Gyerünk a Kocsmába! – Szurkolói Élmények és Információk
A szurkolás nem csupán egy sportesemény megtekintését jelenti, hanem egy komplex társadalmi jelenség, amely magába foglalja a közösségi élményt, a hűséget, a rituálékat és gyakran a vendéglátóhelyek, különösen a kocsmák világát is. Ezek a helyek, legyen szó budapesti pinceborozókról vagy milánói stadion melletti talponállókról, központi szerepet játszanak a rajongók életében, ahol a meccs előtti ráhangolódás, a győzelem ünneplése vagy éppen a vereség fájdalmának enyhítése zajlik.
Utazás a Szurkolói Mekkába: Milánó, 2003
Egy igazi szurkolói utazás már jóval a meccs kezdete előtt elkezdődik. Előző utazásom tapasztalataiból kiindulva már rögtön a Focivilágban megjelent hirdetés napján felírattam a nevem az utaslistára. Pár nap múlva kiderült, hogy a korábbiakkal ellentétben ezúttal nem attól kellett félnem, hogy nem jut számomra hely, hanem épp ellenkezőleg: Bori Zoltán főszervezőnél ugyanis meglepő módon alig jelentkeztek, így ekkor még az is elképzelhető volt, hogy nem lesz az egész utazásból semmi.
Nyíregyháza újjávarázsolt vasútállomásáról péntek délután szálltunk fel az InterCityre, méghozzá öten: Robi, Csabi, Feri (később: Panki), Zoli (később: Cannavaro ill. Czerka) és jómagam. Szokás szerint estére kellett megérkeznünk Budapestre, a Boráros térre, ahonnan az elmúlt évek gyakorlatainak megfelelően a Szegedről indult busz felvette a csatlakozókat. Mivel a társaságból gyakorlatilag “mindenki ismert valakit” (főleg mi, interesek a honlapunk fórumának hála), ezért a hangulatra nem lehetett a “lapos” jelzőt aggatni. Hátul főleg az alkohol (kiemelt szerep jutott a két hűtőtáskányi Fradi-sörnek), míg elöl inkább a Czerka által otthonról hozott pizzás ízesítésű falat fokozta az élvezetet.
Kitárgyaltuk a focivilág és a buszt hovatartozás alapján két részre osztó milánói labdarúgócsapatok aktuális eseményeit, majd a földről szedtük fel a leesett állunkat, miután megtekintettük Bori Zoli két fotóalbumát, és végighallgattuk az elmúlt hónapok során szerzett élményeit. Csak ízelítőül: járt többedmagával a manchesteri BL-döntőn, a monacói Szuperkupa-döntőn, Madridban a Bernabeu- és a Vicente Calderón stadionban, valamint a Real Madrid múzeumában.
Hajnali két órakor léptük át az osztrák határt, s reggelre már olasz földön koptattuk a járművünk kerekeit.
Verona - Rómeó és Júlia Városában
Kilenc órát jelzett a mutató, mikor az egyik legszebb olasz városba, Veronába érkeztünk, ahol végre kinyújtózhattunk, s a kellemes napfényes időben friss levegőt szippantva sétálhattunk. Nekem már volt szerencsém Rómeó és Júlia városában korzózni, mondtam is a többieknek, hogy készítsék a fényképezőgépeket, mert lesz bőven lekattintani való. Így is lett: a vár; a főtér, és az azon valamilyen műsor keretén belül fellépő zenészek, mutatványosok, pantomim-művészek; sőt, az ‘Itt a piros, hol a piros” játékot illegálisan(?) művelők is megörökítésre kerültek. Verona feltérképezését egy hangulatos, szabadtéri kajárdában történt táplálékfelvétellel zártuk le, aztán újra a buszon találtuk magunkat, majd ismét úrrá lett rajtunk az aktuális megdöbbenési láz.
