Gera Zoltán gondolatai a Ferencvárosról, pályafutásáról és az élet nagy döntéseiről
Gera Zoltán, a magyar labdarúgás kiemelkedő alakja, akinek neve összeforrt a Ferencvárossal és a nemzeti válogatottal, pályafutása során számos kihívással és fontos döntéssel nézett szembe. Visszatérése a Fradihoz, majd későbbi visszavonulása és edzői karrierje mind formálták azt a személyiséget, akit ma tisztelünk.
Sérülések és a jövő bizonytalansága a visszavonulás előtt
Az aktív játékoskarrierje végéhez közeledve Gera Zoltánnak nem volt könnyű dolga. "Az elmúlt néhány hónap nem a legjobb Gera Zoltán pályafutásában, hiszen tavaly július végi sérülése óta nem lépett pályára a Ferencvárosban." Ez a helyzet komoly aggodalmakat vetett fel benne. "Nem erre számítottam. A műtét után azt gondoltam, hogy a januári felkészülésre teljesen rendben leszek, tudok edzeni és a tavasszal pályára fogok lépni. Sajnos ez nem így történt, volt egy kis komplikáció a műtét után, emiatt elhúzódott a sérülés."
A sérülések nem csak a pályán való szereplését befolyásolták, hanem a jövőjét is. "Gerzson szerződése azonban az idény végén lejár a Fradival, így a zöld-fehéreknél lehet, hogy már csak a hétvégi, utolsó fordulóban lesz lehetősége játszani." A bizonytalanság jellemezte ezt az időszakot. "A jövő egyelőre bizonytalan. Nem tudok arról nyilatkozni, hogy mi lesz jövőre, fogok-e még játszani."
Kiemelkedő karrierdöntések és a Diósgyőr
Gera Zoltán pályafutása során hozott néhány meglepő, de utólag helyesnek bizonyuló döntést. "A harmincesztendős focista most elmondta, élete legjobb döntése volt, hogy otthagyta a Fradit." Később a Csakfocinak adott interjújában részletesebben is kifejtette: "karrierem legjobb döntése szerződést bontani a Fradival és az akkor a másodosztály hetedik helyén álló DVTK-hoz igazolni." Hozzátette: "Karrierem legjobb döntése volt, hogy a Fradival szerződést bontottam, és hogy a DVTK-t választottam, pedig nem biztos, hogy sokan igazoltak volna akkor az NB II 7. helyezettjéhez, amely csapatot ráadásul egy vadonatúj edző irányított."
A légióskodás is vonzotta őt: "A légióskodásra már régóta vágyott, az egyik legfőbb szempont az volt számára, hogy ott rengeteg ember előtt tud játszani, 4-5 csapat is 60-80 ezer ember is kíváncsi egy-egy meccsre. Anyagi szempontból is előnyös volt az átigazolása, de nem ez döntött." Visszaemlékezve a DVTK-ra: "Rengeteget köszönhetek a klubnak, az MTK után a DVTK lett a másik olyan csapat, amelyik mélyen megérintett, és amelyik a szívemben helyet talált. Nagyon hálás vagyok az egyesületnek, sokat tett értem, bízom benne, hogy én is vissza tudtam adni ebből."
A mentális felkészülés és Dr. Csernus Imre
A döntések meghozatalában és a mentális felkészülésben Gera Zoltánnak fontos segítője volt Dr. Csernus Imre. "Dolgozom magamon. Dr. Csernus Imre például tíz éve foglalkozik velem." Ez a támogatás hozzájárult a tiszta gondolkodáshoz. "Sokszor azért tudok meghozni bizonyos döntéseket, mert színtisztán hallom, érzem, mit is szeretnék valójában." Gera kiemelte, hogy az elme sokszor megtréfálhatja az embert, ragaszkodva a komfortzónához. "De van egy nagyon jó trükköm erre. Fel szoktam dobni egy érmét, kiválasztom, hogy az egyik fele az egyik döntés, a másik pedig a másik - amint leesik az érme, és ránézek, azonnal tudom, hogy boldogságot vagy csalódottságot érzek igazán, ott nem tudod becsapni magadat. És ez az, ami dönt, ez határozza meg a későbbi választásomat, nem pedig az, hogy az érme melyik felére esett."
