A kapusok gyorsaságát meghatározó tényezők és fejlesztésük
A futballt elsődleges összetevői (a technikai, taktika, az atlétikai és a pszichológia-szociális komponens) és a játék változói határozzák meg. A kapusok számára ezek az összetevők kulcsfontosságúak, különösen a gyorsaság, amely a modern labdarúgásban elengedhetetlen a sikeres teljesítményhez. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a kapusok gyorsaságát befolyásoló tényezőket és a fejlesztésük lehetséges módszereit.
Általános képességek és a gyorsaság szerepe
Minden játékos 9 képességgel rendelkezik: Védés, Védekezés, Középpálya, Támadás, Lövés, Átadás, Technika, Gyorsaság, Fejelés. A képesség minősége azt mutatja, hogy az adott képesség milyen hatékonyan fejleszthető a játékosnál. A játékosok a különböző posztokon különböző képességek kombinációit kell használják. A játékos teljesítményét legjobban elsődleges képessége határozza meg - védés a kapusnak. Bár a védés a kapus elsődleges képessége, a gyorsaság nélkülözhetetlen a hatékony mozgáshoz, a lövések hárításához és a játékhelyzetek gyors felismeréséhez.
Az erőnléti felkészítés és a gyorsaság fejlesztése
Olaszországban még ma is él az a tendencia, amelyik elsősorban az erőnléti komponens javítását helyezi előtérbe, ezért a klasszikus edzésmódszerekre támaszkodik. Itt az idény egy adott makrociklus szerinti megtervezése élvez főszerepet, amit az erőnléti paraméterek (ízületi mozgékonyság, erő, állóképesség, gyorsaság) javításának szentelt ciklusokra osztunk. Az edző általában hosszabb távra tervezi meg az idényre vonatkozó, makrociklusként kidolgozott programot, amit rövidebb mezociklusokra oszt fel. Ily módon alapvető fontosságúvá válik a heti szintű mikrociklus, az edzésmunka rövidtávú megtervezése, melynek során maximális figyelmet fordítunk minden egyes edzésre. Ezen módszerek célja a kapusok robbanékonyságának és reakcióidejének növelése, ami közvetlenül hozzájárul a gyorsaságuk javításához.
Taktikai tényezők és a reakciósebesség
A kapus gyorsaságát nem csupán fizikai adottságai, hanem a taktikai felkészültsége és a döntéshozatali sebessége is befolyásolja. Ha minden helyzetben a focisták közötti, magas szinten szervezett együttműködés megteremtésén dolgozunk, a játékos ennek köszönhetően képes lesz gyorsabban megoldani a játék során adódó problémákat. A taktikai periodizálás edzésmódszere a portugál egyetemeken ténykedő, olyan híres edzők munkája nyomán született meg, mint Mourinho, Quieroz és Villas Boas, akik nemzetközi szinten ismertté tették a módszert.
A kapus technikai képességei és a gyorsaság gyakorlati alkalmazása
A kapusok gyorsaságuk leginkább a különböző védési technikák végrehajtása során nyilvánul meg. Ezek a mozgások reflexszerű gyorsaságot és precizitást igényelnek, és döntő fontosságúak a gólok megakadályozásában.
Laposan érkező labdák védése
A kapushoz közel, laposan érkező labdák védésére a kapusok a lábukat és a kezüket is használják.
Lábbal történő védés
Ezt a védési technikát a kapusok akkor használják, ha a hozzájuk laposan érkező labda sebessége olyan nagy, hogy nincs idejük a kezük használatára. Lábukat reflexszerűen a csípő kifordításával a labda útjába teszik, majd a labda pattanásának megfelelően megpróbálják a labdát megszerezni. A kapusok a rúgó láb irányába fordulva általában lecsúsznak a talajra. Helyezkedés közben újból fel kell venni az alapállást. Szakemberek kevesebb hangsúlyt fektetnek.