Egyik útitársunk, Jani - aki civilben egy Debrecenhez közeli faluban kocsmát irányít - bevásárolt. Nem is akármit, és nem is akármennyit. Egy belvárosi sportüzletben nézett ki magának egy Chievo-mezt és -melegítőt, valamint egy olasz válogatott-dresszt. Elmondása szerint az összes olasz nagycsapatnak megvan 10 évre visszamenőleg a hazai és idegenbeli meze, nadrágja, melegítője, dzsekije, pólója stb., csakúgy, mint a komolyabb válogatott gárdáknak. Azonban nemcsak a helyet foglalják ezek a pompázatos ruhadarabok odahaza, hanem hordja is őket.
Milánó - A San Siro és a Szurkolói Láz
Kora délután végre célba vettük a várva-várt várost, nevezetesen Milánót. A Lombardia székhelyén először járók számára nagy élményt jelentett a San Siro stadion megpillantása, különösen, hogy közvetlenül mellette autókáztunk el. Néhány utcányira az arénától foglaltuk el a szállást, ami nem volt más, mint egy nemzetközi (és ezt tessék szó szerint érteni) diákszálló. Esti programként amolyan ráhangolódásképpen elsétáltunk a stadionhoz. Körbejártuk a másnapi mérkőzés színhelyét (természetesen csak kívülről), illetve érdeklődtünk, hogy vajon vasárnap nyitva lesz-e a stadionban székelő ajándékbolt és múzeum.
A San Siro története | Kevesebb mint 5 perc alatt
Beszélgetés közben valahogy szóba került, hogy mi lenne, ha felkeresnénk Javier Zanetti El Gaucho névre keresztelt éttermét. Kis csapatunkban kilencen tekintették magukat az Inter elkötelezett hívének, így a szavazás végeredménye abszolút többséggel a hármas számú variációt hozta ki győztesen. Bár nem kis kalandok közepette jutottunk el ide, mégsem mertünk bemenni az egyébként igen elit hely benyomását keltő étterembe. Gondoljatok csak bele: majd egy tucatnyi csóró magyar egyszerre beözönlik, hogy nézett volna az ki?!
Meccsnapi Készülődés és Vásárlás
Másnap reggel álmosan és éhesen keltünk. Délelőtt igen tartalmas programot tudhattunk magunk mögött. Bejártuk a Dóm-teret, magát a Dómot, néhányan a Scala operaházat, míg a piros-fekete fanok a Milan Point nevezetű shopba mentek pénztárcájuk vékonyítása céljából. Végigjártuk a méregdrága sportruházatokat áruló üzleteket, valamint a bóvlikat(is) kínáló újságosokat. A Dóm-téren sétálgatva jó néhány fura szerzettel találkoztunk. Éppen valami össznépi tűntetés zajlott, ezért nagyon sokan voltak a környéken. Egyszer csak megjelent három fiatal srác, kettő egy Milan-, míg a harmadik egy Inter-transzparenst cipelt, nekünk pedig nem kellett kétszer mondani, hogy álljunk össze egy közös fényképre. A fiúk jutalma a képért cserébe a hentesék jóvoltából két doboz Fradi-sör volt, amit nagy örömmel elfogadtak.
Robi mindenáron szeretett volna beszerezni ajándékozás céljából egy Giovanni Pasquale nevével és 26-os számával ellátott mezt, de sehogyan sem járt sikerrel. Kollégám egyre gyarapodó olasz tudását kihasználva érdeklődött a becses ruhadarab hollétéről, amire a szemtengely-ferdülésben szenvedő, egyébként igen barátságos és közvetlen fickó a Chi Pasquale? kérdéssel felelt. Nagy derültséget okozott ezzel a kérdéssel.
Útban kedvenc stadionunk felé kocsmáros Jani ismét elkápráztatott minket. Előszedte a frissen vásárolt portékáit:
- egy Roma-mezt
- egy Milan-melegítőt és sapkát
- Milan-pólót
- Milan-mezt tavalyról
- valamint egy-két labdát
Megérkezésünkkor még körülbelül 7 óra volt hátra a kezdő sípszóig, az előző nap kapott információkban megbízva (amely szerint délután 2-kor kinyit az ajándékbolt) mindenképpen szerettünk volna még a meccs előtt bevásárolni. Sajnos csalódnunk kellett, újabb kérdésünkre felelve 17 órában jelölték meg az üzlet kinyitásának időpontját.
