A gyufacímke-gyűjtés története és szervezett keretei Magyarországon

A gyűjtés szenvedélye sokakat magával ragad, és ahogy Hegedűs László, a www.magyargyufa.hu oldal szerkesztője is vallja, a gyufacímkék gyűjtése napjainkban már kevesek által művelt, de annál nagyobb örömet és kikapcsolódást jelentő hobbi. A gyufacímke, amely valójában kisgrafika, a klasszikus gyufásdoboznyi méretű mini képek művészete. Ez a szenvedély, más néven fillumenizmus, régebbi, mint a bélyeggyűjtőké, és a történelem során sok neves személyiséget, királyt, államfőt és művészt is lenyűgözött.

A gyufacímke-gyűjtés eredete és a gyűjtők táborai

A gyufacímke-gyűjtés gyökerei egészen a gyufa feltalálásáig nyúlnak vissza. A kísérletező kedvű agglegény Walker eredetileg ónkapszulában, százasával forgalmazta termékét - a kapszulára azonban nem került címke sem. Ez persze hamarosan megváltozott, már csak a költségek csökkentésére való tekintettel is. Walker és versenytársai kemény kartondobozokat kezdtek használni, szöveges címkével látva el a csomagolást. Talán mondani sem kell, hogy egy-egy ilyen, a hőskorból származó gyufásdoboz, illetve -címke a fillumenisták, vagyis a gyufacímke gyűjtők legvágyottabb kincse. Maga a Szent Grál.

A fillumenisták kezdettől két, meggyőződésében és gyűjtési elveiben, valamint gyakorlatában egyaránt megingathatatlanul, élesen szemben álló táborra szakadtak: a csak gyufacímkét és a gyufacímkét a dobozzal együtt gyűjtők táborára. Ez utóbbi megközelítés ugyan jóval több nehézségbe - és persze költségbe ütközik, de ez természetesen egyetlen „dobozost” sem tántoríthat el egyedül üdvözítőnek hitt hobbijától. A két tábor között - a közös érdeklődés ellenére - mindmáig nincs se együttműködés, se különösebb kommunikáció. Mindenesetre mindkét gyűjtési ág követőinek van miből választaniuk.

A magyar gyufagyártás és a címkék fejlődése

A gyufaipar történetéhez nagy, sőt történelmi jelentőségű események is fűződnek. A gyufaipar rohamosan bővült és korszerűsödött. A zajtalan és robbanásmentes gyufa feltalálója a magyar Irinyi János (1817-1895) volt. Találmányának lényege azon alapult, hogy a kálium-klorátot ólom-dioxiddal helyettesítette a foszforos gyújtó fejében, s ezzel „zajongásmentes” biztonsági gyufát tudott előállítani. Gyára 1848-ig működött a mai Mikszáth Kálmán téren - helyét emléktábla őrzi.

A 19. század végén szerte a kontinensen több száz manufaktúrában gyártottak gyufát, és hazánkban is jelentős iparág fejlődött ki. A tömeggyártásnak köszönhetően a gyártás egyes műveleteit már a 19. század második felében gépesítették. A 19. század vége felé az országban 22 gyufagyár működött többek között Budafokon, Besztercebányán, Győrben, Eszéken, Parajdon, Rózsahegyen, Pesten, Szegeden és Temesváron. A millennium évében alakult meg az egyik legnagyobb gyár, a budafoki, a Budafok - Phosphormentes Gyufagyár Rt. Vidéken ekkor már Gyulán és Szegeden (alapítva: 1858), később pedig Kecskeméten (alapítva: 1909) működött nagyobb gyufagyártó üzem.

1900-ban Lakner Adolf (1868-1939), a neves gyufaipari szakember közvetítésével az osztrák és a magyar gyufagyárak között kartellegyezmény jött létre. Ennek nyomán másfél évtizeddel később, 1914-ben megalakult a hazai gyufagyártás háromnegyedét tömörítő Gyufaárusító Rt. A nagy háború második évében aztán az osztrák SOLO konszern átvette vidéki gyufagyárainkat, így jött létre a „SZIKRA” Magyar Gyújtógyárak Vállalat.

A gyufaipar konszolidációja és államosítása

Az első világháborút követő években már kétségtelenül Svédország a világ vezető gyufagyártója. A svéd „gyufakirály”, Ivar Kreuger cége, a STAB (Svenska Tändsticks Aktiebolaget) tröszt 1928-ban megszerezte a magyarországi gyufagyártás és forgalmazás monopóliumát. Ekkor, és így alakult meg a Magyar Általános Gyufaipari Vállalat. Az 1929-es gazdasági világválság a svéd gyufakirályi trónt is megingatta, olyannyira, hogy a „király” öngyilkosságot követett el.

A svéd tulajdonos a gyufagyártást Budafokra, Kecskemétre és Szegedre koncentrálta, a többi gyárat megszüntette. Ekkor jött létre a Magyar Gyújtógyárak Rt., majd a Magyar Általános Gyufaipari Rt. 1949-ben ment végbe a hazai gyufaipar államosítása; a gyárakat 1950 és 1952 között a Gyufaipari Egyesülés fogta össze. Ezt követően a gyárak rövid időre önállósultak: ekkor Budafokon, Kecskeméten és Szegeden folyt a gyártás. 1954-ben aztán megint összevonás jött: a csúcsvállalat neve Gyufaipari Vállalat.

