Gyimesi János, a Magyar Kosárlabdasport Mestere és Öröksége
A magyar kosárlabdasport történetében Gyimesi János neve elévülhetetlen érdemeket fémjelez. Mesteredzőként kulcsszerepet játszott az 1940-es és 1950-es évek sikereiben, kiváló szeme volt a tehetségek felfedezéséhez. A női válogatottat Európa-bajnoki ezüst- és bronzéremig vezette kapitányként, klubedzőként pedig tíz bajnoki címet nyert. Pályafutása és személyisége révén a "kosárlabda varázsa" fogalom összefonódott a nevével.
Gyimesi János Békésszentandráson született 1913. november 13-án, és 1993. január 31-én hunyt el.
Sokoldalú Sportoló és Elhivatott Pedagógus
Gyimesi Jánosnak nem volt könnyű gyerekkora, korán árvaságra jutott, az élet megkeményítette. Nemcsak szeretett sportágában, a kosárlabdában jutott el az élvonalig, hanem a labdarúgásban is. Emellett magas szinten asztaliteniszezett és teniszezett is. A kosárlabdával a Testnevelési Főiskolán ismerkedett meg, 1935-ben országos bajnok lett. Hétszer játszott a válogatottban, szerepelt az 1939-es kaunasi Európa-bajnokságon. A labdarúgásban a főiskolai válogatottságig vitte.
Tanári pályáját Kassán kezdte. A háborúban hadifogságba került, de utána újult erővel látott neki a nevelésnek, amit küldetésének tekintett. Edzőként csak másodállásban dolgozott, testnevelő maradt nyugdíjazásáig.
Sikerek a Férfi- és Női Válogatott Élén
Az 1947-es Európa-bajnokságon mutatkozott be a férfiválogatott kapitányaként. Csapatával kijutott a londoni olimpiára, és kitűnő szeme volt a tehetségek felfedezéséhez. Greminger Jánost és Zsíros Tibort már tizenévesen a csapatba építette.
Ezek után a női válogatottat irányította, és az első alkalommal megrendezett Európa-bajnokságon, 1950-ben mindjárt ezüstérmet nyert. Ennek a döntőnek külön története volt, mert a korszak egyik nagy tekintélyű sportvezetője, Hegyi Gyula a szünetben meglátogatta a félidőben 24-22-re vezető magyar csapatot. Ugyan gratulált a remek játékhoz, a csapat tudtára adta, hogy a nagy Szovjetunió a barátunk, ezért ildomos lenne, ha ők jönnének ki sikeresen ebből a fináléból. A játékosok hallani sem akartak a bundáról, de végül a szovjetek 45-32-re győztek. A budapesti közönség így is hálás volt az odaadó játékért. 1952-ben a moszkvai Eb-n a harmadik lett csapatával, ám az eredmény miatt támadták, ezért lemondott.
Klubszintű Dominancia
Klubcsapatokkal is dolgozott, ahol rendkívüli sikereket ért el. 1946 és 1959 között tíz bajnoki címet nyert. Ezeket a győzelmeket a KASE, aztán a névváltozások után a Bp. Petőfi, a Petőfi-Tervhivatal, a Bástya-Tervhivatal, majd újra a Bp. Petőfi csapatával érte el.
Emberség és Professzionalizmus
1956-ban ismét a női válogatott szakvezetője lett. A forradalom utáni tisztogatás megrendítette, és nagyon korán mondott le a tapasztalatáról, felkészültségéről a magyar kosársport. Gyimesi János nemcsak játékosai körében örvendett nagy tiszteletnek, hanem az egész sportágban. Embersége mellett valamennyi cselekedete növelte hitelességét. Az alábbi történet sokat visszaad jelleméről: a férfiak kapitányaként egy prágai meccsre utaztak, de senki sem fogadta a csapatot az állomáson. A legjobb szállodába mentek, ott béreltek ki szobákat. A hazai szervezők másnap reggelre jöttek rá, hol laknak, értük mentek, és egy kollégiumba helyezték át őket, ahol mindenki együtt aludt. Az egyéjszakás Eldorádó viszont mélyen a játékosok tudatába ivódott.
A mesteredzői címmel 1961-ben kitüntetett szakember tiszteletére a szarvasi Vajda Péter Evangélikus Gimnázium díszudvarán mellszobrot avattak. Életműve alapján bekerült a magyar kosárlabdasport halhatatlanjai közé is. Majd 2002-ben, az MKOSZ hatvanadik évfordulóján tartott ünnepi közgyűlésen Horváth Elemér, a sportág történetírója percekig sorolta a negyvenes-ötvenes évek sikereit. Mind mögött ott volt a neve.