A Kocsmában a Meccs Előtt
Az aréna környékén már kora délután több száz szurkoló sündörgött, legtöbben a közeli kocsmákban múlatták az időt. Mi is betévedtünk egy ilyen italboltba, mégpedig a stadion északi részénél (tehát az Inter-tábor székhelyénél) lévő talponállóba. Lassan nyitottak az árusok, s látva a csábító portékákat, beadtuk a derekunkat. Íme, kik milyen mezeket szereztek be:
| Szurkoló neve | Mez neve / száma | Kiadás ára (euró) |
|---|---|---|
| Hódék | Martins illetve Materazzi | "ufficiale" |
| Jómagam | Andy Van der Meyde 7 | 15 |
| Gabi | Andy Van der Meyde 7 | 15 |
| Robi | Javier Zanetti 4 | 15 |
| Csabi | Javier Zanetti 4 | 15 |
| Másik Robi | Bobo Vieri 32 | 15 |
Miután kiköltekeztük magunkat, vissza kellett menni a jegyek birtokbavételére a buszhoz. Egy kisebb félreértés következtében némi izgalom is vegyült az egyébként barátságos hangulatba, ugyanis Pankinak valahogy két jegy ütötte a markát, ami miatt Zolinak nem jutott biléta. Szegény, azonnal rohant vissza arra a helyre, ahol átvette a tiketteket Brigate Rossonere névre hallgató Milan-ultracsoport vezetőjétől, Giancarlótól.
Visszaballagtunk a San Sirohoz, ahol a csoport kék-fekete fele az északi-, míg a piros-fekete része a déli kanyar felé vette az irányt. A tömeg létszáma becslésünk szerint már elérte a 4-5 ezret, pedig még csak alig lépte át a négy órát az óra mutatója.
Stadionbelépés és Hangulat
Kily barátunk kedvét sikerült elrontanunk, ugyanis sms-en megkapta a hentes az aktuális magyar bajnoki forduló eredményeit, közte a Ferencváros debreceni, kiütéses 5-0 -ás vereségét. Teltek-múltak a percek, a fanok unaloműzésképpen rákezdtek egy-két nótára, közte a Bobogol címet viselőre. Az egyre gyarapodó tömeg kezdett idegessé válni. Csodák-csodájára kinyíltak a kapuk, s szép lassan elkezdtünk befelé szivárogni.
Tudniillik, a jegyünk a Milan-táborba szólt, mondanom sem kell, mi pedig szerettük volna az Inter-kanyarban végigtombolni a mérkőzést. Az utóbbi mellett tettük le a voksunkat, vettünk egy nagy levegőt, s az ilyen belógásokban nagymesternek számító Gabiék tanácsait követve megpróbáltunk együtt maradni. Az első számú szabály az volt, hogy ha esetleg nem akarnak beengedni, egy szót se szóljunk angolul vagy olaszul, hanem hablatyoljunk össze mindent a saját anyanyelvünkön, könyörögve, vagy értetlenséget mutatva az arcunkon, hátha megszánnak. Szerencsére nem kellett színészi képességeinket bizonyítanunk, a jegykezelő fószer nem is nézte a jegyet, csak tépett, így a haditervet sikeresnek nyilváníthattuk. Pillanatokkal később már az északi kanyar középen találtuk magunkat.
Mögöttünk három férfiember ült, a cannabistól érezhetően kicsit bódultan beszélgettek velünk. Nagy nehezen felfogták, hogy honnan jöttünk, csak Détári és Vincze Pilu nevének említése hallatán tudatosult végleg bennük, mely országból érkeztünk. Jöttek szép sorrendben a dalok, a Bobogoltól kezdve a Milan, Milan vaffancolón át a Juve merdáig minden terítékre került. Egyre változatosabb és hosszabb nótákra zendítettünk rá, ám igaz ugyan, hogy nem nagyon tudtuk a szövegeket, de az ütemes ugrálásra és tapsolásra azért még képesek voltunk.