Amikor elakadt, kikérte Csernus véleményét: "Ha elakadást érzek valamiben, akkor kikérem a véleményét. (...) Mindig jó beszélgetés alakul ki, ami alapján aztán sok mindenre rájön az ember." Egy emlékezetes történetet is megosztott közös munkájukról: "Sok trükkje van a dokinak, volt egy olyan eset is, ami nagyon emlékezetesre sikeredett, és még sehol sem meséltem el. Diósgyőrben voltam, amikor a segítségét kértem valamiben. Azt mondta, menjek el az éttermébe, a Csendülőbe, ott dolgoztam 2-3 napot reggel 8-tól délután 4-ig. Felszolgáló voltam, felvettem a rendelést, beütöttem a gépbe, amit kellett, besegítettem mindenbe."
A visszavonulás és az edzői pályafutás
A 97-szeres magyar válogatott Gera Zoltán 2018 nyarán vonult vissza az aktív játéktól. "Nem egyszerű befejezni egy futballista pályafutást. Pár hónappal ezelőtt, amikor meghoztam a döntést, úgy voltam vele, hogy rendben, lezárom ezt a fejezetet az életemben, s egy új lapot kezdek." A váltás érzelmileg és rutin szempontból is nagy kihívás volt: "Érzelmileg? Úgy is, meg a rutin oldaláról is: 21 évig voltam profi labdarúgó, ez több, mint az eddigi életem fele. Talán kicsit naiv voltam, amikor azt gondoltam, könnyű lesz a váltás."
Az új szerepkör elfogadása időbe telt: "Ott vagyok most is az edzésen, de nem állok be, nem végzem a korábban megszokott gyakorlatokat. Nem a pályán van már a helyem, hanem a pálya szélén, s ezt el kell tudni fogadnom. Bele kell tanulnom, hogy innentől nem közvetlenül a játékommal kell segítenem, hanem a meglátásaimmal. Gondolom, minden egykori játékos átmegy hasonló folyamaton, aki utána edzőnek áll. Úgy veszem észre, hogy kezdek beleszokni, belejönni az új felállásba."
Visszavonulása után Gera Zoltán a Ferencváros edzői stábjában kapott állást, majd Marco Rossi segítője lett a magyar válogatottnál. "Tavaly júniusban pedig kinevezték az U21-es válogatott élére." Az edzői munkába sok energiát fektetett: "Sok energiát belefektettem az edzősködésbe. Elvégeztem az összes lehetséges képzést, pro licences edző vagyok." Az edzői névvel való azonosulásról így nyilatkozott: "Még az sem dőlt el, hogy edző leszek. A lehetőséget megkaptam, egy ideig elvagyok a Gera Zoltán névvel, mint edző, de később, amikor már hozzászoknak az emberek, akkor nem a nevet fogják nézni, hanem azt, hogy mit mutat a csapat."
Gera Zoltán Kecskeméten is dolgozott, ahol ferencvárosi kölcsönjátékosokkal is együtt edzhetett. "Három ferencvárosi kölcsönjátékossal, Pászka Lóránddal, Botka Endrével és Katona Bálinttal is együtt dolgozol Kecskeméten. GZ: - Mindhárman remek kvalitásokkal rendelkeznek, s mindent megtesznek a csapatért, elégedett vagyok velük." Egy fiatal tehetségről is beszélt: "Remek kvalitásokkal rendelkezik. Nagyon jól és éretten játszik, szépen fejlődik. A tehetsége mellett rendkívül alázatos, jó fejű srác, aki nagyon gyorsan berobbant a csapatba, s már a válogatottban is bemutatkozhatott. Nem érdemtelenül jutott el erre a szintre, rengeteget tett érte."
