Görög futball: A valószínűtlen Európa-bajnoki cím és a sportág újjáépítése

Ha a dánok 1992-es Európa-bajnoki címe meglepetés volt, akkor mit mondjunk a görögök 2004-es sikeréről? A nagy nemzetközi tornák tekintetében a görögök Európa-bajnoki győzelme a mai napig a legvalószínűtlenebb teljesítmény volt, aminek köszönhetően a válogatott tagjai és Otto Rehhagel a görög sport isteneivé váltak.

Otto Rehhagel és a görög csoda: A 2004-es Európa-bajnoki győzelem

Sokak szerint az évtized taktikai teljesítménye volt az, amit a német edző és a görög válogatott tett 2004-ben. A hellének ezt megelőzően még meccset sem tudtak nyerni az Eb-k történetében, 2004-ben pedig meg sem álltak a végső sikerig. Otto Rehhagel 2001-ben, már veterán edzőként lett a görög válogatott szövetségi kapitánya. A sikerkovács azt megelőzően a Bundesligában szerzett komoly tapasztalatot, főleg a Werder Bremen csapatával nőtt össze a neve.

Rehhagel játékfilozófiája egyértelmű volt: a védelemben általában kettő, a csatársorban is legalább egy nagyon jól fejelő játékosa volt, szeretett kontrákra játszani, azokat pedig általában a szélekről támogatták a játékosok. A robusztus, atletikus játékosokat kedvelte, nagyon komoly hangsúlyt fektetett a pontrúgásokra. Ez a recept bevált a görög csapatnál is, amely egyértelműen erősebb volt csapatként, mint egyénileg. A hangsúly a hátsó csapatrészben és a középpályán is inkább a védekezésen volt, a támadásokra limitált haderőt tartott fenn a német edző. Otto Rehhagel érkezésével új fejezet kezdődött a görög válogatott életében.

A rögös út a dicsőségig

2001-ben, mindössze a második meccse volt az angolok elleni világbajnoki selejtező Rehhagelnek a görög kispadon. Az a meccs többnyire arról marad emlékezetes a sportszeretőknek, hogy David Beckham a hosszabbítás perceiben egy szabadrúgással 2-2-re egyenlített, ezzel pedig az angolok egyenes ágon jutottak ki a vb-re. A görögöknél viszont ez a meccs a fényt jelentette az alagút végén.

„Az első dolog, amit megtanított nekünk, az volt, hogy a válogatott mindennél fontosabb. Azt mondta, minden más csak a válogatott után következik" - mondta az ESPN-nek Tákisz Físzasz, az Eb-győztes csapat tagja. A görögöknél óriási rivalizálás van az Olimpiakosz, a Panathinaikosz és az AEK játékosai és szurkolói között, nem volt annyira egyszerű a görög zászló alatt egyesíteni mindenkit. Ennek ellenére a csapatszellem hamar kialakult: „Olyanok voltunk, mint egy nagy család. Nem volt 55 jó játékosunk, mindig nagyjából ugyanaz a húsz ember volt a kerethez, általában két-három név forgott, hogy újakat is ki lehessen próbálni. Mindenki nagyon közel állt a másikhoz, bármit megtettünk volna a másikért."

2004 előtt Európa- vagy világbajnokságon összesen hat meccs jutott a görögöknek, a mérlegük öt vereség és egy döntetlen volt, mindössze az 1980-as Eb-n és az 1994-es vb-n szerepelhetett a csapat. A 2004-es Európa-bajnoki selejtezőcsoportját úgy nyerte meg a görög csapat, hogy két vereséggel kezdett, kikapott az esélyesebbnek tartott spanyol, majd az ukrán csapattól is, de később zsinórban hat meccset nyert, többek között Spanyolországban is, és egyenes ágon jutott ki a portugáliai tornára. „A célunk az volt, hogy nyerjünk egy meccset. Csak egyet. Ez korábban még egyetlen görög válogatottnak sem sikerült, hatalmas siker lett volna már egyetlen győzelem is" - mondta Vaszíliosz Cartasz.