Az Örökség: Gyimesi János szellemisége tovább él
A Gyimesi név és a kosárlabda iránti elhivatottság öröklődik. Fia, a szintén sikeres kosárlabdaedző, ifjabb Gyimesi János mondta róla, „örökségéről”: „Természetes közeggé vált általa az edzés, a mérkőzés. Hálás vagyok neki, hogy mindenhova elvitt, ott lehettem mellette. Észrevétlenül nevelt edzővé. Őstehetség volt, olyan pedagógiai és pszichológiai problémákat oldott meg finom érzékkel és egyszerűen, amilyenekre manapság pszichológiai teameket állítanak a csapatok mellé.” Nagyságára elvesztésekor Zsíros Tibor nekrológja döbbentett rá.
A magyar kosárlabdázás egyik kiemelkedő egyénisége, ifjabb Gyimesi János segíti néhány hónapja a Vasas Akadémia férfi szakosztályának munkáját. Egész karrierje során viselte az ifjabb titulust, hiszen édesapját, idősebb Gyimesi Jánost is a sportág legnagyobbjai között emlegetik. Ifjabb Gyimesi János korábban bajnokcsapatokat és utánpótlás-válogatottakat egyaránt irányított, és a sportág utolsó nagy nemzetközi sikerét elérő, 1991-es női Európa-bajnoki bronzérmes együttes edzője is volt. Jelenleg mentorként járul hozzá a pasaréti kosárlabdázók sikeréhez. Játékosként, edzőként, a női kosárlabda-válogatott szövetségi kapitányaként, valamint nemzetközi játékvezetőként egyaránt tevékenykedett. Utóbbi szerepkörében ő volt az első magyar, aki ötkarikás játékokon bíráskodhatott.
A Mentori Szerep és a Kosárlabda Varázsa
Ifjabb Gyimesi János úgy érzi, „a Jóisten azért tart életben és azért van erőm és energiám, mert még dolgom van. Ez a dolog pedig számomra nem lehet más, mint a kosárlabda és azon belül is a fiatalok nevelése. Ezért is szeretném átadni a Vasas Akadémia szakembereinek a tudásomat, s ha egy-két dologban hasznos tanácsot tudok adni nekik, akkor már elégedett leszek. Számomra igazi ajándék ez a lehetőség és hálás vagyok, hogy gondoltak rám.” A pandémia miatt ugyan most megakadt a közös munka, de előtte minden délután járt a csapatokat, figyelt mit csinálnak. Volt egy edzői értekezletük is, amelyen mindenki részt vett, és ő mesélhetett a tapasztalatairól.
Ifjabb Gyimesi János nem az elfogultság beszél belőle, de egyszerűen lebilincselőnek tartja, amit látott. Gondolatban az ötvenes évekig is visszament, és nem ugrott be olyan klub, ahol hasonlóan magasszintű szakmai munkát végeztek volna. Olyan jól felépített és megtervezett edzéseket, bemelegítési rituálékat látott, hogy csak ámult. Ifjabb Gyimesi János a Vasas Akadémia munkáját igazi ajándéknak tekinti, amely bearanyozza öregkorát, hiszen az akadémián hallgatnak rá és bíznak benne.
Fejlesztés kontra Azonnali Eredmények
Ifjabb Gyimesi János filozófiája szerint, „ha jól megalapozott, szervezett munka folyik egy egyesületnél, akkor idővel törvényszerűen jönnek az eredmények is. Az eredmény valójában mellékes. A sikerig vezető közös út az, ami igazán számít. És ha jobban belegondolunk, gyakorlatilag mindig úton vagyunk. Számomra az igazi eredmény az, ha százakat megtanítasz kosárlabdázni. Közülük ugyan néhány lesz csak válogatott, vagy élvonalbeli játékos, de valamennyi egészséges, jó szellemű fiatalemberré válik. A tehetség sohasem elég. Szorgalom és szellem is kell annak kibontakoztatásához. A környezetről nem is beszélve.” Ezért is fontos, hogy milyen munka folyik az akadémián, hiszen a gyerekek itt tanulják meg a helyes hozzáállást, az elhivatottságot. Ehhez pedig szorgalmas és hasonlóan elhivatott edzők kellenek, mert a jó példa az, ami a leginkább inspirál egy fiatalt.
A csapatösszeállítás is nagyon fontos, tizenkét zsenivel semmit sem lehet kezdeni. Ahhoz, hogy jól működjön egy társaság, kell három-négy nagymenő, három-négy, aki nagymenő akar lenni, s bár tudja, hogy nem az, bármit megtenne, hogy az lehessen, és megint három-négy fiatal, aki tiszteli az előtte állókat és idővel átvenné tőlük a stafétát. Ifjabb Gyimesi János tapasztalata szerint az edzői munka ugyanis nemcsak kosárlabdából áll. A százszázalékos szakmai tudásnak jó, ha harminc százalékát át lehet adni, a másik harminc a pedagógia, a fennmaradó negyven pedig a pszichológia.
tags: #gyimesi #j #a #kosarlabda #varazsa