A futball pszichológiája és a mentális erő
Gera Zoltán szerint a futball messze túlmutat a puszta erőnléten és technikán. "Amit elmondtál, arra világít rá, hogy a futball nem csupán erőnlét, technika kérdése. Mi, nézők azt látjuk, hogy a játékosok kifutnak a gyepre, küzdenek, a meccs végén távoznak az öltözőbe. Nyilván ezt megelőzően, a mérkőzés közben és azután is rengeteg olyan terhelés éri a csapattagokat, amelyekre ugyanúgy fel kell készülni, mint a cselekre, passzokra, sprintre." Még a vereségek feldolgozása is komoly mentális felkészültséget igényel. "Nem lehet könnyű akár egy vereség után kezet fogni az ellenféllel, a játékvezetővel."
A lelki oldalról a következőket emelte ki: "Nagyon fontos, hogy az ember a sikert és a kudarcot ugyanúgy kezelje, ne az járja át az életét, tudja kellő módon kezelni, hamar elfelejteni. Mert ami tegnap megtörtént, azzal nem megyünk semmire holnap. Folyamatosan, újra és újra teljesíteni kell a pályán." A kudarcokból való tanulás elengedhetetlen: "A siker és kudarc feldolgozásának, helyén kezelésének ez a képessége nem jön magától, idő kell hozzá, mert át kell érezni, át kell élni mind a sikert, mind a kudarcot, tanulnunk kell a saját hibáinkból."
Az idősebb játékosok tapasztalata felbecsülhetetlen: "Szerintem más élsportoló is úgy van vele, hogy utolsó aktív éveiben talán nem volt már erőnlétileg a csúcson, de fejben sokkal jobban tudta előre olvasni a játékot, kevesebb futással is többet ért el, mint fiatalként. Az lenne az igazán ideális helyzet, ha egy 20 éves sportoló egy 35 éves ember fejével tudna gondolkodni, ám ez nem lehetséges. Mindent magunknak kell megtapasztalnunk." Angliában tanulta meg a siker és kudarc elfogadását: "e téren szerencsésnek mondhatom magam, mert nagyon jó közegbe kerültem Angliában. Hamar beletanultam a siker és kudarc elfogadásába, hiszen a csapattársaim folyamatosan kérdezték: mi a problémám, beteg vagyok? Amikor ugyanis veszítettünk, még másnap is látták rajtam a vereség miatti letörtség jeleit. Erre mondogatták: kikaptunk, és akkor mi van?"
A csapatsport lényege: "Ez is megerősíti, milyen jó, hogy a futball csapatsport. Ebben viszont benne van az is, hogy nem mindig te rúgod a gólt, tudni kell lepasszolni a labdát, a védőkön, kapuson is sok múlik. Így van. A csapatsport arra tanítja az embert, hogy nincs egyedül, nem róla szól minden, 11 játékosnak kell összedolgoznia a pályán. Ez komolyan formálja a jellemet." A gólokat szerző csatárokon kívül is mindenki hozzájárul a sikerhez: "Az is tipikus, hogy többnyire a csatárokat szokták ünnepelni, hiszen ők rúgják a gólokat. A csatárok viszont tudják, hogy minden gólhoz a többiek is hozzáteszik a részüket."
Nemzetközi tapasztalatok és a magyar futball
Gera Zoltán nemzetközi pályafutása során értékes tapasztalatokat szerzett, amelyeket hazahozott. "Az ismert mondás szerint az a legjobb, ha az ember valamit a csúcson hagy abba. Te idehaza kezdted ezt a nagykorúvá érett karriert, aztán megjártad a nemzetközi vizeket - West Bromwich Albion, Fulham, utóbbiakkal az Európa Liga döntőjében is játszottál -, mégis hazatértél és itthon tetted ki a pontot erre a történetre. Nem bánod, hogy így alakult?"