A torna menete és a „görög antifoci”

A görögök az első meccsükön 2-1-re verték Portugáliát, az volt az egész torna nyitómeccse. A görögök a 7. percben vezetést szereztek, a második félidő elején már 2-0 volt, Cristiano Ronaldo pedig csak a hosszabbításban tudott szépíteni, amikor már minden mindegy volt. Jorgosz Karagunisz is betalált a portugálok elleni, 2-1-re megnyert nyitómeccsen. A görög játékosokban akkora adrenalin dolgozott, hogy a meccs után senki nem tudott aludni, mindenki újra csak az összefoglalókat nézte és a görög kommentátorokat hallgatta. „Az a győzelem felszabadított minket. Szabadnak éreztük magunkat" - mondta Cartasz, miután a csapat egy meccs alatt el is érte az eredeti célkitűzését.

A folytatásban a spanyolok elleni 1-1 következett, majd az utolsó csoportkörben az oroszok elleni 2-1-es vereség és a portugálok 1-0-s sikere Spanyolország ellen a továbbjutást jelentette, a spanyolok kárára. Mindössze a több lőtt góljukkal jutottak tovább a görögök a csoportból, ugyanis a 4 pontjuk és a nullás gólkülönbségük is megegyezett a spanyolokéval.

Rehhagel csapata mindig az ellenfél támadóihoz alkalmazkodott, pontosabban ahhoz, hogy az ellenfél erősségét tönkretegye. Ez főleg a torna kieséses szakaszában volt jól kivehető. A mindig esélytelenként pályára lépő görögök szervezett védekezését az ellenfél támadóalakzata határozta meg, arra mindig ügyeltek, hogy hátul maradjon plusz ember a védekezésre. Akik a foci taktikai részét szeretik, azoknak igazi élvezet volt ez a görög csapat, amely megfojtotta ellenfele játékát, és kihasználta azt a kevéske lehetőségét, ami adódott a gólszerzésre.

A negyeddöntőben jöhetett a címvédő Franciaország, olyan nevekkel, mint Fabien Barthez, William Gallas, Lilian Thuram, Bixente Lizarazu, Zinédine Zidane, Claude Makelele, Robert Pires, David Trezeguet és Thierry Henry. Rehhagel változtatott a felálláson, Jurkasz Szeitaridisz mindenhova követte Henry-t a többiek pedig zónavédekezésre álltak át. A masszív középpálya megfojtotta a franciákat, a gól egy jobb oldali beadás és Ángelosz Hariszteasz fejese után érkezett, 1-0-ra nyertek a görögök. Zidane-ék is csak asszisztáltak a görög antifocihoz.

„Jobbak voltunk az ellenfelünknél. A franciák nem voltak jó formában, mi pedig kihasználtuk ezt. Már évekkel a 2004-es Európa-bajnokság előtt azt gyakoroltuk Theodorosz Zagorakisszal, hogy ő beadja a labdát, én pedig befejelem. Minden áldott nap gyakoroltunk és gyakoroltunk. Aznap este Baszinasz megjátszotta Zagorakiszt a jobb szélen, aki csodálatosan kikerülte Lizarazut. Ezután Theo keresztlabdát adott, ami középre, a kaputól nagyjából nyolcméteres távolságba érkezett. Jó helyen álltam, és azt csináltam, amihez értek: befejeltem a labdát a hálóba. Szép gól lett az akcióból. A címvédő legyőzése felért az Eb megnyerésével. Tulajdonképpen minden meccsünk akkora jelentőséggel bírt, mintha csak döntőt játszottunk volna. Annyira rövid volt az egész, hogy nem engedhettük meg magunknak a vereséget. Görögország nem futballnagyhatalom, de a franciák legyőzése után egyre inkább úgy éreztük, hogy eljött a mi időnk. Miért is ne juthatnánk el a döntőig? Már tudtunk hinni a győzelemben" - mondta Hariszteasz a FourForTwo magazinnak az Eb-re visszaemlékezve. Angelos Hariszteasz három gólt szerzett a tornán.

