK második hazai meccsét kellett lefújni furcsa körülmények között, és az AEK elleni bajnoki is úgy ért véget, hogy a szurkolók ellepték a pályát. Közvetlenül a koronavírus-járvány 2020-as kezdete előtt az Olympiakosz azzal vádolta meg a PAOK elnökét, hogy - a szabályokat megsértve - titokban a Xanthi FC-nek is a tulajdonosa.
A hatóságok tehetetlensége és politikai beavatkozás
A görög futball rendbetételére tett kísérletek olyannyira elakadtak, hogy a kormány minden lépésnél azt mérlegeli, annak milyen politikai következményei lehetnek. A FIFA és az UEFA egyaránt beavatkoztak, de nem kellő eréllyel és határozottsággal. "Egy 10 éve recesszióban lévő országban, ahol a fiatalok munkanélkülisége elérte az 50 százalékot, nem véletlenül robbantak ki erőszakos reakciók."
Amíg 2011-ben egy UEFA-jelentés 41 gyanúsnak vélt bajnoki eredményt részletezett a 2009-2010-es szezonból, és amelyet az akkori kulturális miniszterhelyettes, Jorgosz Nikitiadisz a görög labdarúgás legsötétebb korszakaként írt le, addig 10 évvel később a hatóságok által megnevezett 68 gyanúsított közül csupán néhányat ítéltek el. A klubtulajdonosok hatalmát azonban egyelőre képtelenség megtörni. "Görögországban a sikeres klubelnökké válás nem a futball iránti szeretet vagy törődés eredménye." A görög futball olyan, mint egy hidra.
Sokan úgy gondolták, hogy Teodorosz Zagorakisz lesz az az ember, aki képes lesz megoldani a problémát. A 120-szoros válogatott középpályás hihetetlen népszerűségnek örvendett, hiszen kulcsembere volt a 2004-ben meglepetésre Európa-bajnokságot nyert csapatnak. Zagorakisz - aki 2014 óta EP-képviselőként is dolgozott - a 68 szavazatból 66-ot begyűjtve győzött, és azonnal bejelentette, fő célja a korrupció felszámolása. Azonban a problémák továbbra is fennállnak.
| Időszak / Esemény | Jellegzetesség | Következmény |
|---|---|---|
| 2009-2010 szezon (UEFA jelentés) | 41 gyanús bajnoki eredmény | Vizsgálatok indultak, de kevés elítélés |
| 2014-2015 szezon | 3x felfüggesztett bajnokság | Az erőszak és a rendezetlenség folytatódott |
| 2018 március (Savvidis eset) | Elnök pisztollyal a pályán | Bajnokság felfüggesztése, pontlevonás, letartóztatási parancs |
| 2018 december (Cilosz bíró) | Játékvezető megverése | Folyamatos bírói megfélemlítés |
| Átlagos nézőszám | 5000 fő/mérkőzés | A romló minőség és a botrányok miatt a szurkolók elfordultak a sporttól |
Ivan Savvidis - Az oligarcha és a PAOK
Ivan Savvidis karaktere, amely a görög futball botrányos eseteinek szimbólumává vált, egy komplex személyiség. Kinézete alapján az ősz szakállú klubtulajdonos lehetne sármos, idősödő szívtipró, jóságos nagypapa, hippi időket idéző örök lázadó. Talán van is benne mindenből egy kevés, de aligha ezek jellemzik leginkább. Szaloniki legbefolyásosabb üzletembere, akinél menő dolgozni, mert fizetőképes, ami a mai Görögországban igencsak nyerő vonás.
Az idők során a Fekete-tenger partján körben „ottfelejtett” görögök leszármazottja - történetesen a volt Szovjetunióból -, aki a kilencvenes évek elején jó ütemérzékkel privatizálta az igazgatósága alatt egyszer csak a piacgazdaságban felébredő dohánygyárat. Aztán megjelent az óhazában, fokozatosan övé lett a szaloniki kikötő, cégek, szállodaláncok és ingatlanok. Túlzásokra hajlamos emberek szerint ma már övé az észak-görögországi nagyváros kétharmada.
Vagyonának pontos mértékét csak kevesen ismerik, a Forbes egyik listája az első húsz legvagyonosabb külföldön élő orosz oligarcha közé sorolja 500 millió dollárral, de az összeg hallatán állítólag sokan gúnyosan mosolyogtak. Szavvidisznak ugyanis volt rá gondja, hogy a görög politika világát és a szaloniki közvéleményt külön-külön is magához édesgesse. A 2008-ban kitört gazdasági világválság idején állítólag nemcsak azzal járult hozzá a Sziriza nevű párt győzelméhez, hogy finanszírozta a szervezet fejlődését, hanem azzal is, hogy pénzt, paripát nem kímélve segítette elő az ellenfél, a jobboldali tábor szétesését.