A hazatéréséről és az azzal járó sikerekről: "Egyáltalán nem mondhatom, hogy ne jutott volna odakint eszembe, milyen szívesen fejezném be akár a Fradiban a pályafutásomat. A hazatérésem után bajnokságot, kupákat nyertünk, közben kijutottunk a magyar válogatottal az Európa-bajnokságra." Az Eb-részvétel különösen emlékezetes volt: "Az a bizonyos esemény nem csupán sportsikerként maradt meg sokunk emlékezetében. Nem nagyon rémlik más alkalom a közelmúltból, amikor magyar emberek boldogságukban elözönlik az utcákat, leáll a forgalom, ünnepel szinte az egész társadalom. Mintha valamiféle örömgát szakadt volna át. Hogyan éltétek ezt meg ti játékosként, látván a hazai híreket, képeket? Mi is ezzel az árral úsztunk. Óriási élmény volt nekünk, játékosoknak megtapasztalni, mekkora örömöt okozunk másoknak. Azokban a napokban az is észrevette, aki addig nem jött rá, hogy a futball mennyire népszerű sport Magyarországon is. Pedig ez igazából csak részsiker volt, nem a bajnokságot nyertük meg, mégis az utcán ünnepeltek az emberek. Az élt bennem akkor, hogy milyen jó lenne többször, kétévente, négyévente hasonló élményben részesülni és részesíteni másokat. Akkor egy rövid időre mindenki elfelejtette, milyen oldalra tartozik, mindenki együtt örült."
A magyar és külföldi futball összehasonlításáról: "Mi az, amit tapasztalt játékosként hazahoztál, amit eltanulhatnánk az európai top bajnokságok háza tájáról, s mi lehet a magyar futball saját fő erőssége? Erre nagyon nehéz választ adni, mert nem lehet összemérni a körülményeket, lehetőségeket. Az a tény, hogy a világfutballban ennyi pénz van, nem teszi reálissá, hogy a magyar bajnokság olyan erős legyen, mint például a francia, hogy a németről, angolról, spanyolról ne is beszéljünk. A horvát, szerb bajnokság sem különösebben erős, de van néhány csapatuk, amelyek időnként bejutnak az Európa Ligába, vagy a Bajnokok Ligájába. A mi dolgunk nem az álmodozás, hanem hogy tényleg átvegyünk jól működő dolgokat másoktól."
Az angliai évek során tapasztaltakról: "Az angliai évek alatt például nagyon tetszett, ahogy ők hozzáállnak a futballhoz - nem csupán a játékosok, hanem a szurkolók, az egész társadalom. Ott a foci nem élet-halál kérdése, hanem egyszerűen szeretik ezt a sportot, apáról fiúra szálló tradíció a szurkolás. Nagy tisztelettel vannak az adott klub felé, a játékosok felé, helyén tudták kezelni a győzelmet és a vereséget. Minden mérkőzés után ugyanúgy néztek ránk a drukkerek, amikor megvártak autogramot kérni, az eredménytől függetlenül. Pedig az angol bajnokság a kemény fociról híres. Kemény, de tisztelettudó."
A magyar játék erősségéről: "A magyar játék erősségét pedig mindig az határozza meg, hogy a kiválasztott legjobb húsz játékosból hogyan lehet a lehető legtöbbet kihozni. Ennek alapján kell eldönteni, melyik stílus fekszik épp azoknak a játékosoknak, ki miben a legerősebb. Az nem működik, hogy előre megmondom a stílust, a stratégiát, és azt valósíttatom meg a játékosokkal." Marco Rossi munkájáról is elismerően szólt: "Úgy tapasztalom, Marco Rossi nagyon alaposan ismeri a keret tagjait, tisztában van a képességeikkel, ismeri őket egyénileg. Örülök, hogy mellette tanulhatok, ott lehetek a közelében. Próbálok minél több dolgot ellesni, edzői tapasztalatot szerezni."
Emlékezetes pillanat volt, amikor Robbie Keane ellen játszott: "Vezetőedzőnk, Robbie Keane ellen több alkalommal is játszottál az angol élvonalban, a Premier League-ben. GZ: - Jó néhányszor találkoztunk a pályán. Persze párharcokra nem igazán került sor a gyepen, hiszen mindkettőnk támadóként futballozott. Volt olyan mérkőzés, amikor a West Bromwich Albionban játszottam, ő pedig a Tottenhamet erősítette, s a meccsen mindketten gólt lőttünk. Robbie korszakos futballista volt, emlékezetes pályafutást tudhat maga mögött."