Zárt állásban párhuzamos lábfejjel
Ezt a védőtechnikai elemet akkor használják a kapusok, amikor a labda laposan, vagy felpattanás után érkezik a lábukhoz. A kapus a felsőtestét az érkező labda irányába annyira hajtja előre, hogy a párhuzamosan tartott karjainak ujjai majdnem megérintik a talajt. Kezei párhuzamosan a labda érkezési irányába mutatnak. A térdek nyújtottan, egymás mellett szorosan helyezkednek el. Ezután a felsőtestének emelésével a melléhez szorítja (34. kép). Hargitay (1975; 55) alsó kosárfogásnak és alsó ölelőfogásnak nevezi. A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. Az előre néző tenyér ujjaival megérintik a lábfejük előtt a talajt. Ezt követően a szemből gurított labda felvételét és az ölelőfogást gyakorolják. Szemből gurított labda zárt állásban történő felvétele, majd a mellkashoz szorítása (35. kép).
Féltérdelésben
Ezt a védőtechnikai elemet akkor használják a kapusok, amikor a labda laposan, vagy felpattanás után érkezik a lábukhoz, vagy a lábuk mellé. A kapusok az érkező labda irányára úgy kell kilépniük, hogy a térdben erősen hajlított támaszlábuk lábfeje merőleges legyen az érkező labda irányára. A lendítő láb térde is behajlik és a támaszláb térdéhez közelít. A labdát a tenyereken és a párhuzamosan tartott alkarokon gyűjtik be. Ezután a két könyök egyidejű behajlításával a mellkashoz szorítják a labdát. A kapus teste szemben marad a labdával (36. kép). Hargitay (1975; 55) alsó kosárfogásnak és alsó ölelőfogásnak nevezi. A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. Elforgatása közben féltérdelésbe helyezkednek. Majd a talajt érintik. Ezt követően a szemből gurított labda felvételét és az ölelőfogást gyakorolják. A féltérdelés közben a test súlypontja alatt levő láb térde messze van a talajtól. A féltérdelés hangjelre történő egymás utáni gyakorlása a térdek helyzetének ellenőrzésével történik.
Félmagasan érkező labdák védése
Amennyiben a labda a térdnél magasabban, de a fejnél alacsonyabban érkezik, a kapusok az ölelőfogást és a kosárfogást használják.
Ölelőfogás
A kapus az alapállásnak megfelelően felsőtestét kissé előredönti, így a testsúly a talpak elülső részére kerül. A kiinduló állás egy lábfej szélességű terpeszállás, illetve harántterpeszállás is lehet. A könyökben hajlított és előrenyújtott karok tenyerei felfelé néznek. A labdát a mellkashoz szorítják. Az ölelőfogással egy időben a felsőtest fokozatosan kiegyenesedik, a testsúly pedig a hátsó lábra kerül. A felsőtesthez közel, félmagasan érkező labdák védésénél a kapusnak egy kicsit fel kell ugrania, hogy az ölelőfogást végre tudja hajtani. A felugrás egy és páros lábról is történhet (37. kép). A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. Először a labda elengedését gyakorolják. A következő lépésben a tanítványok a mellső középtartásban tartott labdát a könyökök behajlítása közben engedik, hogy végigguruljon az alkarokon. A gurulás közben a labdát a mellükhöz húzzák és átölelik.
Kosárfogás
Ezt a védőtechnikai elemet a mellmagasságban, vagy a mellmagasság fölött érkező labdák hárításakor alkalmazzák a kapusok. A kapus a hajlított és behajlított karjait rézsútos magastartásba az érkező labda irányába emeli. A hüvelyk- és mutatóujjak majdnem összeérnek. Vállból kissé hátraengedi, így a labda a tenyereken megnyugszik, majd az ölelőfogás technikájának megfelelően a mellkasához szorítja. A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. A helyes kar és kéztartást először hangjelre hajtják végre. Ezt követően az ujjhelyzetének a tudatosítása következik a talajon álló labdán kéztámasz közben. Majd a labdát a mell magasságáig és visszatenni a talajra. Ezt követően a kosárfogást a labda két kézzel történő földhöz pattintásával gyakorolják.
Magasan érkező labdák védése
Magasan érkező labdák védéséről akkor beszélhetünk, ha a labda a fejmagasságban, vagy a fejmagasság felett érkezik. A kapus talajon állva vagy felugrás után a levegőben is védheti.