Az elődöntőben következett a cseh válogatott, Nedveddel, Barossal, Kollerrel. Az összes semleges szurkoló a cseheknek szorított, a csoportjukban a hollandokat és a németeket előzték meg, négy meccsen tíz gólt szereztek, a dánokat simán, 3-0-ra verték a negyeddöntőben, de a görögökön ők sem tudtak kifogni. „Nem voltak csodafegyvereink, csak azzal tudtunk küzdeni, amink volt. Nálunk nem volt Zidane vagy Cristiano Ronaldo, csak eltökéltség, elszántság, küzdeni tudás és csapatszellem" - mondta Físzasz.

A csehek ellen is bevált a szokásos görög recept. Az ellenfél támadásait hamar letörte Rehhagel csapata, de sokáig nem tudta döntésre vinni a meccset, gólnélküli állás után jöhetett a hosszabbítás. A hosszabbítás első félidejének hosszabbításában egy szöglet után Traianosz Dellasz fejelt Petr Cech kapujába, így az Eb-történelem első ezüstgóljával jutott döntőbe Görögország. Traianos Dellasz ezüstgólja után ünnepelhetett Hariszteasz és Karagunisz. Az ezüstgól azt jelentette, hogy a meccs véget ért akkor, ha a hosszabbítás első félideje után már nem döntetlen volt az állás.

A látottak után senki nem akarta elhinni azt, ami történik. A görög válogatott bejutott a döntőbe, de ahogy a Guardian is fogalmaz, a görög volt az egyetlen esélytelen csapat a történelemben, amelynek a többség a vesztét kívánta. Negatív, unalmas csapat, amely megölte az egész Európa-bajnokságot azzal, hogy kiejtette a legszebb focit játszó csapatokat. A szurkolók mellett a sportvezetők is aggódtak, hogy több csapat is átveszi ezt a stílust, ami nem tenne túl jót a biznisznek.

A döntő és a történelmi győzelem

Néhány nappal a döntő előtt a görög játékosok és a szakmai stáb értekezletet tartott. Annak ellenére, hogy sokan egy nagy családnak tartották a görög csapatot, itt is voltak konfliktusok. A két kapus, Nikopolidis és Halkiasz például nem beszéltek egymással, Ángelosz Baszinásznak a szövetséggel volt nézeteltérése ki nem fizetett prémiumok miatt, egyes játékosok Rehhagelre haragudtak, amiért kivételez a kulcsemberekkel, de azon a délutánon mindent félretettek.

„Nagyon nyíltan beszélt mindenki. Elmondtuk egymásnak, hogy ez az egyetlen sanszunk, hogy történelmet írjunk. Tudtuk, hogy ez soha többet nem ismétlődhet meg, Elhatároztuk, hogy mindent megteszünk a döntőben is" - mondta Cartasz. „Abban mindenki egyetértett, ha a torna előtt valaki azt mondja, döntőben leszünk, akkor nem érdekelt volna minket, nyerünk vagy kikapunk. De abban a helyzetben, akkor úgy döntöttünk, be kell fejeznünk, amit elkezdtünk és eltökélten álltunk fel" - tette hozzá Físzasz.

A torna ugyanúgy végződött, ahogy kezdődött, egy Portugália-Görögország meccsel, és mindenki legnagyobb döbbenetére megint a görögök nyertek. Nikopolidisz megint nem kapott gólt, ahogy a kieséses szakaszban egyszer sem, de egy gólt megint szereztek a görögök, ezúttal Hariszteasz révén. Megint egy szöglet és megint egy beadás után született a fejesgól. Amit senki nem akart elhinni: a görögök nyerték az Eb-t.

„Nem túl gyakori, hogy egy focista tud valamit tenni a hazájáért. A legfontosabb, hogy örömet tudtunk szerezni a honfitársainknak, hogy büszkék lehettek a görögök. Az emberek emlékeznek arra, amit tettünk, büszke vagyok rá, hogy a nevem bekerült a történelembe" - mondta Cartasz. „Miután hazaértünk Görögországba, több százezer szurkoló várt minket az utcákon. Rendes esetben a reptértől a stadionig vezető utat negyven perc alatt lehet megtenni. Aznap este nekünk hat óránkba telt. Százötvenezer-nél is többen vártak minket. Azt az örömünnepet sosem fogom elfelejteni" - mondta Hariszteasz a hazaérkezésről.