Íme egy áttekintés a nagyobb magyar gyufagyártó üzemekről:

A gyufacímke, mint kisgrafikai műalkotás

A legkorábbi gyufásdobozok könyvkötő műhelyekben készültek, a szöveges címkéket pedig bármelyik kis nyomda elő tudta állítani. Az 1860-as évek végétől aztán megjelennek a színes, kőnyomatos, sőt gyakran dombornyomással, északolasz vagy francia címkéről készülő miniatűr csodák. A „kromolitó” egészen az első világháborúig népszerű maradt. A gyufacímke-tervezés a dolgok természetéből következően sohasem tartozott az elsőrendű, a szakmai presztízs szempontjából meghatározó grafikusi feladatok közé. Ennek megfelelően e címkék java része jelzetlen, vagyis névtelen alkotás. Szignót általában csak az a gyufacímke visel, amely ismertebb grafikai alkotás (plakát, vállalati logó, szignet stb.) miniatürizált változataként szerepel. Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy e téren ne születtek volna kiváló alkotások.

Az 1950 és 2000 között nemcsak a gyufagyártás volumene, gépesítettsége növekedett, hanem fejlődött a gyufagyárban lévő címkekészítés is. A bemutatott gyufacímkék és ábraanyaguk ennek fejlődését tükrözi; az 1950-es évek fonodai, kerékpár- és varrógépgyári kétszínű nyomása után a többszínnyomott, városok épületeivel találkozhattunk a forgalomban lévő gyufák dobozain.

Tematikus és különleges címkék

Már a kezdetektől, az első ilyen címkék 1870-es évekbeli megjelenéstől igen népszerűnek bizonyultak a gyűjtők körében az ún. alkalmi kiadványok, amelyek nevezetes évfordulókra, kiállítások, különböző rendezvények alkalmából jelentek meg. Az alkalmi címkék népszerűsége később is töretlen maradt. Az oroszok „Geroj” névvel jelentettek meg gyufát északi-sarki expedíciójuk, a Cseljuskin-féle expedíció szerencsés megmenekülése alkalmából. Ez a címke a két világháború közötti alkalmi kiadványok közül az egyik legritkább.

Külön történet a reklámgyufáké. Ezeket kezdetben levélboríték vagy füzet formájú gyufaként ismerte a szakma; egy-egy „levélen” vagy füzetben rendszerint legfeljebb 28 szál, lapos, kartonszárú gyufa foglalt helyet. Az áru vagy szolgáltatásreklámot tartalmazó gyufacímkék már az 1910-es évek elején nálunk is nagy népszerűségnek örvendtek mind a hirdetők, mind pedig a gyűjtők körében.

Az 1990 előtti időszak gyufacímkéinek témaválasztása igen gazdagnak mondható. Jó minőségben jelentek meg a hazai városok és épületeik, mint például Esztergom - bazilika, Hévíz - fürdőpavilon, Lillafüred - Palota szálló, Pécs - dzsámi, Szeged - a román kori Dömötör-torony. Gyakran ábrázoltak virágokat, például búzavirágot, íriszt, kardvirágot, margarétát, muskátlit, (sárga) rózsát. Végül, de nem utolsósorban bútorok is megjelentek gyufacímkéken, például a Thonet Michael által alapított gyár székei.

Közvetlenül a politikai és gazdasági rendszerváltás után készültek az igen reprezentatív „koronás” gyufák, amelyeknek címkéjén a magyar korona is megjelent. Ezeknek a gyufacímkéknek a gyártását azonban be kellett szüntetni, mivel a magyar (szent) korona a magyar államiság egyik ereklyéje, állami jelvénye, amelyet csak az állami szervek jogosultak használni. Így lett a „koronás” gyufából korona gyufa.

A szervezett gyűjtés korszaka és szabályai Magyarországon

Ma már kevesen emlékeznek arra, hogy az 1960-as évek elején nagy divatja volt a gyufacímke gyűjtésének; abban az időben mintegy harmincezren hódoltak ennek a hobbinak. A szervezett gyűjtés 1958 márciusában indult meg a „Ki mit gyűjt?”-mozgalom keretében. A Dorogi József Attila Bányász Művelődési Ház volt a mozgalom központja, szervezője és finanszírozója; egyben nemzetközi levelezési csereklubként is működött. Élén a karizmatikus klubvezető, Borz László népművelő állt. Ő volt egyszemélyben a klub körlevelének („Gyűjtők”) kiadója és szerkesztője is.

