A Győri ETO zászlóbotránya: Egy gesztus, ami vihart kavart
Súlyos, megbocsáthatatlan bűnt követett el a győri UCSK ultracsoport: a friss bajnok Győri ETO labdarúgócsapatának hétvégi, MTK elleni (amúgy 1-0-ra megnyert) meccsén ugyanis drapériát feszítettek ki „Több nemzet, egy csapat - köszönjük!” felirattal. De ez mind semmi, ugyanis emellett még az igazi idegenlégió képét öltő győri csapat játékosai hazájának zászlaját is kitűzték.
A vitatott zászlófelvonás és üzenete
Az ebből a szempontból érdektelen észt, grúz, cseh, litván mellett a szerb, a horvát és (most figyeljenek!) a szlovák és a román lobogó is előkerült. A koreográfia egy gesztus volt a játékosok felé, akik harminc év után nyertek nekünk bajnokságot. Kocsis Balázs, az UCSK vezetője elmondta: „Senki ne gondolja, hogy bárki is elkötelezett lenne nálunk ezen országok iránt, vagy bármilyen formában éltetnénk őket. Természetesen látjuk, olvassuk, hogy az ország más részeiből a rosszakarók erre próbálják kihegyezni, de ahogy eddig sem volt ez igaz, úgy most sem erről van szó. Főleg nem a két legtöbbet emlegetett lobogó esetében.”
A koreográfián felvonultatott zászlók listája
| Ország | Zászló típusa a koreográfián | Kontextus a kritikák fényében |
|---|---|---|
| Szerbia | Nemzeti zászló | Súlyosan vitatott |
| Horvátország | Nemzeti zászló | Súlyosan vitatott | `
| Szlovákia | Nemzeti zászló | Súlyosan vitatott |
| Románia | Nemzeti zászló | Súlyosan vitatott |
| Észtország | Nemzeti zászló | Kevésbé vitatott (a szöveg szerint "érdektelen") |
| Grúzia | Nemzeti zászló | Kevésbé vitatott (a szöveg szerint "érdektelen") |
| Csehország | Nemzeti zászló | Kevésbé vitatott (a szöveg szerint "érdektelen") |
| Litvánia | Nemzeti zászló | Kevésbé vitatott (a szöveg szerint "érdektelen") |
Országos felháborodás és kritikák
Az amúgy is végtelen toleranciájáról és nagystílűségéről ismert honi ultratársadalom körében ez olyan elemi erejű felháborodást, szitok, átok formájában megvalósuló kommentrohamot váltott ki, hogy a képek alapján amúgy sem tömeges létszámával tüntető UCSK inkább beszüntette további működését. Az ország szinte minden szegletéből, sőt a határainkon túlról is reklamáltak a zászlók miatt. - Azóta iszonyatos mennyiségű kritikát kaptunk a zászlók miatt. A visszajelzések felemásak. Érdekes, hogy külföldről többen is írták, egyáltalán nem érezték bántónak a zászlókat, itthonról viszont sokan kritizálnak minket.
Az UCSK önkritikája és feloszlása
Sőt töredelmes megbánást tanúsítva maga is beismerte: súlyosan vétett, és egyben bocsánatot kér „minden magyar embertől és szurkolótárstól, de leginkább határon túli magyar Barátainktól” még úgy is, hogy tudja: eme gesztusa már csak csekély vigasz lehet valamire, aminek az átérzéséhez alighanem tényleg ilyen bárgyú, egysejtű létben kell élni. Magunk is belátjuk, hibáztunk, gondolni kellett volna rá, hogy mit válthatnak ki másokból a zászlók. Úgy jártunk, mint az a sofőr, aki egy évtized hibátlan vezetés után okoz balesetet. Hibáztunk, amiért vállaljuk a felelősséget, ezért is oszlattuk fel a csoportot. Szervezett formában már sohasem fogunk együtt szurkolni.
A klubvezető véleménye
A klubvezető megjegyezte: „A csoportból több szurkolót személyesen is ismerek. Sokan közülük hóban-fagyban is követik mindenhová a csapatot. Szomorúan vettem tudomásul, hogy az őket ért kritikák miatt a feloszlás mellett döntöttek.” Hozzátette: „Ezek a fiatalemberek példát mutattak arra, hogyan kell ezeket a kapcsolatokat megbecsülni, s arra is, hogy a zászlókat lengetni, s nem pedig elégetni kell.”
A "naiv gesztus" és a magyar nemzetkép
Jellemző a helyzetre, hogy egy ilyen egyszerű, hogy úgy mondjuk, naiv gesztus is hisztérikus, vértolulásos rohamot vált ki megannyi „szurkolóból” - s hogy mindez olyan alig elviselhető nyomást tud kifejteni, aminek képtelen ellenállni az, aki magát is eme morbid közösség tagjaként definiálja. A derék ultrákban élő minimum szadomazochisztikus nemzetképet precízen tükrözi a hasonszőrű társaik bocsánatáért esedező győri szurkolók eme kitétele: „Bizonyára mi soha nem fogjuk megérteni és átérezni úgy a magyarságtudatot, mint Ti, a határon túl élő magyarok. Nekünk megadatott születésünk folytán, hogy hazánkban éljünk, ti pedig naponta szembesültök a megkülönböztetettség gyakran megalázó jelenségeivel.” De nem is csak ez a nyilván közhelyes (és ezzel együtt álságos) tiszteletkör, nem is a teljesen értelmetlen megalázkodás itt a lényeg, hanem az a normarendszer, amely e viszonylag szűk körű (ámde nem lebecsülendő létszámú) egzotikus közösségen belül kikényszeríti az önfeladásnak ezt a gyomorforgató formáját.
Politikai áthallások és az MLSZ felelőssége
És hiába is várjuk, hogy majd pont az MLSZ - amely amúgy a saját bajnokságát is képtelen rendesen megszervezni - fog rendet tenni az efféle „szurkolóktól” sújtott focipályáinkon. Emlékezetes, hogy a minap (az Izrael-meccs alatti botrány nyomán) is a FIFA-nak kellett lépnie, hogy figyelmeztesse a honi futballközeget: az itt megszokott lábszagú tempót nem értékelik nemzetközi szinten. (A pályabetiltást kiprovokáló notórius antiszemita gyalázkodók, mondanunk sem kell, ebből annyit vettek le, hogy a nemzetközi zsidó maffia már megint elérte, amit akart.) Mert bizony, a magyar pályákon mindennapos etnicista, rasszista uszítás visszaszorításához politikai akarat is kéne - ám az momentán nálunk, mint tudjuk, egész másra irányul. Ráadásul minek bőszíteni a derék ultrákat, amikor alkalomadtán olyan jó hasznukat vehetjük (Lendvay utca, hej!). És mit ne mondjunk, a kellő távolság betartását az sem segíti, hogy a fideszes komisszárok (kezdve a fradista Kubatov-Kocsis-tengellyel) mind több labdarúgócsapat vezetőségében töltenek be vezető állásokat, vagy legalábbis állnak a háttérben.
A szándék és a következmények ellentmondása
Ha arra gondolunk, hogy a győri zászlólengetés nyilvánvalóan az egyes légiósok győri teljesítményéért, a magyar bajnoki cím megszerzéséért szólt és nem az egyes országok nemzetiségi politikáját éltette, akkor érthetetlen, miért kellett az UCSK-nak erre a sorsra jutnia. A koreográfia kétségkívül látványosra sikeredett, ám a mérkőzés után a győriek rengeteg kritikát kaptak.