Hit, értékek és példakép szerep
Gera Zoltán életében a hit kiemelten fontos szerepet játszik. "A többször említett kudarcból való felálláshoz sokféle forrásból meríthet erőt egy játékos. Te egyszer úgy fogalmaztál: „ha nem fordulok Istenhez, lehet, hogy már nem is élek”." Számára a vallás egy alapvető pillér. "Valóban nagyon fontos része az életemnek a vallás. Az ember teszi a dolgát, az életben vannak küzdelmek, amelyeknek a megvívásában a hit rengeteget segít."
Hitre találása 16 éves korában történt: "16 éves koromban fordultam Istenhez. Talán nem is igazán helyes ez a megfogalmazás, mert én nem kerestem Istent, pont fordítva volt. Nem szerettem volna tudatosan hívő lenni. Édesapám látta rajtam akkoriban, hogy komoly problémáim vannak, miközben megtapasztalta, hogy ő maga nem tud rajtam segíteni. Megtért, átadta az életét Jézus Krisztusnak. Mondta, hogy menjek vele, szeretne mutatni valamit. Elvitt egy istentiszteletre és nagyon megtetszett a közösség, ahogy az emberek ott szívből énekelnek, és tényleg valakihez énekelnek. Kezdetben kívülállónak éreztem magam, de kaptam érintést, az életem ezáltal azonnal megváltozott. Onnantól kezdve nem volt kérdés számomra, hogy Isten létezik-e, vagy sem. Azóta így élem az életemet, a Biblia és Isten útmutatása szerint."
A tehetségével való felelős bánásmód is fontos volt számára: "Erősen foglalkoztatott, hogy olyan talentumot, tehetséget kaptam, amit nem lenne jó elherdálni. Az volt a célom, azért szerettem volna jó játékos, válogatott futballista lenni, hogy az emberek megismerjék ezáltal a történetemet, hogy lássák, van kiút akkor is, amikor már lemondanak saját magukról. Megértettem, hogy a tehetségem nem arra való, ahogy a Biblia írja, hogy elássam, hanem gazdálkodni kell vele okosan. Nagyon szeretem a futballt, nagyon élvezem mind az edzéseket, mind az mérkőzéseket, nézni is. Az lett a hivatásom, ami örömöt okoz számomra, ezzel pedig a hitemet is tudtam képviselni."
A profi sportolóvilág kihívásairól: "Jól gondolom, hogy a hit segíthet embernek maradni a pénz által átszőtt profi sportolók világában? A hirtelen jött népszerűséget és gazdagságot fel kell dolgozni, nem olyan egyszerű ez. Gondoljunk bele, mi történne, ha egy átlagember hirtelen hozzájutna milliárdokhoz, közben mindenki őt bálványozza! Ezt nagyon nehéz jól kezelni. Sokat számít a neveltetés, hogy megtanítsák az embert az igazi értékekre, hogy szerénynek, alázatosnak kell lenni. Vannak, akik ezt sajnos nem tapasztalták meg."
Példaképként üzeni a fiataloknak: "Sok magyar fiatal példaképévé váltál. Mit üzennél nekik? Tényleg igyekeztem jó példát mutatni játékosként, noha tudom, ez néha nem sikerült. Akik futballal foglalkoznak, jó lenne, ha nem munkának tekintenék ezt, hanem hivatásnak és örömforrásnak." Lelki erejét mindennap a Bibliából meríti: "A lelki erőm pedig Istentől van, a Bibliát olvasom mindennap, nagyon sokat merítek belőle. A keresztény életem, az, hogy hívő vagyok, kiemelt szerepet játszik a karrieremben." Egy korábbi élményét is megosztotta: "2002-ben voltam először Sopronkőhidán egy börtönben evangelizálni. Elmondtam a megtérésemet - még akkor a Fradiban fociztam -, és miközben meséltem, hogy milyen hülyeségeket csináltam, akkor fölállt az egyik rab, és azt mondta: »Emlékszel? Velem csináltad.« Az egy olyan pillanat volt, nemcsak nekem, hanem a többieknek is, hogy ők csak is néztek. Látták, hogy én megtértem még időben, fiatal koromban, ő pedig nem, és börtönbe került. Úgy találkoztunk bent, hogy én látogató voltam, ő pedig egy rab."