A lapot 1960-ban 4500 példányban - a Gyufaipari Vállalatnál sokszorosították, majd nyomtatták, 1963-tól már színes borítóval. A példányszám, vagyis a klub taglétszáma 3200 fő körül stabilizálódott 1962-ben, s egyes becslések szerint e szám fele gyufacímke-gyűjtőket jelentett. 1964-ben önállósult a budapesti klub, és - ami érdeklődésünk tárgyának szempontjából kiemelkedő fontossággal bír - alakult meg a Gyufacímkegyűjtő szakosztály.

A gyűjtést számos szervezet, illetve szerv volt hivatott elősegíteni. Az említett Gyufaipari Vállalat adta ki a címkéket, illetve rendelte meg azokat a nyomdáknál, s szállította a kért példányszámban a dorogiaknak. A fennmaradó mennyiséget a boldogult PIÉRT (Papír- és Irodaszer Értékesítő Vállalat) árulta, de csak a Szent István krt. 21. sz. alatti üzletében. Ezért aztán a terjesztésbe hamarosan bevonták a mulatságos néven emlegetett, ámde mégiscsak komoly céget jelölő FŐKUCI-t (Fővárosi Kultúrcikk-kereskedelmi Vállalat), amely 129 boltjában terítette egyre növekvő mennyiségben a gyufacímke-sorozatokat és gyűjtési kellékeket. E folyamatban mintegy főkoordinátorként részt követelt, és vett magának a Belkereskedelmi Minisztérium. Jellemző kor- és gyűjtéstörténeti adalék, hogy a minisztérium 1960. május 2-án külön értekezletet tartott gyufacímke-ügyben. Ezen az értekezleten rögzítették a klubok és az „egyéni megrendelők” (értsd: gyűjtők) által igényelt mennyiségeket, egyeztették a Gyufaipari Vállalat kiadói terveit stb. Egyebek mellett kimondatott, hogy a gyűjtők címkénként minimum öt példányra jogosultak, s a rendelést klubjuknál kell leadniuk.

A nemzetközi csere és a kihívások

A nemzetközi csere a posta segítségével aránylag akadálytalanul bonyolódhatott. Ez elsősorban azért alakulhatott így, mert annak idején a törvényhozók elfelejtették ezt a gyűjtési területet részletesen szabályozni, illetve túlszabályozni. Korlátozást csupán a súly jelentett. Levélben külföldre 30 g-ig lehetett címkét küldeni, ami mintegy 200 darabot jelentett. A külföldről érkező küldeményekkel már nem volt ilyen egyszerű a helyzet. A Vámőrség Országos Parancsoksága ugyanis az ajándékcsomagokban érkező címkéket rendszeresen megvámolta, mégpedig 60 százalékos vámot vetve ki rájuk. Ráadásul egy személy évente összesen 2000 darabot vámkezelhetett. Ez aránylag soknak tűnhet egy gyűjtő, de nagyon is kevésnek egy kereskedő számára. Mert bizony ekkorra már javában kereskedtek a gyufacímkékkel.

Nem véletlen, hogy szinte azonnal megjelentek a kalózkiadások, amelyekre a korabeli sajtó nem győzött panaszkodni. Hivatalos kiadásnak, vagyis „eredeti” gyufacímkének csupán a Gyufaipari Vállalat kiadványait tekintették, a többit spekulációként, de legjobb esetben is csak reklámcímkeként, vagy - némi eufémizmussal - „gyűjtői címke”-ként emlegették, illetve kezelték. A „KRESZ-sor, a Virág- és Gombasor, a Gyümölcssor nem címke, hanem színes papírocskák” - kesergett a „Gyűjtők” szemlézője.

A gyűjtők azonban igazi változatokra, eltérésekre vágytak és vadásztak, s eközben olyan apróságokat is felfedeztek, mint például a „Hattyú”-gyufa 1959-ben bekövetkezett hirtelen irányváltása. Ekkor történt meg ugyanis először, hogy a címkén látható hattyú már jobbról balra úszik, nem pedig, mint ez idáig - fordítva.

Számos régi, általában XIX. századi külföldi gyufacímkén szerepel az adó, illetve adóilleték lerovására utaló felirat. Ez külön érdekesség a gyűjtő számára. A gyufaadóról tudni kell, hogy a politikusok világszerte igen hamar felfedezték az állami jövedelmek szempontjából a gyufaiparban rejlő lehetőségeket.

A gyűjtés hanyatlása és jövője

A hazai gyufagyártás visszaszorulásával, a tematikus címkék eltűnésével gyakorlatilag megszűnt a gyufacímkék gyűjtése is, mint széles körben elterjedt hobbi. Egyre terjed viszont a régiségek keresése, gyűjtése, amelyeknek beszerzése, értékesítése már évek óta sajátos, külön kereskedelmi ágazattá vált. A gyufacímkék azonban továbbra is értékes kisgrafikák és történelmi dokumentumok maradtak, amelyek a múlt egy apró szeletét őrzik.

tags: #gyufacimke #magyar #bajnoksag

Népszerű bejegyzések:

• Ismerje meg a Játék határok nélkül magyar sikereit
• Friss infók a Ceglédi Kézilabda és FTC háza tájáról
• kézilabda szabályok
• A foci és a zene kapcsolata
• Fejezd ki szenvedélyedet focis pólóval