Az angol Telegraph a döntő után is úgy írt az eseményekről, hogy „egy könnycsepp gördült le a csodálatos játék arcán", utalva ezzel a görögök defenzív célfutballjára. Az antifoci nem egy meccsen hozott sikert a görögöknek, hanem egy egész tornagyőzelemhez elegendő muníciót adott, amit az idő sem szépít meg feltétlenül, de a görögök joggal lehetnek büszkék arra a csapatra. Az ókori görögöknek 12 istenük volt, az újkoriaknak 11 plusz egy király, Otto Rehhagel személyében.

A 2004-es Európa-bajnok görög válogatott kerete

• Andonisz Nikopolidisz
• Jurkasz Szeitaridisz
• Sztilianosz Venetidisz
• Nikosz Dambizasz
• Traianosz Dellasz
• Ángelosz Baszinasz
• Theodorosz Zagorakisz
• Sztilianosz Janakopulosz
• Angelosz Hariszteasz
• Vaszíliosz Cartasz
• Demisz Nikolaidisz
• Kosztasz Halkiasz
• Fanisz Katerjanakisz
• Takisz Físzasz
• Ziszisz Vrízasz
• Pantelisz Kafesz
• Jorgosz Georgiadisz
• Jánisz Gumasz
• Mihalisz Kapszisz
• Jorgosz Karagunisz
• Kosztasz Kacuranisz
• Dimitriosz Papadopulosz
• Vaszilisz Lakisz

A görög futball újjáépítése: Radikális reformok és a jövő

Miután évekig sodródott szakmai jövőkép és utánpótlás nélkül, a hellén labdarúgás radikális irányváltással kezdte újraépíteni önmagát. A szövetségi reformok, a modern képzési modell, a kötelező fiatal kvóták és a nemzeti edzőközpont mind egy tudatos vízió részei. Az eredmények pedig máris látszanak a görög futballban: fiatal tehetségek tűnnek fel, a válogatott pedig újra versenyképes.

A szövetség célja világos: újraértelmezni a görög futball identitását - nem másolva, hanem saját hagyományaira építve. A program nem pusztán hangzatos dokumentum, hanem konkrét intézkedések sorozata. Ezek közül a legfontosabbak: a Görög Kupában kötelező legalább egy 21 éven aluli játékos kezdőként való szerepeltetése, a harmadosztályban (Gamma Ethniki) legalább két görög származású játékosnak a kezdőben kell lennie, a másodosztályban (Super League 2) bővített kvótát vezettek be a hazai fiatalok számára, valamint országos edzőközpont is épül a válogatottak és az edzőképzés igényeire szabva.

Infrastrukturális és képzési fejlesztések

A görög utánpótlás-fejlesztés nemcsak elméleti reformokra épül: az elmúlt években olyan infrastrukturális és oktatási bázis jött létre, amely hosszú távon biztosíthatja a fejlődés fenntarthatóságát. Segíti a szakmai továbbképzést és a képzési standardok egységesítését, támogatja az innovatív edzésmódszerek bevezetését, előmozdítja a tudásmegosztást és a szakmai hálózatépítést a klubok és régiós központok között, valamint biztosítja a modern technológiák - például videóanalitika, teljesítménymonitorozás és adatalapú döntéshozatal - integrálását a képzési folyamatokba. A legfontosabb mérföldkő a 2025-ben megnyílt, Paianiában található nemzeti edzőközpont, amelyet FIFA- és UEFA-támogatással hoztak létre. Ez lett az összes korosztályos és felnőttválogatott bázisa, és az elitképzés, az edzőtovábbképzés és a módszertani fejlesztések központja is.

Az első eredmények: Fiatal tehetségek felemelkedése

A görög futball tehát új irányba indult el - és már látszanak is az első eredmények. Az Olimpiakosz U19-es csapata történelmet írt az UEFA Youth League megnyerésével - a döntőben 3-0-ra győzte le az AC Milant, az egyenes kieséses szakaszban pedig a Bayern Münchent és az Intert is búcsúztatta. Szintén az új modell sikerét jelzi, hogy a PAOK akadémiája az egyik legfőbb nevelőműhellyé vált: az elmúlt néhány évben folyamatosan épít be 18-20 éves játékosokat a felnőtt keretbe. Mellettük pedig a ligában elszórtan is akadnak tehetségek, akiknek köszönhetően egy igen kiemelkedő generáció kezdi megvetni a lábát a felnőtt válogatottban. Kosztantínosz Karetszasz a görög futball egyik legnagyobb tehetsége.