A Fradihoz fűződő viszony és a szurkolók
Gera Zoltán pályafutásának szerves része a Ferencvárosi Torna Club. "Gera Zoltán 2000 és 2004 között, valamint 2014-től 2018-ig erősítette játékosként a Ferencvárosi Torna Clubot." 2014-ben, 10 év külföldi szereplés után tért vissza a Fradihoz: "A „Gerzson” becenevű focista 2014-ben igazolt vissza a Ferencvároshoz 10 év külföldi szereplés után." Hosszabbítás is szóba került: "A 37 éves játékos mindenben megegyezett a Fradival, így szombaton délelőtt aláírták a hosszabbításáról szóló szerződést."
A Fradi-szurkolókkal való kapcsolata különleges. "A Premier League-et is megjárt legendás focista a 9.Tv Fradi-szív című műsorának adott interjút, melyben beszélt a fradizmusról, és arról, hogyan próbálta kivívni a szurkolók szeretetét. A pécsi származású Gera elmondta, hogy amikor a Fradihoz került, nem címercsókolgatással akarta megszerettetni magát a szurkolókkal. Nem azzal szerettem volna elfogadtatni magam a Fradi-szurkolókkal, hogy csókolgatom a címert, vagy hogy kimutogatok nekik, hanem a játékommal, a szenvedélyemmel a hozzáállásommal. Én azt tapasztaltam meg, hogy a Fradi-szurkolók a szenvedélyes futballt szeretik, azt, hogy egy játékos meghal a csapatért a pályán. Azt szeretik, ha látják, hogy van szíve a játékosnak, ha pedig a Fradiért küzd, akkor összejön a kettő: a Fradi-szív."
A riválisokkal való küzdelemről is beszélt: "A 97-szeres válogatott futballistát gyakran megtalálták az ellenfél szurkolói - elsősorban az újpestiek -, akik sokszor a „Szipus Gera" rigmust skandálták. A Fradi közönségkedvence elmondta, hogyan reagált egykor ezekre, majd milyen változás ment végbe benne a témával kapcsolatban. Amikor fiatal voltam, alig vártam, hogy gólt rúgjak, és valamit mutogassak nekik. Volt is ilyenre példa. Mai fejjel kicsit fura visszanézni, hogy fiatalon ilyet tett a Gera Zoli, de hát a futball az érzelmekről szól, én pedig akkoriban elég sokat kaptam a szurkolóktól, ami újdonság volt számomra. Később azért rájöttem, hogy örülni kell annak, hogy a Fradinak van egy ilyen nagy riválisa, mint az Újpest. Nagyon élveztem az ellenük vívott meccseket, mert ezek mindig különlegesek voltak. Örülök, hogy elég sokszor sikerült is betalálnom ellenük, lehet ezért sem kedveltek annyira."
A szurkolók szeretetét mindmáig érzi: "GZ: - Mindig érzem a fradisták szeretetét. Bárhol járok az országban, nagyon sok ferencvárosi szurkolóval találkozom, mindig van hozzám egy-két kedves szavuk, emlékezünk a régi sikerekre, aláírást és közös fotót kérnek." Ugyanakkor a "fradizmus" kapcsán megjegyezte: "A fradizmus életforma. Illetve az kellene legyen. Nem is tudom, hány millióan vallják magukat fradistának, de meccsre sajnos nem járnak."
Gera Zoltán április 22-én ünnepli születésnapját, amit általában családi körben tölt. "Isten éltessen sokáig! Gera Zoltán: - Köszönöm szépen! Ezúttal is szűk családi körben tartom a születésnapomat. Vidékre megyünk le, közös étkezés és beszélgetés a program ilyenkor, nem történik semmi különleges." Kikapcsolódásként pedig: "Eljárok sétálni, illetve a családommal csinálok valamilyen közös programot, ezek szoktak kikapcsolni."
Gera Zoltán legfontosabb sikerei a Ferencvárossal
| Siker | Darabszám |
|---|---|
| Magyar Bajnoki cím | 3 |
| Magyar Kupa győzelem | 5 |
| Szuperkupa győzelem | 3 |
tags: #grof #korabbi #nyilatkozata #a #fradival #kapcsolatban