Kosárfogás magasan
A hüvelykujjak és a mutatóujjak pedig majdnem összeérnek. Vállból kissé hátraengedi, így a labda a tenyereken megnyugszik. Melléhez helyezi és az ölelőfogás technikájának megfelelően a mellkasához szorítja (38. kép). A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. Először a labda elengedését gyakorolják. A következő lépésben a tanítványok a magastartásban tartott labdát a könyökök behajlítása közben engedik, hogy leguruljon az alkarokon. A gurulás közben a labdát a mellükhöz húzzák és átölelik.
Felugrás utáni védés
Amennyiben a labdát talajon állva nem tudja a kapus elérni, akkor felugorva kell a labdát elkapnia (39. kép). A hüvelykujjak és a mutatóujjak pedig majdnem összeérnek. A térdben hajlított lendítő láb combja a vízszintes helyzetig lendül. A labda felvétele utánengedéssel történik. A felugrás leszálló ágában a kapus a két csukló befelé forgatásával a labdát a mellkasához húzza és az ölébe szorítja. A leérkezés a térdek enyhe hajlításával kis harántterpeszbe történik. A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. Először a kosárfogással történő védés rávezető gyakorlatait a talajon átismételni. Ezután a láb- és karlendítés gyakorlása következik labda nélkül. Majd az elrugaszkodás után a helyes kartartás és a lehúzás mozdulatának gyakorlása következik labda nélkül.
Öklözés
A hárítására előszeretettel használják az öklözést. Az öklözés egy kézzel és két kézzel is történhet. A kapus a labdát a legmagasabb pontján egy kézzel vagy egyszerre két kézzel kiüti. Eközben karjait felrántja. Az öklözés után a leérkezés a térdek enyhe hajlításával kis harántterpeszbe történik. A labdát a kezek ujjperceinek a sima felülete érinti (40. kép). A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. Ezt követően a helyes érintési felület kialakítását gyakorolják. Az öklözéshez párosával helyezkednek el, majd a labdát magas ívben kétkezes alsó átadással dobják egymásnak, amit öklözéssel kell visszaütni. Ezután rátérhetünk a levegőben történő öklözés gyakorlására. Először a felugrás és az öklözés összekötését gyakorolják labda nélkül, majd labdával.
Oldalra mozgások és vetődések
Legördüléssel és lecsúszással
A kapus az oldalra érkező labdák hárítására használja ezeket a technikákat, amikor vetődniük még nem kell érte. A felsőtest oldalsó részén legördül a talajra. A legördülés végső fázisában a karok érintkeznek a talajjal. Az érintkezés során a labda mögött helyezkedő kar tenyerét a labda elé, a másik kéz tenyerét pedig a labda fölé helyezi. Így biztosítja a labdát. A mozdulatot ölelőfogássá változtatnak (41. kép). Hasonló technika alkalmazható, amikor lecsúszással vetődniük még nem kell. A kapus az érkező labda irányával ellentétes lábára helyezi a testsúlyt, miközben felsőtestét a labda irányába dönti. A lendítő láb térdben kissé hajlítja, és a mozgás irányába lendíti. A lendítő láb combja, és a felső test oldala szinte egyszerre érintik a talajt.
Vetődés (Robinzonád)
A vetődés a kapustechnika leglátványosabb technikai eleme. Más néven robinzonádnak is nevezik, mert B. kapusa védett először ezzel a technikával. Erre akkor van szükség, ha a labda olyan messzire megy, amit legördüléssel és lecsúszással nem érnének el. A kapusok az elrugaszkodás előtt néhány oldal- vagy keresztlépést hajtanak végre. A levegőben vízszintes helyzetbe kerülnek, miközben megpróbálják labdát a magas tartásba emelt karjaikkal elérni. A kapus tekintete a talaj felé néz. A labdát tenyereinek ujjaival a kapu fölé vagy mellé tolja. Az elrugaszkodás lábujjhegyről kezdődik. Ezután a vetődés irányába eső alkar és a comb oldalsó része tompítja a földre érkezést. A labdát a melléhez húzza és ölelőfogással biztosítja (42. kép).
tags: #gyorsasagot #meghatarozo #tenyezok #kapusoknal