Ivan Jovanovics és a válogatott új korszaka

A görög válogatott irányítását 2024 óta Ivan Jovanovics látja el. A szerb származású szakember hatalmas rutinnal rendelkezik, és jól ismeri a görög klubrendszert, a helyi futballkultúrát és a játékosállományt. A koronavírus-járvány idején költözött vissza Görögországba, ahol kupagyőzelemig vezette a Panathinaikoszt. Kinevezése Marco Rossi magyarországi pályájára emlékeztet: egy külföldi edző, aki hiteles belső ismeretekkel rendelkezik, és képes tartós szemléletváltást elérni.

Jovanovics vezetésével a görög válogatott szervezettebbé vált, és játékstílusa jobban illeszkedik az utánpótlásból érkező fiatalok profiljához. A Nemzetek Ligája B divíziójában még az angolokat is legyőzte, majd a Skócia elleni rájátszásban kivívta a feljutást az A-divízióba. A visszavágón aratott győzelemkor a kezdőcsapat átlagéletkora 23 év alatt volt - ilyen fiatal görög válogatottra évtizedek óta nem volt példa. Ivan Jovanovics szövetségi kapitány bizalmat szavaz a fiataloknak.

„Azt elvárom a játékosaimtól, hogy odategyék magukat, mert csak így tudjuk leszűrni, hol is tartunk jelenleg. A paraguayi csapat teljesen más stílusban futballozik, mint a magyar. Előbbi ellen hiába volt többet nálunk a labda, mégis a rivális diktálta a meccs ritmusát" - mondta a szerb szakvezető együttese szombaton elszenvedett 1-0-s vereségéről. Jovanovic arról beszélt, úgy tekint a barátságos találkozókra, hogy azokon derüljenek ki a csapata gyengeségei és hiányosságai, mert akkor tud ezeken dolgozni és szeptemberre készen állhat az együttes a Nemzetek Ligája élvonalára.

„Ez egy új generáció sok új játékossal, nekik még sok játékperc kell a lábukba. Ez persze szül tapasztalatlanságot, az eredmények emiatt nem úgy alakultak, hogy kijussunk a vb-re. Idő és sok meccs kell most nekünk" - mondta a 63 éves tréner arra vonatkozóan, hogy a görögök nyeretlenek maradtak mindhárom idegenbeli vb-selejtezős mérkőzésükön. A görög csapat támadója, Jorgosz Maszurasz szintén optimistán nyilatkozott: „A vereség után kötelező a győzelem. A legfontosabb, hogy a stílusunkat kialakítsuk, ha ez úgy sikerül, hogy közben nyerünk, az nagyon jól nézne ki."

A 62 éves szövetségi kapitány irányításával a görög futball valóban új pályára állhat - nemcsak a rendszer, a képzés és a filozófia, hanem a válogatott szintjén is. Az edzőképzéstől az infrastruktúrán át a klubok szintjén zajló tehetséggondozásig minden eddiginél tudatosabb építkezés zajlik. Ennek köszönhetően a fiatalok egyre magasabb szintre jutnak el - és a nemzeti csapat is profitál belőlük. A kérdés most már csak az: tartós marad-e a lendület, és sikerül-e hosszú távon is versenyképes, saját nevelésű játékosokra épülő válogatottat működtetni? Ha igen, akkor az ezredforduló utáni Eb-csoda után ismét korszakos áttörésről beszélhetünk - ezúttal azonban már nem véletlenül, hanem rendszerszinten.

tags: #gorog #futball #szovetsegi #kapitany #europai #parlamenti

Népszerű bejegyzések:

• Dr. Szabó Judit szerepe az MLSZ-ben
• Hogyan válasszunk Spalding kosárlabdát
• Átigazolási szenzációk
• Mérkőzéselőzetesek
• Kényelmes gyerek röplabda cipők