Hogy saját arányérzékének köszönhető-e vagy inkább higgadt tanácsadóinak, talán mellékes is, egy idő után Szavvidisz a közösség életében is megjelent. Jótékonysági alapítványokat hozott létre, árvaházakat alapított, az Athosz-hegyi birodalom szerzeteseinek pedig számtalan okuk van imába foglalniuk a nevét. A pravoszlávok szent hegyén Vlagyimir Putyin társaságában is megjelent, de a görögök történelembe és vallásba fonódó oroszbarátságának ismeretében ezt senki sem vette tőle zokon, sőt.
Szalonikit azzal vette le a lábáról, hogy megvásárolta a gazdasági csőd szélén álló, a másodosztályba zuhanás elviselhetetlen szégyenének küszöbére süllyedt PAOK-ot. A hajdanán Konstantinápolyban, az ottani görögök sajátjaként létrehozott klubot az 1923-as lausanne-i békeszerződés nyomán végrehajtott görög-török lakosságcsere következtében költöztették Szalonikibe. Ezt a történelmi örökséget kénytelen azóta is hurcolni, ha ugyanis valaki azt akarja, hogy a PAOK-szurkolónak nagyon fájjon, akkor simán letöröközi, ami felülmúlhatatlan sértés. Szavvidisz a legmélyebb megalázástól mentette meg a szalonikieket azzal, hogy bent tartotta a csapatot az első ligában, és a botrányba fulladt rangadót megelőzően mindössze négy ponttal volt lemaradva a listavezető AEK-től.
Persze ők sem mennek a szomszédba csattanós válaszért, a dokkmunkások csapata, az Olympiakosz Pireusz drukkerei bizton számíthatnak arra, hogy szektorukba tonnányi apró halat zúdítanak, miután közismerten a gávrosz a legolcsóbb és legalantasabb eledel.
A futballerőszak globális kontextusa és a kelet-európai modell
Az Ivan Szavvidisz esetéről érkező képsorok első körben ma már mosolyt fakasztó - a történet idején persze inkább ijesztő - emléket idéztek fel. Egyfajta déjà vu érzés kerítette hatalmába a szemlélőt, ahogy a PAOK Szaloniki tulajdonosa berontott a pályára az AEK Athén elleni mérkőzés végén. Ez az eset élesen emlékeztet arra a jelenségre, amikor a futballpályákon elszabadul a pokol, és a játékvezető tehetetlenné válik a fenyegető tömeggel szemben.
Kétségtelen, Szavvidisz nem használta az övén lévő pisztolyt, de a jelenet ettől cseppet sem számított békésebbnek. Olyan világot villantott fel ugyanis, amelynek a puszta gondolata is hátborzongató, miközben igencsak reális. A kelet-európai futballvilágban az elmúlt húsz esztendő során megjelenő újgazdagok többsége ugyanis olyan súlyú stílustalanságot, olyan léptékű rövidlátást honosított meg, amilyen nemcsak egy-egy ország labdarúgásában kialakult arányokat állította a feje tetejére, hanem sok esetben a jövőjét is elrabolta, de minimum kiszámíthatatlanná tette.
A pillanatnyilag legeredményesebb román csapat, a Steauából bírósági döntés nyomán FCSB-vé változott klub tulajdonosa, a juhászból lett milliomos Gigi Becali esetében például a garázdaság és az esetenkénti teátrális pénzszórás tőszomszéd gesztus. Ő is többször megjárta már az Athosz-hegyi kolostorokat, de a börtönt is, a román társadalom nagyobbik része mégis változatlanul a sikerember prototípusaként tekint rá. Holott törte már be ő is a VIP-szektor üvegfalát, gorillái az ellenkező emberek fejét, az öltözőben pedig természetesen az történik, amit ő akar.
Van persze kivétel is a térségből kirajzó futball-nagybevásárlók között. Roman Abramovicsról is el tudjuk képzelni, hogy van saját pisztolya, azt azonban kevésbé, hogy azzal próbálná érvényesíteni a Chelsea egy meg nem ítélt gólját. Mint ahogy a brit vagy francia futballban egyre nagyobb számban megjelenő arab futballbefektetők esetében is egészen más érdekérvényesítési technikákat tudnánk elképzelni. Tudva tudjuk: a hatalmas pénzeket és érzelmeket megmozgató labdarúgásban történtek ennél súlyosabb dolgok is, haltak már meg játékosok öngólért, kihagyott tizenegyesért is. Ivan Szavvidisz berohanása mégis mérföldkő a futballerőszak műfajában. Egy ország vezető politikai rétegeibe beágyazódott milliomos ragadtatta magát olyan cselekedetre, amely önmagában is sokat elárul a labdarúgás mögött húzódó világról, amelyhez hozzátartozik a milliókat kereső világsztár adócsalási kísérlete, majd az azt követő szánalmas magyarázkodása is.