Sajó László és a Kocsmák Flórája, Faunája
A szurkolói élethez elválaszthatatlanul hozzátartoznak azok a helyek, ahol a közösség összejön. Sajó László éppen negyven éve tudósít a főleg budapesti és Budapest környéki pinceborozók enteriőrjéből, de érdeklődésének éppígy állandó tárgyát képezik a kültelki focipályák, illetve a vasúti pályaudvarok restijei is a hozzájuk tartozó flórával és faunával. Ő még tudja, mitől lesz hirtelen csend a kocsmában. Az "itt és most" izgatja, mindig, a pillanat, az pedig a fényképeken, tudjuk, talán, tetten érhető (l. pillanatfelvétel). Gyengeségében az ereje; a felbotlók porából, a félredőltek árokpartjáról, a megbicsaklók pocsolyájából.
Az egyik jellemző helyszín, a vasútállomás melletti büfé hangulatát így írta le: Amikor utaztam, mindig megittam egy unicumot, a sarkon volt a Kicsi, kint az első vágány mellett a Panda büfé. Sajó László írásai hitelesen örökítik meg ezeket a szociológiai mikrokozmoszokat, ahol a szurkolók, utazók és a helyi közösségek tagjai találkoznak.
A San Siro története | Kevesebb mint 5 perc alatt
Az Újpest Szurkolók Dalai és Jelszavai - Kocsmai Rímek
A szurkolói kultúra egyik legélőbb eleme a közös éneklés és a rigmusok skandálása. Az alábbiakban az Újpest szurkolók dalainak és jelszavainak egy válogatását mutatjuk be, amelyek gyakran csendülnek fel a stadionokban, az utcákon és persze a kocsmákban is. Ezek a dalok a hűséget, a büszkeséget és az ellenfelekkel szembeni (gyakran humoros) ellenszenvet fejezik ki.
-
A Hűség Dala
Gyorsan változnak az idők
Új arcok és új emberek
Sok nagy csatát megvívtunk már
Mindenki ránk irigykedett
Megénekelve a hűségünket
Bebizonyítottuk már százszor
Számunkra nincs se nő, se pia
Csak az Újpest ad nekünk vígaszt -
Lila-fehér
Lila-fehér
E két szín mindennél többet ér
Hűség az erőnk és együtt dalolunk
Szurkolunk az Újpestért -
Újpestért Harcolunk
Érted élünk s halunk
Az Újpestért harcolunk
Bárhova elutazunk
Mi mindenhol ott vagyunk
Hűség a jelszavunk
Mi soha el nem hagyunk
Együtt énekelünk
Hajrá Újpest! Gyerünk! -
Örök Újpest
Mindig Újpest, örök Újpest, míg a Föld forog ugyanúgy lesz.
Zúg a tábor a stadionban, hajrá lilák csapatunkban.
Mindig Újpest, örök Újpest, a szívem másé soha nem lesz.
Győztesek leszünk nagyon úgy fest, hajrá lilák megy az Újpest. -
A Kocsmába Be is megyek
Idemegyek, odamegyek
A kocsmába be is megyek
Ha bemegyek be is rúgok
Minden zöldet picsán rúgok
Picsán rúgom, le is köpöm
Újpestinek ez az öröm
Újpest-szurkolók vagyunk
Győzni fog a csapatunk
Ellenfelünk megverjük
Szurkolói nincsenek
Utáljuk a zöldeket
És a kispestieket
És a buzi MLSZ-t
És a bundás Debrecent
Győzni fog a csapatunk
Az Újpest Ultras mi vagyunk -
Újpest, Nők és Pia
Nem vagyunk mi sokan
De mindenki fasiszta
Örök ellenségünk
A sok paraszt fradista
Újpestiek vagyunk
Szívünk, s vérünk lila
Egy a jelszavunk csak
Újpest, nők és pia lálálá...
tags: #gyerunk #a #kocsmaba #szurkolo
